Pedagógiai játékok 2.

II. Ismerkedéshez javasolt játékok

1. Névkígyó

Cél: Egymás nevének megtanulása
(Harmadik osztályos kortól ajánljuk.)

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

Egy résztvevő megmondja a nevét. A következő mondja az előző társa nevét, és hozzá fűzi a sajátját. A harmadik ismétli az előző két csoporttag nevét, és végül megmondja a sajátját, és így tovább, amíg mindenkire sor kerül. A legutoljára sorra kerülő résztvevőnek az egész névsort el kell mondania, mielőtt megmondaná a saját nevét.

2. Zim és zum

Cél: Egymás nevének megtanulása
(3-8. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

A csoport körben ül. Egy játékvezető körbe jár, és a játék résztvevőitől szomszédjuk nevét kérdezi. Ha azt mondja: „zim”, a jobboldali szomszéd nevét kell mondani, ha azt mondja: „zum” a baloldaliét. Ha azt mondja: „zim-zum” mindenki helyet változtat. Aki rossz nevet mond, annak kell beállnia a körbe továbbkérdezni.

Megjegyzés: Akkor játszható, ha a gyerekek már ismerik egymást, tudják egymás nevét. A játék lényege, hogy gyors egymásutánban mutasson a gyerekre a játékvezető. Ha valaki téveszt, akkor zálogot is adhat.

3. Ha állat lennék, akkor…

Cél: bemutatkozás, azonosságtudat kialakítása
(Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A résztvevők körben ülnek, és a következő módon mutatkoznak be: „A nevem Mónika. Ha állat lehetnék, rigó szeretnék lenni.” A következő résztvevő először bemutatja Mónikát, a rigót, majd ő következik. A játék addig tart, amíg mindannyian be nem mutatkoztak.

Variáció: A résztvevők röviden indokolhatják a választásukat.

Megjegyzés: Különösen 1. – 2. osztályban kedvelt a játék, de 3. – 4. osztályban is örömet okoz. Itt az indoklást is megpróbálhatjuk, érdekes és elgondolkodásra való válaszokat is kaphatunk (pl. oroszlán – mert az állatok királya, farkas – mert vad, cica – mert jól tud hízelegni stb.).

4. Névhullám

Cél: Egymás nevének a megtanulása
(Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS

A gyerekek körben állnak. Egy gyerek a nevét mondja különleges hangsúllyal. A név gyorsan végighalad, hullámzik a körben ezzel a kiejtéssel. Utána egy másik gyerek folytatja.

Variáció: A különleges hangsúlyt egy mozdulat is kísérheti.

Megjegyzés: nagyobb létszámú csoport esetén unalmassá válhat a játék. Ideális létszám 10-12 fő.

5. Pókháló névjáték

Cél: Egymás nevének megtanulása, az összetartozás érzésének átélése.
(Általános iskolásoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖSSZETARTOZÁS

Eszközök: egy fonalgombolyag jó erős fonallal (kooperációs gyakorlatként történő alkalmazásánál stopperóra)

A csoport, esetleg az osztály tagjai körben ülnek. Az első gyerek megfogja egy pamutgombolyag kezdő szálát, megmondja a nevét, és a gombolyagot átdobja az egyik társának. Ő is megmondja a nevét és tovább dobja a gombolyagot, és így megy tovább, amíg ilyen módon valamennyi tanuló részese a hálónak. A hálót aztán le kell fejteni olyan módon, hogy fordított sorrendben dobja vissza mindenki a gombolyagot annak a társának, akitől eredetileg kapta. A visszadobásnál mindig meg kell nevezni a fogadót.

Megjegyzés: A játék játszható nevek mondása nélkül is. Fontos, hogy a gombolyagot mindig a fonal fölött dobják. A játék ügyességet és figyelmet érdemel, fegyelmezettséget feltételez. Nagy létszámú csoport esetén javasoljuk a csoport kettéosztását: az egyik társaság figyeli a játékot, a másik játssza, majd szerepcsere.

6. Ismerkedés névhúzással

Célok:

• Csoportindításnál a helyzet strukturálása, a feszültség csökkentése
• Személyészlelési és empátiás érzékenység növelése
• Visszajelzés adása és kapása egymást korábban nem vagy csak felületesen ismerő csoporttagoknál

(Középiskolásoknak és felnőtteknek ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, EMPÁTIA

Eszközök: névcédulák minden csoporttag nevével, kalap, papír, íróeszköz

Valamennyi csoporttag nevét fölírjuk egy-egy névcédulákra, ezeket összehajtogatjuk és berakjuk egy kalapba. A csoportvezető körbeviszi a kalapot; mindenki húz egy cédulát. (Aki a saját nevét húzta, természetesen visszaadja, és újat húz).
A résztvevők kb. 8-10 mondattal jellemzik azt a csoporttársukat, akinek a nevét kihúzták A jellemzést felírják egy papírra, és nem mutatják meg senkinek. Természetesen azt sem szabad menetközben elárulni, hogy ki kinek a nevét húzta ki. Ha a csoporttagok egyáltalán nem ismerik egymást, ösztönözzük őket arra, hogy az első benyomások, egymás megnyilvánulásainak és külső jegyeinek észlelése alapján próbálják meg beleképzelni magukat a másik helyzetébe. Nem az a fontos, hogy minden mondat pontosan „üljön”, hanem az, hogy a jellemzés egésze találó legyen. Hívjuk föl arra is a figyelmet, hogy ne értékelő, minősítő, címkéző, hanem leíró mondatokat alkossanak. Lehetőleg kerüljék a sablonokat, a semmitmondó közhelyeket (pl. hogy szereti a családját, szereti a munkáját stb.).

Amikor mindenki elkészült a leírással, egyenként felolvassák a jellemzést. Aki magára ismer, jelentkezik (természetesen ugyanazt a leírást többen is magukénak vélhetik). A többi csoporttag is találgathat, hogy kiről is szól a szöveg (természetesen itt is lehetnek eltérő ötletek). Sorban mindenki felolvassa a jellemzését, és minden alkalommal az előzőek szerint járunk el. Ebben a körben még nem fedjük föl, hogy valójában kikről íródnak a leírások. ( A csoportvezető táblán vagy tacepaón jegyezheti a tippeket.)

Ezt követően mindenki fölolvassa a jellemzését, és most már azt is közli, hogy kiről írta azt. Összevetjük a tippeket a valósággal és megbeszéljük a gyakorlat tanulságait.

7. Felfedezés

Cél: Az identitástudat erősítése, a közvetlen lakókörnyezet iránti érdeklődés felkeltése, együttes tevékenység és élményszerzés

Eszközök: írógéppapír, íróeszköz, színes kiemelő filc, ragasztó, olló, térkép

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT, KOOPERÁCIÓ

A részvevők 3-4 fős kiscsoportokat formálnak. Minden csoport bejárja a települést és összeállít egy olyan feladatsort, amelynek alapján egy másik csoportnak öt helyszínre kell elmennie. Minden ilyen helyszínről hozniuk kell egy arra vonatkozó szóbeli információt és egy jellegzetes tárgyat. A helyszínek meghatározását rejtvényes formában adják meg egymásnak. (Ahol a poharak nagy becsben vannak, s ha kilépsz az ajtaján leolvashatod a pontos időt a templom tornyáról stb.) A feladatban jelzett helyszíneket meghatározott idő alatt kell felkeresni. A bejárt útvonalakról a csoportok térképvázlatot készít.

A csoportok bemutatják egymásnak a beszerzett tárgyaikat, az információkat és rövid kommentárt fűznek hozzá. A többieknek ki kell találniuk, hogy hol, merre jártak. Végül a csoportok térképeiből, az elhozott tárgyakból közösen egy nagy térképet készítenek a bejárt útvonalról. A „helytörténeti forrásokból” szerzett információkat is odahelyezik.

8. Az én hazám

Cél: a nemzeti identitás- és az énazonosság-tudat erősítése
(2-6. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek csomagoljanak be a táskájukba – képzeletben, esetleg valóságosan – öt olyan dolgot, amit elvinnének magukkal egy másik országba azért, hogy segítségükkel bemutathassák: milyen is a mi hazánk.

9. Ismerkedés

Cél: csoportindításnál a helyzet strukturálása, a feszültség csökkentése, illetve az egymást korábban nem vagy kevéssé ismerő csoporttagok kölcsönös megismerése
(Középiskolásoknak és felnőtteknek ajánljuk.)

Eszközök: tábla és kréta vagy tacepaó és filctoll

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

Ötszavas bemutatkozás

Mindenki sorban bemutatja önmagát legfeljebb öt szóval, utána megbeszélés, ennek során reagálhatnak a csoporttagok egymás közléseire.

Rajz és szimbólum

Mindenki készít egy külön papírlapra egy rajzot, amin életének általa legfontosabbnak tartott mozzanatait ábrázolja. (Aki arra hivatkozik, hogy nem tud rajzolni, azt biztassuk azzal, hogy nem a rajzkészség a fontos, hanem bemutatkozás – történjék ez akármilyen leegyszerűsített módon is.)
Ezután mindenki találjon ki egy szimbólumot, ami szerinte leginkább jellemzi őt. Ezt a szimbólumot rajzolja föl az előbbi rajz alá, ugyanarra a lapra. A rajzokat mindenki számára látható helyre tesszük. A csoport tagjai sorban odamennek saját rajzukhoz és beszélnek róla; ha szükséges, megmagyarázzák (a szimbólumot is ideértve). A többiek kérdéseket tehetnek fel bemutatkozó társuknak. Utána az általánosítható tanulságok megbeszélésére kerül sor.

Itt születtem

A táblára felrajzoljuk Magyarország térképének vázlatát, a főbb földrajzi egységek bejelölésével. A csoporttagok sorban a táblához mennek. Bejelölik saját szülőhelyüket vagy koragyermekkoruk tartózkodási helyét. (Ha valaki szülőhelye a mai Magyarországon kívül esik, természetesen azt jelöli meg.) Ezután kb. 2-3 percig beszélnek erről a helységről. Kérjük meg őket, hogy ne tárgyszerű, hanem személyes leírást adjanak. Utána bárki kérdezhet, illetve reagálhat az elhangzottakra. Miután mindenki sorra került, megbeszéljük a gyakorlatot.

Nóták

Sorban mindenki elénekel egy bármilyen műfajú éneket, dalt, amit nagyon kedvel. Ha mások is ismerik, a csoport együtt énekel. Az egyes nóták után az illető röviden indokolj, hogy miért éppen az adott dalt választotta. Utána a gyakorlat tapasztalatainak a megbeszélése következik.

Viccek

Sorban mindenki elmond egy tetszés szerinti témájú viccet, amit nagyon kedvel. Itt is szükség van a választás indoklására. A gyakorlatot a kapcsolódó gondolatokat, érzéseket jelző beszélgetés zárja.

Névtanulás

A csoport valamelyik tagja közli a nevét (lehetőleg a keresztnevét vagy azt, ahogy szeretné, hogy a többiek szólítsák). A mellette ülő megismétli a hallott nevet és hozzáteszi a sajátját. A következő személy elismétli az előző kettőt, majd hozzáteszi a saját nevét. Ez így folytatódik addig, amíg mindenki sorra nem kerül. Ha a csoport nagy létszámú, ezt a gyakorlatot a következő találkozásnál vagy néhány óra múlva megismételhetjük.

10. Én-notesz

Cél: önismeret, énazonosság-tudat fejlesztése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: minden gyereknek füzet, ragasztó, szétvágható színes folyóiratok vagy-és fénymásolt képek, rajzeszközök. olló

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Minden gyerek nyit egy füzetet, amelybe folyamatosan beragasztja, beírja, berajzolja azt, ami számára különösen fontos. Időszakonként megmutatja ezt a társainak, az egész osztálynak vagy egy kiscsoportnak beszél ezekről.

Bevált témák az én-notesz készítésénél:

• legkedvesebb játékom
• legkedvesebb könyvem
• legkedvesebb mesém
• legkedvesebb virágom
• hogyan vigyázok a környezetem tisztaságára stb.

11. A múltam

Cél: az énazonosság tudatának erősítése (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek egy füzetben rajzban vagy írásban „elmesélhetik” az életüket születésüktől a mai napig – fotók, rajzok, fogalmazások segítségével.

12. Időegyenes

Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

Egy széles lapra a gyerekek egy vonalat húznak, és az így létrejövő időegyenesen ábrázolják azokat az időpontokat, amikor valami fontos dolog történt velük. Párokban vagy három fős csoportokban mesélnek egymással a felidézett eseményekről.

13. Életvonal

Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-8. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

Húznak egy vonalat az előző játékban leírt módon, és bejelölnek rajta néhány számukra fontos eseményt. Először kijelölik a számegyenesen az éveket, majd nyilazzák az eseményeket a megfelelő korszakhoz. Pl. „10 éves koromban új lakásba költöztünk.”

14. Jövőegyenes

Cél: a jövőtudat megalapozása (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: JÖVŐKÉP

A gyerekek vegyék fel a vonalat ugyanúgy, mint az előbb és jelöljék az éveket addig a korig, amíg felnőnek. Mi minden történik vajon addig velük? Próbálják meg bejelölni az időegyenesen!

15. Címerek

Cél: önismeretfejlesztés, az én-azonosság erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Eszközök üres címeres rajz valamennyi résztvevő számára, biztosítótűk.

A játékvezető röviden ismerteti, hogy mi a címer célja, haszna. Ezután mindenki kap egy lapot, melyen egy címerkörvonal látszik, melyet vízszintes és függőleges vonalak 4 mezőre osztanak. A címer alá kerül a név és mottó. A mezőkbe: 1. az illető számára legfontosabb esemény, 2. az adott év legboldogabb pillanata, 3. amit különösen jól tud, 4. amin javítania kell. Ha a résztvevőknek idejük és kedvük van, ki is színezhetik a címert. A rajzok fel kerülnek a falra, és az egyes címertulajdonosok elmagyarázzák a saját képeiket, kérdéseket tesznek fel egymásnak ezekkel kapcsolatban.

16. Mozgásos névjáték

Cél: nevek megtanulása, egymásra figyelés, egymás megismerése (Minden korosztálynál alkalmazható.)

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

A résztvevők körben állnak, vagy ülnek . A játékvezető ismerteti a játék menetét, mely addig tart, ameddig mindenki be nem mutatkozott. Mindenki megmondja a nevét, mozdulatokkal ki fejezi egy pozitív tulajdonságát. A következő mindezt megismétli, majd ő maga mutatkozik be hasonló módon. Ilyen módon minden csoporttagra sor kerül.

Javasolt játékszabályok:

• A játékvezető kezdi a bemutatkozást.
• A kör jobbra halad.
• Nem szabad kétszer azonos mozdulatot használni.

Variációk:

• a névhez mozdulat vagy mozgás kapcsolása
• név mondása és egy bizonyos kérdésre adott mozgásos válasz (pl: mi a kedvenc sportod? – melyik a kedvenc játékod?)

17. A nevemről

Cél: bemutakozás, énazonosság-tudat megerősítése (5. osztálytól ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A csoport körben ül. Mindenki mond valamit a saját nevéről (hogyan választották számára a szülei, szereti vagy sem, kapott-e becenevet, stb.).

18. Kéz- és talplenyomatok

Cél: önismeretfejlesztés, azonosságtudat kialakítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: kartonpapír, rajzeszköz, olló

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Variációs lehetőség:

„Hogyan növekszem?” A gyerekek meghatározott időszakonként (például havonta) körberajzolják tenyerüket vagy/és talpukat, kivágják és összehasonlítják az előző állapottal.

19. Sziluettek 1.

Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.)

Eszköz: csomagolópapír, filctoll, ragasztó vagy rajzszög

KULCSSZÓ: ÖNISMERET

A csoport tagjai körvonalaikat körberajzolják, majd kivágják, a falra erősítik és különböző – rájuk vonatkozó – kivágásokkal (rajzok, képek) vagy mások ún. megerősítő állításaival díszítik.

20. Árnyék sziluettek

Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés, egymás megismerése (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, elemlámpa, színes ceruza vagy zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Egy csoporttag közel áll a falhoz, amelyen egy nagy darab papír lóg. Egy másik gyerek elemlámpával megvilágítja profilból vagy tetőtől talpig, egy harmadik pedig körberajzolja a falra vetett árnyékát. Ezután kivágják, kiszínezik. Miután ezt a csoport minden tagjával elvégezték, megpróbálják közösen azonosítani egymást az árnyképek alapján.

21. Sziluettek 2.

Cél: egymás megismerése, elfogadása, az énazonosság-tudat erősítése, a csoportkohézió növelése

Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes újság, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A csoport kiválasztja, hogy kik legyenek azok (3-5 fő), akiknek elkészítik az egész alakos sziluettjét. Ha megvannak a kiválasztottak, akkor köréjük egyenletesen eloszlanak a többiek. Az így létrejött kiscsoportok kialakítanak maguknak egy külön kis sarkot, ahol a kiválasztott személy mesél arról, hogy milyennek rajzolják meg őt. Valami történetet is mond az így elképzelt figuráról. A többiek csomagolópapírokból összeragasztott nagyméretű alapon körülrajzolják a kiválasztott személyt. A sziluettet pedig közösen kifestik, színes papírral kiragasztják stb. a hallott történet alapján.

Az elkészült műveket megmutatják egymásnak a csoportok, és megbeszélik a készítés közben szerzett élményeket.

Megjegyzés: Több Freinet szellemű óvodában születésnapi ajándékként alkalmazzák ezt a játékot.

22. Sziluett/interjú

Cél: bemutatkozás, egymás megismerése, pozitív megerősítés (Minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: : írásvetítő, szék, csomagolópapír v. fotókarton, színes papír, rajzlap, ragasztó, filctoll, zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A játékosok párt választanak úgy, hogy ismerősök ne kerüljenek egy párba. A falra helyezett lap elé leül az egyikük, társa pedig körülrajzolja az árnyékát az írásvetítő fényében. Ezután cserélnek: aki modell volt, az rajzol, és aki rajzolt, az most modellt ül. Ki-ki „végső formába önti” a róla készült sziluettet : kivágja és fotókartonra ragasztja, színes papírral fedi le, ún. negatívot készít, megduplázza önmagát stb.

Mikor elkészültek a „cizellálással”, akkor a párok egymás között kicserélik az alkotásaikat, és meginterjúvolják egymást. Öt percig az egyik kérdez, és a szerinte jellemző jegyeket ráírja a másik sziluettjére, vagy mellé, vagy oda, ahol helyet talál. Majd cserélnek és öt percig a másik teszi ugyanezt.

A párok megbeszélik az egymásról írt jellemzőket, majd közösen elhelyeznek 3 kiegészítőt (fülbevalót, kalapot, sálat, poharat stb.) a sziluettjeiken.

Minden résztvevő portréja kikerül a falra. (A csoportvezető előre figyelmeztesse a résztvevőket, hogy a felírtakat valamennyi csoporttárs elolvassa majd.) Közösen megbeszélik: ki hogy érezte magát a tevékenység alatt, mennyire érzi találónak a róla ill. a másokról készült portrét.

23. Parola

Cél: az énazonosság-tudat erősítése, egymás megismerése, elfogadása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT, ELFOGADÁS

A játékosok körbe rajzolják a kezüket egy rajzlapon, majd kivágják a formát. Tesznek rá egy jelet, hogy tudják, melyik az övék és középre teszik. Egy asztalkendővel letakarják az egészet, megkeverik, és körben mindenki húz egyet. Ha valaki véletlenül a sajátját húzta, akkor visszateszi és újra próbálkozik. A kihúzott papírkézre mindnyájan írnak valamit. Aki elkészült, visszateszi azt a terítő alá. Ha már az összes kéz visszakerült, mindenki kiválasztja a sajátját, és megpróbálja kitalálni, hogy ki üzent neki.

Sorban mindenki elmondja, hogy a kézre írt szöveg alapján milyennek gondolja az üzenőt, és elmondja azt is, hogy milyennek látta azt a kezet, amelybe ő helyezte el az üzenetét. Az elmondásokban nem szerepelhet szó szerint az üzenet. A cél az, hogy a címzett és a feladó megtalálja egymást.

Mikor sikerült kideríteni, hogy ki kinek üzent, ki kivel fogott jelképesen kezet, akkor a részvevők valóságosan is megjelenítik a parolát. Úgy kell összeállni, hogy az egymásnak üzenők megfogják egymás kezét. Ha elkészült ez a sok szereplős kézfogás, akkor az a feladat, hogy a játékosok fűzzék ki magukat belőle.

24. Az én kezem, a te kezed

Cél: bemutatkozás, egymás megismerése (1-3. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: : A/4-es rajlap és íróeszköz minden résztvevő számára

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

Párokba rendeződnek. Feladatnak kapják, hogy egymás kezeit körül kell rajzolniuk. A lapra jelezzük: ez X Y keze – rajzolta: X Y. A rajzba az érintett valamely (kizárólag pozitív) tulajdonsága is beírható ( pl. barátságos, segítőkész, melegszívű stb.) A végén a „kezek” kifüggeszthetők vagy az „én notesz” lapjaiba illeszthetők.

25. Pantomim: Valami, amit szívesen csinálok

Cél: pozitív megerősítés, azonosságtudat fejlesztése (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A résztvevők körben ülnek, a játékvezető jelentkezés alapján választja ki a gyerekeket, akik pantomimszerűen bemutatják, hogy mit szeretnek csinálni. ( pl. kerékpározni, úszni, táncolni, enni stb. ) A többieknek ki kell találniuk, mi az a „valami”.

Variáció: párokban vagy kiscsoportban zajlik a bemutatás.

26. Képességfa

Cél: önismeretfejlesztés, önnevelési igény felkeltése, énazonosság-tudat erősítése (3-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, rajzeszköz, íróeszköz, rajzpapír, ragasztó

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek közösen rajzolnak egy nagy fát. Minden ág egy-egy gyereket jelképez. (Az ágakat a gyerekek nevükkel megjelölik.) A fa levelei pedig egy-egy megszerzett tudásról, képességről tanúskodnak: pl. tudok úszni, ugrókötelezni, görkorcsolyázni, olvasni stb.

27. Kitalálások: Kire illik?

Cél: egymás megismerése, az énazonosság-tudat erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszköz: minden résztvevőnek papír és íróeszköz.

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek jellemző dolgokat írnak magukról (pl. érdeklődésükről, hobbyjukról): „szemem színe kék”, „szeretem a zenét” stb. Ha kész, összehajtják és a játékvezetőnek adják. A társaknak kell kitalálniuk, hogy melyik papírt ki írta.

Megjegyzés: Ezt a gyakorlatot összeszoktatott csoport vagy osztály esetében célszerű alkalmazni.

(Forrás: Szekszárdi J.: Utak és módok. IFA-Magyar ENCORE, 1995.)