OFOE Filmklub

Aurora Borealis – Északi fény

Az OFOE és a Budapest Film Zrt által szervezett filmklub március 26-i eseményén a Aurora Borealis – Északi fény című magyar filmet vetítjük. Rendezője, Mészáros Márta – nagy örömünkre – elfogadta a meghívásunkat a vetítés utáni beszélgetésre.

Időpont: március 26. 16.00 óra
Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.

Jegyár: 800 Ft

Az Aurora Borealis – Északi fény két idősíkon futó, fordulatokban gazdag családtörténet, amely anya és lánya kapcsolatának mélységeit boncolgatja. A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás az 50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert (port.hu).

Részletek a filmről írt kritikákból

Mészáros Márta a magyar film egyik élő legendája, legújabb munkája pedig két kedvenc motívumát egyesíti, a sorsfordító döntésekre kényszerülő nőket és a magyar közelmúlt történelmét.

Az azért kicsit szürreális, mégis tökéletesen érthető, hogy Törőcsik Franciska alakítja a fiatal Törőcsik Marit, még úgy is, ha ők ketten történetesen nem rokonok, de külsejük, kisugárzásuk és tehetségük alapján bőven lehetnének azok. Ők ketten Mészáros Márta új filmje, az Aurora Borealis – Északi fény egyfajta sarokkövei, a helyenként túlbonyolított, de mégis végig izgalmas történet egyetlen biztos pontjai.

És ha Mészáros Márta, akkor egészen biztosan az 1950-es években járunk, legalábbis többnyire. Merthogy a film az idős Mária rosszullétével kezdődik, amit egy Oroszországból érkező levél indukál, és a benne lévő hír egyenesen kómába küldi az agg asszonyt. Lánya és unokája Bécsből érkeznek a kórházba, és egyre több jel utal arra, hogy Mária néni rengeteg titok őrzője, amelyek egy részét az anya is ismerte, másokat viszont nem, és el is indul, hogy kiderítse ezeket (Vízer Balázs: Hívhatlak anyunak? port.hu).

Az Aurora Borealis legérdekesebb vonása, hogy a direkt párhuzamoknál áttételesebben érzékelteti a múlt hatásait. A kibeszéletlen emlékek észrevétlenül határozzák meg a szereplők jelenét, döntéseit, problémáit. A film két idősíkon játszódik: míg az ötvenes években az okokat, a jelenben a következményeket látjuk. Mindkét történetszálon megjelenik a kavargó, a szereplők életét összezavaró nemzetköziség – a film szerint a jelen globalizált világára, a soknemzetiségű kapcsolatokra, munkahelyekre és lebegő identitásokra is a múlt adhat magyarázatot. Mészáros mindezt ezúttal is nemzetközi stábbal érzékelteti – visszatérő művészei mellett (Törőcsik Marival először 1968-ban dolgozott együtt, de egy aprócska szerepben Monori Lili és Czinkóczi Zsuzsa is feltűnik) osztrák, lengyel, spanyol színészek is feltűnnek, a filmet pedig a fiatal lengyel operatőr, Piotr Sobocinski Jr fényképezte (Gyöngyösi Lilla: Feloldozhatók, Filmtekercs).

Nemcsak egy tragikus egyéni (illetve családi) sors története az Aurora Borealis, hanem az egész vasfüggönyön innen elterülő régió múltbéli traumáinak feldolgozási kísérlete. A rendszerváltás után közel harminc évvel még mindig számos feldolgozatlan téma van azokból a forradalmat megelőző 50-es évekből is, amelyet a 80-as évek hanyatló Kádár-rendszerében egyre nyíltabban lehetett kritizálni, és kritizáltak is, mert csak így lehetett közvetetten a jelen problémáiról őszintén beszélni. A rendszerváltás után az „50-es évek”-tematika funkciója már nem a burkolt rendszerkritika volt, hanem elsősorban a történelem helyreállítása, így számos ekkor játszódó film az államszocializmus végéig tabunak számító 56-os forradalmat és/vagy az azt követő megtorlásokat dolgozta fel. Az Aurora Borealis kevés konkrét politikai eseményre reflektál (az egyik ilyen a magyar nemesség üldözötté válása), főtémája mindazonáltal – minthogy egy erről szóló újságcikk adta alapját – egy olyan jelenség, amely csak most kezd a nemzetközi diskurzus részévé válni, a bizonyos „háborús bébiké”. Ahogy Mészáros Márta is elmondta a film utáni beszélgetésen: ahol idegen katonák voltak, ott gyerekek születtek, szerelmi kapcsolatból vagy (talán még gyakrabban) erőszakból (Dobi Ferenc: Csapás a múltból, Filmtett).

Az okokat kutatva Bécsben élő lánya olyan családi titokra bukkan, amely alapjaiban változtatja meg létezésének – általa ismert – történetét. A II. világháborúban, illetve az azt követő időszakban rengeteg gyerek született kényszerből, erőszakból. Mészáros Márta az apák nélkül felnövő nemzedéknek állít emléket női sorsok bemutatásán keresztül a rá jellemző érzékenységgel és őszinteséggel, miközben a múlt sötét titkainak nyomasztó szorításában kimondva az igazságot a súlyos tehertől szabadult lélek immáron békében távozhat. Az embert próbáló alkotás a történelem térképén sötét foltként mutatkozó korszakra vetít fényt, ahogy az Aurora Boreális ragyogja be a fekete eget (Hujber, Est.hu).

Gyönyörű Törőcsik Mari utolsó jelenete, mert nem is az egész filmet foglalja össze, hanem egy egész életet, egy egész sorsot. És tényleg igazán szép tud lenni a film utolsó gondolata a szeretet erejéről, annak ellenére, hogy ilyesmit szinte soha nem lehet giccs nélkül létrehozni; itt mégis sikerül. És nagyszerű, ahogyan Mészáros Márta végül lezár egy olyan történetet, amit érthetetlen, hogyhogy más magyar játékfilmes még nem mesélt el annak ellenére, hogy milyen fontos pontja a magyar történelemnek; illetve már az is nagyszerű, hogy egyáltalán szó van minderről, az pedig csak a koszorú a síremléken, hogy végül sikerül egy egészen egyéni látásmódot is behozni a történet- vagy történelemmesélésbe (Kovács Bálint: Tíz mesteri perc, amiért érdemes végignézni egy filmet, Cinematrix).