Szekszárdi Júlia

Módszerek nevelési vizsgálatokhoz 1.

Tartalom

1. Komplex helyzetelemzés a tanulócsoportban
Amikor a pedagógus osztályfőnökként vagy szaktanárként kapcsolatba kerül a tanulócsoporttal, menet közben lép be egy rendkívül komplex és soktényezős folyamatba. Hatékonyabban végezheti dolgát, ha az általa vezérelt tevékenység kezdetén megkísérli diagnosztizálni a kiinduló helyzetet.

2. Megfigyelés
A megfigyelés jellegzetesen folyamatkövető módszer, bár része lehet a diagnosztizálásnak is. A tudatosan tervezett, célzott megfigyelés szándékát mindig valami valós körülménynek kell kiváltania. (Például feltűnően sok a probléma az órák közötti szünetekben, valamelyik szakórán, vagy valamelyik tanuló nagyon sok részben megmagyarázhatatlan gondot okoz, és ezért van szükség a témával kapcsolatos koncentrált adatgyűjtésre.)

3. Eseménynapló
A folyamatkövetés egyik legbeváltabb módszere az események folyamatos rögzítése. A tapasztalatok szerint az alkalomszerű feljegyzések végül is egységes képpé állnak össze, és sokat segítenek a folyamat megfelelő kezelésében, irányításában. Jó és bevált módszerről van szó, de nem mindenki csinálja könnyedén és szívesen. Csak azoknak ajánlom, akik örömüket lelik benne.

4. Időmérleg
Az időmérleg-elemzés segítségével a vizsgált tanulók, pedagógusok, családok stb. életmódjával kapcsolatban lehet tájékozódni. Ez a szociológiából átvett vizsgálati eljárás tárgyát a végeredmény: a megvalósuló tevékenységrendszer oldaláról közelíti meg. A módszer előnye, hogy segítségével viszonylag egyszerű módon nyerhet a pedagógus betekintést tanítványai mindennapjaiba, s a nyert adatok birtokában tudatosabban tervezheti munkáját, szervezheti együttműködését a családokkal.

5. Dokumentumelemzés
Értő elemzők számára rendkívül sokat mondanak a különféle iskolai dokumentumok: munkatervek, értekezleti, felügyelői, fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvek, statisztikák stb. Az iskola egészének megítéléséhez jelenthet adalékot az iskolai házirend elemzése. Az osztálya előéletét megismerni kívánó osztályfőnök számára az osztálynapló tartalmaz olyan adatokat, amelyek elemzése, illetve az arcelvek közötti összefüggések feltárása a pedagógiai tevékenység orientálását is segítheti. Megállapítható például belőle a tanulócsoport szociális, nemek és életkor szerinti összetétele, tanulmányi teljesítményének alakulása az adott tanévben, a nyilvántartott írásos dicséretek és szankciók.

—

1. Komplex helyzetelemzés a tanulócsoportban

Amikor a pedagógus osztályfőnökként vagy szaktanárként kapcsolatba kerül a tanulócsoporttal, menet közben lép be egy rendkívül komplex és soktényezős folyamatba. Hatékonyabban végezheti dolgát, ha az általa vezérelt tevékenység kezdetén megkísérli diagnosztizálni a kiinduló helyzetet. Ezt a helyzetfeltárást tanácsos időszakonként megismételni, és az újabb eredményeket összevetni az előző állapottal. Az elmozdulások okainak elemzése segíthet a következő időszak pedagógiai feladatainak a körvonalazásánál, és alapot adhat az osztályfőnöknek ahhoz is, hogy önnön munkáját mérlegre tegye. Az elmozdulások valódi okait csakis a két diagnosztizáló időszak közötti folyamatkövetés tapasztalatainak birtokában lehet feltárni.
A komplex helyzetfeltárás szempontjai a következők:

• A szűkebb társadalmi környezet jellemzőinek feltérképezése (szociális állapot, az iskolázás helyzete az adott településen, a lakosság iskoláztatás iránti igénye, a helyi önkormányzat közoktatáspolitikája, ennek hatása az adott iskolára stb.);
• Az adott intézmény jellemzői, pedagógiai programja, írott és íratlan szabályai, ethosza, rejtett tanterve, működési feltételei, szakmai kondíciói stb.;
• Az osztály előélete (pozíciója, hírneve az iskolában, tanulmányi eredményének alakulása, a csoport alakulásának története stb.), aktuális komplex struktúrája, amely az objektív adottságok (nemek, életkor, szociális helyzet, egészségi állapot stb.) szerinti összetételből, a pedagógiai értékelés által tükrözött szerkezetből, valamint az informális kapcsolatrendszerből, az osztályon belüli tekintélyhierarchiából és szociális szerepekből tevődik össze (vö.: Hunyady Györgyné: Kollektivitás az iskolai osztályokban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977)

Az így nyert adatok elemzése alkalmas arra, hogy kijelölhessük az osztállyal kapcsolatos pedagógiai teendőket. Általában igaz, hogy ott találhatók a neuralgikus pontok, a legsürgetőbb feladatok, ahol az információk ellentmondásosak. Például egy különben egyenletesen teljesítő tanuló vagy tanulócsoport egyik vagy másik tantárgyból feltűnően gyengén produkál, vagy egy meghatározott időszakban visszaesik a tanulmányi munkája. Figyelemre méltóak lehetnek a szociometriai vizsgálat során feltárt rangsorok ellentmondásai (társai körében sztárhelyzetű tanuló például a pedagógiai értékelésben nagyon rossz helyzetű is lehet, s előfordulhat ennek fordítottja is, amikor a pedagógusok „favoritja” népszerűtlen az osztályban.) Az ilyen és hasonló esetekben érdemes utánanézni az okoknak, s a feladatokat ennek megfelelően megtervezni.

A vizsgálat menete és az ajánlott eljárások

Példa a helyzetelemzésre

Az iskola a főváros egyik peremkerületében található. Járnak ide nehéz szociális körülmények között élő gyerekek a lakótelep önkormányzati lakásaiból és jobb módúak a kertvárosi negyedből. Ennek megfelelően a tanulói összetétel rendkívül heterogén.

Az iskola olyan intézmény hírében áll, ahol törődnek a gyerekekkel, fegyelmi problémák miatt nem tanácsolnak el senkit, és ezért is gyakori, hogy más iskolák nehezen kezelhető tanulóit ideirányítják. Ez visszariasztja az igényesebb szülők egy részét, viszont vonzza a problémásabb családokat.

Az iskola két évvel ezelőtt a tanulmányi nehézségekkel küzdő tanulók jelentős arányára való tekintettel kis létszánú fejlesztő osztályokat indított. Tavaly – tehetséggondozási igénnyel – a harmadik évfolyamon beindult a rajztagozat is.

Mint osztályfőnök idén kaptam meg az 5. a osztályt. Ez a tanulócsoport a jelenlegi formájában csak harmadiktól működik. Az első két évben más összetételű volt az osztály. Harmadikban kikerültek belőle a fejlesztőbe utalt tanulók (összesen 8 fő), és más iskolákból negyedikben három, most ötödikben pedig négy új gyerek került hozzánk.

Kilenc gyereket csak az egyik szülője nevel (nyolcat az anya, egyet az apa). Hét esetben elváltak a szülők, két esetben az egyik szülő meghalt. Hat tanuló szerepel gyermekvédelmi nyilvántartásban. G. Éva apja súlyos alkoholista. D. Balázs anyja mozgássérült. G. Erikának nem él az édesanyja, a nagyszülei nevelik. (Az apja vidéken vállalt munkát.) Zs. Szabolcs édesapja, Gy. Katalin édesanyja leszázalékolt, mindkét család igen nehéz anyagi körülmények között él. B. László apja nem él, anyja munkanélküli. A nyilvántartás ugyan nem jelzi, de további öt gyereknek az egyik, háromnak pedig mindkét szülője munkanélküli. A családdal együtt élő apák iskolázottság szerinti megoszlása a következő: értelmiségi 2 fő, szellemi foglalkozású 3 fő, szakmunkás 4 fő, segédmunkás 1 fő, vállalkozó 1 fő, munkanélküli 5 fő (közülük 1 fő diplomás, 2 fő szellemi dolgozó, 2 fő szakképzetlen). A családdal együtt élő anyák közül értelmiségi 1 fő, szellemi foglalkozású 7 fő, szakmunkás 5 fő, a többiek háztartásbeliek, illetve munkanélküliek.

Az osztály az iskolában átlagos hírnévnek örvend. Tanulmányi átlageredményük az elmúlt tanévben 3,8 volt, s ezzel az iskola középmezőnyében foglalnak helyet. (Az iskolai átlag 3,6.) Az osztály tanulói létszáma jelenleg 24, 10 fiú és 14 lány. Egy évvel túlkoros két lány, két évvel túlkoros egy fiú. Bár mindhárman évismétlők (ketten a másodikat, egy tanuló pedig az elsőt járta újra) a következő időszakban nyújtott teljesítményük nem indokolta a fejlesztő osztályba történő áthelyezésűket. A két ével túlkoros S. Zsolt egészségi okokból vesztett még egy évet. Egy kislány született augusztusban, lényegesen fiatalabb tehát a többieknél. Az előző osztályfőnök szerint az értelmi képességeivel nincs gond (négyes tanuló), de viselkedése éretlenebb a többiekénél, fáradékony, nehezére esik a huzamos ideig tartó koncentrálás.

A mulasztási statisztika azt mutatja, hogy az osztály tanulóinak megfelelő az egészségi állapota. Testnevelésből senkit sem kell felmenteni. Egy tanulónak kell gerincferdülés miatt gyógytestnevelésre járnia.

Kitűnő tanuló egy volt az osztályban: R. Zita. Neki első osztály óta még egyetlen négyese sem volt. Két tanulónak – T. Kálmánnak és N. Adrienn-nek volt 4,8 az átlageredménye. Az osztály túlnyomó többsége 3,6 és 4,5 között teljesített. Két tanuló volt ennél gyengébb: I. Márk és D. Csilla. Az osztály inkább humán érdeklődésű. A matematika átlageredménye viszonylag gyenge (3, 2) volt.

A szociometriai vizsgálat tanúsága szerint a fiúk és a lányok különválnak. (Ez ebben az életkorban természetes.) A fiúk „sztárja” T. Kálmán. Érdekes módon központi helyet foglal el (s Kálmánnal is szoros kapcsolatban áll) a viszonylag gyengén teljesítő I. Márk. Az előző osztályfőnök ezt Márk sportsikereivel és igen jó humorával magyarázza. A fiúk közül senki sem szorult peremre. A lányok csoportja közel sem ilyen egységes: egy három és egy négytagú csoportból, egy párosból és öt magányos egyénből áll. A háromtagú csoport tagjai a kitűnő tanuló R. Zita, N. Adrienn és még egy jó tanuló kislány. A négyes tagjai egymás közelében laknak. A baráti páros szoros kapcsolata már negyedik éve tart. Érthető módon magányos még a négy új gyerek. Nehezebb D. Csilla problémája, aki ötödik éve jár ebbe az osztályba, és egyetlen kapcsolata sincsen. Ezt csak részben magyarázza gyenge tanulmányi eredménye. Azt mondják róla, hogy nagyon zárkózott, szinte észre sem lehet venni, hogy a világon van.

A legnépszerűbb gyerek T. Kálmán. Előkelő helyet foglal el (a lányok egy része szerint is) L. Márk. A jó tanuló lányok (Zita, Adrienn) csak a 4., illetve 6. helyen szerepelnek.

Az előző osztályfőnök elmesélte, hogy évekre visszamenő ellentét feszül Z: Kálmán és R. Zita szülei között. Valószínűleg rivalizálás lehet a háttérben. Kálmán édesanyja szerint Zitával már első osztály óta kivételeznek a tanárok, ezért tiszta kitűnő. Zita édesanyja viszont arról panaszkodik, hogy Kálmán és fiútársai nem hagyják békén a lányokat, órák alatt is piszkálják, szünetekben gúnyolják őket. Ez az ellentét egyre inkább hangot kap az osztályban is.

A fentiekből a következő feladatok adódnak:

• utánanézni a gyermekvédelmi nyilvántartásba vett családok helyzetének, az esetleges segélyezés lehetőségeinek,
• beszélni a matematika tanárral, hogy előzze meg a tantárgyával adódó problémák súlyosabbá válását (tárja fel a hiányosságokat, beszélgessen a gyerekekkel a tantárgy tanulásának: módszereiről, segítse őket hiányaik pótlásában stb);
• tanítási órán kívüli programokon lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy alaposabban megismerjék egymást;
• kezelni T. Kálmán és R. Zita (és szüleik) konfliktusát;
• foglalkozni D. Csilla osztálybeli helyzetével (megismerni peremhelyzete okait, az ő véleményét erről, megismerkedni az otthoni körülményeivel stb.).

Ajánlott szakirodalom

Gácser József (szerk.): Az osztályközösség megismerése. (Módszertani Közlemények Könyvtára) Szeged, 1981.
Járó Katalin: Az osztályfőnöki munka szociálpszichológiájáról. (Köznevelés, 1986. január 17. 19-22.o.)
Hunyady Györgyné: Kollektivitás az iskolai osztályokban. (Akadémiai Kiadó, Budapest. 1977.)
Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata. (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1988)

Szekszárdi Ferencné: Helyzetelemzés és folyamatkövetés. In: Az osztálytükörtől a falfirkákig. Módszerek nemcsak osztályfőnököknek. Szerk.: Szabó I. – Szekszárdi, IFA-OKI IFK, 1992. (ALTERN sorozat)

2. Megfigyelés

A megfigyelés jellegzetesen folyamatkövető módszer, bár része lehet a diagnosztizálásnak is. A pedagógus munkája során spontán módon is megfigyel. Ha igazán jelen van a folyamatban és elég problémaérzékeny, akaratlanul is rögződnek benne bizonyos jelzések, amelyek – többek között – a további megfigyelés irányát is befolyásolják. Például, ha az egyik a korábbiakban kiegyensúlyozott és derűs tanulója hirtelen idegessé, túlmozgásossá vagy feltűnően melankolikussá válik, érdemes különös figyelmet fordítani rá, megállapítandó, hogy múlékony hangulatról van-e szó, vagy valami tartós állapotról, s az utóbbi esetben meg kell kísérelni az okok feltárását.

A tudatosan tervezett, célzott megfigyelés szándékát mindig valami valós körülménynek kell kiváltania. (Például feltűnően sok a probléma az órák közötti szünetekben, valamelyik szakórán, vagy valamelyik tanuló nagyon sok részben megmagyarázhatatlan gondot okoz, és ezért van szükség a témával kapcsolatos koncentrált adatgyűjtésre.)

Nagyon lényeges a megfigyelés szempontjainak pontos és körültekintő meghatározása, a megfelelő időpont és módszer megválasztása. Szem előtt kell tartani a szempontot: az adatok megalapozta képnek a valóság meghatározott vonatkozásának legjellegzetesebb vonásait kell hordoznia. A megfigyelés komoly buktatója, hogy ritkán marad meg az objektivitás szintjén. A megfigyelést végző személy óhatatlanul beleviszi saját előzetes elvárásait, sztereotípiáit, előítéleteit, s tapasztalatgyűjtése során gyakran nem csupán azt rögzíti, amit valóban lát, hanem azt is, amit látni vél. Ezt a veszélyt csak részben védheti ki a megfigyelési szempontok körültekintő megfogalmazása. Hiszen nagyon nehéz a komplex valóság követésénél a figyelmet csak e szempontokra korlátozni. Nem is szólva arról, hogy az ilyen módon rögzített tényeket értelmezni is csupán a teljes folyamatba való visszaillesztést követően lehet.

Példa a célzott megfigyelésre: Nyomonkövető vizsgálat egy gyerek egy napjáról

A módszert Pőcze Gábor dolgozta ki és alkalmazta első ízben egy az általános művelődési központok helyzetét és működését feltáró átfogó vizsgálat során. E vizsgálati eszköz egy viszonylag ritka szempontot érvényesít: az intézmény „kliensének” egynapi tevékenységét kíséri figyelemmel, s célja erről részletes „hosszmetszeti” képet kapni annak érdekében, hogy ezáltal az intézmény működésének egészéről is benyomásokat szerezzen. Az egyes pedagógusok számára ez az eljárás az egyes tanulók mélyebb megismerése mellett módot ad arra is, hogy a vizsgálat időszakában a kiválasztott gyerek szemszögéből lássák és elemezzék az iskolai, az otthoni, illetve az aktuális környezeti hatásokat.

Az adatfelvétel módja a folyamatos megfigyelés és evvel párhuzamosan jegyzőkönyvvezetés a kiválasztott vizsgálati személy egy napjáról, s rövid interjúk készítése az érintettről azokkal a személyekkel, akikkel a vizsgált időszakban kapcsolatba kerül.

A vizsgálat menete

• a megfigyelendő személy kiválasztása;
• a vizsgált személy programjának nyomon követése az intézményben;
• a vizsgált személy otthoni környezetének megismerése;
• rövid beszélgetések mindazokkal, akik a megfigyelt személlyel kapcsolatban álltak;
• a tapasztalatok rögzítése és értékelése.

Példa az alkalmazásra

L. Tamás, 5. osztályos tanuló egy napja

(A vizsgálatot e kötet szerzője végezte 1993-ban. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben az adatgyűjtő kívülálló személy, aki korábban nem ismerte az adott gyereket, az osztályt és a pedagógusokat. Így viszonylag tárgyszerűen tudta leírni a tapasztaltakat.)
Tamás kiválasztását az indokolta, hogy – az ellenőrzők bejegyzései alapján – másodmagával ő látszott osztálya legtöbb problémát kiváltó tanulójának. Ráadásul a szülő és az osztályfőnök közötti – az ellenőrzőben olvasható – üzenetváltás feszültséget sejtetett a családi ház és az iskola között. A megfigyelés időpontja 1993. november közepe. tehát az ötödik osztály első negyedévének a vége.

Megfigyelési jegyzőkönyv

Tamás, társainál alacsonyabb, vékony, szőke („Nemecsek-típusú”) kisfiú pontosan, rendesen érkezik az iskolába.

Testnevelésóra
(Fiatal, katonás férfi a testnevelő. Stílusa pattogós, kiabál. Csoportokban tornáztatja a gyerekeket, akik általában fegyelmezetten dolgoznak.)
Tamás igyekszik: a lehető legjobban végezni a gyakorlatokat. Teszi azt, amit a többi. Szemmel láthatóan szívesen és ügyesen mozog.
A testnevelő véleménye róla: problémát okoz szétszórtsága, figyelmetlensége. Már kapott intőt felszerelése otthonfelejtéséért. Ügyes, jó a mozgáskoordinációja. Szívesen vállal feladatot, ő a szertáros.

Történelemóra
(A fiatal osztályfőnöknő tartja. Nem igazán felkészült sem a tantárgyából, sem pedagógiából. Érzékelhetően tele van előítéletekkel, s a problémásnak ítélt gyerekekhez fenntartással közelít.)
Tamás egyedül ül az egyik első padban. A tanárnő csodálkozva veszi tudomásul, hogy készen van a leckéje. Jelentkezik térképfelelősnek. Rengeteget izeg-mozog, a hajával játszik, de közben próbál figyelni és belekapcsolódni az órába. Jelentkezéseit sokáig nem veszi észre a tanár. Az óra második felére láthatóan kimerül. Jön egy őt érdeklő rész, ismét felcsillan a szeme, jelentkezik. Egyszer felszólítják, azt mondja, hogy elfelejtette, mit akart mondani. Ismét elfárad, ráfekszik a padra. Az óra végére teljesen kikapcsol hintázik a széken, bohóckodik. Vége az órának. Tamás odamegy az egyik külön előadást tartó társához, és elkéri az előadás anyagát.
Az osztályfőnök véleménye: Tamás közepes képességű, szétszórt figyelmű. Ő a legnagyobb gyerek a családban, többet várnak tőle, mint amennyit teljesíteni képes. Azért ültette egyedül az első padba, hogy figyelemre késztesse. Többet már nincs módja tenni érte.

Környezetismeret (földrajz) óra
(Jól felkészült kitűnő férfi tanár. Jó humorral, lendületesen vezeti az órát. Feltűnően szépen bánik a gyerekekkel, tisztelettel szólítja meg őket, figyel rájuk. A gyerekek láthatóan szeretik, tisztelik.)
Tamás nagyon figyel. Nézi a térképet. Amikor felhívják, összerezzen. Tudja, amit kérdeznek. Ideges, feszült, babrál, de végig jelen van az órán, követi annak menetét. Hálás a tanár humoráért. Amikor feladatot kell egyénileg megoldani, a nyelvét is kidugja, úgy igyekszik. Ír, radíroz, ír, radíroz. Kihívják a táblához, jól válaszol, szemmel láthatóan felvillanyozódik. Itt is elfárad az óra második felére. Kalimpál a lábával. Ha aktivizálják, teszi, amit kell.
A tanár véleménye Tamásról: Ma jobban szerepelt, mint általában szokott. Szétszórt, gyakran hiányos a felszerelése. Sokszor figyelmetlen, hamar elfelejti azt is, amit megtanult.

Magyaróra
(A Zsolnai féle nyelvi-kommunikációs programot tanítják. A tanárnő felkészült, de kicsit szenvelgő és modoros. Mindenkit keresztnéven szólít. Az óra feltűnően nyugodt légkörű. A tanárnő differenciáltan foglalkoztatja az osztályt, egyéni feladatokat ad, csoportokban dolgoztat.)
Tamás jelentkezik, hogy nincsen könyve. Szégyelli, amikor a tanárnő rákérdez. „Most miből fogsz dolgozni?” Az egyéni munka során elmélyülten dolgozik. Amikor elkészül, odaviszi a tanárnőhöz. Szeretné magára irányítani a figyelmet. Amikor kész, plusz feladatot vállal. Úgy látom, elmélyülten dolgozik.
A tanárnő véleménye: Trehány. Gyakran hagyja otthon a felszerelését. Mindig más füzetbe ír. Ugyanakkor nagyszájú, mindig a központban akar lenni. A gond a családban keresendő. Elverik, ha rossz jegyet kap. Ezért gyakran hazudik a szüleinek. Társai nem szeretik, gyakran csúfolják. Ezért is igyekszik magára irányítani a figyelmet. A mamája volt az iskolában, ismeri a helyzetet. Tamás határidőt kapott, hogy a füzetében pótolja a hiányokat.

Angolóra
Az osztály két csoportra oszlik és a nyelvi terembe vonul. Tamás a gyengébb csoporthoz tartozik. (Fiatal, felkészületlen tanárnő, aki jól láthatóan szenved attól, hogy ilyen „buta” gyerekekkel kell foglalkoznia. Ötlettelenül, unalmasan, gépiesen tanítja a nyelvet. Sokat kell fegyelmeznie. Dolgát nehezíti, hogy az egy tanteremből kialakított nyelvi termeket elválasztó falak vékonyak, s a szomszéd helyiségből minden sóhaj áthallatszik.)
Tamás igyekszik, de nehezen megy neki a dolog. Próbál figyelni, de általában későn kapcsol. A szűk teremben kényelmetlenül ül, alig fér a saját padjához. Unatkozik, két ujjával lövöldöző mozdulatokat tesz. Firkálgatja a könyvében a képet. A tanárnő énekeltet, Tamás olykor mintha élvezné a dalt, bár a szöveget nem mondja, inkább a zenére mozog. Angolból magyarra fordítanak. Van, amit le tud fordítani. Általában figyelmetlen, fáradt.
A tanárnő véleménye: Tamásnak az a mániája, hogy a könyvét firkálja. Figyelmetlen, semmit sem tud angolból. Reménytelen eset. Az egyik legproblémásabb tanuló a csoportban.

Matematikaóra
(Középkorú, nagyon felkészült tanárnő. Pergő, munkáltató, érdekes órát tart. A gyerekekkel türelmes, megértő.)
Tamásnak nincs leckéje. „Úgy emlékeztem, hogy megírtam” – mondja. Szétszórt, fáradt, de megpróbál dolgozni. Sikerül egy feladatot megoldania a táblánál. Ez felvillanyozza, most már igyekszik. A tanárnőt szereti, „neki” szeretne produkálni. Gyorsabban akar csinálni mindent, mint ahogyan képes lenne rá, ezért többször hibásan válaszol. Ha sikerül neki valami apróság, felderül a kis képe. A tanárnő – ha teheti – dicséri.
A tanárnő véleménye: Matematika tagozatból maradt vissza a viszonylag gyengébb csoport ebbe az osztályba. Tarmás motivált, közepes képességű, nem tud hosszan koncentrálni. Szüksége van a biztatásra.

Tamással az úton hazafelé
(Az út nem hosszú. A lakótelep egy sokemeletes házában lakik a család: apa, anya, három gyerek.) Tarmás az állatairól mesél.

Tamás otthon
A papa fogad. Korán érkeztünk, trikóban van, elnézést kér, gyorsan felöltözik. Ő főzött ebédet, kínálja a fiát. Tomi izgatott, nem akar enni. Az apa arcán látszik a megoperált nyúlszáj nyoma. Fiával kedves, gondoskodó. Nem hiszem, hogy valaha egy ujjal hozzányúlt volna. Elmondja, hogy két évig portás volt az iskolában. Most kazángépészként dolgozik, de jelenleg betegállományban van, mert az üzemben baleset érte. Azért főz ő, mert a felesége túlórát vállal, hogy pótolja a kiesett keresetet. Anyagi gondjaik vannak, minden drágul. Hiányzik az ő külön keresete. (Egy maszeknál vállal külön munkát.) A múlt hónapban nem tudták az iskolában befizetni a gyerekek ebédjét.

Az anya később érkezik. (A szülők nagy ijedelemmel várták a látogatásomat. Meg voltak győződve arról, hogy Tamás valami rossz fát tett a tűzre, s ezért küldött ki engem az iskola. Nagyon megnyugodtak, amikor megtudták, hogy nem erről van szó. A beszélgetés során nyíltan beszéltek a problémáikról, s megköszöntek minden jó tanácsot és segítőkészséget.) A mama pénztárosként dolgozik egy részvénytársaságnál. Pedagógusnak készült, de korán férjhez ment, jöttek a gyerekek, nem volt módja tanulni.
A gyerekek (három fiú) 1. 3. és (Tamás) 5. osztályosok.
A lakótelepi lakásban minden megvan, ami a kényelemhez kell. Videó is. Célszerűen van berendezve. Tamás imádja az állatokat. Van papagája, hörcsöge, hala és kagylója.

A mama feladata, hogy tanuljon a három fiúval. A papa általában sokat vállal a háztartásból. Tamás másodikos koráig jól tanult, azután visszaesett. A mamának ez nagy szomorúságot jelentett. Eltiltotta a fiát a rendszeres sporttól a visszaesés miatt. Szégyell bennenni az iskolába, ahol annyi rosszat hall a gyerekről. A kisebbik fiú fejlesztő osztályba jár, ő valóban gyengébb képességű, de Tamás ígéretesebbnek látszott. Kénytelen volt kivenni a napköziből, mert ott soha sem készítette el a leckéjét. Itthon ő tanul vele, rendszeresen ellenőrzi. Szombaton dolgoznia kell, de egész vasárnap tanul a fiúkkal. Tamás és a szülei között igen jó és meghitt a kapcsolat. Zavaró mozzanatok csak az iskolai kudarcok miatt vannak.

Néhány következtetés
Tamás a korához képest testileg kicsit fejletlen, túlmozgásos gyerek. Közepes képességű, de motivált a tanulásra. A pedagógusok problémás gyerekként könyvelik el. A szülői ház szerető és elfogadó, egyáltalán nem olyan. mint ahogyan ezt az osztályfőnök és a magyartanár leírták. Jó lenne, ha a pedagógusok megfelelő partnerkapcsolatot alakítanának ki a szülőkkel, hiszen különösen az édesanya alkalmas arra, hogy társ legyen fia nevelésében, s a szülői ház szerető légköre megfelelő háttér lehet a gyerekkel adódó problémák enyhítéséhez. A pedagógusoktól ehhez több türelem, elfogadó attitűd kellene, s alkalmazkodás Tamás egyéni, az átlagosnál lassúbb tempójához. Ki kellene aknázni aktivitását, segítőkészségét, tanulási hajlandóságát. Segíteni kellene neki abban is, hogy társaihoz közelebb kerülhessen. Ha több megértést és elfogadást tapasztalna, az édesanyában is több lenne az iskola iránti bizalom, nem félne annyira a tanárokkal való találkozástól. Így meg lehetne értetni vele – többek között – azt is, hogy Tamásnak szüksége van a rendszeres sportolásra, hiszen igen nagy a mozgásigénye. Az ő segítségével lehetne kialakítani azt a nevelési-tanítási módot, ami a fiú személyiségének, munkatempójának leginkább megfelel. Így remélhető lenne, hogy Tamásban is oldódik az iskolai kudarcok miatti görcs, amelynek az egyik legdöntőbb oka a félelem attól, hogy a szüleinek bánatot okoz.

Ajánlott szakirodalom

Kósáné Ormai Vera – Járó Katalin – Kalmár Magda: Fejlődéslélektani vizsgálatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.
Pőcze Gábor: Szinte gyermekien őszinte. Pedagógiai Szemle, 1989. 3. sz.
Nyomonkövető vizsgálat a kliens egy napjáról. In: Tovább… Programalkotás előtt… Eszközök az általános művelődési központok önfényképéhez. Eszik Zoltán, Fóti Péter, Pőcze Gábor, Sornorjai Ildikó és Trencsényi László ajánlásában. Budapest, 1990. 46-53. o.

3. Eseménynapló

A folyamatkövetés egyik legbeváltabb módszere az események folyamatos rögzítése. A tapasztalatok szerint az alkalomszerű feljegyzések végül is egységes képpé állnak össze, és sokat segítenek a folyamat megfelelő kezelésében, irányításában. Jó és bevált módszerről van szó, de nem mindenki csinálja könnyedén és szívesen. Csak azoknak ajánlanám, akik örömüket lelik benne.

Példa a naplóvezetésre

Egy első osztály iskolakezdése

Az elsős tanító az év elején a helyzet elemzése alapján és a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételével jelölte ki a tanév nevelési feladatait. Ezek között szerepelnek többek között olyan fontos teendők, mint egymás alapos megismerése, a differenciált egyéni foglalkozás, a konfliktusok beépítése a nevelés folyamatába, kihasználásuk a hatékony nevelés érdekében, az egymáshoz alkalmazkodás fontosságának tudatosítása, a túlzott „én”-beállítódás csillapítása, az árulkodás, a dicsekvés felszámolása. Érdemes megfigyelni, miként realizálódnak ezek a szándékok a nevelés folyamatában.

Szeptember 25. A gyerekek az iskolába lépés első napjától kezdve igen elevenek. A többségnél nem tapasztaltam szorongást. Oldottak, vidámak. Egyetlen kislány akadt csak, aki két héten át sírva búcsúzott édesanyjától. Azok vannak egymással különösen jó kapcsolatban, akik óvodába is együtt jártak.

Szeptember 28. Ma kirándulni mentünk. Beszélgetés és játék körben jól megfigyelhető volt, kik a hangadók. A lányok között M. Andrea jól irányítja társait, azok hallgatnak rá, követik őt. A fiúknál több vezéregyéniség küzd az elsőbbségért, ezért közöttük gyakran veszekedés, verekedés robban ki. A konfliktusok közöttük eddig megoldódtak, közbeavatkozásomra nem volt szükség.

Október 5. A baráti kapcsolatok szinte naponként változnak. A gyerekek könnyen megharagszanak egymásra, de hamar meg is békülnek. Ma tartottunk a napközis nevelővel közösen első ízben heti értékelést. Az értékelést az osztálytársak véleménye követi, ezután kerül sor a magatartás és a szorgalom minősítésére. Az önértékelés gyakran téves, túlzottan pozitív. Egymás megítélésekor sokkal inkább a negatívumok hangoznak el, ami gyakran vezet nézeteltéréshez.

November 17. M. Andrea beírt magának az üzenőbe egy piros pontot, mintha azt a testnevelő tanár adta volna. Alá is írta. Ez lett volna a tizedik pontja, amiért dicsérő jár. Kérdésünkre azt állította, hogy nem tudja, milyen módon került oda az a pont. Nem erőltettük a dolgot. „Ha eszedbe jut, majd szólsz”. Tíz perc múlva jelentkezett, hogy ő írta be, de ígéri, hogy többé ilyet nem tesz. A beszélgetés négyszemközt folyt.

November 25. Osztályunkban napon eluralkodott az árulkodás. K Réka – aki egyébként példás magatartású, ügyes, okos kislány – minden szünetben a fülembe súgja, hogy ki milyen rossz ját tett a tűzre az órán vagy azon kívül: firkált a táblára, elvett egy ceruzát, nem hozta el a feladatlapját stb. Megbeszéltem vele. hogy nem kell mindenről tudnia, és mindenbe beleavatkoznia. A felelősök dolga, hogy tájékoztassanak, s ha ő is kap ilyen megbízást, akkor nyíltan beszámolhat a dolgokról.

November 29. M. Andrea ma behozott néhány drága, nyugati íróeszközt, játékot, édességet. A többiek nagy örömmel veszik körül, ő pedig hidegen elutasítja a szerinte „rosszakat”, akik rá sem pillanthatnak ezekre a „csodákra”. Az óra elején öt percet avval töltöttünk, hogy közösen megnéztük a játékokat. A szülőkkel beszélni fogok, hogy ne engedjenek behozni ilyen, mások szívét fájdító tárgyakat az iskolába.

December 3. A szülői értekezletre két kivétellel minden gyereknek eljött a hozzátartozója. A karácsonyi ünnepélyünk szervezését beszéltük meg. A lelkesedés nem volt túlzott Az értekezlet után a szülők egyenként érdeklődtek gyermekeik tanulmányi előmeneteléről. Néhányan kérték, hogy ültessem el ezt vagy azt gyermekük mellől, mert ő miatta nem tud figyelni az órákon.

December 14. Kihúztuk annak a nevét, akit a karácsonyi ünnepélyen megajándékozunk. Előtte megbeszéltük, hogy csúnya dolog bármilyen megjegyzést tenni arra, akinek kihúztuk a nevét. A titoktartásból persze nem lett semmi, de kedvesek voltak, meglepően kedvesek egymáshoz. Úgy látszik, használt az előkészítés.

Január 3. Jókedvűen telt el a nap. Az első két órán csak beszélgettünk, élménybeszámoló tartottunk. Elmesélték, hogy mi mindent kaptak karácsonyra: legot, autópályát, beszélő babát, kvarcjátékot, csupa drága ajándékot. Mesekönyvet is kapott mindenki, de ezt csak akkor említették, ha külön rákérdeztem.

Január 4. Ma M. Gábor felbíztatta Cs. Ádámot, hogy verje meg R. Bencét. Bence ugyanis valamivel feldühítette, de ő maga nem merte közvetlenül „megtorolni” ezt, mert félt az estleges büntetés otthoni visszhangjától. Ádám, aki különben is szeret verekedni (a televízió hatására minden szünetben karatézó „Lindá”-t játszik), szívesen teljesítette a kérést. A számonkéréskor a három fiú – meglehetősen csúnya módon – egymást vádolta. Mindhárman azonos büntetést: zöld pontot kaptak.

Február 5. Szülői értekezlet volt. Mindenki eljött. A téma: a féléves tanulmányi munka értékelése. Senki sem reklamált, kéréseimet támogatták. A problémás magatartású gyerekek szülei tanácsomat kérték. Kapcsolatom a szülőkkel megnyugtatóan alakul. Bizonyítványosztáskor a gyerekek nagyon meghatottak voltak. Különösen az érdemjegyeknek (magatartás, szorgalom) örültek. A „megfelelt”, illetve „jól megfelelt” értékeléssel nem tudtak mit kezdeni. Érdeklődtem, hogy mit szóltak a szüleik első bizonyítványukhoz. A feleletek így hangzottak: „Meg voltak elégedve”, „Ajándékot fogok kapni érte”; „Azt mondták, hogy kicsit igyekezzek”. (Forrás: Hajdufi Istvánné tanítónő naplója. Budapest, Diana úti Általános Iskola, 1984/85. tanév.)

Példa a komplex helyzetelemzés (helyzetértékelés) és a naplóvezetés (mint folyamatkövető módszer) együttes alkalmazására

Egy ötödik osztályos osztályfőnök vizsgálati anyagából ezúttal egyetlen fiúval kapcsolatos adatokat, információkat, naplófeljegyzéseket gyűjtöttem ki. Talán sikerül szemléltetnem, miként lehet ilyen módon a diagnosztizálást és a folyamatkövetést egységben alkalmazni és a fejlődést a maga dinamizmusában megragadni.
A komplex helyzetelemzésből Bálintra vonatkoztatott részletek:

„Negyedikes osztályfőnöke K. Bálintot a fiúk vezéregyéniségének tartotta, aki társait rosszul befolyásolta. Jelezte agresszivitását, énközpontúságát. Ugyanakkor az osztályközösséghez való viszonyulása alapján a jók közé sorolta.
Bálint családja jó anyagi körülmények között él. Műveltségi színvonala magas. Problémát okoz azonban, hogy a két szülő nem vall azonos elveket a két gyermek, főleg Bálint nevelésében. Az apa túlhangsúlyozza a vagányság és a sportteljesítmények jelentőségét, az anya viszont a tanulmányi munkát tartja elsődlegesnek. A fiúnak az apjával kialakult viszonya feszült. Iskolai élményeiről otthon nem beszél.
Az osztálytársak véleményét érdekesen tükrözi a tanév elején elkészült szociometriai felmérés. Bálint itt 20 rokonszenvi szavazatot kap, tíz társa azonban elutasítja. Tizenegyen tartják alkalmasnak az osztálykirándulás megszervezésére, ugyanennyien csapatjáték vezetésére. Heten választanák osztálybizottság tagjának, ugyancsak heten tartják alkalmasnak az osztályfőnök-helyettesi szerepre. Huszonnégyen mint a legjobb sportolók egyikét tartják számon. Ennyiből kiderül, hogy jelentős, de rendkívül ellentmondásos személyiségről van szó.”

Az osztályfőnök eseménynaplójában a következők olvashatók róla:

Szeptember 20. A fiúk panaszkodnak Bálintra. Félnek tőle, mert verekedős. Semmiért sem mernek neki szólni. Megígérem, hogy beszélek vele. Kértem az ő segítségüket is: szálljanak szembe vele, persze nem verekedés formájában. Beszéljék meg egymás között az ügyet, és a következő osztályfőnöki órán nyilvánosan is mondják el a sérelmeiket.

Szeptember 21. Beszéltem Bálinttal a verekedés ügyében. Legnagyobb meglepetésemre nem hőzöngött. Megígérte, hogy változtat viselkedésén. Megbeszéltem az ügyet az osztállyal is. Bálint váratlanul az osztály előtt is megismételte ígéretét. Elmondtam, hogy Bálintban rengeteg, az osztály számára is hasznosítható jó tulajdonság van. Úgy láttam, megértettek. Mintha csökkent volna a feszültség Bálint és a fiúk között.

Szeptember 28. Az akadályversennyel kapcsolatos előzetes teendők elvégzésében Bálint a legaktívabbak között van.

Szeptember 29. Az akadályversenyen nem ért el az osztály jó helyezést. Ezért Bálint és D. Feri összeveszett: egymást okolták a kudarcért. Bálinttal ismét hosszasan beszélgettem. Elmondtam neki, hol hová vezethet az agresszív viselkedés. Ideges, nyugtalan lett. Hazafelé nem árulta el nekem a kutyája nevét, úgy megsértődött.

Október 5. Bálint aktívan bekapcsolódik az osztályfőnöki órán a fiúk és lányok kapcsolatáról szóló vitába. Ma önként elárult nekem egy fontos „titkot”: az edzője nevét. Ugyanakkor megakadályozta, hogy más társával is beszélgessek. Azt hiszem sikerült megnyernem, ami azért is fontos, mert az osztály egyik hangadójáról van szó.

Október 8. Magyar órán T. Zsófi felelt. A gyerekek szokásukhoz híven értékelték a feleletét. A fiúk – élükön Bálinttal – csak közepesre minősítették a különben négyötöd értékű feleletet. Bálint – valószínűleg a kislány jó tanulmányi eredménye miatti féltékenységből – nem szereti Zsófit. Négyszemközt sem ismerte be igazságtalanságát.

Október 20. (Kiránduláson.) Bálint és Feri tegnap összeverekedett az iskolában, és a veszekedést ma is folytatták. Bálintot nagyon megszidtam, erre megsértődött, és körülbelül egy órát egyedül üldögélt a többiektől távol. Később megbékült és bekapcsolódott a játékba.

November 23. Az egyik tanóra végén a gyerekek panaszkodtak, hogy azért nem mernek Bálinthoz szólni, mert tartanak gúnyos megjegyzéseitől. Ezt azonban nyilvánosan nem ismételték meg. Bálint, amikor megemlítettem neki a dolgot, elsírta magát. Sokáig beszélgettünk. Elmondta, hogy úgy érzi: a tanárok is haragszanak rá. Társaival azért indulatos, mert sok jogtalan sérelem érte. Főellenségének Ferit tartja, mert úgy látja Feri igyekszik őt előttem is befeketíteni. Mondtam neki, hogy változtatnia kellene erőszakos, durva viselkedésén. Osztályfőnöki órán is volt szó arról, hogy az osztályprogramokat rendre megzavarja Bálint és Feri párharca.

November 26. Ma irodalomból Cs. Ibolya felelt. Rosszat mondott, mire Bálint kinevette. Emlékeztettem beszélgetésünkre, erre elszégyellte magát.

Január 10. Bálint jelezte, hogy az osztály farsangi klubdélutánt szeretne rendezni: örültem, hogy önállóan kezdeményeznek valamit.

Január 21. Bálintot, Ferit és Zsófit híztam meg a farsang előkészítésével. Első lépésként ötleteket gyűjtenek…”

Az osztályfőnök véleménye Bálintról:

„Minden ellenkező véleménnyel szemben Bálint nem bomlasztó, sőt hasznos tagja a közösségnek. A rábízott teendőket szinte mindig becsületesen elvégzi. Sokszor vállal önként is munkát. A fiúk hallgatnak rá, egyre gyakrabban hallorri, hogy társaival iskolán kívül is összejön. A felszínes szemlélő úgy láthatja, hogy kemény, érzelmek nélküli gyerek, de ez csak a látszat. Nagyon érzékeny, egyúttal hiú és rendkívül sérülékeny. kudarcok hatására nagyon el tud keseredni, és ezt az elkeseredést daccal, bántó, éles viselkedéssel leplezi. Ilyenkor önbizalmat kell önteni belé, s így túljut a holtponton. Akit nem szeret, akiben nem bízik, azzal nem képes tartósan együttműködni. Rendkívül értelmes, mindenről van önálló véleménye. A tanév elején gátlástalanul, jelentkezés nélkül szólt bele az órákba. Sikerült elérni, hogy fegyelmezze magát, s csak akkor szóljon, ha felszólítják. Szüksége van még az állandó ellenőrzésre és értékelésre, önismeretre, önkritikai képessége javítására. Ha rendszeresebben tanulna, egész kiváló eredmény elérésére lenne képes.
G. Ferivel való rivalizálását megkísérlem majd az osztály érdekében kamatoztatni…”

(Forrás: Tábori Éva tanárnő naplója.

Budapest, Diana úti Általános Iskola, 1984/85. tanév.)

Ajánlott szakirodalom

Járó Katalin: Problémafeltáró osztálytükör. In: Az osztálytükörtől a falfirkákig, i.m. 27-47. o.
Szekszárdi Ferencné (összeállította): Helyzetelemzés és folyamatkövetés. Köznevelés, 1985. március 15. 18-20. o.

4. Időmérleg

Az időmérleg-elemzés segítségével a vizsgált tanulók, pedagógusok, családok stb. életmódjával kapcsolatban lehet tájékozódni. Ez a szociológiából átvett vizsgálati eljárás tárgyát a végeredmény: a megvalósuló tevékenységrendszer oldaláról közelíti meg. A módszer előnye, hogy segítségével viszonylag egyszerű módon nyerhet a pedagógus betekintést tanítványai mindennapjaiba, s a nyert adatok birtokában tudatosabban tervezheti munkáját, szervezheti együttműködését a családokkal.

Problémákat vethet fel a szülői ház és az iskola közötti kompetencia már említett bizonytalansága, illetve – főként a serdülő és még inkább a fiatal (16 év feletti) korosztálynál – az egyéni döntés felelősségének szabadsága. A pedagógus helytelenítheti például azt, hogy a szülők túlságosan sok különórával terhelik le gyermeküket, vagy hogy egyik másik tanuló túlságosan hosszú időt fordít a sportra, zenélésre vagy valami más dologra tanulmányi munkája rovására, de – a folyamatos dialóguson, a saját igaza hiteles és meggyőző képviseletén túl – nincs mozgástere.

Az életmód problematikája értékkonfliktusok forrása, amelyek kezelése rendkívül bonyolult, felkészültséget, toleranciát, a másik fél elképzelése iránti tiszteletet követel, s kizár mindenfajta erőszakos beavatkozást, hatalmi helyzettel való visszaélést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha a pedagógus valamely tanítványa életmódját egészségére, további életére való tekintettel veszélyeztetettnek ítéli, ne próbálkozhatna meg közbeavatkozni.

Példák az időmérleg alkalmazására

A tanuló egy napja

A tanulók az alábbi kérdőívre válaszolva leírják, mivel töltik idejüket a felkeléstől a lefekvésig. Szó lehet tanítási vagy hétvégi napról, s természetesen elképzelhető, hogy a kijelölt időtartam hosszabb, például egy teljes hétvége, egy hét vagy – indokolt esetben – még hosszabb időszak is. A folyamatkövetést segítheti, ha a vizsgálatot ugyanavval a csoporttal, hasonló típusú időszakra vonatkoztatva megismételjük. Ilyen módon a vizsgálatok között eltelt időben végzett pedagógiai munka hatékonyságáról is szerezhetők információk.

Az adatok értékelése

A numerikus elemzés elkezdése előtt érdemes egyszer elolvasni a kitöltött kérdőívet, hátha akad egy-egy önmagában is figyelemreméltó időmérleg, amely egyedi következtetések levonására ad alkalmat.
A numerikus feldolgozás érdekében bekódoljuk az egyes tevékenységeket. Ehhez jelenthet segítséget a következő séma természetesen annak tudatában, hogy adódhatnak a felmérés során besorolhatatlan tevékenységek. Ilyenkor a vizsgálat elvégzőjének új kódokat kell létrehoznia.

A tevékenységfajták a kódok segítségével számítógépre tehetők, s ezekhez rendelve kiszámítható, hogy egyének, csoportok melyik tevékenységre mennyi időt fordítanak.
(Forrás: Kliensidőmérleg, in: Tovább…, i.m. 53-58. o.)

Példa a kapott adatok elemzésére

A következő vizsgálati eredmények egy átfogó szociológiai vizsgálatból származnak, amely – többek között – a fiatalok életmódjáról kívánt képet nyerni. A következőkben kiemelt táblázatok és az adatokból levont következtetések a pedagógia elméleti és gyakorló szakemberei számára is lényeges, továbbgondolásra és olykor beavatkozásra ösztönző információkat tartalmaznak. Fazekas Csongor Diákok az időmérlegen című tanulmányában megállapítja, hogy a középiskolás diákok életmódját egy átlagos hétköznapon mindössze hat tevékenységforma uralja (vö.: Érték – iskola – család, szerk.: Boros László, Akadémiai Kiadó, 1993. 105-106. o.):

A táblázatból kiderül, hogy az iskolai elfoglaltságok és a felkészülés olyan mértékben kitölti a középiskolai diákok mindennapi életét, hogy mellettük csak a nélkülözhetetlen alaptevékenységekre marad idő (alvás, étkezés, utazás). Ez alól csak a televíziózás jelent kivétett, amelyet a diákok többsége az esti filmvetítés idején vesz igénybe.

Ajánlott szakirodalom

Laki László: A diákéletmód vizsgálata és Fazekas Csongor: Diákok az időmérlegen. In: Érték-iskola-család, i.m. 56-127. o.
Kliensidőmérleg és szakalkalmazott időmérleg. In: Tovább…. i.m. 53-58. és 77-99. o.

5. Dokumentumelemzés

Értő elemzők számára rendkívül sokat mondanak a különféle iskolai dokumentumok: munkatervek, értekezleti, felügyelői, fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvek, statisztikák stb. Az iskola egészének megítéléséhez jelenthet adalékot az iskolai házirend elemzése. Az osztálya előéletét megismerni kívánó osztályfőnök számára az osztálynapló tartalmaz olyan adatokat, amelyek elemzése, illetve az arcelvek közötti összefüggések feltárása a pedagógiai tevékenység orientálását is segítheti. Megállapítható például belőle a tanulócsoport szociális, nemek és életkor szerinti összetétele, tanulmányi teljesítményének alakulása az adott tanévben, a nyilvántartott írásos dicséretek és szankciók.

Sajátos iskolai dokumentumok a különféle üzenő– és magatartási füzetek, osztályfőnöki vagy gyermekvédelmi feljegyzések, és végül, de nem utolsó sorban az ellenőrző, amely nem csupán és nem is első sorban az egyes tanulók megítélésére alkalmas, hanem a pedagógusok nevelési gyakorlatába, stílusába, a tanulókhoz fűződő viszonyába enged bepillantani.

Szélesebb értelemben dokumentumnak számíthatók az osztályban végzett felmérések írásos anyagai, a tanulói fogalmazások is. (Ez utóbbiakról a következő alfejezetben részletesen lesz szó.) Az adott intézmény jellegzetes dokumentumainak tartalmából. ezek összefüggéseiből, stílusából következtetni lehet az iskola szellemiségére, ethoszára is.

Az egy-egy tanulóról vagy tanulócsoportról rendelkezésre álló dokumentumok segíthetik a múltbeli, a jelenlegit megelőző, részben magyarázó folyamatok, események megértését. (Lásd erről a Komplex helyzetelemzés a tanulócsoportban című alfejezetben írottakat.)

Példa a dokumentumelemzésre

Mi olvasható ki a be– és feljegyzésekből?

Az alábbi példa egy kutatás anyagából származik.(Közli Várhegyi György, in: Tessék megnevelni! Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 45-88. o.) Az adatokból a következtetéseket a jelen kötet szerzője vonta le, tehát egy olyan kívülálló, aki nem ismeri a történetben szereplő személyeket és körülményeket. Úgy vélem azonban, hogy a különben szélsőséges történet tanulságai általános érvényűek. A közölt dokumentumrészletek pedig jól szemléltetik, mennyi minden kiolvasható ezekből, ha valaki összekapcsolja, egymással összefüggésbe hozza a puszta tényeket. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben a lehangoló végkifejlet körültekintő és lelkiismeretes pedagógiai munkával megelőzhető lett volna…

Út az agresszióhoz
(Egy tanuló iskolai pályája az ellenőrzőjében szereplő bejegyzések és néhány más dokumentum tükrében. )

Első év

Január 18. „Tisztelt Szülők! Tájékoztatom Önöket, hogy tegnap reggel L. féktelen és durva magatartásával egyik tanulónk súlyos sérülését okozta, úgy megrúgta az ajtót, hogy a tanuló kézujja megcsonkult, ezért igazgatói megrovásban részesült. Igazgató”

Január 26. „Határozat: K L. súlyos erkölcsi vétséget követett el: ezer forintot talált az iskola aulájában, és ebből 250 forintot elköltött. Megrovásban részesítem. Igazgató.”

Február 22. Osztályfőnöki feljegyzés: „A szünetben a gyerekekkel együtt az udvaron voltunk. A tanári asztalon hagytam a személyes holmijaimat. Ezalatt K. L., aki ügyeletes volt, kivett a szatyromból 315 forintot. A tettét bevallotta, a pénzt visszaadta. Aznap felkerestem a családot, ahol meglepő dolgokat láttam. A két kis szobában szigorú rend van, szekrényen lakatok, a gyerekek fél ötkor már pizsamában várták a vacsorát, mert hatkor le kellett feküdniük.”

Március l9. A fegyelmi bizottság határozata: „K. L. 6. oszt. tanulót a bizottság vétkesnek találta iskolai lopás miatt. Az osztályfőnökétől 315 forintot, a tanárnője pénztárcájából 40 forintot, egy tanulótársa pénztárcájából 50 forintot tulajdonított el. A cselekedetét avval indokolta, hogy pénzre volt szüksége. Szigorú megrovást kap.”

Második év

Január 22. „K. L. a matematikaórán a székekről leesett vaspálcát a padtársa füléhez tartotta olyan közel, hogy amikor az ijedten megfordította fejét, a pálca a társa fülébe fúródott. Szigorú megrovásban részesítem. Osztályfőnök”

Április 15. Összefoglaló gyermekvédelmi feljegyzés: „K. L. tanuló magatartásával egyre súlyosabb problémák vannak. A tanítási órákon általában hiányos a fölszerelése, írásbeli feladatot alig készít, a leckét nem tanulja meg, és még nyilvánvaló ismereteiről sem hajlandó számot adni. A fentiek miatt 7 tárgyból áll bukásra.

A foglalkozásokat, különösen néhány nőtanár óráját minden kitalálható módon igyekszik lehetetlenné tenni, vagy legalább zavarni a tanítást: papír-, alma– és kiflidarabokat dobál, helyét önkényesen elhagyja, a táblára firkál, bohóckodik, felesel stb. A rendbontást figyelmeztetésre sem hagyja abba, nemtetszését mutogatással vagy trágár szavakkal fejezi ki.

A tanárnőket szándékosan provokálja, mintha türelmük elvesztését szeretné elérni. Az egyik órán például gyurmából férfi nemi szervet formált, és azt a padra kitette. Amikor tanárnője ezt nem akarta észrevenni, látványosan elhelyezte a „megfelelő helyre”. Más órán is ugyanilyet rajzolt, majd a tanárnő „mutasd meg, mit csinálsz” felszólítására önként odaadta. A szünetekben időnként ön– és közveszélyes magatartást tanúsít: átfordult az emeleti lépcsőház korlátján, az udvaron jeges hódarabokkal dobálta társait, egy folyosói szekrényajtót ököllel betört, a fiúvécében két piszoárt szétrugdosott.”

Harmadik év

Minden az előző évekhez hasonlóan folytatódott: az ellenőrzőben 4 hónap alatt 132 tanulmányi és 26 magatartási figyelmeztetőt találtunk. Decemberben rendőrségi eljárás indult K. L. ellen, az iskolán kívül 14 alkalommal elkövetett lopásért és autófeltörésért. Ezért a szülőket tízezer forint kártérítésre kötelezték.
Félévkor újra hét tárgyból kapott elégtelent. Végül a két utolsó bejegyzés az ellenőrzőből: Január 8. „Értesítem, hogy fiuk a tanítás megkezdése előtt, ügyességét fitogtatva kimászott az ablakon, majd visszamászott a mellette lévőn. A fenti tettet súlyos esetként ítéljük meg, egyrészt, mert szerencsétlen esetben fia leeshetett volna, melynek súlyos baleset vagy halál is lehetett volna a következménye. Másrészt a vagányságban őt követő társainak mutat olyan példát, amelynek követése számukra lehet veszélyes. A fentiek alapján a fiát igazgatói megrovásban részesítem. Igazgató”

Február l2. „Tisztelt Szülők! Sajnálatos tényként közlöm, hogy a fiúk az alsósok farsangjára az egyik szülőtől ezer forintot elvett, és a pénz egy részéből játékot és édességet vett. Erről jegyzőkönyvet vettünk fel és fegyelmi eljárást indítottunk.”

A fenti dokumentumrészletekből levonható következtetések

A feljegyzések önmagukban nem adnak ugyan teljes képet az érintett fiúról, de sok mindent elárulnak róla, és még többet a pedagógusok, az iskola nevelői hozzáállásáról. Ennyiből is megállapítható, hogy a gyerek otthoni körülményei miatt (szigorú fegyelem, beszabályozottság, feltételezhetően autoriter szülők) erősen frusztrált és szeretetéhes. A frusztráltság okozza fokozódó agresszivitását, s szeretetigényéből fakad, hogy minden eszközzel fel akarja magára hívni a társai és tanárai figyelmét.

Az első fegyelemsértés még véletlen történik, igaz: súlyos sérülést okoz. Az agresszív megnyilvánulások azután évről évre egyre súlyosabb formában ismétlődnek meg, és egyre több bennük a szándékosság. Az erkölcsi természetű vétségek (lopások) kezdetben nem súlyosak (az első pénzösszeget véletlenül találja, abból költekezik, azután elemel ugyan pénzt a tanárától, de visszaadja stb.) A büntetés azonban az első perctől kemény és diszkriminatív. Annak ellenére, hogy az osztályfőnök a családlátogatás alkalmával tapasztalhatta a fiú viselkedésének valószínű gyökereit, az evvel kapcsolatos lépésekről (beszélgetés a szülőkkel, a fiú „érveinek” a meghallgatása, nevelési tanácsadó igénybevétele stb.) nincs adatunk. A második évben már csak vádiratok olvashatók az ellenőrzőben és a gyermekvédelmi felelős feljegyzéseiben. Felháborodás, elutasítás, az eset reménytelennek ítélése. S a jóslat beigazolódik. A harmadik évre K. L. ellen valóban rendőrségi eljárás indul.

Bár a felelősség nem csupán az iskolát terheli, a pedagógusok mulasztása vitathatatlan. A gyerek frusztráltságát és ezáltal agresszivitását intézkedéseik csak fokozták ahelyett, hogy ellensúlyozni, enyhíteni próbálták volna. S mivel az érintett fiú a szülői ház és az iskola normáinak képtelen megfelelni, sem otthon, sem az iskolában nem kap megértést, elfogadást, nem csoda, hogy a maga módján lázad.

Ajánlott szakirodalom

Szekszárdi Ferencné: Helyzetelemzés és folyamatkövetés. In: Az osztálytükörtől a falfirkákig, i.m. 8-10. o.
Dokumentumelemzés. In: Tovább… Programalkotás előtt, i.m. 30-32. o.
Várhegyi György (szek.): Tessék megnevelni! Akadémiai Kiadó, i.m.