Völgyi Péterné

A grafológia alkalmazása a pedagógiában

Tartalom

I. A grafológia rövid története
II. A pedagógia és a grafológia kapcsolata
III. Rajz- és írástevékenységek a különböző életkorokban
IV. Gyermek- és serdülőkori írások elemzése
V. Speciális területek – az írás-olvasás zavarai
Összegzés
VI. Szakirodalom

—

I. A grafológia rövid története

A grafológia története az ókorba nyúlik vissza. Arisztotelész (Kr.e. 384–322) azt mondta: „…éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” A régi rómaiak is tanulmányozták az írást, Constantin és Justinianus császárok idejében már írásszakértői jellegű kérdésekkel is foglalkoztak. A grafológia igazán a XIX. században teljesedett ki Nyugat-Európában. Legnevesebb képviselői: a francia abbé, Jean-Hippolyte Michon, a svájci orvos-pszichológus, Max Pulver, az ugyancsak svájci orvos-neurobiológus, Rudolf Pophal és a német filozófus, Ludwig Klages.

Magyarországon a grafológia az 1900-as évek első felében teljesedett ki. Ebben az időben alakult meg az első Magyar Írástudományi Társaság, amelynek alelnöke, Románné Goldzieher Klára elsőként foglalkozott gyerekírások vizsgálatával. Jeles grafológusok voltak még ebben az időben Bendetz Móric, Bíró József, Balázs Dezső és Hajnal Richárd is. Az 1950-80 közötti években a grafológia indexre került, majd hosszú szünet után 1987-től, a második Magyar Írástanulmányi Társaság megalakulásától indult újra fejlődésnek. Jelenleg több különböző grafológusképző intézmény működik, amelyekben évente mintegy 1500 hallgató tanul. Ma a grafológia a szakmai névjegyzékben szereplő, emelt szintű szakma, amelynek elsajátítása háromévi tanulást, szakdolgozat készítését félévenkénti vizsgák, szigorlatok, államvizsga letételét teszi szükségessé, ezután szakértői és szaktanácsadói végzettség is szerezhető. Az alkalmazott grafológia speciális területekre szakosodott képviselői egy-egy szakágban végezhetnek eredményes munkát. Ezek a területek a következők:

• munkahelyi grafológia – pályaalkalmasság, pályaválasztási tanácsadás, vezetőválasztás, team-építés, tárgyalási stratégiák,
• pedagógiai grafológia – gyermekrajz vizsgálat, írásváltozások, önértékelési zavarok, írászavarok, társkapcsolatok vizsgálata, pályaválasztási tanácsadás,
• betegségjegyek vizsgálata – szervi betegségek, alkohol- és drogfüggőség
• párkapcsolati grafológia – párválasztási tanácsadás,
• reklámgrafológia,
• igazságügyi szakértői tevékenységek.

II. A pedagógia és a grafológia kapcsolata

Közös kiindulási pont: a pszichológia

Az írás vizsgálata nem választható el a pszichológiától. Miután az írás alapján személyiségjegyekre következtetünk, fontos, hogy ismerjük a személyiségtípusokat, a legfontosabb személyiségelméleteket. Nem véletlen, hogy a grafológiai tanulmányok során általános lélektant, személyiséglélektant, sőt patopszichológiát is kell tanulniuk a hallgatóknak, hiszen beteg emberek írásának vizsgálata is feladat lehet. Ugyancsak fontos része a tanulmányoknak az írásfiziológia, mert az írás vizsgálatához tisztában kell lenni az írás működésének mechanizmusával.

Minden írás egy adott személyiség egy adott állapotát tükrözi, azaz felfogható az itt és most állapotnak. Ennek megfelelően az írás bármely tényezőjének vizsgálatakor alapként egy térsémát állítunk fel, az úgynevezett Pulver-féle térszimbolikát.

Horizontalitás és vertikalitás: Térszimbolika a grafológiában

A térszimbolikának megfelelően elkülönül egymástól a fenn és a lenn, a jobb és a bal irány.

Itt található az első kapcsolódási pont a pszichológiával, tudniillik ez az elrendezés megfelel a pszichológiai vizsgálatok során gyakran alkalmazott Koch-féle fatesztnek.

A farajz értelmezése a Pulver-féle térszimbolika alapján:
a fa elhelyezkedése = az írástömb elhelyezkedése,

a beírt, berajzolt felület = az ÉN térigénye a világban,

az üres rész = a külvilág (a kettő aránya mutatja az egyén helyigényét a világban)

a fa részeinek aránya = az írás zónáinak aránya

A grafológia tudományos megalapozottságát alátámasztják az olyan vizsgálatok, amelyek másféle személyiségvizsgálati módszer és az íráselemzés összehasonlításával azonos eredményeket mutatnak fel.¹

III. Rajz- és írástevékenységek a különböző életkorokban

A rajztevékenység az írást megelőző grafikai tevékenység, a felnőttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas gondolatok közlésére.

A gyerekrajz – spontán kifejeződés, célzottan is előidézhető, a gyermek különböző fejlettségi szintjeire következtethetünk belőle. A gyermekrajz üzenet, verbális üzenete maga a téma, non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója. Azért lehet a gyermekrajzokat grafológiai módszerekkel is elemezni, mert a gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd, amelyet az ábrázolás alapfunkciója, a közlés igénye hoz létre.

1. A gyermeki rajztevékenység folyamata

• a) nyomhagyási tevékenység – 1, 1 és fél év – ceruzafogás differenciálatlan, firka-mozgás – az egész test részt vesz a mozgásban, ábrázolás még nincs, de megjelennek az alapvető írásformák: szálkás vagy köríves,
• b) 2-3 éves kor – ábrázolási szándék, kézfejlődés még nem érett, a gondolkodás sem elég fejlett, az elemekhez önkéntes jelentés járul (pl. a kör lehet labda, nap, arc, krumpli stb.),
• c) 4-5 éves kor – megjelennek az alakrajzok, a valóság és a mese elemei erősen keverednek,
• d) 6-7 éves kor – szemléleti realizmus, 3 dimenzió alkalmazása, perspektíva, képes takarást is ábrázolni, az érzelmek tárgyi megjelenítése láthatóvá válik,
• e) 10-12 éves kor – gyermekrajz-kor vége, a rajztevékenység háttérbe szorul, a metakommunikáció lesz a fontosabb, az írás automatikussá válik.

2. A gyermekrajzok elemzési szempontjai

• térszimbolika,
• méretek, arányok,
• távolságok,
• strukturáltság,
• vonalvezetés,
• nyomaték,
• vonalminőség,
• formanívó,
• színhasználat,
• szimbólumok.

A gyermekrajzok elemzésének több célja is lehet. Alapvetően segít a gyermek fejlettségének megállapításában, mozgáskoordinációjának, térbeli eligazodásának vizsgálatában. Szerepe lehet a kora gyermekkori devianciák – agresszió, szorongás – okainak feltárásában, a szülőkkel és a kortársakkal való kapcsolat javításában. Leginkább azonban az iskolaérettségi vizsgálatoknál használják, hiszen ebben jelentős segítséget tud nyújtani. Az iskolaérettségnek meghatározó szerepe van a gyermek további életében. Az írás és az olvasás elsajátításának és alkalmazásának bonyolult élettani, pszichológiai és szociális feltételrendszere van. Ezek a tevékenységek tudatos, szándékosan kialakított készségek, amelyek automatizált és technikai elemeket is tartalmaznak. Az íráshoz nélkülözhetetlen a látásközpont, a hallásközpont és a szenzoros beszédközpont összehangolt működése. Különösen nagy szerepe van a kéz-és csuklócsontok fejlettségének, velősödésének (myellinizáció), mert ez a feltétele annak, hogy a gyermek az íróeszközt megfelelő biztonsággal tudja fogni. Ha ez a fejlettségi szakasz még nem következett be, érdemes a gyermeket egy évre visszatartani az óvodában, és így elejét venni az évekre kiható tanulási kudarcoknak.

Az iskolaérettség kritériumai:

• testi alkalmasság
• szándékos és tartós figyelemre való képesség
• feladattudat és kötelességérzet
• akarat és önfegyelem megfelelő szintje
• beilleszkedési alkalmasság
• tudásvágy fokozódása
• bizonyos fokú monotóniatűrés
• 10-15 percig tartó aktív figyelem
• analizáló és szintetizáló képesség
• fejlett beszédkészség

Az iskolaéretlenség kritériumai:

• túlzott fáradékonyság
• nagyfokú mozgékonyság
• idegrendszeri labilitás
• figyelem könnyű elterelhetősége
• szétszórtság
• érzelmi labilitás
• feladattudat és munka fogalmának kialakulatlansága
• lassú munkatempó
• általános tájékozottság hiányos volta
• fejletlen beszédkészség, szegényes szókincs

Az iskolaérettségi vizsgálatok során három témában vizsgálják a gyerekrajzokat: szabadon választott rajz, családrajz, széldísz.

A vizsgálat szempontjai: én-kép vizsgálat, az érzelmi élet vizsgálata, a szociabilitás vizsgálata, a szellemi irányultság vizsgálata.

A vizsgálat grafológiai szempontjai: térkihasználás, nyomaték, térszimbolika, formaméret, arányosság, kötésmód, élesség, színesség, dőlés, vonalvezetés, felső zóna mérete, variabilitás, kreativitás.

(Az érzelmi életben az iskolaérettek színvilága sokkal gazdagabb, az éretlenebbek előnyben részesítik a vastagabb ceruzát, zsírkrétát – ez biztonságérzetet ad, a másik csoport sima rajzfelületet és vékonyabb eszközöket választ.)

3. Az írás sztenderdje

Hazánkban az 1950-es évek óta a c-kötéses álló írást tanítják az általános iskolák többségében. Mivel grafológiai alaptétel, hogy az írásban a sztenderdtől való eltéréseket vizsgáljuk, ezért tudnunk kell, hogy az írás szerzője mikor végezte tanulmányait, hiszen a 20-as, 30-as években más betűtípust használtak.
Az utóbbi tíz évben egyre több helyen alkalmazzák a Virágvölgyi Péter nevével fémjelzett dőlt írást. Ennek tanulási fázisai eltérnek a c-kötéses írás tanulásától.

A c-kötéses írás tanításában az íráskészség kifejlődése négy folyamatra tagolódik:

• 1. az ábécé tanulása a vonalelemekre épül – ferde egyenes, csésze, hullám, fecske, kapu vonalak,
• 2. a betűk leírásának gyakorlása által azok jelentése közben tudatosul – írott kisbetű, írott nagybetű,
• 3. a tanult írott betűk helyes kapcsolása, a helyes méret, írásnyomás, ritmusosság kialakulása, a fokozatos begyakorlásnál a felesleges mozdulatok elmaradnak,
• 4. az írás mozgástempója gyorsul, biztosabb lesz, a helyesírás és a tartalom is belép az új ismeretek közé, az írás automatizálódik.

A dőlt írás tanulásának programja:

• előkészítő időszak – íráselemek (betűelemek, kötővonalak, egyéb írásjelek) vázolása – írása 13-14 hét,
• betűírás tanulása – írott kis- és nagybetűk – írása 10-11 hét,
• az írás gyakorlása – 10-11 hét.
  
  (Sok tanító állítja, hogy a dőlt írás jobban megfelel a 6-7 évesek írómozgás-készségének, kevésbé feszes mozgást igényel.)

IV. Gyermek- és serdülőkori írások elemzése

A gyermekírás nagy kifejező funkcióval bír. A még fejletlen írás fejlődésének egyes fázisai feltárják a vele párhuzamosan haladó érés és fejlődés folyamatait. Rámutatnak a testi-lelki problémákra, beilleszkedési zavarokra, önismereti problémákra stb. Természetesen a gyermekírások értékelése másképpen történik, mint a felnőtt írásoké. Nem használhatók pl. a tipológiák, de mindenképpen értékelhető a Pulver-féle térszimbolika. Nagyon fontos az írás keletkezési körülményeinek ismerete, az írószer fogásának megfigyelése, az írófelület, az íróeszköz minősége.

Az írás keletkezésének körülményein kívül figyelembe kell venni az elemzés során a gyerek nemét, korát, jobb- vagy balkezességét, a tanult írást (sztenderd). Az első osztály végére a gyermekek többsége jól követi a tanult sztenderd írást. Második osztály végére az írás már kissé rutinizálódik, már nem minden figyelem fordítódik a helyes betűalakításra, így a szövegre figyelve előbújnak az eltérő személyiségjegyek. Más-más az írás rendezettsége, szabálykövetése, megjelennek a szorongás és az agresszió jelei is. Harmadik-negyedik osztályban az eddig kijelölt zónahatárokban való írás helyett csak az alapvonalra írnak a gyerekek. Itt már megjelenik az írásban, hogyan helyezik el magukat a világban, az oválok (o, a betűk) révén látható az önértékelésük, én-érzetük. A szellemi és ösztönkésztetésük is jól meglátszik a zónák arányain, valamint önkontrolljuk az ékezeteken. Az ötödik-hatodik osztályban nem sokat változik az írás, de megkezdődik a sztenderdtől való fokozott elszakadás. Hetedik-nyolcadik osztályban a serdülőkori változások egyre inkább módosítják a személyiséget és így az írást is. Előtérbe kerülnek a tudattalan szimbólumok, az önkifejezés erősödik, ugyanakkor feltűnő lehet a világtól való elfordulás, a rejtőzködés is.

Például a fiúk írásában a felső zóna többségében megnyúlik, az írás vertikálisan hangsúlyossá válik, és kissé balra dől az értelemvezéreltség következtében. Eltűnnek a kötővonalak, megjelenik a nyomtatott betűs (ún. script) írás, ami a viselkedés elrejtésére szolgál. A lányok írásában a fészekforma, a gömbölyűség dominál a nővé formálódás, az alkalmazkodás és a befogadás jeleként. Gyakran dől jobbra az írásuk, szociábilisabbak, érzelmeik által vezetettebbek. Tizennyolc éves korra kialakulnak az alapvető írássajátosságok, amelyek közül a későbbiekben már csak kevés változik. Az írás 30 éves korra válik karakteressé, ekkortól beszélhetünk érett személyiségről. (A franciák szerint: harminc év felett mindenki felelős az arcáért.)

A grafológia alaptétele: azt vizsgálja az írásban, ami a tanult sztenderdtől eltér.

Az írásban az átlagtól való legkisebb eltérés is felhívhatja a figyelmet rendellenességekre olyankor is, amikor a gyermek egyéb megnyilvánulásaiban még nem látunk semmi feltűnőt. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a legjelentősebb változások a serdülőkorban következnek be. Ebben a korban a grafológia a következő feladatokat vállalhatja fel:

• az agresszió, ill. a szorongás jegyeinek feltárása,
• az önismeret fejlesztése,
• a beilleszkedési problémák megvilágítása,
• a társkapcsolatok vizsgálata – a szociometria segítségével,
• tanácsadás a pályaválasztáshoz,
• tanulási zavarok okainak feltárása.

1. A serdülőkori változások feltérképezése

Két 6. osztályos tanuló írását megvizsgálva az alábbi következtetéseket tehetjük.

1. írásminta

Az 1. számú írásminta egy kislánytól származik. Jellemző, hogy írása még kellően magán hordozza a sztenderd írás jegyeit. Nem törekszik túlzott önállóságra, inkább a megfelelni vágyás tükröződik az írásképből. Jó tanuló, jó magatartású gyerek, aki még a serdülés korai szakaszát éli. Önértékelése megfelelő, ambíciózus, de nem akar az adott keretekből kitörni.

2. írásminta

A 2. számú írás egy átlagon felüli intelligenciájú fiúé, aki már jelentősen egyénített írásképpel rendelkezik. Jó logikájú, koránál érettebb gondolkodású. Tudásával nem dicsekszik, inkább visszafogott, de nem elutasító a többiekkel szemben. A harmadik tanuló – szintén fiú – írása nagyon sok problémát rejt magában. Feltűnő, hogy a jó strukturálási képesség nagyfokú öntörvényűséggel, erős kritikai hajlammal, sőt önmaga ellen fordulással párosul. Ő az a tanuló, aki sok egyéni foglalkozást igényelne, hogy görcsösségét oldani lehessen. (Az édesanyával való személyes találkozáskor bizonyos grafoterápiai módszereket ajánlottam, amelyeket hellyel-közzel gyakorolnak.)

2. A rendellenességek feltárása

Amikor a grafológus-pedagógus a deviancia jegyeit látja feltűnni az írásban, elgondolkodhat azon, hogy az eset súlyosságának megfelelően segítséget vegyen igénybe. Szerencsés esetben együttműködő partnerként az iskolapszichológushoz fordulhat, aki előtt feltárhatja az írásokban tapasztalt személyiségproblémákat. A harmóniát sugárzó gyerekek írásában arányos térfoglalást találunk, a zónák hosszúsága a határoló vonalakat nem lépi át, a formák kerekek, a nyomaték közepes. Az írás dőlésingadozása nem feltűnő, minden tekintetben a normaíráshoz hasonlít. Sok ok vezethet a gyermekek szorongásához. A szorongó gyerekek egy része óvatos, bizalmatlan, szeretné összehúzni magát, nem akar vezető szerepet játszani, még akkor sem, ha elég jó képességű, és viszonylag központi helyet tölthetne be. A szorongás nagymértékben kihathat a tanulmányi teljesítésre is. Mivel a gyerek előre fél a kudarctól, ez szinte lebénítja, és rosszabbul teljesít, mint amennyire képes lenne. A rosszabb teljesítmény viszont megtépázza az önbizalmát, egyre kevesebbre értékeli magát, és ez az írásán is meglátszik. Az is meglátszik, ha bizonytalan, ha nincsenek igazodási pontok az életében, és támaszt keres. Az írásában a betűk kisméretűek lesznek, az egész írás szűk benyomást kelt. Úgy tűnik, mintha két oldalról harmonikaszerűen összenyomódnának a szavak, ez mutatja azt a külső nyomást és a gyermekben rejlő félelmet, amit nem tud feldolgozni. A szorongás olykor agresszióba csaphat át. A gyerekben védekezésképpen a keserűség mellett kialakul a dac is, szinte az egész világra haragszik, amiért neki ez a sors jutott. Egyre tüskésebb lesz, egyre ingerültebb, és a kezdeti szorongó állapotból kialakult védekezésből támadás lesz. Főleg azokra a gyerekekre jellemző ez, akik megtapasztalták, hogy a problémás helyzeteket csak fizikai erővel lehet megoldani. Az írásban végletek jelennek meg: rendkívül erős nyomaték, elrántott, szúró vonalak, amelyek sokszor saját maga felé is irányulnak. Erősen szögesedik az írás, ingadozó méretűvé válnak az ún. én-kép betűk, amelyek mutatják, hogy a gyerek nem találja a helyét a világban.

3. A társkapcsolatok vizsgálata a szociometria és a grafológia segítségével

Minden tanár, osztályfőnök számára sok tanulsággal szolgál az osztály struktúrájának feltérképezése szociometriai vizsgálattal. Ha ezt grafológiai vizsgálattal is kiegészítjük, arra is választ kapunk, mitől kerül egy-egy gyerek központi vagy peremhelyzetbe, melyek azok a legjellemzőbb tulajdonságai, amelyek egyik vagy másik pozícióját indokolják. 1996 és 2000 között iskolapszichológusunk, Kósáné Ormai Vera évente elkészítette az akkori osztályom hierarchikus szociometriáját, amelyet később írásvizsgálattal egészítettem ki. Egy konkrét példát mutatok be ebből az anyagból.

3. írásminta

4. írásminta

5. írásminta

A 3., 4. és 5. írásminta egy fiútanulótól származik, aki a szociometriai felmérés szerint mind a négy évben központi helyet foglalt el az osztályban. Nem ő volt a legjobb tanuló, de jellemében az évek alatt talán a legkevesebbet változott. Megbízhatósága, stabilitása, jó szándékú, empatikus viselkedése mágnesként vonzotta a többieket. Mindig lehetett rá számítani, senkivel nem tett kivételt, egyformán kedves volt mindenkihez. Írásában a három mintán kevés változás tapasztalható. Sem az írás dőlésszöge, sem a betűméretek, sem a formák nem mutatnak különösebb ingadozást. Amolyan biztos lábakon álló egyenletes hőmérsékletű „kályha” volt, akihez szívesen kötődtek a gyerekek.

6. írásminta

A 6. írás egy rendkívül problémás tanulótól származik, aki az ötödik osztály második félévében került hozzánk sok hányattatás után, sok családi hátránnyal megterhelve. Az osztály megtűrte, segítette, de nem igazán fogadta be. A szociometriai térképen csak ő választott magának társat – többek között az előbbi fiút -, de őt senki nem választotta. Írása a deviancia valamennyi jegyét magán hordozza. Minden szempontból egyenetlen, hazugságjegyekkel telített, másokat bántó, de saját maga ellen is forduló írás (l. a kereszt alakú t betűket). Jellemző, hogy az írás vonalvezetése erősen lefelé tendál, ez depresszióra, pesszimizmusra utal, ami a helyzetét tekintve indokolt volt. Nem jelenik meg a társakhoz való kötődés igénye – a szavak szinte betűkre szakadnak, a sok görcs, horpadás erős sértettséget mutat. Ennek a gyereknek saját magával, a családjával és a társaival egyaránt komoly konfliktusai voltak, amelyeknek feloldásához nem volt elég a pszichológus segítsége, pszichiáterhez kellett fordulnunk, de a problémákat alapvetően ő sem tudta megoldani.

4. Pályaorientáció, pályaválasztási tanácsadás

Az elmúlt évekhez képest csökkent az iskola szerepe a pályaválasztás irányításában. A szülők egyre kevésbé tartanak igényt a segítségre ebben a kérdésben, pedig nagyon sok esetben komoly csalódásoktól menthetnénk meg azokat a gyerekeket, akik nem a számukra megfelelő intézménybe nyernek felvételt. A grafológus-pedagógus ezen a téren is sokat segíthet. A tanuló személyiségképének elkészítésével feltárhatja azokat a területeket, amelyek a legmeghatározóbbak lehetnek a pályaválasztásban. Az írásból kimutatható a beállítottság – humán, ill. reál -, a gondolkodás minősége, a motivációs bázis, az érdeklődési kör, a kreativitás, a munkához való hozzáállás, a monotóniatűrés, a beosztóképesség, a pontosság, az empátiás készség, a szociabilitás és még sok egyéb vonás, amelyeknek döntő szerepük lehet a továbbtanulás folyamán. A karakterben meglévő adottságok és lehetőségek, valamint a választható pályák által támasztott követelmények összevetése alapján derül ki, hogy a tanuló valóban alkalmas-e a választott pályára. Egy ilyen alapos feltáró vizsgálat mind a tanuló, mind a szülő számára sok tanulsággal szolgálhat, segítheti a helyes önértékelést, és megalapozottá teheti a középiskolai évek sikerét, valamint a későbbi munkába állást. (Régóta szorgalmazom, hogy a pedagógusok pályaalkalmassági vizsgálatánál is alkalmazzák a grafológia eszközeit. Ez azonban a jelenlegi felvételi rendszerbe nem illeszthető be, ugyanis nem érdeke a főiskolának, egyetemnek, hogy a viszonylag kevés jelentkezőt további kiválogatásnak vesse alá.)

V. Speciális területek – az írás-olvasás zavarai

Fontos, hogy a grafológus tisztában legyen azokkal a tanulást nehezítő tényezőkkel, amelyek messzemenően kihatnak a tanulók írásképére is. Ezek közül első helyen a balkezességet kell említeni. A grafológiai vizsgálatnál a vizsgált személytől meg kell kérdezni, melyik kezét használja az íráshoz, mert alapvetően másképp értékelendő a bal- és a jobbkezes írás. Szerencsére ma már nem fordul elő, hogy a balkezes gyerekeket átszoktatják a jobbkéz használatára, de korábban ez rendszeres volt. Az átszoktatott balkezesek írásában megjelennek a bizonytalanság jegyei, vagy esetleg az is előfordulhat, hogy az író személy ambidexter – kétkezes lesz, mindkét kézzel egyformán biztosan ír. Ilyen esetben is eltérő módon kell értékelni a két kéz produktumát.

A gyakori íráshibák oka sokszor a dysgraphiában keresendő, ami korrigált balkezességre is visszavezethető. A dysgraphia gyakran a teljes írásképtelenségig is terjedhet, nemcsak betűtévesztés, kihagyás, ékezetelhagyás jelentkezhet, hanem az egész írás széteshet, strukturálatlanná válhat.

Az írásgyengeség gyakori oka lehet a halláskárosodás. A hangok bizonytalan felfogása, megértése következtében – mivel a gyerek elbizonytalanodik – sérülnek az én-kép betűk, szűkülnek, teljesen bezárulnak az oválok. A szűk oválok jelzik, hogy írójuk bezárja magát saját világába, bizalmatlanná válik a környezetével szemben, nehezen alkalmazkodik, beilleszkedési zavarokkal küzd. Erre utalnak a labilitás-jegyek is: egyenetlen sorvezetés, gyakori betűtévesztés, kihagyás, javítás.

A beszédhibások írása is eltér az átlagostól.
A dadogás beszédgátlás, amely megzavarja a szófűzést, ez megjelenik az írásban is. Az írás összbenyomásában rendezetlen, hiányzik belőle a szabályosság, arányosság, ritmusosság. A vonalvezetés akadozó, széteső, elkent és pacás. Egyes betűket, szórészeket ismétel vagy felülír. Az izmok túlzott feszültségi állapotát mutatja az erős tollnyomás is.

A hadarás lényege a szavak tolongó áradata, ami az írásban kapkodásként jelentkezik. Betűelemek, betűk, szótagok maradhatnak ki, az egész íráskép rendezetlen. A nyomaték egyenetlenné válik, hol felfokozott, hol túlzottan gyenge.
A pöszeség az „r” és „s” betűk kiejtési és írásos rendellenessége. A betűk írásképe feltűnően kicsi, gyenge a nyomaték, a vonalvezetés is erőtlen, tremoros.

legtöbb tanulási probléma a „FIMOTA” gyerekeknél jelentkezik. Ez a betűnév dr. László Zsuzsa szóalkotása, aki Az örökmozgó gyerek című könyvét ennek a témának szánja. A név három kezdőszótagból áll össze:

fi – figyelemzavaros,

mo – motorikus zavaros,

ta – tanulási zavaros.

Ezek a gyermekek – és az őket nevelő szülők – komoly gondokkal küszködnek. Még 6-8 éves korukban is képtelenek néhány percnél tovább egy helyben ülni, impulzívak, gondolkodás nélkül cselekszenek és beszélnek. Csak rövid ideig képesek koncentrálni, figyelmüket a legkisebb inger is elvonja. nem követik az utasításokat, gyakran ellenállnak, szembeszegülnek. Ugyanakkor empatikus és asszociációs képességük, érzékenységük igen fejlett. Kreatívak, egyéni módon gondolkodnak, de fejlődési ritmusuk nem illeszkedik a felnőttektől elvárthoz. Valamely terület – ez lehet a figyelem, az emlékezet vagy a téri orientáció – zavart szenved, amelynek következményeként nyelvi fejlődésük is akadályba ütközik. A fimota gyerek erős érzelemmel válaszol a külvilág minden rezdülésére. Következetlenül kontrollálja írásmozgását, írásképe tehát egyenetlen. Energiaelosztása rossz, lényeges dolgok helyett gyakran a lényegtelenre teszi a hangsúlyt, nem a betűformát, hanem a kötővonalat írja nyomatékosabbnak. A betűillesztések hibásak, töredezettek. Egyenetlen a betűelemek mérete, a betűk dőlése. A térbeli zavarok következtében a sorok egymásba futhatnak, nem tudja a sorokat egymás alá rendezni.

A grafológus-pedagógus segítséget nyújthat a gyerekeknek, szülőknek, kollégáknak, pszichológusoknak abban, hogy a fenti jelenségeket, zavarokat felismerjék, és megfelelő módon kezeljék.

Összegzés

Remélem, dolgozatommal sikerült bebizonyítanom, hogy a grafológiának van létjogosultsága a pedagógia mellett. Talán egyszer eljön az az idő is, amikor nemcsak emelt szintű szakmaként lesz elsajátítható, hanem – nyugat-európai és amerikai egyetemek mintájára – egyetemi tantárgyként fogják tanítani. Addig is a grafológia elkötelezett híveként igyekszem ezt a tudományt minél több tanárkollégával megismertetni, és meggyőzni őket arról, hogy a grafológia alkalmazásával pedagógiai eszköztárukat egy csodálatos segédeszközzel bővíthetik.

VI. Szakirodalom

A grafológia alaptankönyve 1., 2. Grafodidakt Grafológusképző és Személyiségfejlesztő Központ, 2001

dr. Ligeti Róbert: Az írástanulás pszichológiája, 1982

Beate Lohmann: Diszlexiások az iskolában, 1997

dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek, 1998

W. Barna Erika: Beszél az írás, 2002

Galambos Katalin: Az írás biológiája és fiziológiája, 2002

Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana, 2003

Kéki Béla: Az írás története, 2001

Az 1999. Nemzetközi Grafológiai Konferencia előadásai az adott témában:

Budavári Zsuzsa: A világ problémás, nem ők – a fimota gyerekek írásvizsgálata

Gulyás Jenő István – Szuhai Nóra: Pályaalkalmassági vizsgálat, pályaorientáció, pályaalkalmasság mérése számítógépes rendszer segítségével

Kolláth Mátyásné: A gyerekek személyiségének fejlődése egy hagyományos rendszerű és egy Waldorf-típusú iskolában kézírásaik alapján

dr. Fiorenza Magistrali: Börtönben élő vagy élt, valamint háborút átélt kisgyermekek rajz- és írásvizsgálata

Papp Zsuzsanna: Humor a gyerekírásokban

Prezenszkiné Szabó Gabriella: Pozitív és negatív érzelmek megjelenítése különböző életkorú gyermekek egyéni grafikumaiban (családrajz és írásvizsgálat)

dr. Ravasz Bernadett: Szellemileg fogyatékos kiskamaszok írásvizsgálata

Simoncsics Éva: Nem-organikus eredetű fejfájás-vizsgálatok 10 – 18 éves gyerekek kézírásában

Véghné Vékony Györgyi: Önértékelési és magatartási zavarok megjelenése az általános iskolás gyerekek kézírásában

Völgyi Péterné: Pedagógushallgatók kézírásának vizsgálata a pedagógiai alkalmasság szempontjából

—

Jegyzetek