Bemutatkozik az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE)

A megalakulás előzményei

2000 júniusában került sor a III. Országos
Osztályfőnöki Konferenciájának megrendezésére Szombathelyen. A közel. 200
pedagógus a rendezvény zárásakor elfogadta a következő állásfoglalást:

A III. Országos Osztályfőnöki Konferencia állásfoglalása

A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy

• a nevelőmunkának nagyobb hangsúlyt kell kapnia az intézményes (iskolai)
  tevékenységben;
• az osztályfőnök az iskolai nevelőmunka kulcsszereplője;
• az osztályfőnöki tevékenység nem azonos a heti egy órányi (törvényileg
  szabályozott) óra megtartásával;
• éppen ezért (is) folyamatosan növelni kell az osztályfőnökök számára
  biztosított heti egy óra kedvezményt és az osztályfőnöki pótlékot;
• sürgető igény, hogy a pedagógusképző intézmények a hallgatókat célzottan
  készítsék fel az osztályfőnöki szerepre;
• a minisztérium szerepe nem az osztályfőnöki tevékenység tartalmának (a
  rendelkezésre álló órakeret felhasználásának) a meghatározása, hanem a
  tevékenység feltételeinek garantálása, ezért sem értünk egyet azzal, hogy az
  osztályfőnök számára biztosított – amúgy is csekély – óraszám felhasználására
  (évi 10 óra egészséges életmódra nevelés) kötelező jogszabály rendelkezik majd;
• nem értünk egyet azzal sem, hogy általánosan megoldatlan nevelési problémákat
  központilag az osztályfőnök, az osztályfőnöki óra hatáskörébe utalnak;
• a minisztérium gyűjtesse össze, és szakmai szempontból elemeztesse az iskolákban
  működő nevelési programokat, projekteket annak érdekében, hogy a felhasználó
  iskolák tájékozódhassanak azok pontos tartalmáról, minőségéről;
• kérjük a minisztérium támogatását az országos konferencia rendszeres (legalább
  kétévenkénti) megrendezésére;
• szükségesnek tartjuk egy olyan országos szakmai műhely (egyesület) létrehozását,
  amely folyamatosan figyelemmel kíséri az osztályfőnöki munka feltételeinek,
  tartalmának aktuális helyzetét, javaslatokat tesz ezek javítására illetve szakmai
  igényességgel segíti a döntéshozók munkáját.

Szombathely, 2000. június 23.

A konferencián megfogalmazott igény kielégítése érdekében alakult meg az a
szűkebb szakmai grémium, amely elhatározta egy az osztályfőnöki munkával
foglalkozó egyesület létrehozását. E testület a következő szakmai
állásfoglalást hozta nyilvánosságra az Interneten és az Új Pedagógiai Szemle 2000.
12. számában:

Szakmai állásfoglalás az osztályfőnök helyzetéről és a
kapcsolódó szakmai feladatokról

Az osztályfőnöki szerep tartalma az elmúlt években egyre bizonytalanabbá
vált, konkrét megjelenési formája, működése a NAT bevezetése óta a korábbiaknál
is erősebben függ az adott iskola programjától, a helyi lehetőségektől, a
fenntartó által biztosított kondícióktól, az aktuális körülményektől.

A Nemzeti Alaptanterv bevezetésével megszűnt az osztályfőnökség központi
kodifikációja, e hagyományos funkció konkrét tartalma mellett megőrzésének,
modernizálásának felelőssége is átkerült az egyes intézmények hatáskörébe.
Annak ellenére, hogy ez a döntés biztosítani látszott az intézmény, a pedagógus
szakmai szabadságát, a tapasztalatok azt igazolják, hogy a megszokott központi szintű
legitimáció híján – annak ellenére, hogy maga a szerep az iskolák túlnyomó
többségében megmaradt – általában elhalványult ennek súlya, csökkent addig sem
igazán magas presztízse. Feltételezhető, hogy ennek a 150 esztendeje a személyre
szóló törődés ellátására létrejött szerepnek az elsúlytalanodása is jelentős
szerepet játszik abban a hazai és nemzetközi kutatásokkal is igazolható negatív
folyamatban, amelyet. az iskola világának elszemélytelenedése, érzelmi
elsivárosodása, a gyerekek és a pedagógusok mentálhigiénés állapotának romlása,
az iskolai szereplők (pedagógus, szülő, diák) egymás iránti bizalmatlansága
jellemez.

Az osztályfőnöki munka lényegesen többet jelent az osztályfőnöki órák
megtartásánál. Az osztályfőnök Magyarországon hagyományosan az a pedagógus,
aki állandóan az arcvonalban állva a legközvetlenebbül tapasztalja meg az
osztályába járó gyerekeken és szüleiken keresztül a társadalom valamennyi
feszültségét és problémáját. A problémák sokasodása ismét felhívta a figyelmet
az iskolai nevelés fontosságára, s ezen belül az osztályfőnöki szerep általános
nélkülözhetetlenségére.

Az osztályfőnöki munka ellehetetlenüléséhez nagyban hozzájárult a
pedagógusok általános egzisztenciális és szakmai elbizonytalanodása. A
megélhetési gondokkal küszködő, állását, iskoláját féltő pedagógustól
ugyanis nehezen várható az az őszinte tanítványok felé fordulás, ami nélkül az
osztályfőnökség működése nehezen képzelhető el. A helyzeten tovább ront, hogy e
feladat ellátására egy méltatlanul alacsony (átlagosan bruttó 1500 és 2500 Ft)
közötti pótlék ellenében az iskola bármelyik pedagógusa kötelezhető. Mindenképpen
szükség van e feladatkör méltó dotálására, a pótlék jelentős emelésére.

Feltétlenül szükségesnek tartjuk az osztályfőnöki órakeret jelentős
megemelését is. Megfelelő időkeret birtokában (és természetesen megfelelő
pótlék biztosításával) már elvárható lenne a feladattal megbízott pedagógustól,
hogy az adott tanulócsoport szükségleteihez igazodva, az adott iskola pedagógiai
programjában szereplő célkitűzéseket is szem előtt tartva, magas színvonalon
(professzionális szinten) alakítsa ki, és valósítsa meg nevelési programját. A nevelési
programok tartalmát és metodikáját feltétlenül gazdagítaná, ha az
osztályfőnököknek módjuk lenne megismerni a kapcsolódó tapasztalatokat, elméleti
és módszertani eredményeket. Hiszen hazánkban számos egészségnevelő,
mentálhigiénés, az erkölcsi, az állampolgári és a családi neveléssel foglalkozó,
környezetvédelmi stb. program működik. Több ezek közül már több éves
(esetenként évtizedes) múltra tekinthet vissza. A jó szakmai felkészültség, a
színvonalas tevékenység a pedagógusok világában (sem) feltétlenül párosul azonban
jó önérvényesítő képességgel és üzleti érzékkel, ezért is lassulhat le
értékes tapasztalatok közkinccsé válása. Nagyon fontos lenne megteremteni a
anyagi és szakmai feltételeket e tapasztalatok minél teljesebb feltárásához,
tudományos igényű elemzéséhez, s az elemzés tapasztalatainak nyilvánosságra
hozásához.

Annak érdekében, hogy az iskolai gyakorlatban jelenleg még létező belső
tartalékok ne enyésszenek el, feltétlenül szükség lenne a közoktatás
irányítás vezetőinek, a pedagógia elméleti szakembereinek, a pedagógiai
szolgáltatásokat nyújtó, illetve a pedagógusképzést és továbbképzést ellátó
intézményeknek a folyamatos kommunikációjára ás kooperációjára a
feltételteremtés és a segítségnyújtás összehangolt, a valós szükségleteket szem
előtt tartó megvalósítására. A kialakult helyzetért ugyanis a maguk módján a
felsorolt tényezők valamennyien felelősek, s a kiutat is csupán együtt találhatják
meg.

A III. Országos Osztályfőnöki Konferencián megjelenő osztályfőnökök
viszonylag magas száma (több mint 200 pedagógus volt jelen) jelzi, hogy az iskolai
életnek e sok megpróbáltatást megélt szereplői körében még mindig lenne
késztetés a tanítványaikkal való személyes törődésre. Még mindig sokan vannak,
akik hivatásként élik meg a pedagógus pályát, értelmét látják az osztályfőnök
nevével fémjelzett funkciórendszernek.

• A jelzett problémák megoldása érdekében kezdeményezték a szombathelyi konferencia
  résztvevői egy az osztályfőnöki munkával kapcsolatos országos szakmai testület
  létrehozását.

A jelzett állásfoglaláshoz a helyszínen a következő szakemberek csatlakoztak:

• dr. Aszmann Anna, gyermekorvos, Fodor József Iskolaegészségügyi Társaság
  elnökségi tagja, az Országos Közegészségügyi Központ főosztályvezetője;
• Fenyő D. György, tanár, Berzsenyi Gimnázium, Budapest;
• Földes Petra, mentálhigiénikus, Zöld Kakas Líceum, Budapest;
• dr. Havas Péter, igazgató, Országos Közoktatási Intézet;
• dr. Galicza János, tanszékvezető egyetemi docens, Veszprémi Egyetem;
• Kósáné dr. Ormai Vera, iskolapszichológus, Budapest, XIII. kerületi Pedagógiai
  Kabinet;
• Ligeti György, szociológus, Kurt Lewin Alapítvány, Budapest;
• dr. Meleg Csilla, tanszékvezető egyetemi docens, Pécsi Egyetem;
• Padányi Zsoltné dr. , igazgatóhelyettes, Vas megyei Pedagógiai Intézet;
• dr Sallai Éva, egyetemi adjunktus, Veszprémi Egyetem;
• dr. Szabó László, igazgató, Vas megyei Pedagógiai Intézet;
• dr. Szekszárdi Júlia, egyetemi docens, Veszprémi Egyetem.

E kezdeményezés nyomán jött létre az Osztályfőnökök Országos Szakmai
Egyesülete.

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének megalapítása

Az egyesület (továbbiakban OFOE) alapító közgyűlése 2000 októberében fogadta
el az alapító okiratot és választotta meg az öttagú vezetőséget. A szervezet
bejegyzése 2001 áprilisában történt meg.

Az Alapító Okirat alapján az Egyesület neve: Osztályfőnökök Országos
Szakmai Egyesülete.

Székhelye: 1051 Budapest, Dorottya u. 8.

Kiadásait tagdíjakból, valamint természetes– és jogi személyek adományaiból
fedezi. Az Egyesület közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete
pártoktól független, azoknak anyagi támogatást nem nyújt, azoktól támogatást nem
fogad el. Pártokat a maga részéről semmilyen formában nem támogat, továbbá
országgyűlési képviselőjelöltet nem állít, és nem támogat a választásokon.

Az Egyesület önkormányzati elven működő szakmai és társadalmi szervezet. Az
Egyesület jogi személy.

Az Egyesület célja:

• az iskolai nevelőmunkát érintő gyakorlati és elméleti kérdésekkel történő
  foglalkozás,
• az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos projektek kezdeményezése, kísérleti
  kipróbálása, tapasztalatainak közzététele,
• folyamatos információcsere az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatos elméleti,
  gyakorlati kérdésekről a pedagógiai szaksajtó (kiemelten az Új Pedagógiai Szemle)
  valamint az Internet útján,
• a hazai és nemzetközi tudományos kutatások, pedagógiai kísérletek eredményeinek
  a gyakorlat szempontjából történő elemzése és a hasznosítható tapasztalatok
  hozzáférhetővé tétele,
• regionális, illetve országos tanácskozások, konferenciák rendszeres szervezése,
• az osztályfőnöki munkát érintő továbbképzési és nevelési programok, projektek
  szakmai minősítése;
• a mindenkori oktatásirányítási szervek, nevelési-oktatási intézmények
  felkérésére az iskolai (osztályfőnöki) neveléssel kapcsolatos szakmai anyagok
  készítése, illetve véleményezése,
• folyamatos együttműködés a nevelési, valamint pedagógusképzésért és
  továbbképzésért felelős intézményekkel, civil pedagógiai szakmai szervezetekkel,
  valamint a társtudományok képviselőivel,
• nemzetközi kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás és tapasztalatcsere.

A vezetőség tagjai:

Dr. Szekszárdi Júlia, egyetemi docens (elnök)

Kósáné dr. Ormai Vera, iskolapszichológus

Ligeti György, szociológus (titkár)

Dr. Sallai Éva, egyetemi adjunktus

Stanglné Pintér Márta, pedagógus

Ügyintéző:

Karajz Elvíra, pedagógus

Az OFOE tervezett tevékenysége

• foglalkozik az iskolai nevelőmunkát érintő elméleti kérdésekkel, a gyakorlat
  szemszögéből elemzi, s a pedagógusok számára hozzáférhetővé teszi a tudományos
  kutatások, pedagógiai kísérletek a praxis számára közvetlenül is felhasználható
  tapasztalatait;
• az illetékesek felkérésére véleményez az osztályfőnöki nevelő munkájával
  kapcsolatos szakmai anyagokat;
• az igényeknek megfelelően szakmai szempontból értékeli,
  "márkajelzéssel" látja el a gyakorlatnak szánt továbbképzési és
  nevelési programokat, projekteket;
• gondoskodik a legfontosabb elméleti és gyakorlati információknak a pedagógusokhoz
  történő eljuttatásáról (pedagógiai folyóiratok, első sorban az Új Pedagógiai
  Szemle közvetítésével, esetenként az Interneten keresztül, saját honlap
  működtetésével;
• megteremti az alkalmi szakmai konzultáció feltételeit;
• rendszeresen kezdeményezi a gyakorló osztályfőnökök számára országos, illetve
  regionális tanácskozások, konferenciák létrehozását;
• munkája során együttműködik a pedagógusképzésért és továbbképzésért
  felelős intézményekkel, illetve az érintett civilszervezetekkel.

Az OFOE működési szabályzata (pdf, 183 KB)
Belépési nyilatkozat
magánszemélyeknek (pdf, 25 KB)