„Az iskola belső világa”

Igazgatóhelyettesek
V. dunántúli konferenciája

Az elhangzott előadások és szekciófoglalkozások rövid tartalma

Tartalom

Dr. Nahalka István:
„Trükkök vagy új gondolkodásmód” – Miben gyarapodjék a pedagógus, aki színvonalasan akarja ellátni a feladatát?

Kulcsárné Dr. Papp Enikő:
A befogadó intézmény mint a másság elfogadásának a színtere

Menner Ákos:
EU-s Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer

Dr. Csapó Benő:
A tanári munka minősége, a tanulók differenciált fejlesztése

Csillag Márta:
Minőségértékelés a közoktatásban

Dr. Setényi János:
A pedagógusi pálya – Szükségszerű-e a kiégés? Értékelés és szervezetfejlesztés az iskolában

Petróczi Gábor:
„Merre megy a szekér?” – avagy az iskolai belső folyamatok követésének minőségügyi módszerei

Dr. Havas Péter:
A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata

Dr. Sallai Éva:
Szakmai divatok és az iskola belső világa

Dr. Szekszárdi Júlia:
Mihez kezdjen a pedagógus a mai világban a mai gyerekkel?

Darabos Györgyi:
Kulcskompetenciák fejlesztése tantárgyközi megközelítésben

Petróczi Gábor:
A közoktatási intézmények belső szabályozásának rendszere

Dr. Kovács Géza:
Mit értünk önfejlesztésen? Iskola és verseny, iskola és piac

Dr. Perlaki Mária:
Aktuális munkajogi problémák

Dr. Borsi Lőrinc:
Az iskolarendszerű szakképzés struktúrájának átalakulása

Nagy Vilmosné:
Zárszó

—

Dr. Nahalka István: A „Trükkök vagy új gondolkodásmód”
– Miben gyarapodjék a pedagógus, aki színvonalasan akarja ellátni a feladatát?

A magyar oktatás előtt álló feladatok lényege. A két kiemelt feladat: (1) az iskola demokratizmusának létrehozása, a szelektivitás háttérbe szorítása, (2) a pedagógiai kultúra megújítása. A PISA-felmérés eredményeinek tanulságai az iskolarendszer felépítésével, az esélyegyenlőtlenségek kezelésének kérdéseivel összefüggésben. A komprehenzív iskolarendszer kialakításának lehetőségei Magyarországon. Milyen szerepet játszik a módszertan megújítása a pedagógiai kultúra átalakításának kérdéseiben. A módszerek megváltoztatása csak következmény lehet, és hasonló szerepet játszik az oktatás eszközrendszerének korszerűsítése is. Az alapvető feladat a számunkra legfontosabb folyamat, a tanulás új szemléletmódjainak elsajátítása, a pedagógus szerepek átformálása, tehát egy új gondolkodásmód kialakítása. Ennek egyik bázisa lehet a konstruktivista pedagógia tanulásfelfogása és tanításról vallott szemlélete.

Kulcsárné Dr. Papp Enikő: A befogadó intézmény mint a másság elfogadásának a színtere

Mindenki másként egyforma. A másság értelmezése. A másság formái.
Az eltérő gyermekek nevelésének lehetséges formái: szegregáció és integráció.
A szegregáció: különnevelés, az eltérő gyermekek másságspecifikus nevelése, oktatása.

• A szegregált intézményrendszer kialakulásának okai.
• A szegregált nevelés előnyei.

Az integráció: együttnevelés, az eltérő gyermekek többségi iskolában történő nevelése, oktatása, az inklúzió előzménye.

• Az integrált nevelés szervezeti formái.
• Az együttnevelés hatása a gyermekcsoportokra.

Az inklúzió fogalma: befogadás, pozitív emberképen alapuló nevelésfilozófia, amelynek következtében az iskola alkalmassá válik valamennyi gyermek együttes nevelésére.

A befogadó iskola megjelenését elősegítő pedagógiai felismerések:

• Nem minden speciális eljárást igénylő gyermek sorolható be a hagyományos gyógypedagógiai kategóriákba.
• A szociális hátrányokból fakadó fejlődésbeli lemaradások csökkentése is igényelhet gyógypedagógiai segítséget.
• A fogyatékosság orvosi típusú gyógypedagógiai megközelítését felváltotta a szociális típusú megközelítés.
• A szegregált nevelés az intézeti elhelyezések következtében kevésbé tudja kihasználni a szülők nevelési potenciálját.
• A speciális és a többségi iskolába járók között a tanítási-tanulási folyamatot illetően nincs éles elválasztóvonal.
• A jobb társadalmi elfogadás érdekében már gyermekkorban biztosítani kell az együttnevelést.

A befogadó iskola megteremtésének lépései:

• Szülők és pedagógusok megnyerése.
• Az intézmény nevelésfilozófiájának és értékrendjének módosítása.
• A személyi és tárgyi feltételek megteremtése.
• Új tanítási-tanulási eljárások és módszerek meghonosítása.

Az inkluzív iskola előnyei.

Menner Ákos: Az EU-s Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer

I. A közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (The Common Quality Assurance Framework, CQAF) kialakulásának szakmapolitikai háttere

II. A Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) alkotóelemei:

• egy modell, amely lehetővé teszi a rendszerek megtervezését, gyakorlatba történő átültetését, működtetését, értékelését és felülvizsgálatát a megfelelő szinteken,
• egy megfelelő módszertan a rendszerek értékelésére és felülvizsgálatára, a folyamatos fejlesztés előmozdítása céljából: a hangsúly a külső értékeléssel egybekötött önértékelésen van;
• egy monitoring rendszer: nemzeti vagy regionális szinten célszerű kialakítani lehetőleg európai szintű önkéntes szakértői értékeléssel együtt;
• egy mérőeszköz: adott számú referenciamutató kifejlesztése, amelyek célja, hogy segítse a tagállamokat saját rendszereik országos vagy regionális szintű ellenőrzésében és értékelésében.

III. A CQAF Modell

A CQAF Modell négy, egymással szoros kapcsolatban álló elemre tagolódik. Ezek:

1. Tervezés (célok és tervek)

2. Megvalósítás / végrehajtás

3. Mérés (assessment) és értékelés (evaluation)

4. Felülvizsgálat (visszacsatolás és a változás bevezetésének eljárásrendje)
Ezeket az elemeket a Módszertan fogja össze egységes rendszerré.

A Módszertan (eszköz a rendszer értékeléséhez és felülvizsgálatához)

Az önértékelés a minőség mérésének és értékelésének, valamint a minőség rendszerszintű és intézményi szintű fejlesztésének és biztosításának releváns eszköze. Ezért az önértékelés alkalmazását az egyik legfontosabb eszközként javasolja a Munkacsoport mindkét szinten, de nem önmagában, hanem egy független, harmadik fél által rendszeres időszakonként elvégzett külső értékeléssel kombinálva.

Az önértékelés elősegítésére kidolgozták a CQAF önértékelési modellt és a tagállamok „legjobb gyakorlataira” építkezve elkészült az európai önértékelési útmutató is. Ez az útmutató részletesen bemutatja az önértékelési modell kritériumrendszerét, valamint konkrét eszközöket (kérdőív, checklist) is ad az önértékelés elvégzéséhez rendszer- és intézményi szinten egyaránt.

IV. A Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) alkalmazása

Az európai szinten meghatározott és elfogadott közös minőségi követelmények értékes eszközzé teszik a Közös Minőségbiztosítási Keretrendszert (CQAF) a szakképzés minőségének fejlesztésében, európai és a tagállami szinten egyaránt.

A CQAF világos és egyértelmű viszonyítási alapot („tükröt”) szolgáltat a meglévő szakmapolitika és rendszerek, eljárások, gyakorlatok felülvizsgálatához, azok szükség szerinti módosításához, valamint újak kidolgozásához. Egyben lehetőséget ad a meglévő jó gyakorlatok feltérképezésére, összegyűjtésére és egységes keretbe foglalására, valamint a szakképzés terén a fejlesztendő területek azonosítására is.

Dr. Csapó Benő: A tanári munka minősége, a tanulók differenciált fejlesztése

Az iskolai tanítás egyik legszembetűnőbb jelensége a tanulók közötti különbség. A tanárok személyes tapasztalatát, mely szerint a gyerekek sokféle tulajdonságukban különbözhetnek egymástól, és az eltérések néha igen nagy méreteket ölthetnek, a tudásszintmérő- és képességtesztek objektíven, számszerűen is kifejezhetővé tették.

A különbségek iskolai kezelése, az oktatásnak a tanulók egyéni igényeihez igazítása meglehetősen nehéz feladat, és ebben a tekintetben az egyes iskolarendszerek eltérő stratégiát követnek. A szelektív iskolarendszerek a gyerekek képesség szerinti szétválogatásával próbálnak meg homogénebb csoportokat létrehozni. Ez inkább a hagyományos pedagógiai kultúrájú, a frontális tanítás dominanciájára épülő oktatásra jellemző. A tudományos alapossággal elvégzett vizsgálatok azonban megmutatták, hogy (a) a tanulók között olyan sokféle különbség van, hogy szinte lehetetlen homogén csoportokat létrehozni, (b) a képességek változékonysága miatt a képességek szintje szerint homogenizált csoportokban a különbségek újra kialakulnak, továbbá (c) a formálisan képességalapúnak deklarált szelekció általában társadalmi háttér szerinti elkülönítéssé válik.
A másik megoldás a heterogén összetételű tanulócsoportok létrehozása, és olyan módszerek alkalmazása, amelyeknél nem hátrány, néha kifejezetten előny a gyerekek közötti különbség. Az 1970-es évek óta oktatási módszerek sokaságát dolgozták ki, amelyek lehetővé teszik a tanulók egyéni, személyre szóló fejlesztését. Több olyan szakkifejezés terjedt el, amely e célok elérésére alkalmas módszerek megnevezésére szolgál; ezek az oktatás differenciálásának (a gyermekenként különböző tanításnak) egy-egy aspektusát hangsúlyozzák. Ilyenek például az individualizálás (egyénre szabás), a perszonalizálás (személyessé tétel) és a kompenzáció (kiegyenlítés, felzárkóztatás).

A homogén csoportok tanítása az interakciók tekintetében többnyire egyetlen modellt követ, az „egy tanár – több tanuló” modellt. A differenciált módszereknek viszont több alapmodellje is van. Az „egy tanár – egy tanuló”, a „tanuló – tanuló”, az „egy tanuló – több tanuló”, a „tanuló – taneszköz” típusú interakciók sokféle formáját lehet az oktatás egyénivé tételének, a szintre hozásnak, a differenciált fejlesztésnek a szolgálatába állítani.

Az előadás bemutatja a különböző stratégiákat alkalmazó oktatási rend-szerek hatékonysága közötti különbségeket. Felvázolja a differenciált fejlesztés alapelveit és elméleti hátterét. Bemutatja a fontosabb gyakorlati megoldásokat, az azok megvalósításához szükséges eszközbeli feltételeket és szervezési tennivalókat.

Csillag Márta: Minőségértékelés a közoktatásban

Az előadás felvázolja a közoktatás rendszerében jelenleg működő értékelési és ellenőrzési gyakorlatot a szabályozás tükrében. Kitér a kormányzati ellenőrzési, értékelési rendszerek változására, a közszolgáltatások elszámoltathatóságának követelményére. A magyar közoktatás irányításának három szintjén elemzi a szükséges és elvárt értékelési információigényt, rámutat annak hiányzó elemeire. Kitekintést nyújt az ágazati és fenntartói szintű értékelési tevékenység fejlesztendő hiányaira, a szolgáltató rendszerek és intézményi háttér elkerülhetetlen fejlesztésére.

Részletesen foglalkozik a szakmai elszámoltathatóság és az intézmények pedagógiai munkájának fejlesztését támogató értékelési tevékenység szükségességével. Betekintést nyújt egy olyan fejlesztőmunkába, amely az intézményi önértékelési tevékenység középpontjába a pedagógiai célok és az intézmény teljesítményének összevetését állítja.

Dr. Setényi János: A pedagógusi pálya – Szükségszerű-e a kiégés? Értékelés és szervezetfejlesztés az iskolában

Új felismerések I.

„A legújabb kutatások szerint a pedagógusok több mint egyharmada – iskolatípustól és nemtől függően – abban az egészségi állapotban van, amit kissé lazán kiégésnek nevezünk. Ez egy olyan jelenség, amiben a testi, pszichoszomatikus és lelki panaszok sokféle és összetett klinikai esetté állnak össze.”

Új felismerések II.

• Nő a kétely a szerkezeti reformokat illetően
• Nő a kétely a tartalmi reformokat illetően
• Előtérbe kerül a tanulás és a pedagógusok világa
• Megjelenik a „lélek a gépben” (Koestler)

A pedagóguspálya három jellemzője

• Munkaterhelés: átlagosan alacsony, nem ellenőrzött, nem elszámolt, nem hatékony.
• Szakmai követelmények: a bemenet nem világos, nem kidolgozottak, nem ellenőrzöttek, nincs következmény, nincs karrierlétra.
• Bér: alacsony, lapos és címhez/korhoz kötött, nincs differenciálási mozgástér.

Mi az, hogy kiégés?

Nem tüneti definíciók kellenek:

• Egy tevékenységgel kapcsolatos pozitív motivációk elvesztése.
• Az értékteremtő mozzanatot felváltja a rutin.
• Céllá válik a rövid távú „túlélés” és a megmaradt életenergiák védelme.
• Nincs stratégia a kilábalásra, feltöltődésre.

A pálya „titkos története” (Becher)

• Beilleszkedés (2-3 év)
• Önálló megközelítés és arculat kialakítása és elfogadtatása (5-8 év)
• Autonóm oktatómunka (?)
• Rutinizálódó munka
• Kiégés
• Hanyatlás

Tennivalók

• Kutatás a jelenség feltérképezésére
• Tréningek bemutatása a pedagógus-továbbképzési piacra
• A pedagógusképzés megszólítása
• Hazai pályázatok megcélzása
• Nemzetközi tematikus együttműködés kezdeményezése

Személyes megelőzés

• Az önreflexió kultúrája erős
• Új örömforrások feltérképezése
• Életstratégia átgondolása
• Új szakmai hitvallás kidolgozása
• Tréningkultúra, coaching.

Szervezeti megelőzés

• Világos és kommunikált követelmények
• Folyamatosan értékelt munka
• Ápolt partnerkapcsolatok
• Közös nyelv
• Nyilvánosság
• Élethossziglani tanulás
• „Bajnokok” és esetek

Petróczi Gábor: „Merre megy a szekér?” – avagy az iskolai belső folyamatok követésének minőségügyi módszerei

Az iskolában mindennapi vezetői, pedagógiai irányítói munkánkat a kialakult társadalmi és helyi követelményrendszer, valamint a pedagógiai program és a munkaterv szerint végezzük. Mindannyian arra törekszünk, hogy folyamatosan javítsuk az iskola működését: a nevelőmunka hatékonysága növekedjen, a diákok minél többet kapjanak az iskolától, a szülők elégedettek legyenek az intézmény tevékenységével. Ez a széles körű munka csak úgy végezhető eredményesen, ha az iskola vezetői teljes mértékben átlátják az iskola sokoldalú tevékenységét, és a minél eredményesebb és célszerűbb működés érdekében – vezetőtársaikkal együtt – tudatosan fejlesztik a szervezetet.

A szervezetfejlesztés elkülönült, egzakt tudományág. Minden rendszerfejlesztésnek alapvető kritériuma azonban, hogy a vezetői döntések megalapozása olyan objektív adatokon, mérési eredményeken nyugodjék, amelyek valószínűsítik a döntés helyességét. A körültekintő vezetők tehát szisztematikusan adatokat gyűjtenek az intézmény működéséről és az azokból levont következtetéseket felhasználják a szervezet további fejlesztéséhez.

Az előadásban arról hallhatnak a vezetőkollégák, hogy az iskola működésének legkülönbözőbb területeiről hogyan gyűjthetünk a működést jellemző adatokat, azokat hogyan tehetjük értékelésre alkalmassá, szemléletessé, mások számára is átláthatóvá.

Dr. Havas Péter: A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata

A fenntarthatóság pedagógiájának tágabb és általános célja a fenntartható társadalom elősegítése a pedagógia eszközeivel: a felnövekvő fiatalok környezeti tudatosságának erősítése. A fenntarthatóság pedagógiája a környezeti nevelésből fejlődött, annak kiszélesítésével és tartalmi kibővítésével. A hagyományosan természetvédelemre irányuló nevelés kiegészült a gazdaság, a társadalmi ismeretek, az etika, a jog és egyéb más területekkel, és így együttesen a környezeti kompetencia fejlesztésére, a felelős állampolgári magatartás kiépítésére vállalkozik.

Az előadás bemutatja, hogy a fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata lényegében tanulásfejlesztés, amelyben a tanulás tartalma, módszerei, környezete és értékelési eljárásai összehangoltan fejlődnek. A fenntarthatóság globális sorskérdés, azonban ennek helyi szintjén megtalálhatóak azok a helyi környezeti-társadalmi és gazdasági jelenségek, amelyek pedagógiai eszközökkel a tanulás anyagává, azaz tanulmányozhatóvá tehetők. Ez a folyamat elősegíti a tanulók kompetenciafejlesztését, egyben hozzájárul az iskolafejlesztéshez. A fenntarthatóság pedagógiája gyakorlatának élenjáró hazai mintái az ökoiskolák, amelyekben a szervezetfejlesztés együtt jár a tanulás és az intézmény fejlesztésével. Ebben a folyamatban az iskola tanulószervezetté válik, helyi és térségi partnerségeit kibővíti, szorosabb kapcsolatot létesít fenntartójával és klienscsoportjaival, a helyi közösségekkel. A hazai ökoiskolákat az Oktatási és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös támogatása hozta létre, kapcsolódásuk az Európai Ökoiskolák hálózatához biztosítja a nemzetközi oktatásfejlesztési célok összehangolását. A fenntarthatóság pedagógiai megvalósításának alkalmas kerete az erdei iskola is. Az előadás bemutatja az erdei iskola szervezésének ezzel kapcsolatos lehetőségeit és kihívásait is.

Dr. Sallai Éva: Szakmai divatok és az iskola belső világa

Minden időszaknak és minden szakmai területnek megvannak a maga divatos „felkapott” témái. Új megközelítésmódok, új helyzetek, új módsze-rek, új eszközök, új kérdések, új válaszok, új fogalmak. Gyorsan változó világunknak mindezek állandó elemei. Nincs ez másként az iskola világában sem. Ezekről a témákról gyakrabban hallunk, olvasunk, beszélünk. A jelen időszaknak, illetve az elmúlt egy-két évnek is megvannak a maguk divatos pedagógiai témái.

Az előadásban azokról a jelenségekről esik szó, amelyek ezekhez a szakmai divatokhoz kapcsolódnak, és ellentmondásosan jelennek meg az iskolák gyakorlati munkájában. Egyik oldalról nagyon örvendetes, hogy az új vagy korszerű értelmezési keretek, tanulásszervezési módok, módszerek gyorsan megjelennek a gyakorlatban, másrészt látnunk kell, hogy az iskolakultúránkhoz csak lassan, fokozatosan, sok munkával illeszthető. Idegen eljárások gyors, átgondoltság és szakmai reflektivitás nélküli alkalmazása nem tud eredményes lenni. Felszínességre csábít, mert a korszerű felkészültség látszatát kelti.

Az iskolavezetőknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy ezek a „divatok” valódi eredményességet hozzanak a pedagógiai gyakorlat nagyon érzékeny és összetett mikrovilágában is.
Néhány példa: személyiségközpontú pedagógia, személyközpontú pedagógia, integráció, kooperatív technikák, minőségbiztosítás, beszélgetőkörök, önismeret fejlesztése, tréningek, diákvisszajelzések.

A szekciófoglalkozások vezetői, témakörei

Dr. Szekszárdi Júlia: Mihez kezdjen a pedagógus a mai világban a mai gyerekkel?

Az 1998 óta eltelt időszak mind a világban, mind a mi térségünkben – így a hazai társadalomban is – gyökeres változásokat hozott. A 2001. szeptember 11-i terrorcselekmény, az ezután következő háborúk híre és hatása alapjaiban rendítette meg az ún. „művelt világ” biztonságérzetét, és döbbentett rá a „bárkivel bármikor bármi megtörténhet” élményére. Az erőszaktól való rettegés, a folyamatos szorongás élménye mellett a fiatalok körében a cinizmus erősödése is tapasztalható.

A fiatalság nagy részében erős a félelem a felnőtté válástól, a felelősségvállalástól. Ez az Európa-szerte érzékelhető trend sajátosan jelentkezik a mi térségünkben élő fiataloknál, akik számára a világszerte tapasztalható jelenség a rendszerváltás után egyéb más problémákkal együtt sűrítetten és nem szerves fejlődés eredményeként jelentkezett.

A felnőtt társadalom, közöttük a pedagógusok nagy része nehezen veszi tudomásul, hogy korunk ifjúsága egy igen vad és kegyetlen világban szocializálódik. Ennek a generációnak a személyesen és virtuálisan nyert élményei alapjaiban tér el az előző nemzedékek által szerzett tapasztalatoktól. A család és az iskola mellett egyre nagyobb erővel hat a média, sőt a két hagy-mányos szocializációs ágens elbizonytalanodásával befolyása kontrollálhatatlanul megnő. A „gyermekkor megszűnése” (újabban már a gyermekkor haláláról beszél a szakirodalom) a fejlődéslélektanban meghatározott életkori sajátosságokról szóló tételeit is felülírja, és egyre határozottabban kérdőjelezi meg a korábban jól bevált pedagógiai eljárások hatékonyságát.

A szekció vitaindító kérdései: milyennek látják a kollégák a mai gyerekeket, fiatalokat, milyen változásokat észlelnek náluk az utóbbi évtizedekben, milyen jellegzetes problémák merülnek fel nevelésük során, és hogyan sikerül vagy nem sikerül úrrá lenni ezeken.

Darabos Györgyi: Kulcskompetenciák fejlesztése tantárgyközi megközelítésben

Melyek azok a kulcskompetenciák, amelyek fejlesztésével egyre inkább remélhető az önálló tanulni tudás és az ismeretszerzés képességében való jártasság növekedése?

A tanulás hatékonyságának mértéke kevésbé függ az ismert technikáktól, sokkal inkább az egész személyiség, a családi és társadalmi háttér, az önismeret, az érdeklődés és zömében a távlati célok függvénye. Az oktatás kudarcainak mélyén rejlik egy alapvető tény, amit gyakran figyelmen kívül hagynak, mégpedig az, hogy a diákokat nem tanítják meg tanulni. Az egyén (diák) eredményes tanulásának a módjain érdemes gondolkodni. Érdemes arra koncentrálni, hogy tudja-e majd a diák prezentálni, amit meg kell tanulnia, és arra is, hogy a tanuláshoz szükséges képességei megvannak-e; ismer-e és képes-e használni algoritmusokat a tudáshoz vezető úton, ami a számára végigjárható.

A tanóravezetés módszertana alig változott ahhoz képest, hogy mennyi információhoz jutottunk a diákok eredményességét befolyásoló tényezők tekintetében az elmúlt években. Tudható, hogy a fejlesztést a tanulási képesség, a gondolkodási képesség és a kommunikáció fejlesztésével kellene elkezdeni. S egyáltalán melyek azok a kulcskompetenciák, amelyek fejlesztése eredményesebbé teheti az egész tanulás folyamatát?

Nem kerülhető meg a sikeres tanuláshoz vezető úton a gondolkodás eredményességéről tudhatók körbejárása. A sikeres diákok tudják az utat, hogy hogyan lehet eredményesen tanulni, problémát megoldani. A nem sikeres diákok csak azt tudják, hogyan nem tudnak tanulni és abban erősítik meg magukat, hogy az úgysem fog sikerülni. Nem képesek az előttük álló problémákat önmaguk számára kezelhetővé tenni. Az ismeretek logikai elrendezésének képessége pedig feltétele a problémamegoldásnak is.

Petróczi Gábor: A közoktatási intézmények belső szabályozásának rendszere

Szeretem a szabályzatokat, ha a jól működő iskola alappilléreiként funkcionálnak. Magam is sokat készítettem már, sőt más kollégáimon is igyekeztem tanácsokkal, mintákkal, cikkekkel segíteni. 300 oldalas pedagógiai programunk mellett van katasztrófavédelmi, adatkezelési, munkavédelmi és kockázatelemzési szabályzatunk, HACCP-leírásunk, közbeszerzési szabályzatunk, továbbképzési programunk, esélyegyenlőségi tervünk, számos gazdasági-pénzügyi dokumentumunk. De az utóbbi időben „szabályzatgyárunk” már nehezen tudja megfelelő tempóban követni az újabb és újabb (bizonyára indokolt) jogszabályi elvárásokat, és néha már magam sem tudom, hogy „mit is ír a hogyishívják”!

De ha már nem tudom, hogy mit is írtunk le a szabályzatban, elhatároztam: legalább kilóra megmérem. A jelenleg hatályos szabályzataink 15 kg-ot nyomnak, és mintegy 1200 oldalt tesznek ki. A szabályzatgyártóvá válás küszöbén álló vezetőkollégáknak kívánok segítséget nyújtani vitaindító előadásomban azzal, hogy rendszerezve áttekintem a kötelező szabályzatok sorát, valamint az egyes szabályzatok egymással való összefüggési rendszerét.

Dr. Kovács Géza: Mit értünk önfejlesztésen? Iskola és verseny, iskola és piac

• A forrásteremtés, az önfejlesztés lehetősége
• Mit értünk az önfejlesztés képességén?
• Van-e az önfejlesztésnek alternatívája?
• A verseny fogalma az oktatásban
• Hogyan lehet versenyképes egy iskola?
• Oktatás és piac – oktatási marketing
• PR
• Kapcsolati tőke

A szekcióbeszélgetés során a vázlatban jelzett fogalmak lehetséges iskolai adaptációjáról esik szó.

Dr. Perlaki Mária: Aktuális munkajogi problémák

1. A közalkalmazottak foglalkoztatását érintő változások 2005. szeptember 1-jétől

• illetményt és keresetet érintő módosítások
• foglalkoztatást érintő módosítások

2. A határozott idejű foglalkoztatás kérdésköre, különös tekintettel a pedagógus munkakörre

• vállalkozói jogviszony, közhasznú munkavégzés

3. Prémiumévek

• a különleges foglalkoztatásban való részvétel feltételei és sajátossága, a munkáltató kötelessége

4. A munkáltató által adható adómentes juttatások

• a munkába járás utazási költségtérítése
• csekély értékű ajándék, ajándék nyugdíjba vonuláskor
• iskolakezdési támogatás
• étkezési hozzájárulás
• munkabérelőleg
• munkahelyi eszközök használata, telefon
• kiküldetési költségtérítés
• üdülési csekk

5. Nyugdíjas leszek – munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősülő közalkalmazott jogviszonyának megszűnése, illetve megszüntetése.

Dr. Borsi Lőrinc: Az iskolarendszerű szakképzés struktúrájának átalakulása

1. Történeti áttekintés

2. A szakképzés átalakulásának lépései, mai helyzet

3. Zsákutcák

4. Tervezett lépések

• szakmai Fejlesztési Program II.
• TISZK-ek
• TIOK-ok
• OKJ-oktatás
• Modularizáció
• A képzők képzése
• Hátrányok csökkentése

5. Felnőttképzés

—

Az összeállítást az előadók hozzájárulásával
a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet és Szakszolgálat készítette.

—

Zárszó

Hagyományteremtő szándékkal szerveztük meg „Az iskola belső világa” Igazgatóhelyettesek I. dunántúli konferenciáját 2001. április 27–28-án Pápa városában. Mint a konferencia címe is jelzi, a közoktatás egyik legfontosabb területére, az iskola belső világára kívántuk irányítani a figyelmet.

Ez a konferencia az igazgatóhelyettesek képzését, tapasztalatcseréjét hivatott szolgálni, hisz az iskola légkörének fontos alakítói az igazgatóhelyettesek.
Az évek folyamán bővült az érdeklődők köre, így az intézményvezetés összes szereplőjét, igazgatókat, óvodavezetőket, munkaközösség-vezetőket, a szakmai szolgáltatásban és szakszolgálatban dolgozókat is üdvözölhettük sorainkban.

A következő, II. konferencia Balatonfüreden került megrendezésre 2002 őszén. A résztvevők elégedettsége, a kellemes környezet, a konferenciaszervezésben fontos feltételek adottsága miatt immár negyedik tanácskozásunkat tartottuk a Hotel Füred Kongresszusközpontban.

A 2001., a 2002. és a 2003. évi konferenciák kétnaposak voltak, 2004-től a résztvevők igényeinek megfelelően háromnaposra tervezzük a programokat, kicsit több időt szánva a szekciófoglalkozásoknak.

A szakmai programokon a résztvevők száma mind az öt alkalommal 200 fő körül mozgott. A Dunántúl minden megyéjéből, Pest megyéből, a Duna másik partjáról és a fővárosból is érkeznek résztvevők.

A konferencia témái

A közoktatással, a közoktatás szereplőivel szembeni elvárások jelentős változásokon mentek és mennek keresztül. A tartalmi megújítások mellett egyre hangsúlyosabban jelennek meg az iskolai munka szervezésével összefüggő kihívások. Az intézményi szintű döntések nagy súlya miatt különleges jelentősége van az iskolavezető munka színvonalának.

Az iskola a világra nyílik. Korunk igénye és természetes velejárója a nyitottság. Az iskoláknak is széles körű kapcsolatrendszerben kell működniük, figyelembe véve a megjelenő igényeket. Jó kapcsolatok nélkül iskolát működtetni nem lehet. Az iskola belső világának minősége, mondhatni éthosza, az ott folyó munka eredményessége és hatékonysága nagyban az ott dolgozókon és az iskolavezetésen múlik. Egyrészt a szakmai, vezetői felkészültségükön, másrészt lelki, mentális állapotukon. Konferenciáink során ezért igyekeztünk az aktuális feladatok, problémák elemzésén túl egy kicsit a lelki karbantartás fontosságára is felhívni a figyelmet.

Az öt év során sok érdekes előadást, izgalmas szekciót, nagyon jó előadókat hallgathattunk (számszerűen 48 előadás és 28 szekciófoglalkozás volt az öt konferencián). Vannak előadóink, akik évről évre megtisztelnek bennünket, és igyekszünk új arcokkal is meglepni résztvevőinket.

Előadások

Az Iskola belső világa V. Dunántúli Konferenciájának nyitóelőadását Sipos János közoktatási helyettes államtitkár tartotta. Sorra vette azokat a fontos kérdésköröket, amelyek most az oktatási intézményeket foglalkoztatják. Azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy mitől változik meg az iskola „belső világa”. Megítélése szerint alapvetően a pedagógusoktól, a pedagógiai munka minőségétől. Elemezte a gyereklétszám csökkenésének, a szabad iskolaválasztás problémáit, az esélyegyenlőség kérdését.

Dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa az iskola és a közélet aktuális kérdéseivel foglalkozott.

Dr. Nahalka István, az ELTE docense előadásában elhangzott, hogy ma a közoktatásban fontos feladat az iskola demokratizmusának létrehozása, a szelektivitás háttérbe szorítása, a pedagógiai kultúra megújítása. Alapvető a tanulás új szemléletmódjainak elsajátítása, a pedagógus szerepek átformálása, aminek bázisa lehet a konstruktivista pedagógiai tanulásfelfogás.

A másság értelmezése a szegregáció és integráció hatásairól, a pozitív emberképen alapuló nevelés filozófia előnyeiről szólt Kulcsárné Dr. Papp Enikő főiskolai docens asszony.

Dr. Csapó Benő egyetemi tanár előadásában többek között szó volt a különbségek iskolai kezeléséről, az oktatásnak a tanulók egyéni igényeihez való igazodásáról és annak módszertani lehetőségéről. Több, pedagógiában használt fogalom tisztázására is sor került. Így az individualizálás (egyénre szabás), a perszonalizálás (személyessé tétel), a kompenzáció (kiegyenlítés, felzárkóztatás). Az előadás bemutatta a különböző stratégiákat alkalmazó oktatási rendszerek közötti különbségeket.

Több előadás kapcsán elemzésre kerültek az iskolai belső folyamatok és annak minőségügyi módszerei. Petróczi Gábor gimnáziumi igazgató a vezetői döntések alapvető kritériumának az objektív adatokon, a mérési eredményeken nyugvó döntést hangsúlyozta. Előadásában részletesen szólt az iskolai adatgyűjtés lehetőségeiről.

A közoktatás rendszerében jelenleg működő értékelési és ellenőrzési gyakorlatról és az értékelési rendszerek változásáról, az intézmények pedagógiai munkájának fejlesztését támogató értékelési tevékenység szükségszerűségéről szólt Csillag Márta, az OKÉV főigazgató-helyettese.

Menner Ákos, a Nemzeti Szakképzési Intézet komponensvezetője tájékoztatót tartott a Közös Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) kialakulásának szakmapolitikai hátteréről, a modellről és annak alkalmazásáról. Hangsúlyozta, hogy ez a modell lehetőséget ad a meglévő jó gyakorlatok összegyűjtésére, valamint a szakképzés terén fejlesztendő területek azonosítására is.

A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlatáról szólt Dr. Havas Péter, a Körlánc Országos Környezeti Nevelési Egyesület elnöke. Szólt a fenntarthatóság pedagógiájának tágabb és általános céljairól, a felnövekvő fiatalok környezeti tudatosságának, erősítésének fontosságáról és lehetőségeiről.

Dr. Setényi János, a neveléstudományok kandidátusa a pedagógus pálya gondjairól, egészségi állapotáról tartott előadásában a személyes és a szervezeti megelőzés szükségszerűségét hangsúlyozta, és szólt a fontos tennivalókról.

Minden időszaknak és szakmai területnek megvannak a maga divatos, „felkapott” témái. Nincs ez másként az iskola világában sem: Sallai Éva docens asszony előadásában ezeket a jelenségeket elemezte. Az iskolavezetőknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy ezek a „divatok” valódi eredményességet hozzanak a pedagógiai gyakorlat nagyon érzékeny és összetett mikrovilágában is.

Szekciófoglalkozások

A szekciófoglalkozásokon a szocializálódási problémákról, a kulcskompetenciák fejlesztéséről, az iskolai forrásteremtés, önfejlesztés lehetőségeiről, az aktuális munkajogi problémákról, a szakképzés struktúrájának átalakulásáról, valamint a szabályzatok „gyártásának” kérdéseiről tanácskoztak a résztvevők. A szekcióvezetők általános megállapítása, hogy nagyon sok jó pedagógus van a pályán, akik nyitottak, befogadóak, és szerencsére nem veszítették el a lelkesedésüket sem. Kellemes esti kikapcsolódást biztosított a jó hangulatú irodalmi és gasztronómiai est, amely a Blaha-villában szerveztünk meg.

A 2005. évi konferencia rövid értékelése

Büszkék vagyunk arra, hogy a szervezőmunkánkat (az elégedettségi visszajelzések szerint) a résztvevők átlag 99%-a teljes körűen megfelelőnek minősítette. A résztvevők létszáma és a minősítés egyaránt bizonyítja, hogy ez a konferencia elérte a célját. Meggyőződésünk, hogy ezt a hagyományt folytatni kell. A hagyomány él és folytatást ígér.

Hadd álljon itt egyik állandó résztvevőnk megállapítása: „Azért szeretek idejárni, mert ennek a konferenciának »lelke« van.”

Veszprém, 2005. november 11.

Nagy Vilmosné, a konferencia szervezője