2006. május 18. csütörtök, 15:45
Az sms-ek és az e-mailek korát éljük. Sokan féltik a nyelvünket a leegyszerűsített formáktól, kapcsolatainkat a kiüresedéstől. Vámos Miklós novellája1 több évtizeddel ezelőtt született, amikor még senki sem gondolhatott mobilon vagy számítógépen keresztül villámgyorsan továbbított üzenetekre. A novellában szereplő család tagjainak azonban már akkor sem volt idejük a személyes találkozásra, és a lehető legegyszerűbb módon, a konyhaszekrényen elhelyezett papírcetliken közölték fontos és praktikus mondandóikat. Ezen az úton kommunikált a házaspár egymással, a gyerekeivel, s a gyerekek is velük. Megjelenése idején nagy port kavart a novella, olyannyira, hogy még film is készült belőle Csók, anyu2 címmel. Az időhiánynak és az emberi kapcsolatok kiüresedésének ma oly sokat emlegetett problémája tehát nem is annyira új keletű, s az ebben a magatartásmódban rejlő csapdákért sem okolhatók kizárólag a technika legújabb vívmányai.
A novella feldolgozását 15 éves kortól ajánljuk.
Vámos Miklós: Cédulák3
1. Pityu! Este feltétlenül legyél itthon, vendégségbe jön a Béla bácsi. Már a múltkor is szégyelltem magam, mert csak köszöntél és elmentél hazulról. Mondd meg Marinak is. Ezen kívül hozzál tejet!
Csók Anyu
2. Pityuka, az ebédet kitettem a gázra, a krumplit úgy melegítsd, hogy közbe keverjed, mert különben odaég. Csináld meg a leckédet.
Nagyi
Ui.: Ha egyes kapsz, most már nem fogom aláírni, mehetsz vele Apádhoz, aki majd jól elver!
3. Mari, Anyu üzeni hogy este itthon kell lenni, mert jön a drágalátos Béla bácsi. Én edzésre megyek úgyhogy sajnálom, mentsél ki. Ja, és hozzál tejet, légyszív!
István
4. Pista, itt jártam de nem voltál itthon, pedig megbeszéltük. Tévedsz, ha azt hiszed, futni fogok utánad. Reggel hívj fel, különben szóba sem állok veled!!!
Zsuzsa
5. Lementem a közértbe, de már nem volt tej.
Mari
6. Bendáék! Szíveskedjenek a lakbért leküldeni. Elmúlt tizedike! És a liftpénzt.
A házmesterné
7. A presszóba mentem.
Apa
8. Pityu! Ha tízig hazaérsz, ébressz fel, mert beszélni akarok veled. Disznóság, amit csinálsz. Nem vagy tekintettel senkire. (Ráadásul Apád is késett másfél órát.)
Kivonod magad minden közös családi ügyből. Nem értem miért utálod úgy Béla bácsit, ártott neked bármit is?
Hozott ajándékot mindenkinek, mint mindig, odatettem az éjjeliszekrényre.
Csók Anyu
9. Anya, tizenegy után jöttem meg. Kérlek, holnap reggel kelts fel legalább negyed hétkor, mert még át kell néznem a fizikát. A csoki finom volt.
István
10. Mari, vegyél
2 kg krumplit,
1 vajat,
3 citromot, ne túl nagyot,
2 kockasajtot,
1 liter tejet. De feltétlenül! Tegnap beszéltem a Vernyáknéval a harmadikon, ő azt mondta, hogy még nyolckor is lehetett kapni tejet, te pedig azt állítottad, hogy nem volt. A kredencen a pénz.
Csók Anyu
Egyébként felháborító, hogy sose mosogatsz el. Estére csinálj rendet a konyhában.
11. Nagyi, kivettem a perselyedből tíz forintot, be kell fizetni az iskolában, és a Nagypapa nem akart adni.
István
12. Pityu, Nagymama elment Nagypapával sétálni, menjél te is, mert feljön délután egy fiú. Köszi!
Mari
13. Anyu, tíz forintot be kell fizetni az iskolában, tedd ki légy szíves.
Kaptam egy intőt földrajzból, de nem én tehetek róla, a Lisznyai kezdte. Kérlek írd alá!
István
14. Pityu! Ez nem eljárás, hogy kikészíted nekem az ellenőrzőkönyvedet, aztán késő estig tekeregsz valahol. Arról nem beszélve, hogy az intőn kívül van benne két új egyes. Már megmondtam, ha így elhanyagolod az iskolát, akkor majd mehetsz zsákot hordani. Nem énnekem tanulsz, hanem magadnak!
Megállj, legközelebb meg fogom mutatni Apádnak, lássa milyen fia van, írja alá ő! Már most is megmutattam volna neki, ha tudnám hol van, csak egy cédulát hagyott a kredencen, hogy ne várjam vacsorára. Na persze volt kitől örökölnöd a csavargást. Egyszer már komolyan beszélnünk kell! Vagy nem akarod hogy ember legyen belőled?
Csók Anyu
15. Kártyázni mentem. Vacsorára ne várj.
Károly
16. Mari, a Nagypapa ordítozott a Nagymamával, mert nem volt hajlandó lekapcsolni a rádiót vagy lehalkítani, a Nagymama rosszul lett, elvitték a mentők. A Rókusba. Mondd meg Anyáéknak. Itt van ez a csomag, vidd be feltétlenül, hálóing, papucs, szappan van benne. Én randira mentem, de Anyáék úgy tudják, hogy bélyegszakkörön vagyok. Szia!
István
17. Anyu, a Nagymamát elvitték a mentők. A Nagypapa viszont összetörte a vizeskancsót, és megivott 2 üveg bort, és tökrészeg. Ezt a csomagot vidd be a Nagyihoz a Rókusba, hálóing, papucs, szappan van benne. Rajzszakkörre mentem.
Mari
18. Este későn jövök, ne várjatok.
Apa
19. Károly! Ez így nem mehet tovább! Úgy viselkedsz, mint egy idegen. Mégis csak a férjem vagy, a gyermekeim apja. Akármilyen későn is érsz haza, kelts fel. Eddig nyeltem, nyeltem, de most már elég.
Irma
20. Anyu, tegyél ki húsz forintot, kérlek szépen, nagyon kell!
István
21. Károly! Egy hete képtelen vagyok veled összefutni. Anyámat kórházba vitték, Pityu bukásra áll, Marit többen is látták csókolózni egy fiúval a kapualjban, te pedig nem törődsz semmivel! Ne csodálkozz, ha egyszer majd nem engedlek be a lakásba!
Irma
Akkor aztán majd mehetsz a kis nőidhez kedvedre!
22. Pityu, Anyád panaszkodott, hogy rosszul tanulsz meg hogy nem jársz haza. Legyél jó, különben segbe rúglak. Mondd meg Marinak is!
Apád
23. Mari, menj le a patyolatba a ruháért.
Csók Anyu
24. Anyu, itt volt az orvos, Nagypapa nem kelhet fel az ágyból, teljesen mozdulatlanul kell feküdnie, mert infarktusa van. A receptek az asztalon, váltsd ki.
István
25. Anyu, az Apu délelőtt megint egy nőt hozott fel a lakásba, és nem akart beengedni. Lassan már haza se lehet jönni. Itt a visszajáró pénz.
Mari
26. Károly! A pohár betelt. Elválok tőled. Dögölj meg.
Irma
A ruháidat kivittem a kisszobába, a Mari alszik mától a te helyeden. Ne is lássalak, te utolsó!
27. Irma, mindig hülye voltál. De nekem mindegy, ahogy akarod. Jó éjt!
Károly
28. Anyu, elegem van. Kimaradok a gimnáziumból. Este majd mindent elmondok.
István
29. Károly! Pityuról van szó. Abba akarja hagyni az iskolát. Azt mondja, minek. Légy szíves és beszélj vele. Akármi is történt közöttünk, te vagy az apja! Egy hülye barátja telebeszélte a fejét, ipari tanuló akar lenni. Azt mondja, unja már, hogy térden állva kell könyörögnie, ha szüksége van egy kis pénzre. Mi lesz így belőle?
Irma
30. Énvelem senki sem törődik. Nem élet ez így. Utálok mozdulatlanul heverni, Isten veletek.
Nagypapa
31. Anyu! Borzasztó, a Nagypapa bevett egy egész üveg altatót. Vernyákné hívott orvost azonnal, a doktor Vargát a második, de hiába. Fél négykor értem haza, addigra már elvitték. Apunak telefonáltam az üzembe, azt mondták nincs benn. Hétig vártam rá – átmegyek a barátnőmhöz. Félek egyedül.
Te is hazajöhetnél néha, most már minden este azzal az utálatos Béla bácsival leszel?
Mindig csak ezek a cédulák a kredencen.
Mari
32. Pityu, a halotti anyakönyvi kivonatot vidd le a házmesternéhez, ezen kívül vegyél
1 kiló kenyeret,
20 deka párizsit, mondd meg hogy vékonyra vágják,
1 liter tejet.
Csók Anyu
33. Mari, keresett telefonon valami Szakály Kálmán. Mondtam, hogy hívjon este.
István
34. Károly! Nagy pofátlanság, hogy Apám temetésére se jöttél ki! Rendben van, beadtad a válópert, de ezzel még nincs jogod mindent lábbal tiporni. Azzal nem törődsz, mit szólnak az emberek?
Különben is, miért ne lehetnénk jó barátok? Annyira támasz nélkül maradtam.
Irma
35. Anyu, Apu megkért, hogy mondjam meg neked, elköltözik innen! Nekem persze csak akkor szóltok, ha üzenetet kell átadni. Az összes ruháit magával vitte a nagybőröndben. Én moziba mentem. Üdvözlöm a hájfejű Bélát!
István
Egyébként három napja nyomdász ipari tanuló vagyok, ha érdekel.
36. Anyu, este vártam hogy haza gyere, mert fenn volt nálunk Attila, tudod, már meséltem róla. Nagyon jól kijövünk egymással, be szerettem volna mutatni neked. Na persze rád hiába vártunk.
Attila vett színházjegyet, úgy hogy későn jövök.
Mari
37. Pityu! Ez már mégis csak sok! Először is neked nem Béla, hanem Béla bácsi. Másodszor, egyáltalán nem hájfejű. Harmadszor pedig nagyon jól tudod, mi a helyzet. Nem tűröm ezt a hangot.
Csók Anyu
38. Anya, reggel fél hétkor kelts fel.
Mari
39. Pityu, ma feltétlenül menj be a Nagymamához a kórházba. Egy hete nem volt nála senki! Vigyél neki kompótot, majd megadom.
Csók Anyu
40. Mari, kérlek menj be a Nagymamához, én egyáltalán nem érek rá. Vigyél kompótot.
István
41. Anyu, ma látogasd meg a Nagymamát te, én táncolni megyek Attilával.
Mari
42. Pityu, Mari, este mindenképpen legyetek otthon, nagyon fontos problémát szeretnék megbeszélni veletek. Már felnőttek vagytok, meg fogjátok érteni. Lehetséges, hogy Béla bácsi hozzánk költözik.
Csók Anyu
43. Pista, keresett valami Zsuzsa.
Mari
44. Anya, már harmadszor jöttek a villanyszámláért, hagyjál itthon pénzt rá!
István
45. Béla, Varrónőhöz mentem, mindjárt jövök. A vacsora a gázon, ha nagyon éhes vagy, melegítsd fel, de jobban szeretném, ha megvárnál vele, és együtt ehetnénk.
A te Irmád
46. Leeresztik a vizet, csőrepedés van a negyediken. Tessék elegendő vizet venni!
A házmesterné
47. Anya, hozzámegyek Attilához. Három hét múlva lesz az esküvő. Remélem, beleegyezel és örülsz neki. Ha nem, az se érdekel.
Mari
48. Anyám, ha lennél olyan szíves megkérni Bélát, hogy ne nyúljon a holmijaimhoz! Elvett egy doboz cigarettát, se szó se beszéd. És ez már nem az első eset.
Arról nem beszélve, hogy mossa ki maga után a kádat!
István
49. Mari, este légy otthon, mert szeretném beszélni veled ezt a dolgot. Okos lány vagy, nem szabad elhamarkodnod a házasságot. Egy egész életre szóló kötelékről van szó!
Ez az Attila helyes fiú, de egyszerű technikus. Különb férjet is kaphattál volna magadnak! Ez a véleményem, este majd bővebben. És a Béláé is.
Csók Anyu
50. Nem érdekel a véleményed. Pláne a Béláé. A saját életemet akarom élni.
Mari
51. Pityu, beszélj udvariasabban a Bélával! Panaszkodott rád. Ne felejtsd el, én az Anyád vagyok, ő pedig hozzám tartozik, akármit is gondolsz felőle.
Csók Anyu
52. Ma későbben jövök egy kicsivel.
Béla
53. Mari, ma Attila telefonált, hívd vissza.
István
54. Pityu, menjél le a közértbe, hozzál
1 kiló kenyeret,
30 deka párizsit,
fél kiló lisztet,
húsz deka háztatási csokoládét,
egy üveg bort, kövidinkát – ma van Béla nevenapja. És legyetek itthon, főzni fogok valami nagyon finomat!
Csók Anyu
55. A haverokkal elmentünk sörözni.
Béla
Mert kaptunk egy kis célprémcsit.
56. Béla! Nagy vacsorával vártunk, ha nem tudnád névnapod van. Főztem, sütöttem egész este, te pedig haza se tolod a képed! Szégyellhetnéd magadat. Mindig csak a haverok. Legalább a süteményt edd meg, ha hazajössz, az éjjeliszekrényre tettem.
Irma
57. Pityu, mondd meg Bélának, hogy sajnos túlóráznom kell, ezért csak fél hétre érek haza.
Csók Anyu
58. A Béla üzeni, hogy a kocsmában van, de ne menj utána megint, mert akkor megnézheted magad. Meg hogy hagyd őt békén.
István
59. Pista, itt volt valami Vera, ezt a cetlit hagyta: „Pista, elfelejtetted? Mára beszéltük meg. Ez rossz vicc volt! Vera”
Mari
60. Pityu! Este feltétlenül menj el hazulról, mert feljön a Dezső bácsi. Tudod, már meséltem róla. Szólj Marinak is.
Csókanyucsókanyu
Osszuk ki a szerepeket (anya/Irma, apa/Károly, nagymama, nagypapa, István/Pista/Pityu, Mari, házmesterné, Zsuzsa, Béla), és a szereplők a számozás sorrendjében olvassák fel a novellát.
Ezután az osztály tanulói elmondják, hogy mi a benyomásuk arról a családról, amelyet a cédulák alapján megismertek.
3-4 fős csoportok alakulnak, mindegyik csoport más-más szereplő történetét gondolja át (apa, anya, Mari, István, nagyapa). Minden csoport megkapja a novella szövegét, és rekonstruálja az adott szereplő történetét. Az adott csoport egy arra vállalkozó tagja elmondja az osztálynak, hogy milyen érzések támadtak benne (illetve az általa képviselt szereplőben) a történet folyamán.
Szerepjátékok formájában előadják az anya és a fia, az anya és a lánya, az apa és a fia, a házaspár, a nagyapa és valamelyik unokája találkozását. Képzeljék el, hogy mi történhetett volna, ha az érintettek nem „leveleznek”, hanem kibeszélik a problémájukat! Vajon hogyan alakulhatott volna a család története, ha alkalmat adnak egymásnak a személyes találkozásra? Mi mindent lehetett volna elkerülni?
Nagyon lényeges, hogy a megbeszélés során a gyerekek belássák: a személyes kommunikáció hiánya rendkívül veszélyes, hiszen elmélyíthet, kilátástalanná tehet olyan helyzeteket, amelyek enyhíthetők, olykor megoldhatók lennének, ha időt és energiát fordítanánk rájuk, és ha az érintettek hajlandók lennének odafigyelni egymásra.
A novella első hallásra biztosan derültséget vált ki. Jobban el kell mélyülni benne ahhoz, hogy a mélyben húzódó drámát megérezzék a gyerekek. Időt kell hagyni arra is, hogy a diákok belegondolhassanak: milyen tragikusan alakulhatnak az egyéni sorsok, ha felszínesen és felelőtlenül bánunk egymással. Mivel a családok válsága, szétesése az iskolások többségének napi problémája, lehet, hogy egyeseket érzékenyen érint a téma. Ha valaki kívül szeretne maradni, nem akar véleményt nyilvánítani, semmiképpen sem szabad erőltetni. Szerepjátékra is csak akkor kerüljön sor, ha erre van vállalkozó, ha a tanulók szívesen teszik ezt. Ha nagy az ellenállás, akkor csak beszélgessünk az egyéni történetekről, és ily módon próbáljuk elérni, hogy a tanulók beleéljék magukat a különböző szereplők helyzetébe.
