Az „Iskolásgyermekek egészségmagatartása”

című kutatás 2002. évi adatfelvételének néhány adata

Magyar 11-17 éves gyermekek önminősített egészségi állapota, közérzete
A 11-17 éves tanulók dohányzási szokásai
Alkoholfogyasztás
Drogfogyasztás
Testmozgás

—

A közölt adatok az „Iskolásgyermekek Egészségmagatartása” WHO kollaborációban, 1985 óta folyó nemzetközi kutatás hazai 5. adatfelvételéből származnak.

A kutatás rövid ismertetése: Magyarország az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájának (EVSZ/EURO) kérésére 1985-ben csatlakozott ahhoz az európai ifjúságkutatáshoz, melyet az 1980-as évek elején négy ország (Norvégia, Finnország, Ausztria és Anglia) kutatói indítottak el informális együttműködésként.

Az EVSZ hamarosan adoptálta a kutatást, amely 1984-től az európai iroda egyik kiemelt programjaként működik. Hazánkban a kutatást 1985-1999 között intézményközi együttműködés keretében az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi (OCSGYI) és a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) szakemberei végezték. A kutatásnak jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Központ ad helyet. A kutatás négyévenként megismételt ¹ országosan reprezentatív, anonim módon végzett kérdőíves adatfelvételekből áll, melyekben egyre bővülő számú ország ² vesz részt Európában és Észak Amerikában.

A kutatás célkitűzései:

• Információgyűjtés, nemzetközi adatbank létesítés: a fiatalok önminősített egészségi állapotának, közérzetének és egészségmagatartásának monitorozása.
• Az egészséggel, a közérzettel és az életmóddal összefüggést mutató tényezők mind szélesebb körben való feltárása.
• A résztvevő országok kutatási potenciáljának fejlesztése a nemzetközi kollaboráció segítségével.
• A kutatás eredményeinek hasznosítása azáltal, hogy számos formában történik publikáció a felhasználók, a döntéshozók, az egészségfejlesztésben, egészségnevelésben résztvevő szakemberek, kutatók, tanárok, szülők és maguk a fiatalok számára.

A HBSC vizsgálat tehát részben egy monitorozó funkciót betöltő projekt, másrészt egyre bővülő körben és témaválasztással próbál mind mélyebb betekintést nyújtani a fiatalok közérzetét és életmódját meghatározó tényezőkbe.

Nagy nemzetközi kiterjedése módot ad a társadalmilag és kulturálisan különböző országok fiataljai egészségi állapotának és egészségmagatartásának azonos feltételekkel és módszerekkel való összehasonlítására és ennek segítségével a különbözőségek és a hasonlóságok definiálására.

Az 5. adatfelvétel időpontja 2002. április volt.

Magyar 11-17 éves gyermekek önminősített egészségi állapota, közérzete

A szubjektív jól-lét vizsgálatának kérdése az utóbbi évtizedekben kitüntetett helyet foglal el. Ez a fokozott érdeklődés részben azt a szociális trendet tükrözi, amely az egyén szubjektív nézőpontját hangsúlyozza az élet értékelésében.

Fizikai és lelki tünetek, depressziós hangulat, egészségi állapot

A szomatikus tünetek előfordulása általánosnak mondható serdülőkorban, ezt részben a normál serdülőkori fejlődéssel együtt járó, a testi változások felé fordult figyelemből származó introspekció magyarázhatja. Serdülőkorban a tünetek ritkán szervi eredetűek, és általában nem korlátozzák jelentős mértékben a serdülők mindennapi tevékenységét, és nem utalnak komoly emocionális zavarra sem. Különböző vizsgálatok szerint azonban a gyermekek kisebb hányada gyakran tapasztal valamilyen testi tünetet. A fejfájás és a visszatérő hasi fájdalom a leggyakoribb testi panaszok serdülőkorban. E mellett a hátfájás és az alvási problémák is magas arányban fordulnak elő.

A szubjektív panaszokat általában a stresszel hozzák összefüggésbe, amely serdülőkorban elsősorban a személy és környezete közötti problémás kapcsolatokból származhat.
A szomatikus tünetek mellett serdülőkorban az érzelmi problémák, s így a depressziós hangulat, súlyosabb esetben a depresszió előfordulása is ugrásszerűen megnövekszik
Mind a nem, mind az életkor jelentősen befolyásolja a szubjektív egészség, szubjektív jól-lét alakulását. A lányok sérülékenyebbek az emocionális zavarokra és ugyanez az összefüggés a szomatikus tünetekre is releváns.

1. ábra: Az önminősített egészségi állapot nem szerint az egész mintában

2. ábra: Az önmagukat a rossz vagy megfelelő egészségi állapotú csoportba soroló tanulók aránya nem és osztály szerint.

3. ábra: Az élettel való elégedettség átlagpontszáma (11 skálán mérve) nem és osztály szerint

Depressziós hangulat

A depressziós hangulat mérésére a Gyermekdepresszió-kérdőív (Kovacs, 1985) rövidített változatát használtuk. A 8 item a szomorúságot, az anhedóniát, a saját maga iránt érzett gyűlöletet, a sírást, a döntésképtelenséget, az öngyilkossági gondolatot, a másokkal való kijövést, és a szeretetlenséget mérte. A skála lehetséges pontszáma: 0-16.

Epidemiológiai és klinikai vizsgálatok a Gyermekdepresszió-kérdőívben kritikus pontként a négy pontot jelölik meg. Az 4. ábrán látható, hogy a tanulók nagy részének (fiúk 74,4%-a, a lányok 57,7%-a) az összpontszáma 0-2 ³, ami jó általános közérzetre (a depresszív tünetek hiányára) utal. A tanulók kb. 10%-a (fiúk 8%-a, a lányok 12%-a) ért el 3 pontot, ami zavart hangulatot jelölhet, míg a lányok közel 30%-a és a fiúk 18%-a négy vagy több pontot kapott, ami depresszív hangulatot jelezhet.

Érdemes megjegyezni, hogy az öngyilkossági gondolat a 4 pontot vagy annál többet elérők csoportjában kiugró, ugyanis több mint 50%-uk fejében már megfogalmazódott ez a gondolat.

4. ábra: A depressziós skálán elért pontszámok alapján kialakított csoportba tartozó 7-11. osztályos tanulók aránya nemek szerint

Szomatikus és pszichés tünetek előfordulása

A fiúknál és a lányoknál mindegyik osztályban magas a kedvetlenség, az idegesség és a fáradtság előfordulása. A gyakori fáradtság a 9. és 11. osztályban a lányoknál (44,8, ill. 47,8%) és fiúknál (31,6, ill. 33,3%) egyaránt kiugró, ugyanez mondható el a gyakori idegességre is (lányoknál 40,1, ill. 42,3%, fiúknál 30,9, ill. 30,4%). Lányoknál ezek a tünetek már 5. osztályban magas arányban fordulnak elő (több mint 20%), és a fiúknál sem elhanyagolható ez előfordulásuk. A kedvetlenség gyakori előfordulása a lányoknál jóval magasabb arányú, mint a fiúknál.

5. ábra: A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt lánytanulók aránya osztályok szerint

6. ábra: A gyakran kedvetlen, ideges és fáradt fiútanulók aránya osztályok szerint

A szomatikus tünetek közül a fej-, a gyomor- és a hátfájás gyakori előfordulásáról a lányok magasabb arányban számolnak be. Míg a fiúknál a gyakori fejfájásra panaszkodók aránya a 11%-ot egyik osztályban sem haladja meg, addig a lányoknál 18,6 és 32% között mozog a gyakori fejfájás előfordulása. Hasonló mintázat figyelhető meg gyomorfájás esetében is, míg a fiúknál a 10%-ot sem haladja meg a gyakori gyomorfájásra panaszkodók aránya, addig a lányoknál 15-18% közötti értékeket találunk.

7. ábra: Az alvásproblémákkal (nehéz elalvás, gyakori felébredés éjszaka) küzdők aránya nem és osztály szerint.

A tanulók nagy arányban számolnak be két vagy több tünet együttes jelenlétéről a vizsgált féléves periódusban. A 4. táblázatban látható, hogy a 9. és 11. osztályos lányok több mint fele több visszatérő tünetet tapasztal. 9. és 11. osztályos lányoknál még a 6 vagy több visszatérő szubjektív egészségi panaszról beszámolók aránya 20, ill. 16,1%.

Eredményeink arra utalnak, hogy a szubjektív egészség mutatóinak monitorozása már gyermekkorban és serdülőkorban is alapvető fontosságú, ezek ismeretében prevenciós eljárások alkalmazásával későbbi (szomatikus és mentális) betegségek előzhetők meg.

A 11-17 éves tanulók dohányzási szokásai

A dohányzás kipróbálása

A kipróbálás gyakorisága az életkorral meredeken emelkedik: az 5. osztályosok között 18,8%, míg a legidősebb vizsgált korcsoportban már a tanulók több mint 80%-a gyújtott rá életében legalább egyszer. A legfiatalabb korosztályban jelentős a nemi különbség, míg az életkor emelkedésével a fiúk és a lányok közötti eltérés egyre jelentéktelenebbé válik.

8. ábra: A dohányzást már kipróbált tanulók nemenként és osztályonként

A dohányzás gyakorisága

A rendszeres dohányzás gyakorisága a dohányzás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával szintén folyamatosan emelkedik. E tekintetben a fiúk és a lányok között nincs számottevő különbség. A legnagyobb ugrás a hetedik és kilencedik osztály között tapasztalható: mindkét nemre igaz, hogy a rendszeresen dohányzó tanulók száma több mint háromszorosára emelkedik. A 11. osztályos fiúk 39,8 százaléka, míg ugyanebben a korosztályban a lányok 34,5 százaléka dohányzik rendszeresen.

9. ábra: A rendszeresen (naponta és hetente) dohányzók aránya nemenként és osztályonként

A család és a kortárskapcsolatok hatása a dohányzásra

A korábbi kutatások adatai is bizonyítják, hogy szignifikáns különbség mutatható ki a tanulók dohányzási gyakoriságában aszerint, hogy a számukra fontos modellértékű személyek (szülők, barátok) dohányoznak-e, vagy sem.

A naponta dohányzó szülők gyermekei közül majdnem kétszer annyian a dohányoznak naponta, mint a nemdohányzó szülők gyermekei.

Nemdohányzó barát esetén a napi rendszerességgel dohányzó tanulók aránya 3,7%, rendszeresen dohányzó barát esetén 56,4%.

Alkoholfogyasztás

Az alkoholfogyasztás kipróbálása

Az alkohol kipróbálását jelző tanulók aránya az életkor növekedésével párhuzamosan emelkedik, és a legidősebb korcsoportban meghaladja a megkérdezettek 92%-át.

10. ábra: Az 1-2 kortynál több alkoholt már fogyasztott tanulók aránya nemenként és osztályonként

Részegségek száma

Az alkoholfogyasztás módját jól jellemzi a részegségek száma. Az alkoholfogyasztás kipróbálásához hasonlóan az életkor előrehaladtával meredeken emelkedik azon tanulók száma, akik már voltak részegek. A 4. ábrán látható, hogy a 11. osztályos fiúk 63,7, míg a lányok 40,8 százaléka volt már többször részeg életében.

11. ábra: A kétszer vagy többször részeg tanulók aránya nemenként és osztályonként

Drogfogyasztás

A megkérdezett középfokú tanintézmények 9. és 11. évfolyamaiban tanuló diákok 9,3%-a fogyasztott életében legalább egyszer valamilyen gyógyszert visszaélésszerűen, „azért, hogy feldobjon” vagy gyógyszert és alkoholt együttesen ugyanilyen célzattal. Több mint az egyötödük, 21,5%-uk pedig fogyasztott már valamilyen tiltott szert és/vagy inhalánst. Szertípusonként vizsgálva a fiatalok drogfogyasztását, elmondható, hogy a marihuána és a hasis a leggyakrabban alkalmazott szer a drogot fogyasztók körében. A válaszadók közül szinte minden ötödik tanuló, 19,8% kipróbálta már életében. A tanulók 15,8%-a az adatfelvételt megelőző évben fogyasztott marihuánát vagy hasist.

A drogfogyasztás gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy a drogot már fogyasztott fiatalok többsége, 60-80%-a a drogot ténylegesen csak kipróbálta, mivel csak 1-2-szer használta életében. A legtöbbek által kipróbált szert, a marihuánát vagy hasist is a használók kicsit több mint a fele csak 1-2-szer használta életében.

Szertípusonként vizsgálva a fiatalok drogfogyasztását (5. ábra), jól látható, hogy a marihuána és a hasis a leggyakrabban alkalmazott szer a drogot fogyasztók körében. A megkérdezettek közül szinte minden ötödik tanuló, 19,8% kipróbálta már az életében. Az életprevalencia értékek mellett az éves prevalencia adatokat nézve látszik, hogy a marihuána esetében ez is magas, 15,8%-a tanulóknak az adatfelvételt megelőző évben fogyasztott marihuánát vagy hasist.

A következő leggyakrabban alkalmazott szerek a legális drogok csoportjába tartoznak, tehát a különböző, nem orvosi céllal fogyasztott gyógyszerek valamint az alkohol. Az illegális drogok közül a marihuána után az ecstasy valamint az amfetaminok következnek 4,3 és 3,6%-os fogyasztási aránnyal. Az oldószerek, ragasztók, az LSD és egyéb hallucinogének, az ópiátok és a kokain valamint a crack viszonylag kicsi, 2,1 és 0,7 közötti százalékos aránnyal követik az előzőeket.

12. ábra: Az egyes tiltott szerek, a szipuzás valamint a különböző visszaélésszerű gyógyszerhasználat élet- és évi prevalencia értékei a magyarországi 9. és 11. évfolyamba járó középiskolások körében

Életkori különbségek is felfedezhetők az illegális drogok használatában: minden szer esetében magasabb az arány az idősebbek között.

A nemek tekintetében vizsgálva a drogfogyasztási szokásokat, jelentős eltéréseket találunk. Míg a lányok 17%-a, addig a fiúk 26,8%-a fogyasztott már valamilyen illegális anyagot.

13. ábra: Az illegális drogok kipróbálásának gyakorisága nemenként

Testmozgás

Fizikai aktivitás mennyisége és gyakorisága

Elegendő testmozgásnak azt tekintettük, ha a válaszadó heti két alkalommal vagy annál gyakrabban végez legkevesebb egy órányi, kellően intenzív testmozgást.
Ennél kevesebbet mozog – tehát mozgásszegény életmódot folytat –, a diákok valamivel több mint egyharmada (35,4%). Az összes válaszadó tanuló átlagában a serdülők 63,6%-a végez átlagosan hatvan perces testmozgást hetente három, illetve ennél több alkalommal. A megkérdezettek csaknem egyharmada (30,6%) a hét minden napján, illetve hetente legalább 5 alkalommal végez testmozgást.

Ennek alapján megállapítható, hogy az előző vizsgálatokhoz hasonlóan a tanulók mintegy egyharmadáról állítható, hogy fizikailag nagyon aktív, egyharmaduk aktivitása elfogadható, és egyharmaduk aktivitása elégtelen.

A nemek között szignifikáns különbség figyelhető meg minden vizsgált korosztályban a fizikai aktivitás mennyisége és gyakorisága tekintetében.
Mint az 3. táblázatban látható, a mozgásszegény életmód jellemző a lányok 41,7%-ára, a fiúk 30,1%-ára. A fiúk 39,2%-a mozog hetente öt alkalommal egy órát vagy annál többet, míg a lányoknak ez csak 23,3%-ára jellemző.

A testmozgásra fordított idő mennyisége és gyakorisága az életkor emelkedésével egyre kedvezőtlenebb arányokat mutat. Mint a 6. ábrán is látható, az életkorral egyre kevesebben tartoznak az eleget – heti kétszer egy óránál többet – sportolók csoportjába. A lányok minden korcsoportban kevesebbet mozognak, mint a fiúk. Emellett az életkor emelkedésével a fiúknál meredekebben csökken a fizikailag kellően aktív lányok aránya. A középiskolai évfolyamokban, a 9. és 11. osztályban nagyobb különbség figyelhető meg a nemek között, mint az általános iskolás korosztályban.

14. ábra: Heti két vagy több alkalommal egy órát fizikai aktivitással töltő fiatalok aránya iskolai évfolyam szerint

Sportegyesületi tagság

A rendszeres fizikai aktivitást leginkább az iskolai vagy iskolán kívüli egyesületek keretében való sportolás biztosítja. A lányok kisebb mértékű aktivitása itt is megfigyelhető: alacsonyabb arányban vesznek részt szervezett sporttevékenységben, mint a fiúk.

Mindkét nemnél megfigyelhető a rendszeres, szervezett sportolásra való hajlandóság csökkenésének életkori trendje: a középiskolás korosztály jóval alacsonyabb arányban tagja sportegyesületnek, mint az általános iskolás korosztály.

15. ábra: Iskolai egyesületben sportoló tanulók aránya iskolai évfolyam szerint

Állóképesség

Az állóképesség önértékelése mindkét nemnél jobb a fiatalabb korosztályban. Az életkor emelkedésével megfigyelhető, hogy a „Milyen az állóképességed?” kérdésre egyre nagyobb arányban a ’nem kielégítő’ és ’átlagos’ válaszokat jelölték meg a gyerekek, és egyre kevesebben sorolják magukat a ’jó’ illetve ’nagyon jó’ kategóriába.

Mint a 8. ábrán is látható, minden korosztályban jobbnak minősítik a fiúk a fizikai teljesítőképességüket, mint a lányok.

16. ábra: Az állóképességüket jónak vagy nagyon jónak minősítő tanulók aránya iskolai évfolyam szerint

A fizikai teljesítőképesség önminősítése szorosan összefügg a sportolásra fordított idő mennyiségével és gyakoriságával. Mint a 9. ábra mutatja, a jó és nagyon jó szubjektív állóképességű diákokra inkább jellemző a megfelelő mennyiségű testmozgás. A nagyon jó állóképességű kategóriába tartozó fiúk 81,2%-a, a lányok 73,4%-a legkevesebb háromszor egy órát vagy annál többet mozog hetente.

17. ábra: A szubjektív állóképesség az elmúlt heti testmozgás arányában

Jegyzetek