Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. szeptember 2. kedd, 9:52
Címkék:

Hanczár Gergely

A rosszul tanítás hete

Avagy hogyan lehetne a társadalmat ráébreszteni, hogy nem fair, ahogyan a pedagógusokkal bánik?

Annyi vád ér bennünket, pedagógusokat, hogy csak panaszkodunk, panaszkodunk és nem mondunk megoldásokat a közoktatás égető gondjaira. Íme, egy megvalósítható ötlet! Mi lenne, ha megszerveznénk a rosszul tanítás hetét, azaz évente egy hétig minden tanár olyan minőségben tanítana, amilyen minőség a körülményeit és a piac szabályait figyelembe véve elvárható tőle?

Legjobban azok szenvednek, akik szeretnének valóban jó színvonalon oktatni, de olyan előírásoknak kell megfelelniük, olyan szabályzók között kell élniük, olyan anyagi körülmények között kell becsülettel létezniük, amelyek szinte teljességgel ellehetetlenítik a minőségi munkát. Ilyenkor az elhivatottak saját egészségüket, társas funkcióikat, magánéletüket, családi tartalékaikat és erőforrásaikat felélve próbálnak helyt állni. Sokan ráadásul ezt észre sem veszik. Ez nem jó, más megoldásokat kell keresni.

Mindeközben a szakmára való „felkészítés” és a „kiszolgáló” szervezetek minősége is legtöbbször kritikán aluli. A társadalom pedig hallgat. Diákok, tanárok, szülők hallgatnak. Illetve nem hallgatnak, hanem fortyognak, dühöngnek, utálkoznak. Félnek megszólalni? Érdektelenek? Vagy egyszerűen csak semmi okuk tiltakozni a fennálló rend ellen, mert minden iskolában ott van valaki, akitől még így is megkapja a gyerek azokat az emberi értékeket, amelyekre szüksége van? A jogász kell, a közgazdász kell, a tanárokat meg gyakran utáljuk, sokszor teljesen indokoltan.

Franciaországban a szemetelés Napóleon idejében is gond volt már. Azóta a helyzet évről évre súlyosabb. Aki járt már Párizsban, az Budapestet, illetve egész hazánkat csillogó tisztának látja. A franciáknál több tucat olyan civil szervezet működik, amelyik azzal foglalkozik, hogy mindenféle programok keretében időről időre tömeges szemétszedéseket szervez. Mondjuk, megtisztít tíz kilométer autópályát a pihenőhelyekkel együtt, vagy egy vasútállomás környékét szedi rendbe, majd mindig beszámol arról, hogy hány tonna szemetet szedett össze. Ez azonban az ég adta világon senkit sem érdekel. Az emberek ugyanúgy szemetelnek tovább.

A „rosszul tanítás hetéhez” az adta az ötletet, hogy pár éve a sok francia szemétszedő szervezet összedugta a fejét és közösen kifundáltak egy gyógymódot. Úgy döntöttek, hogy közösen, egyesült erővel egy teljes hónapon keresztül nem csinálnak semmit. Olyan ez, mint a homeopátia. Franciaországot elöntötte a szemét. Fuldokoltak benne. Jó páran felébredtek akkor.

Arra gondoltam, hogy talán felébrednének páran nálunk is, ha évente egy hétig minden tanár olyan minőségben tanítana, amilyen minőség a körülményeit, és a piac szabályait figyelembe véve elvárható tőle. November első teljes hetét javaslom erre a célra használni. Ez idén, november 3-tól 7-ig tart. Azok a tanárok, akik részt vennének ebben az akcióban, kapnának egy kitűzőt. Erre az lenne ráírva, hogy: „600 Ft-os órabérét dolgozó embertől mit vársz??” vagy „Olyan munkát végzek, amennyire megbecsül a társadalom.” vagy „Olcsó húsnak híg a leve.” vagy „Úgy dolgozom, ahogy képeztek!”.

És ezt be is kellene tartani egy hétig. El tudom képzelni, milyen nehéz lesz. Talán éppolyan nehéz, mint a tisztaságmániásoknak bokáig gázolni a szemétben Párizs utcáin. De lehet, hogy a megoldás ezen keresztül jöhet csak el. Akik ezeket a kitűzőket hordják, olyan színvonalú munkát végeznek, ami a nekik juttatott pénzért valóban jár.

Érkezzünk olyan pontosan az óráinkra, amennyire a hasonló órabérű és végzettségű szakemberek szoktak hozzánk érkezni. Ehhez irányadónak javaslom a www.merces.hu oldalt. Minden nap pontosan nyolc órát dolgozzunk, koppanjon a tollunk az asztalon, amikor letelik a munkaidő. A munkaidő után se sms, se telefon, se szülői értekezlet, se email, se fórum, se gondolkodás! Menjünk el horgászni, vagy olvassunk olyan könyvet, ami biztosan nem alkalmazható pedagógusi munkánkban. Találkozzunk a barátainkkal, akiket évek óta amúgy sem láttunk.

Nagyon nehéz napok lesznek. Tudom milyen, amikor kijövök egy óráról és érzem, hogy „Na, ma nem voltam jó formában!”. Most direkt legyünk éppen olyanok, amennyire megbecsül bennünket a társadalom. Legyünk annyira figyelmesek, amennyire ezért a pénzért elvárható. Ha ömlik a víz a fiúvécében, tárjuk szét a kezünk, és mondjuk, hogy nem a mi problémánk. Hívjuk ki felelni azt a gyereket, akiről tudjuk, hogy most válnak a szülei. Sőt ne is tudjuk, hogy válnak a szülei. Egyszerűen ne törődjünk az egésszel. Dolgozatot csak akkor javítsuk, ha van rá időnk.

És tartsuk be az összes szabályt!

Ha nincs három évnél fiatalabb tűzoltópalack az informatikateremben, közöljük a diákokkal, hogy nem lesz óra. Vagy ne is közöljük, egyszerűen ne tartsuk meg. Dolgozzunk úgy, ahogyan más közel-minimálbéres diplomások szoktak. Használjuk azokat a módszereket, amiket ott fönt a nagy okosok kitaláltak, bármekkora hülyeség is az. Használjuk az államilag előállított digitális tananyagokat! Égjünk velük le nyugodtan! Alkalmazzuk azokat a módszereket, amiket képzésünk során elsajátítottunk. De valóban kizárólag azokat, semmi mást! Legyünk annyira fairek, amennyire velünk fair a társadalom. Adjunk például minden második diáknak ezen a héten néhány egyest. Bánjunk úgy másokkal, ahogyan az iskola-összevonások során velünk bánnak. Szégyenítsünk meg, alázzunk meg bárkit kedvünk szerint! Röviden: legyünk olyanok, amilyeneknek minden észérv alapján lennünk kellene.

Azt már megszoktuk, hogy a zöldséges szívjóságból nem adja fél áron a paradicsomot. Akkor adja olcsón, ha már mindegyik szemnek rohad az alsó fele. A pedagógus társadalom eléggé sok rohadt szemmel van tele, ez tény. De miért adjuk a pirospozsgás almát is ugyanannyiért, mint a rohadtakat?

Ha a társadalom észre sem veszi, hogy nem végezzük a munkánkat, magyarul megfelelnek a rohadt szemek is, akkor egyék azt! És akkor mi meg jelentsük ki, hogy nem másokért, hanem kizárólag a saját kedvünkért teszünk mindent. És akkor ne is várjunk több pénzt, vagy megbecsülést. Hiszen ez mind csupán a saját hobbink. Kifejezetten időigényes és költséges hobbink.

Nem tudom egyébként, hogy ezt az egészet mennyire gondolom komolyan, és pláne nem tudom, hogy mi lesz, ha ezt mások komolyan veszik. Az azonban elég világos számomra, hogy hazánk nagyjaitól alighanem felesleges a segítséget várnunk, saját hajunknál fogva kell magunkat kirántani a mocsárból. Persze az is lehet, hogy a kezünkben marad a hajunk, és kopaszon süllyedünk el.

45 üzenet

  1. terepmunkás szerint:

    SZUBJEKTÍV PROBLÉMAFA

    A művelt, sokoldalú ifjak ideája

    Vezessük be a tankötelezettséget 18 éves korig. Tegyünk mellé sok szép mondatot, és ne , ismétlem ne nézzük a fejlettnek mondott országok gyakorlatát, mert igencsak csodálkoznánk. Ne akadjunk fenn olyan apróságokon, hogy nem készült fel rá okt. rendszerünk egyetlen szereplője sem. Hogy ez éppen akkor (és azért) történik mert összeomlik a gazdaság és el kell tüntetni sokezer munkanélkülit – na ezt végképp ne vegyük észre. Tekintsük eme csodás rendet vívmánynak és átkozzuk el 5 meg tíz meg 15 év múlva is azt, ki kérdezné – kell ez?

    A szociálpolitika rettenete

    Vegyük észre, hogy sok évtizedig itt éppen a legrászorultabbak estek át a lyukakon. Eddig oké. Foltozzuk be, de alaposan. Ki ne maradjon senki. Azok pláne ne, akik eddig is indokolatlanul kedvezményezettek voltak – de súlyosbítva a bajt, kínáljunk a legelesettebbeknek is álmegoldásokat. Véletlenül sem elérhető munkát. Dehogy. Oly rendszert, hol a megélhetés forrása a mielőbbi segélyre szorulás biztos jövedelme. Iskolapélda: 14 évesen gyermeket vállaló gyermek, ki maga is gyermek – tankötelezett és családi pótlékot kapó. Szörnyűségesen kevés pénz, ha osztod. Éppen annyira elég, mint a semmi. De biztos, szemben a délibábos munkahely egyszeri ígéretével. Kiválóan alkalmas a rendszer a további bűnbakképzések alapjához is.

    A szülő mindenekfeletti jogairól

    A magántanulóság zseniális találmánya, mely úgy tarjta bent a gyereket az iskolarendszerben, hogy élheti a hagyományoknak megfelelő – a tizenéves lány anya, a hasonló korú ifjonc munkavállaló – szigorúan feketén – miközben továbbra is csenget a családi pótlék – megint éhenhalni sok, élni kevés, s remekül konzerválja a kijelölt tereket. Ruházzuk fel felelőséggel, döntési joggal azt a szülőt, kit máskülönben kiemelt segélyben részesítünk, hiszen mi is tudjuk, a csak általános vagy az sem végzése (el nem végzése) súlyos hátrány. Mocsok, cinikus hozzáállás – és persze rettenetesen veszélyes.

    A pedagógusról

    Aki tanárnak áll –
    a: buta,lusta – hiszen azért megy, mert máshová amúgy se jutna be.
    b: megszállott hittéritő, kit eltart a párja, vagy önként és dalolva(szűkölve) vállalja a nyomorgást.
    Egyik típus sem igazán alkalmas a jövő nemzedék tanítására. Mert nem az, minek lennie kéne : a világra nyitott, derűs, gondolkodó, másokat "kinyitó" emberke – mi dolga lenne.

  2. IZs szerint:

    Sztájkot javaslok, más országban is volt már tanár sztájk, lesz is még, nem omlott össze a lengyel közoktatás se amikor az érettségi kezdetekor sztrájkoltak, igen kiszúrás a gyerekkel, de abban az évben is leérettségizett aki, felkészült, egyetemre is felvették azt akit kellett, de akkor arra mindenki felfigyelt, mi is sztrájkoltunk tavaly is két-két órát igaz "csak " a bérünk ért, hát nem is értünk el semmit, csak levonták a TIK-emből, így buktam négy túlóra díjat. Prolámafa érdekel, próbálom megtanuli a módszert, és híve vagyok a radikális megoldásoknak, és nem szegi kedvemet nagyon az se ha csak 100 ember jön össze egy demonstrációra.

  3. L.Ritók Nóra szerint:

    Nem tudom, egy sztrájk ötlete hány pedagógust mozgatna meg…. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy a megítélésünknek jót tenne. Egyrészt, mert a köztudat még mindig a fél napot dolgozó, nyáron lábát lógató pedgógusokban gondolkodik (hú, de jó lenne egyszer fél napot dolgoznom, és egy nyár, amit nem dolgozok végig….)és, a vasutasok sztrájka után nem hiszem, hogy javít a rólunk kialakult képen, másrészt, mert könnyen jön vissza a labda: mit akarunk mi megbecsülést, mikor a mostani gyerekeken látszik, milyen munkát végzünk. Kedves Hanger! Tényleg nincs jó ötletem, hogyan lehetne felrázni, ráébreszteni bárkit, hogy nincs így jól. Az a baj szerintem, hogy a lassan kialakuló, megszokássá, zsigeri szinten beépülővé váló dolgoknál nagyon nehéz hirtelen változást elérni. Csak valami iszonyat cirkusszal, vagy szisztematikus, hosszú időn át tartó, kiszámítható, építkező, optimista munkával.Na, erre nincs most sem lehetőség, sem kitartás, sem erő ebben a pedagógustársadalomban, azt hiszem.

  4. Szekszárdi Juli szerint:

    Az elkeseredés jogos, de most talán mégiscsak a problémák strukturált megfogalmazására, és ennek segítségével egy a felelősökkel való dialógus ösztönzésére, ha kell kikényszerítésére lenne szükség. A problémafa ötlete (aki még nem látta volna, nézze meg az erről szóló részt Hanger blogjában) jó eszköznek látszik. Mint köztudott, konfliktusokat (azok márpedig jócskán vannak nyíltan és rejtetten is) csupán úgy kezelhetünk eredményesen, ha megpróbálunk az indulatainktól megszabadulva józanul gondolkodni, és közösen a dolgok mélyére nézni, megtalálni a problémák közötti összefüggéseket. Ha sikerül ezt összehozni, lehet tovább gondolkodni természetesen minél szélesebb körben a megoldásokon (akár egy “megoldásfa” formájában).

  5. meseszép szerint:

    tele a kiscipőm! néhány kavics belőle:
    1. miért a trehányul dolgozó pedagógus az állandó hivatkozási alap? ki hinti ezzel tele a közvéleményt? nem mi is? még ezen az oldalon is őt citáljuk. mikor beszélünk már magunkról? miért hisszük, hogy kevesen vagyunk? hogy nem lehetnénk többen is? nem könnyebb rosszul dolgozni. sőt! magamról tudom, ha nem vagyok topon, sokkal több a fegyelmezési problémám, és sokkal kevesebb az örömöm. hát akkor? mi éri meg jobban?
    2. miért nekem kell megoldanom a világ baját? hol a szülő? az erre szakosodott segítő hálózat? rajtuk semmi nem kérhető számon?

  6. meseszép szerint:

    ajánlom a következő bejegyzést. ha még nem olvastátok volna. tökéletes.
    http://sztereotip.freeblog.hu/archives/2007/12/01/Osztalyharc/

  7. L.Ritók Nóra szerint:

    Kedves Meseszép!
    Addig az ember (a pedagógus) nem dolgozik rosszul, amíg észreveszi, hogy nem ment ma olyan jól, és ettől rosszulérzi magát. A baj ott kezdődik amikor rosszul dolgozik, de meg van győződve róla, hogy ő mindenben tökéltes volt, csak azok a fránya gyerekek, szülők, stb. szóval ők a hibásak, és nem érdemklik meg az ő zsenialitását. Tehát, amíg tudod kontrolálni magad, amíg van magaddal szemben elvárásod, addig OK. Ha nem, akkor kezdődnek a bajok. Azt hiszem, ezt nevezik kiégésnek is.És az én tapasztalom az, hogy nagyon sokan vanak közöttünk ebben az állapotban. Itt, most azt gondolom, nem is őket bántja senki, csak a helyzetet próbáljuk megérteni, miért alakul így, van e benne felelőssége a pedagógusnak magának, vagy a változó világnak, értékrendnek, esetleg a törvényhozóknak, stb. A hócipőm persze nekem is tele van, de talán közösen találunk valami ésszerű magyarázatot, és akkor lehet kialakítani egy stratégiát….Neked, nekem, és mindazoknak, akik még nem fordultak be annyira, hogy ne írjanak, vitatkozzanak itt , ezen a fórumon.

  8. hanger szerint:

    ez nagyon tetszik. annyiszor éreztem már, hogy fejbe akarok vágni pedagógust, amikor elmesélte, hogy a gyerekek milyen rettenetesen rosszak, amikor pedig ő milyen nagyszerű.

  9. L.Ritók Nóra szerint:

    Igen, ez tipikus. Az ilyen zseniket természetesen a kollégái sem értik meg, persze nem is érnek fel hozzájuk, mert ők annyival nagyszerűbbek. Ők azok, akiknek az egyetlen szakmai sikere a zárótanítása volt, és a szakdolgozata, amire még 30 év távlatából is könnyes szemel emlékszik vissza, és ő tanult eleget, "ezekhez" fölösleges többet…. Ők azok, akik sohasem olvasnak szakirodalmat, újságot, ellenben naprakészek a szappanoperákban, a szellemi kiművelésnél sokkal fontosabb számukra a külső megjelenés, és akiknek persze mindenről és mindenkor mindenkit lesöprő véleményük van. Akik a kötelező továbbképzéseket aszerint választják, hogy piacnap van e a városban, vagy sem. Ne szörnyülködjetek, és ne nézzetek hülyének: mindegyikre tapasztaltam példát pályafutásom alatt, nem most találom ki. És persze nem mindenki ilyen, de van közötünk ilyen is. Talán kicsit több, mint kellene.De újra felteszem a kérdést: miért lennének mások, amikor a rendszernek így is megfelelnek?

  10. sulifon szerint:

    A "rendszer" éppen arra törekszik, hogy kispórolja az anyagot a betonból! Minimális szolgáltatást akar nyújtani, és ehhez a gondolkodásmentes közszolgák felelnek meg igazán.
    Csak így tudják elérni, hogy csend legyen az oktatás háza táján, mert a csendet ügyesen lehet kommunikálni.
    Láttátok az elmúlt héten Winkler Mártával készült riportot? Iskola- példa – beszéd volt a címe. Egyrészt új hitet kaptam tőle, ami a napi munkámat illeti, másrészt okulhattam a példán, hiszen visszavonul, mert nem kapott támogatást a további munkájához. Ha Winkler Márta törekvései sem érdemelnek támogatást kis hazánkban, akkor mire számítson egy magamfajta tanító?

  11. terepmunkás szerint:

    Néhány európai ország kötelező oktatási időtartama

    Ország A kötelező oktatás időtartama (év)
    Ausztria 9
    Belgium 12
    Dánia 9
    Egyesült Királyság* 11
    Finnország 9
    Franciaország 10
    Görögország 9
    Hollandia* 11
    Németország 12
    Norvégia 10
    Olaszország 8
    Portugália 9
    Spanyolország 10
    Svájc 8/9
    Svédország 9
    * A tankötelezettség ötéves korban kezdődik
    Forrás: Bollókné Panyik Ilona – Hunyady Györgyné: A tanítóképzés az integrált felsőoktatásban Új Pedagógiai Szemle

  12. hanger szerint:

    nem kéne a Winkler Mártával felvenni a kapcsolatot? lehet, hogy neki is volna mondanivalója. vagy cselekednivalója. 🙂 nem jó ez így.

    a szellemileg satnya agynélküli “köz”szolgák, akik igazából magukat szolgálják, azok meg elég fárasztóak. elkeserítőek. olyan mint egy méretes csótány a levesben. egy-egy csótánnyal nincs baj, mert az emberek kikotorják a tányér szélére, és minden rendben van. de ha csótányból készül a leves, ha a tanári karr többsége csótány, akkor a gyerek eszi-nem-eszi nem kap mást alapon kénytelen elropogtatni ezeket a falatokat is. ez a baj.

  13. L.Ritók Nóra szerint:

    Sziasztok!
    Kicsit kimaradtam, külföldön voltam. (persze munka volt, nem nyaralás, de jó volt)
    ha gondoljátok, megpróbálom bekapcsolni Winkler Mártát, én kapcsolatban vagyok vele, szerintem szívesen kapcsolódik hozzánk…

  14. Szekszárdi Juli szerint:

    Szia, Nóri,köszönjük, ha ebben segítesz.

  15. Godot szerint:

    Kicsit elvesztem a cikk és a kommentek között, de valami ilyesmik jutottak eszembe:

    Egy felmérés szerint e legelhivatottabb és leglelkesebb tanárok is kiégnek hét év alatt, ha nincs olyan plusz dolguk (szakkör, klub, st), ami ugyan plusz energiákkal, de mozgásban tudja őket tartani.

    A másik, hogy ahoz, hogy a rosszul tanítás hete tényleg nyilvánosságot kapjon, több időre lenne szükség. Ezzel viszont meg már a diákok szívnak, mert senki nem adja vissza nekik azt az időt, amit a tanáraik igen sítlusos kis sztrájkocskával demonstrálnak. Azért mondom így, mert a váltás akkor lenne látványos, ha minden tanár csudajó lenne, és a rossz körülmények miatt egy hétig rosszul tanítana. De mivel ez nincs így, nem lenne annyira izgalmas és szembeötlő ez a hét nap, hogy a kitűzők kiröhögésén kívül ez bárkinek is feltűnjön. Lehet, hogy egy rövidebb, de teljes leállásra jobban felkapnák a fejüket, mert a szülőknek, meg úgy általában senkinek, nincs arra ideje, hogy egy tőlük különálló redszer működési mechanizmusait vizsgálják. Én sem vizslatom, hogy a mozdonyvezetőknél áll-e be változás a vezetési sítlusban. Megugrik a vonat: kicsit bosszankodom, visszateszem a fejemre esett sálat a kalaptartóra, és eszmbe sem jut megnézni, miért csinálta. Ha hirtelen úgy döntenek, nem dolgoznak, mindenki odafigyel rájuk, hogy egyáltalán legyen lehetőségük elmondani, mi a problémájuk, mit szeretnének.

    A rosszul tanulás heténél meg valaki írt egy olyat, hogy a diákok is csak annyit tanulnának, amennyire a tanárt becsülik: ez vagy most is így megy, vagy pedig kivitelezhetetlen.

Hozzászólás a(z) hanger bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.12.
PCR-teszt beiratkozáshoz, kizárólag online vagy csak személyes órák – nagy szórással indulnak az egyetemek ősszel
Eltérő módon készülnek az egyetemek az őszi félévre, több helyen a nagyelőadásokat csak online tartják majd meg. A Semmelweis Egyetem negatív PCR-tesztet vár el az elsősöktől beiratkoz...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.11.
Részletes járványügyi intézkedési protokollt kapnak az intézmények
Három héttel azt iskolakezdés előtt még mindig úgy tűnik, hogy a gyerekek és a tanárok visszatérhetnek az intézményekbe, a koronavírus-helyzet miatt azonban ez az utolsó pillanatig változhat...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.08.11.
EMMI: Szeptember elején indul az iskola, nem indokolt a digitális oktatás
Azt írják, hogy a hamarosan megjelenő rendelet szerint a tanév hagyományosan indulhat szeptember 1-jén. „A koronavírus-járvány hazai alakulása eddig kedvező, jelenleg nem indokolt a digit...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.08.11.
Lesz intézkedési protokoll az iskoláknak, de még nem tudni mikor
Kapnak majd az iskolák intézkedési protokollt az őszi tanévkezdésre az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint. Igaz, azt még nem tudni, mikor. A Pedagógusok Szakszervezete szerint már most...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.10.
Lehet, hogy van kész forgatókönyve a kormánynak a tanévről, csak senki nem tud róla
Több forgatókönyvön is gondolkodnak az iskolák arról, hogyan is nézhet ki a következő tanév, azonban ehhez – többekkel folytatott beszélgetés alapján – támpontokat nem kapnak. A Nemzeti...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.10.
Szakok szűnhetnek meg a Szent István Egyetemen
Az agrár-felsőoktatásba 35-40 százalékkal jelentkeztek kevesebben, mint tavaly, míg összességében ennél kisebb arányban, 19-20 százalékkal csökkent a felsőfokú képzésekre jelentkező...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep