|
|
2021. január 25. hétfő, 17:19 A központi középiskolai felvételiről
Évek óta ugyanazok a viták zajlanak a felvételi kapcsán. Nehéz/nem nehéz, nem ezt tanulták, túl stresszes, stb.
Most tekintsünk el attól, hogy kell-e egyáltalán felvételi, vagy vegyenek fel körzet szerint mindenkit, ez ugyanis a teljes rendszer átalakítását jelentené, arról meg nem vállalkoznék, hogy bármit írjak.
Nézzük a jelen helyzetet! (A mostani és még jó néhány éven keresztül vizsgázó gyerekeken az ugyanis nem segít, ha egy ideált kergetünk.)
- Nehéz/nem nehéz! Tulajdonképpen mindegy, hiszen mindenki ugyanazt írja, mindenkinek egyformán nehéz vagy könnyű.
- De nem ezt tanulták. Ez sajnos igaz, a felsős tananyag eszement mélységben tanítja a leíró nyelvtant, a felvételi meg dominánsan inkább kompetenciákat mér, illetve az elméleti tudást többnyire nem a megtanított mélységben. (Idén mondjuk a birtok-többesítő-jel kivétel volt, ez viszont következetlen, mert másik feladatban meg elég válasz volt, hogy toldalék). A felsőben tanító tanárok helyében ezen mélyen elgondolkodnék, mert én néha olyan dolgozatokat látok tanítványaimnál, hogy kikerekedik a szemem.
- Nem számítottak ilyen feladatra. Idén a halandzsa nyelves feladatot kapta fel az internet népe, annak ellenére, hogy évek óta van ilyen feladat, semmi meglepő nem lehetett benne. Ugyanis az összes feladatlap nyilvános, megoldókulccsal együtt. Annyi elvárható egy felvételit írni szándékozó diáktól, hogy néhányat letöltsön és megoldjon. (És itt nem érvényes, hogy a hátrányos helyzetű gyerek mit csinál, mert arra lehet számítani, hogy ha felvételit ír, akkor a tanárai segíteni fogják, de a realitás az, hogy többnyire olyan iskolákba jelentkeznek, ahova nem kell központit írni). Szerintem otthon, magántanár nélkül is lehet gyakorolni, ha a család fontosnak tartja a felvételit. A legtöbb általános iskolában pedig tartanak előkészítőt, korrepetálást. (Személyes tapasztalatom az, hogy ezekre a plusz órákra nem feltétlenül mennek el a diákok)
- Stresszes. Hát igen, stresszes, de sokaknak egy sima dolgozat is az. A stressz mértéke nagyban függ attól, hogy a felnőttek hogyan kezelik a helyzetet. Évek óta tanítok felvételire készülő diákokat, látok néhány fura szülői magatartást. Sok diákomnak nincs véleménye, hogy hova szeretne menni, nem is tudja, hogy végül hova adták be a jelentkezést, mondván „anya tudja„. (Számomra ez döbbenetes!) Sok szülő elképesztően nyomasztja a gyerekét a feladatlapokkal, pihenés, hétvége nélkül csak tanulás, felvételi, tesztek. És közben megy a szöveg, hogy „az életed múlik rajta„. Nem csoda, hogy az ilyen gyerek retteg, stresszel. Sajnos sok iskolában is a rettegtetés megy, ez valami bizarr iskolai hagyomány nálunk. Ahol a szülő helyén kezeli a dolgot, ott a gyerek jellemzően inkább kihívásként éli meg a felvételit. A stressz amúgy az élet része, a megküzdésre fel kell készíteni a gyerekeket, és nem azzal, hogy megkíméljük őket mindentől.
- Milyen elkeserítően rossz pontszámot értek el! Ha a szokásos dolgozatok százalékának megfelelően számítjuk át osztályzatra az elért pontszámot, akkor jogos az érzés. Csakhogy a felvételi dolgozatnak teljesen más a funkciója! A rangsorolást segíti azzal a céllal, hogy ne kelljen végül sorsolni az azonos pontszámú gyerekek között. Komoly gond azonban, ha a felvételi után az elért pontszám alapján adnak osztályzatot a gyerekeknek, amit nem ritka eset. Vagy ha a tankerület megírattatja a felvételi dolgozatot még azokkal is, akik nem vizsgáztak, és bekéri a pontszámokat. A gyerekeknek amúgy el lehet magyarázni, hogy az országos átlag évek óta 50% körül van, és hogy ez nem dolgozatként működik, ne úgy számolják át. A gyerekek ezt ugyanis megértik, és akkor már kisebb lesz a stresszfaktor.
- Rövid a felvételi dolgozat írására adott idő! Igen, ez igaz, de ez éppen azért van, hogy a leghajtósabb, tagozatos gimnáziumokba jó eséllyel azok a gyerekek kerüljenek be, akik bírják majd azt a terhelést. (Lásd az 5. pontot!)
- Rossz a pontozás. Ez igaz, néha csak 2-3 tartalmi elemből áll össze 1 pont, ráadásul nem tűntetik fel, hogy melyik feladat hány pontot ér, pedig az még az érettségin is ott szerepel. Ezen biztosan nem lenne nehéz változtatni. Ugyanakkor ez is évek óta felbukkanó probléma. A diákokat fel lehet készíteni arra, hogy ha valamelyik feladattal nem boldogulnak, akkor ne foglalkozzanak vele hosszan, hanem haladjanak tovább.
Lehet, hogy a következőkben a gonoszabb énem nyilvánul meg
Kedves Szülő!
Szerinted jó ez a felvételi rendszer, vagy jobb lenne, ha mindenki automatikusan bejutna a lakóhely szerinti iskolába?
Ha a felvételi eltörlését tartod helyesnek, akkor próbáld magadban – nagyon őszintén – megválaszolni az alábbi kérdéseket:
Mennyi időn keresztül tanulmányoztad az iskolákat, hogy a lehető legjobbat találd meg a gyerekednek?
Mit szólnál ahhoz, ha a felvételi nélküli iskolarendszerben a gyereked osztálytársainak harmada motiválatlan, neveletlen, cigiző, drogozó, ivós, hétvégente bulizó gyerek lenne, aki a suliban csak hever a padon, jobb esetben ezt csendben csinálja, és lehet tőle tanítani? (Rosszabb esetben az óra nagyobbik része a fegyelmezéssel megy el.)
Ha erre is az a válaszod, hogy téged/titeket ez nem zavarna, megküzdenétek vele, akkor te valóban képes vagy azonosulni egy komprehenzív iskolamodellel[i]. (Szemben a hazánkban működő szelektívvel.)
Ha viszont ragaszkodsz ahhoz, hogy a gyereked válogatott társaságba kerüljön, akkor számolj a felvételi kötelezettséggel és az azzal járó stresszel.
Gyulai Zsuzsa
[i] A komprehenzív iskolamodellről ld.Loránd Ferenc tanulmányát itt.
|
|
|
|
Vissza |
|
|
CSak nekem tűnik kicsit cinikusnak a hátrányos helyzetű gyerekekről szóló kis kitérő? És itt nem érvényes, hogy a hátrányos helyzetű gyerek mit csinál, mert arra lehet számítani, hogy ha felvételit ír, akkor a tanárai segíteni fogják, de a realitás az, hogy többnyire olyan iskolákba jelentkeznek, ahova nem kell központit írni).
A komprehenzív iskolamodellel nagyon egyetértek, továbbá hosszabb ideje dolgozom a közoktatás mellett a civil szektorban hátrányos helyzetű fiatalokkal, és ha rendszerszintem a komprehezivitás irányába történne elmozdulás, azt nagyon lelkesen támogatnám, tevőlegesen is. Szülőként meg… Szülőként meg arra emlékszem, hogy (még a nyolcvanas években) én is jártam négy évig olyan iskolába, ahol napirenden volt a tanárverés, a drog,. Ahol megvertek az osztálytársaim, mert annyira kilógtam a sorból azzal, hogy könyvmoly voltam. Ahol a tanárok is görbén néztek rám, amiért néha olyan szavakat használtam tízévesen, amiket ők nem ismertek. Emlékszem az elementáris megkönnyebbülésre, amikor átkerültem egy olyan közegbe, ahol sem a könyvek szeretete, sem a nagy szókincs nem számított devianciának. És a saját gyerekemmel szemben érzett felelősség azt diktálja, hogy ha van lehetőségem megóvni őt attól, hogy olyan dolgok miatt érezze marslakónak magát, amik a családunk értékrendjének szerves részét képezik, akkor ezt meg is tegyem. Az ebből fakadó minden obligát felső-középosztályi liberális lelkifurdalással és kognitív disszonanciával együtt,. És az vesse rám az első követ, aki nem így tenne/tesz a helyemben. És légyszi ne magyarázza meg itt nekem senki, hogy milyen sokat lehet tanulni abból, amikor valaki egy ilyen, számára idegen közegben mozog, ha közben a családi háttér meg ott van mögötte, mert egyrészt énmögöttem sok szempontból nem volt ott, másrészt valahogy mégiscsak lett aztán egykulturális antrolpológia diplomám, jelentős részben a négy év traumáinak feldolgozásaképpen.
Szerintem le kellene választani az „elit gimnáziumokat”, Budapesten mondjuk azt a tizet, ahova megy a harc. Ők tartsanak maguknak felvételit, akármilyen keményet, és szelektáljanak nyugodtan.
Aki oda akar menni az küzdjön meg! A többit meg hagyják békén. Én a nyolcvanas években jártam gimibe , akkor is volt néhány hely, ahova felvételizni kellett, pl. 82-ben nővérem felvételizett az Apácaziba. Én egy kisvárosi gimibe jártam, ami ott erősnek számított, de nem volt felvételi. Volt a városban 4-5 gimi, mindenki tudta, hogy melyik milyen. Egyik reálos, másik humán, a harmadik laza bulizós, a negyedikben a dekadensebb művészpalánták gyülekeztek. Valahogy felvételi nélkül mindenki a helyére került. Be kellett menni a bizonyítvánnyal jelentkezni, én kitűnő voltam, szolídnak néztem ki, felvettek a jó suliba. Nyilván ez ma már nem így működne, és főleg nem a fővárosban. Én megszüntetném a 6 és 8 osztályos gimiket is. Ez is csak generálja a feszültséget. Egy új tanulmány szerint felsőben még a jó általános iskolákban is túl kevés lesz a gyerek, ami előbb utóbb iskolabezárásokhoz fog vezetni. Ha pedig kompetenciát mérnek a felvételin, akkor az általános iskolákban 11 éves korig képességet fejlesszenek elsősorban és ne a lexikális tudást erőltessék.
A felvételi anomáliái jól megmutatkozik ikerfiaim történetében. Néhány éve felvételiztek hatosztályosba, leginkább azért, hogy külön utakra menjenek. Az egyikőjük egy picit mindig jpbb tanuló /képességú volt, pedig ugyanannyit készültek/tanultak itthon, és ezt rossz volt nézni, hogy ugyanannyi energiával az egyik rosszabb jegyeket kap, Aztán valami történt a felvételin, tán a jobb tanulóm stresszelt, nem tudom, de nagyon elrontotta, A tesó meg átlagfelettit írt. A jobb képességűm lemaradt a kiszemelt sulijáról… Felkészülésben még ő magyarázta a matekot a tesónak, és a felvételin meg leblokkolt és nem tudta megcsinálni.
Gonoszabb: értsd, elitista éned, hiszen az egész cikk csak az elit gimnáziumokba ácsingozó, felsőközéposztálybeli karrierista anyuknak-apuknak szól. Szó nincs arról, hány tanár meg sem tud tanítani egy ilyen feladatot, mert maga sem érti, szó sincs arról, milyen viszonyok urolakodnak számos felsőtagozatban. Szó sincs arról, mi van a cigiző energiaitalazó gyerekekkel, milyen a családjuk, sorsuk, jövőjük. Csak megírtad ügyvéd apunak meg közgazdász anyunak, miért jó az úgy, ahogy van. Magam a neveletlen, cigizős, drogozós, hétvégén bulizós osztályellenséget tanítom évek óta. Onnan nézve ez e cikk iszonyat szégyen. Egy igazságtalan és bukásra ítélt tanítási rendszer védőbeszéde, egy ennek révén igazságtalan és bukásra ítélt társadalomban. Őszintesége meg nem önkritikából, hanem reflektálatlanságból fakad.
„Mit szólnál ahhoz, ha a felvételi nélküli iskolarendszerben a gyereked osztálytársainak harmada motiválatlan, neveletlen, cigiző, drogozó, ivós, hétvégente bulizó gyerek lenne, aki a suliban csak hever a padon, jobb esetben ezt csendben csinálja, és lehet tőle tanítani? (Rosszabb esetben az óra nagyobbik része a fegyelmezéssel megy el.)” – Ha egy pedagógus szakmai lapban ilyen leegyszerűsítő (és a jelzőkkel most kimért maradok) megjegyzés megjelenhet, itt már minden megtörténhet. A felvételi ügye, amihez ugyanúgy ért minden kommentelő, mint az oltáskérdéshez, ehhez képest eltörpül.
Az ofőnéni megrándítja a vállát a stressz problémáját illetően. A stressz valamilyen mértékben biztosan nem elkerülhető, de az sem frankó, hogy a gyerekek (és szülők) jó részének hetekig, hónapokig görcs van a gyomrában. Egy iskolai dolgozat által kiváltott stresszt csak nem kéne egy egyszeri és kijavíthatatlan felvételi vizsga tesztjéhez hasonlítani! Mivel a kiváló iskolarendszerünk miatt elég nagy tétje van, hogy a gyerek bekerül-e egy normálisabb középiskolába. Az általános iskola persze tojik az egészre, a tananyag nyilvánvalóan nem a felvételire készít fel. (A Walesi bárdok utolsó strófáját még sosem kérdezték a felvételin.) Emiatt a szülőknek külön feladatként marad a felvételire való tréningezés. Nem adna pontosabb képet a gyerek valós teljesítményéről, készségeiről, ha több lehetőséget adnának nekik a teljesítésre? Miért nem hozható össze a felvételi a rendszeres kompetenciamérésekkel? Ezekre a kérdésekre is jó lenne, ha választ adna egy szakember.
Szégyen hogy egy tanári oldalon ez az írás így megjelenhetett. Saját gyerekem is elrontotta stresszhelyzetben a felkészítés ellenére a matekot, és így hiába írt magyarból átlag felettit esélye nincs jobb sulira. És ismerősi körben nagyon sok évek óta stabil 4esre teljesítő, konszolidált jó családból jövő gyerek járt ugyanígy extra felkészítés ellenére. . Egyik sem motiválatlan, neveletlen, cigiző, drogozós, ivós. (nem mellékesen a drog a legjobb gimikben is ott van, pont az extra teljesítménykényszer miatt). Egyszerűen a stresszt épp aznap nem bírták, azt a feladatot ott nem tudták megoldani és nincs javítási lehetőségük hiába teljesítettek stabilan jól 4 éven keresztül. Az általános iskolai matektanítást meg inkább hagyjuk., az ennek a közelébe se jut. Ez a rendszer így rossz gyereknek, szülőnek mindenkinek.. Talán csak a külön felkészítésből élő tanároknak jó. Ez a típusú stressz legkevésbé sem való egy 14-15 éves gyereknek.