2009. január 26. hétfő, 18:09
Szekszárdi Júlia
Miért nincs vita?
Semmi okunk csodálkozni azon, hogy egy Magyar Bálint alakjáról, szerepéről szóló vita az iskolaügy kérdéskörébe torkollik. A pedagógus Achs Károly problémafelvetése (Reformer a romhalmazon, ÉS, 2008. november 21.) és Révész Sándor válasza (Vita nincs!, ÉS, 2008. november 28.) indulatokkal fűtött írások, ilyen hőfokon pedig kevés az esély az érdemi dialógusra.
Achs keserű, reménytelenséget tükröző hangvételét tökéletesen magyarázzák azok a körülmények, amelyek között elhivatott tanárként most már évek óta kénytelen tenni a dolgát. Révész Sándor roppant igazságtalanul nevezi őt komolytalan embernek; Achs Károly nagyon is komolyan veszi a munkáját, az iskolát, a pedagógusokat, a gyerekeket, az egész hazai iskolaügyet. Erről bárki meggyőződhet, aki olvassa az írásait. Megidézett képei nagyon is valóságosak. Bár Révész Sándornak lenne igaza, és valóban „mikroirrealisták” lennének! Nyilván össze lehetne válogatni a jelenlegi iskolákból pozitív eseteket is, és ezek alapján derűsebb képet mutatni a honi közoktatás helyzetéről. Ugyanakkor azt Révész sem látszik tagadni, hogy az összkép messze nem tökéletes.
Osztom azt a véleményt, hogy nem lehet az iskolaügyben kitermelődött valamennyi anomáliát Magyar Bálint nyakába varrni. Igazat kell azonban adnom Achs kollégának, amikor a hajdan Magyar Bálint által vezetett oktatásirányításon kéri számon a pedagógusok megnyerésének szándékát (illetve e szándék hiányát). Pedagógusok nélkül nem lehet oktatási reformot csinálni, hiszen ha a megvalósítók nem motiváltak, ha jószerivel nem is értik, hogy mi történik körülöttük, ha kiszolgáltatottnak érzik magukat, akkor nem lesznek partnerek a legjobb gondolatok megvalósításában sem; és ha ez így marad, a legnagyszerűbb reformok is kudarcra vannak ítélve.
Az oktatási rendszert mindketten amorfnak, a jelenlegi oktatásirányítást pedig tohonyának tartják. Valóban az. Ki és miért hagyja, hogy ilyen legyen? Mi húzódik e tohonyaság hátterében? Kinek az érdeke, hogy ilyen maradjon? Megszólal-e valaki az oktatásirányítók közül, hogy kikérje magának ezt a minősítést? Általános tapasztalat, hogy a hasonló szemrehányásokat süket csönd fogadja. Vajon miért nem állnak szóba az oktatás irányítói a pedagógusokkal? A hivatalos előadások, prezentációk és az esetleges ellenvetésekre érkező kincstári válaszok nem pótolják az érdemi dialógust.
Csaknem két éven keresztül folyt a közoktatás átfogó megújítására vonatkozó szakmai munka, amelynek során egy az ország legelismertebb szakértői közül kikerült csoport kereste, vitatta meg, és foglalta össze az oktatásügy megújítását célzó legfontosabb teendőket. E munka eredménye a közelmúltban bemutatott Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért című kötet.1 Miért nem folyik az ebben foglalt közérdekű kérdésekről széles körű vita az iskolaügy valamennyi szereplőjének a bevonásával? Vagy a döntéshozók a reformgondolatokat megfogalmazó kiváló szakembereket sem tekintik számba vehető (vita)partnereknek?
Vita nincs! – jelzi Révész Sándor válaszcikkének címe. Miért nincs? Miért nem vagyunk képesek kommunikálni egymással mi, a közoktatás felelős szereplői: pedagógusok, fenntartók, oktatásirányítók, pedagógiai kutatók, tanárképzők, szakmai civil szervezetek? Vajon miért maradtak szinte teljesen eredménytelenek és visszhangtalanok a közelmúltban azok a (nemegyszer nagyszabású) szakmai rendezvények, amelyek deklaráltan közös erőfeszítést kívántak tenni az oktatás problémáinak orvoslására – elvben a szakma legjobbjainak bevonásával.
Nem osztom Achs kollégánk véleményét, amely szerint „az iskolaügy halott”, vitathatatlan azonban, hogy idült válságtüneteket mutat. Sokadmagammal úgy vélem, hogy a reformok egy részével nem annyira a koncepció, hanem sokkal inkább a megvalósítás szintjén vannak hatalmas gondok, s ez magyarázza, hogy a pedagógusok többsége elsősorban a rombolást érzékeli, és a romok között bukdácsolva nem látja túl biztatónak a jövőt.
Nézzünk egy konkrét példát a jó koncepció és a kifogásolható megvalósítás közötti szakadék érzékeltetésére. A példában szereplő pedagógus a reform elkötelezettjeként indult el elsőseivel a kompetenciaalapú oktatás útján abban a reményben, hogy a programot végig is tudja majd vinni. Osztálya most harmadikos. Az eset egyedi, a jelenség általános. Az inkognitóját megőrizni szándékozó szerző rövidített naplóját az elmúlt hónapokról az ő hozzájárulásával közlöm.
2008. augusztus 26.
A kompetenciaalapú program bevezetését nagyjából úgy tudnám érzékeltetni, hogy megismertettek velünk egy gyönyörűen megvilágított utat, aztán az összes lámpát kikapcsolták, és most sötétben kell végigmennünk rajta.
Mindenesetre a kompetenciaalapú programnak köszönhető, hogy nem vonták össze párhuzamos osztályainkat, hiszen a létszámok miatt ezt nyugodtan megtehették volna. Ám a párhuzamos osztályok közül csak az egyikben folyik kompetenciaalapú oktatás. Polgármesterünk nem akart – az összevonás előtti két iskola által külön-külön nyert 20-20 millió forintból – visszafizetni egyetlen fillért sem, ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy lehetőséget kapunk a hattyúdalra. Nagyon kellemes évünk lehetne, ha nem tudnánk, hogy ez az utolsó.
2008. szeptember 25.
Szeptember utolsó hetében még mindig nincsenek könyveink. A kompetenciaalapú program matematika és magyar csomagját várjuk. Jelenleg egyetlen szerencsém, hogy a laptop és az aktívtábla segítségével ki tudom vetíteni az Educatio.2 weboldaláról letöltött könyvlapokat.
2008. október 22.
Jelenleg éppen a kompetenciaalapú oktatás lejáratása zajlik. Mivel a programot bevezető fenntartók politikai hovatartozása eltér a jelenlegiekétől, eleve elutasítják az egészet. Igaz, hogy nem is ismerik, a szakmai érvekre nem kíváncsiak, nem hajlandók tudomásul venni, hogy a programot megvalósító pedagógusok honnan hová jutottak. Mindez nem számít, egy tollvonással az egész eltüntethető.
És vajon mi lesz helyette? Tradicionális kánonok szerint működő iskola. Olyan „apám is így csinálta”-féle, melyben olyan gyerekeket kell tanítani, akikkel kevés a „macera”, akiknek ügyes-bajos dolgainak nagy részét megoldja a család. Egy tábla, egy kréta, egy tanár, egyenkönyv, egyenprogram. S legyen végre csend!
Október 17-re végre megérkezett a három matematika feladatgyűjtemény, melyből az első addigra már okafogyottá vált. Kaptunk továbbá két feladatgyűjteményt a harmadik osztályos kompetenciaalapú olvasókönyveink szövegeihez. Megtudtuk viszont, hogy az idén biztosan nem lesz olvasókönyvünk!
2008. november 11.
November második hetében iskolavezetőnk jelezte, hogy fénymásolhatom a szükséges tananyagokat. Most azzal töltöm a délutánok jelentős részét, hogy a pdf formátumú, ezer képpel és oldaljegyzettel ellátott, általam az Educatio internetes oldaláról letöltött olvasókönyveket megpróbálom olvasható formába öntve átkonvertálni word-formátumba, esetleg szerkeszthető pdf-formátumba. Az így kapott olvasókönyvi szövegeket nyomtatom ki majd kis nebulóimnak, akik az összefűzött lapokat saját kis rajzaikkal varázsolják egyéni „olvasókönyvekké”.
2008. december 5.
Mostanában egyre többet hallok a kompetenciaalapú program széles körben való elterjesztéséről, a TÁMOP3 pályázatokról. Mintha egy számítógépes harci játék elevenedne meg előttem! A TIOK-os intézmények4 pengéi már alig villognak, a HEFOP-os5 iskolák vívják erőteljes csatáikat (vannak elszántan hadakozók, de akadnak szelíd visszavonulók, az akadályok láttán visszafordulók is), a TÁMOP pályázatok várományosai még óvatos fegyelemmel fürkészik a jövőt. Érdekes kép. Egy harc, ahol nincs ellenfél, csak karmester. Ül a gépnél, és mozgatja a billentyűket. Aztán, ha eleget kaszabolt, egyszerűen kikapcsolja a gépet, és távozik.
Szekszárdi Júlia
egyetemi docens
—
Jegyzetek
1 A 2006 novemberében az Államreform Bizottság felkérésére egy szakértőkből álló munkabizottság – Csapó Benő, Fazekas Károly, Kertesi Gábor, Köllő János és Varga Júlia – tanulmányt készített a rendkívül alacsony magyarországi foglalkoztatottság és a közoktatás teljesítménye közötti összefüggésekről. A szerzők megállapították, hogy a foglalkoztatási szint jelentős növelése nem képzelhető el a közoktatás átfogó megújítása nélkül. Ezt követően a miniszterelnök kezdeményezésére megalakult az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal Az OKA 12 témacsoportban munkálta ki a közoktatás megújításának feladatait. A másfél éves tevékenység eredményei most kötet formájában is megjelennek Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért címmel (Ecostat, 2008).
2 EDUCATIO Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság. „A Társaság tevékenységének elsődleges célja a közoktatás és a felsőoktatás tartalmi, módszertani és nyilvántartási fejlesztéseivel kapcsolatos szolgáltatások kialakítása, fejlesztési programjainak lebonyolítása, a közoktatás megújulását célzó fejlesztések szakmai koordinációja, valamint az oktatási esélyegyenlőség megteremtése. Ehhez kapcsolódó egyes nyilvántartási rendszerekkel és igazgatási folyamatokkal kapcsolatos információs, informatikai, adatbanki és tájékoztató tevékenységek megszervezése, eljárások lebonyolítása, logisztikai és informatikai fejlesztések előkészítése, megtervezése és megvalósítása, illetve ezekhez kapcsolódó szolgáltatások ellátása.” (Forrás: http://www.educatio.hu.)
3 TÁMOP – Társadalmi Megújulás Operatív Program, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) kiemelt projektje. Jelenleg a 3.1.4/08/1 és 08/2. kódjelű kiírásai foglalkoznak a kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés támogatásával.
4 TIOK – Térségi Iskola- és Óvodafejlesztő Központok, tulajdonképpen a kompetenciaalapú programcsomagok bevezetésének és tesztelésének jogát 2005-ben pályázat útján elsőkként elnyert oktatási intézmények.
5 HEFOP – Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program. A Nemzeti Fejlesztési Terv (az ÚMFT elődje) részeként működött, mára lényegében véget ért program. Ennek keretében zajlott a kompetenciaalapú programcsomagok fejlesztése, melyeket a TIOK-iskolák próbáltak ki.
A reform hívének lenni a mai közállapotok közepette úgy tűnik, "becsület és dicsőség dolga". (Bocsánat.)
Amikor anno "bevezették a NAT-ot", már lefelé ívelt a reformlendület. De még kitartott jó ideig. Mára (s ebben az oktatáspolitikai hintapolitikának is jelentős szerepe volt) lassan már csak egy-két igazi mohikán marad. (Már készül a rezervátum?)
Nagyon egyszerű "a miért nem lehet leültetni az érdekelteket egy asztalhoz iskolaügyben" kérdésre. Mindenkinek más az érdeke. A szülő jó iskolát szeretne. Az állam minnél tovább iskolában tartani gyerekeket, mert addig sem jelenik meg a munkaerőpiacon. Az önkormányzat pedig, a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással mgszabadulni egy olyan ratestált alapfeladattól, ami csak a pénzt viszi a kasszából. Mi pedagógusok meg csak tanítani szeretnénk, mert ezért jöttünk a pályára. Csak sajnos a mi véleményünk számít a legkevésbé.A naplóban szereplő pályazatok kaotikus voltáról pedig mindenki, aki csak a közelébe került rémregényt írhatna.