Esélyegyenlőségi napló, 1. rész

A fejtetű problémája 1961-ben és 2009-ben

1961

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Egészségügyi Osztály vezetőjének levele tetvesség elleni védekezés tárgyában, 1961
(Részletek)

Nők fürdetésénél kizárólag női dolgozók (szülésznő, védőnő, körzeti ápolónő, női vöröskeresztes aktívák) segédkezhetnek. Hajnyírást, szőrtelenítést csak a vonatkozó utasításban meghatározott esetben, azaz kiütéses tífusz, annak alapos gyanúja és tetvesség együttes fennállása esetén szabad végezni. (…) Mivel a DDT-porozás személyi válogatás nélküli végrehajtása érthető ellenérzést váltott ki a telep lakói között, új célzott módszert vezettünk be, mely nem a cigánytelep lakóinak összességére, hanem csak a tetvesekre vonatkozik (…) Enyhébb fokú fejtetvesség esetén — ha a ruhatetvesség teljes határozottsággal kizárható — a tetvesség megszüntetését a DDT-por, illetve tetűirtó folyadék alkalmazásával kell megkísérelni, a gépi fertőtlenítést és a kötelező fürdetést mellőzni kell. (…) A rendőrség igénybevételét, amire a vonatkozó utasítás utal, kizárólag azokra a kivételes esetekre kell korlátozni, amikor tetves személyek tetvetlenítése másképpen meg nem oldható.

Felhívom főorvos kartársat, hogy a cigánytelepek fertőtlenítéséhez, fertőtlenítő gépkocsi kiküldése esetében a következőket biztosíttassa:

1. A rendőrség igénybevétele, reggel öt órától a munkálatok elvégzéséig.

2. Lehetőleg száraz fa biztosítása a gépek üzemeltetéséhez. Nagy telepnél (300-400 fô) 3q, kisebb telepnél 2q.

3. A nők fürdetésének levezetésére két nő biztosítása (szülésznő, betegápolónő, vöröskeresztes aktíva).

4. Megfelelő mennyiségű Ergó vagy Cupritoz beszerzése. Ha ez nincs, egy liter petróleum, egy liter étolaj, egy liter ecet.

5. Kettő-négy kilogram mosószappan a fürdetéshez.

6. A munkálatokat végzők kosztolásának, éjszakai szálláshelyének biztosítása hat fő részére.

7. Járásában beosztott egészségőrök, ellenőrök kirendelése.

2009

Vannak olyan kínos kérdések, amelyek különösen akadályozzák a cigánygyerekek egy részének beilleszkedését. Ilyen például a tetvesség. A mélyszegénységben élők között is akadnak persze olyanok, akik küzdeni próbálnak ellene petróleummal vagy növényvédő szerrel, a többség azonban feladja. Az otthonukban már minden és mindenki tetves, gyerekeik pedig az iskolában továbbadják az apró állatkákat. Nem csoda, hogy társaik kerülik őket, nem akarnak melléjük ülni, sőt a pedagógus is ösztönösen távolabb húzódik.

Előbb-utóbb persze elhangzik a „Te tetves cigány!” kijelentés, és olyan légkör alakul ki, amelyben lehetetlen elfogadásról, toleranciáról akár szót is ejteni. Állítólag minden intézményben van védőnő, aki heti rendszerességgel, sőt sűrűbben is ellenőrzi a gyerekek fejét. A mi vidékünkön még nem találkoztam ezzel a gyakorlattal.

Az érintettek annyira bizalmatlanok, hogy szinte képtelenség beszélni velük a témáról. Nekem végül sikerült. Igaz, hosszú ideig tartott, ameddig el tudtam jutni odáig, hogy az anyukák meghallgattak, és végül elfogadták, hogy tenni kell valamit az ügyben. Az apropót az adta, hogy egy többnapos kirándulás során kénytelenek voltunk csoportos tetűirtást végezni. A szándék tehát – ha nehezen is – de végre megvolt, hiányzott azonban a tetűirtó szer.

Először egy nagy gyógyszergyártó céghez fordultam segítségért, ott azonban az aktuálisan sikeres focicsapat támogatása mellett nem jutott forrás 5 liter Nittyforra. Egy ANTSZ-ben dolgozó ismerőstől értesültem arról, hogy oktatási intézmény vezetőjeként jogom van ingyenesen igényelni a szert.

Azonnal telefonáltam is az illetékes helyre, ahol megtudtam, hogy írásban, a családok pontos nevének és lakcímének megjelölésével kell a vonatkozó kérelmet benyújtanom. Ezt követően majd kiszállnak a helyszínre, és ellenőrzik, hogy igazat mondtam-e. Ha jogosnak bizonyul az igény, a helyszínre vonul egy férfi munkatárs és egy védőnő, akik a literszámra raktározott tetűirtó felhasználásával elvégzik a szükséges műveletet.

Hiába győzködtem az illetékeseket, hogy nem állatokról, hanem emberekről van itt szó. Némi iróniával megköszöntem, és nem kértem ezt a megoldást. Ha ugyanis az én kezdeményezésemre ilyen formában kerül sor a probléma elhárítására, végképp elvesztem az érintettek oly nehezen elnyert bizalmát.

Mivel tartottam attól, hogy az akció – minden kérésem és szándékom ellenére – automatikusan beindul, felhívtam az egyik védőnőt. Az ő szavai adják történetem slusszpoénját: „EZEKKEL (sic!) nem érdemes foglalkozni. Egyszerűen nem fogják fel, hogy a lakást is fertőtleníteni kell, ezért állandóan visszafertőződnek. Felesleges rájuk ennyi energiát pazarolni!”.

Valóban felesleges lenne? Nekem más a véleményem…

L. Ritók Nóra