Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. március 1. hétfő, 6:35
Címkék:

Subert Mária

Fiatalok a szexualitás labirintusában

Egy tinédzser sem képes könnyedén szembenézni a korai szexuális aktivitás következményeivel, de a különféle kultúrák különböző módon kezelik ezt a kérdést. Egy tízéves szomáliai kislánynak például a nemzetközi sajtó segített megnyerni saját ügyét. Neki volt elég bátorsága ahhoz, hogy bírósághoz forduljon, és bejelentse: el akar válni ötvenéves férjétől, aki rendszeresen megerőszakolja és veri őt.

A tragédiával végződő gyermekházasságok és korai terhességek száma az arab és a fejlődő országokban olyan magas, hogy nem lehet valamennyi ügynek kellő figyelmet szentelni. Az utóbbi időben szerencsére egyre több emberjogi fórum lép fel a fiatal lányok védelmében.

A nyugati kultúrában a házasság és a terhesség elfogadott alsó korhatára a nagykorúság körüli évekre tehető. A tinédzserkor azelőtt a férjhez menetel és az első terhesség ideje volt, de a társadalmi változások hatására a végleges társválasztás későbbre tolódott. A legújabb szociológiai felmérések ehhez képest megdöbbentő változásokat mutatnak.

„Házasság előtt tartózkodj a szextől”

„Házasság előtt tartózkodj a szextől” – hirdeti a program, mely egy riasztó tendenciának próbál meg gátat vetni. Az Amerikai Egyesült Államokban folyamatosan nő azoknak a tinédzsereknek a száma, akik teherbe esnek. Az évente kb. 820 ezres számmal az USA e területen világelsőnek számít. A szülések számának csökkenése csupán azzal magyarázható, hogy egyre több az abortusz.

A terhességek legnagyobb része jóval fiatalabb korosztályt érint, mint korábban: jelentősen megnőtt a 15-16 éves kismamák száma. Ezek a fiatal anyák általában egyedülállók, és nem is terveznek házasságot. A mai tizenéves lányok tapasztalataink szerint sem biológiailag, sem szociális értelemben nem elég érettek arra, hogy az egyedülálló anya szerepében sikeresek legyenek.

A tinédzserterhesség elleni küzdelem egyik szószólója Bristol Palin, az alelnökjelölt, Sarah Palin lánya, aki 17 évesen, éppen az elnökválasztási kampány idején esett teherbe. Azóta egyedül neveli kisfiát, esti iskolába jár, miközben gyermeke apjától alig kap anyagi támogatást. „Okuljatok az én példámból! – hirdeti. – Higgyétek el, sokkal könnyebb egy gyereket felnevelni, ha van szakmád, jövedelmed, lakásod és férjed.” „Mit tegyünk, zajlik az élet, próbáljunk minél többet kihozni belőle!”– nyilatkozott a politikus anya.

De nem mindenkinek sikerül a saját javára fordítani az eseményt. Britney Spears 16 éves húga, Jamie például egy népszerű televíziós show gyereksztárja volt. Amikor bejelentette, hogy véletlenül teherbe esett, azonnal elvesztette az állását. Az érintett televíziós csatorna képviselői azzal érveltek, hogy egy várandós tinédzser nem lehet erkölcsi példa saját korosztálya számára.

Örökölt (tanult?) szegénység

Az Egyesült Államokban a nyolcvanas években az egyedülálló anyák támogatásának szociális rendszere feltűnően jó volt: ingyenes orvosi ellátást, ételjegyeket és szociális segélyt kaptak. Amikor azonban a törvény az anyák kárára változott, az egyedülálló gyermekes nők tömegesen kerültek nehéz helyzetbe. Különösen sújtotta ez a változás a hátrányos helyzetűeket.

Bizonyos társadalmi rétegeknél nem a korai terhesség vezet szegénységhez, hanem fordítva: a korai terhesség a szegénység következménye. A legnagyobb szegénység és ezzel együtt a legtöbb tinédzserterhesség a feketék és a latinok körében fordul elő. Az orvosok szerint ezek a lányok nemcsak hogy hamarabb érnek, hanem a menstruációs ciklusok közötti hosszabb idő miatt náluk fokozott a terhesség esélye. A legfrissebb szociológiai adatok szerint ezeknek a csoportoknak 63 százaléka fiatalkorú egyedülálló anya, további 37 százalékuk pedig már legalább egy abortuszon túl van. Gyerekeik csaknem fele intézetben vagy idegenek felügyelete alatt nő fel, 35 százalékuk mélyszegénységben él.

A leányanyák figyelemre méltóan nagy segítséget kapnak az oktatási intézményektől. Amerikában nem lehet valakit illegális terhesség miatt kizárni az iskolából. A kismamákkal a szülés előtt és után szakképzett gondozók foglalkoznak, és az iskolák mindent megtesznek azért, hogy a lányok hamarosan visszatérjenek, és befejezzék tanulmányaikat. Az újszülöttek számára iskolai bölcsőde működik, és a kismamák nagy része az iskolában érezheti a legnagyobb biztonságban magát.
Ez a biztonságérzet azonban olykor váratlan következményekkel jár.

Egy különös eset – tanulságokkal

2008 szeptemberében a Times Magazin adott hírt arról, hogy egy amerikai kisváros iskolájában 17 tinédzser lány tért vissza terhesen a nyári vakációról. Ez a szám még az Egyesült Államokban is elképesztően magas. Nem az volt igazán meglepő, hogy számos 16 év alatti lány végeztetett terhességi tesztet, hanem az, hogy azok, akiknek a tesztje negatív lett, kétségbe estek. Többen addig próbálkoztak, amíg sikerült teherbe esniük.

Amikor az iskola igazgatója vizsgálódni kezdett, a lányok elmondták, hogy megegyeztek: gyerekeket akarnak, és azokat együtt nevelik fel. Az eset megdöbbentő tanulságot hordoz: ezek a kislányok a gyerekvállalással magányuknak akartak véget vetni. Szeretetre és személyes figyelemre vágytak, amit reményeik szerint a gyermeküktől kapnak majd meg.

Az egyik végzős diáklány, aki egyedül neveli hároméves kislányát, elmesélte, hogy fiatalabb társai gyakran megállították, és bevallottan irigykedtek rá. „Hiába mondtam nekik, hogy milyen nehéz egy bébit egyedül felnevelni. Ők az egészből csak annyit látnak, hogy nekem legalább van valakim, aki ragaszkodik hozzám, és feltétel nélkül szeret” – mondta el az érdeklődő újságírónak.

„Egy fiatal nőnek feltétlenül szeretetre és megértésre van szüksége – jelentette ki az egyik tizenéves kislány. – És ki mástól kaphatná ezt meg, ha nem a saját gyerekétől?”

A hírek szerint az egészségügy képviselete a százötvenedik terhességi tesztnél úgy vélte, hogy ez nem mehet így tovább, és elkezdett fogamzásgátlót osztani. A városka 15 iskolájában eddig is hozzá lehetett jutni a tablettához, de kizárólag szülői beleegyezéssel. A fogamzásgátlók korlátlan osztogatása felbolygatta a katolikus közösséget. A szülők tiltakoztak a döntés ellen. Részben azért, mert ezzel az ő gyermekükkel kapcsolatos kompetenciájuk sérült, részben pedig azért, mert aggódtak, hogy lányaik ennek következtében még gátlástalanabbul fognak szexuális kapcsolatot létesíteni.

Amikor egy szülő az említett iskola felől érdeklődött, a következő információt kapta: „A terhes anyák a lányod számára nem jelentenek veszélyt, hiszen ez az állapot nem fertőz. Világosítsd fel őt arról, amit tudnia kell, és biztosíts számára meghitt családi légkört. Akkor nem fogja szükségét érezni annak, hogy az anyaságba meneküljön, és idő előtt vállalja a felnőtt élet felelősségét.”

Az említett eset azonban korántsem általános. A lányok nagy többsége még mindig váratlanul és véletlenül lesz terhes. 7 százalékuk szerint jobb lett volna, ha még vár a nemi élet megkezdésével. A teherbe esett 13-14 évesek egyenesen erőszaknak nevezik, ami velük történt, és a terhességért barátjukat hibáztatják.

A házasság előtti nemi élettől való teljes tartózkodás, amire az amerikai kormány által jelenleg szponzorált szexuális nevelés épül, nem bizonyult hatékonynak. A másik véglet: az ingyenes óvszerosztás sem hozott eredményt. A gyerekek általában nem védekeznek, mert technikai és lelki szempontból is problémásnak találják a fogamzásgátlást. Ugyanakkor egymást is arra biztatják, hogy minél korábban kezdjék el a szexuális életet. Ezt bizonyítja a 15 évesnél is fiatalabb terhesek növekvő száma. A korán vállalt terhesség az esetek többségében derékba töri a nők karrierjét. Az iskolát többnyire befejezik ugyan, de egyetemi diplomát csak néhányan szereznek közülük.

Internet-pornográfia – szexuális függés

Szülők, pszichológusok és szociális munkások jelzik az internet-pornográfia tinédzserekre gyakorolt óriási hatását. Az Egyesült Államokat a pornográfia szuperhatalmának mondják, e témában jelenleg 245 millió webhely létezik. (Németország a következő a sorban, ott 10 millió pornográf oldal érhető el.) Vizsgálati adatok szerint a gyerekek 90 százaléka 9-10 éves kora körül véletlenszerűen bukkan e „forrásokra” többnyire leckeírás közben, és nagy részük kényszert érez arra, hogy újra meg újra ráklikkeljen.

Aggasztó kutatási eredmények jelzik, hogy egyre több tinédzser tekinti a kényszerítést és az erőszakot a szexualitás természetes részének. Klinikai vizsgálatok bizonyítják, hogy a kórosnak minősített szexuális viselkedés miatt kezelt gyerekeknek egyáltalán nincs tapasztalatuk az egészséges szexuális attitűdről. A nemi élettel a pornográfián keresztül ismerkedtek meg, és az általában nagyon fiatal korban szerzett első élmény lett a testiségről alkotott elképzelésük, majd gyakorlatuk alapja. Elkeserítő jelenség, hogy számos lány, sőt fiú számára is vonzó perspektíva pornósztárrá válni, de legalábbis követendő példaként tekinteni a pornósztárokra.

A problémássá vált szexuális viselkedés miatt ápolt páciensek kétharmada a gyerekkori internetes hatásokból eredezteti problémáit. Azt mesélik, hogy a világhálón látott képek uralják minden gondolatukat, életük központjává válnak, és egyre sokkolóbb képek kellenek ahhoz, hogy elérhessék a kívánt hatást. A betegek nagy része a képzelődéstől a tetthez, az aberrált cselekedethez vezető utolsó lépést egy, a maga számára is váratlan pillanatban teszi meg.

Szakemberek szerint a szülőknek és nevelőknek érdemes felfigyelni néhány jellemző mozzanatra. Ha a gyereknek szocializálódási problémái vannak, ha rendszeresen nála lényegesen fiatalabb gyerekekkel van együtt, ha önértékelési zavarokkal küzd, ha elhanyagolja a külsejét, ápolatlan, akkor feltételezhetően boldogtalan, labilis, és fennáll a veszélye annak, hogy a vágyaiba menekül. És e menekülés egyik lehetősége éppen a pornográfia.

Sok szülő, ha ilyen rendellenességet tapasztal, szégyenében leblokkol. Abban reménykedik, hogy a szexuális viselkedéshez kapcsolódó problémák maguktól elmúlnak. Az orvosok azonban ilyenkor szakkezelést ajánlanak. Ha ugyanis sikerül megértetni a pácienssel, hogy az állandó stimulálás, a partnerek gyakori váltogatása, az önmutogatás, a szándékos fájdalomokozás, illetve -keresés nem számít normális viselkedésnek, elfogadják a terápiát, ami a legtöbb esetben sikeres.

A tinédzserkori terhesség és a szexuális függés általában már kész tény, amikor a szülő tudomást szerez róla, így a legtöbb esetben csupán a további problémáktól, illetve a meglévők állandósulásától tudja megvédeni a gyerekét. Ahhoz azonban, hogy az új kihívásokkal küzdő új generáció támaszává tudjon válni, a legtöbb családnak, illetve az oktatási és a gondozói hálózatnak még nagyon sokat kell fejlődnie.

Subert Mária

45 üzenet

  1. maria szerint:

    Kedves Csilla,

    Köszönöm az ismertetést, úgy itélem másoknak is hasznos lehet az amit itt leírtál.

  2. csilla szerint:

    Kedves Mária!
    Eltelt egy félév! Drogosomról pár szót: májusban fegyelmivel eltanácsolták középiskolájából, már bort is bevitt órára, ami ki is borult, mint az igazgatójánál a pohár. Nem tűrhette tovább deviánssá váló magatartását. Kétségbe estem!
    Beszélgettünk, azaz beszéltem, beszéltem, beszéltem. Ő közben arcokat vágott, műkörmeit igazgatta. És ez volt az a pont, amikor megvilágosodtam. Nem lehet teljesen apatikus, ha a körmeire vigyáz. Kértem, hogy egy hónapig minden nap, ő és élete párja, írja le, hogy nap mint nap mit csinál és hozzák el nekem egy hónap múlva. Hát nem voltam benne biztos, hogy egy hónap múlva önként bekopog hozzám, De!! Mégis!! Hozták a papírt. Természetesen minden nap szinte ugyan azok ismétlődtek, attól függően, hogy esett-e az eső, vagy sütött a nap.
    Aztán kértem őket, írják le mit jelent nekik az élet, mi az a cél, mi a boldogság, mi a szerelem, fiatalság, öregedés, mi a legszörnyűbb betegség? Mit tennének meg egymásért? Nem írt drogos semmit, csak az élete párja. Élete párja deviáns magatartásért került ki a középiskolából 16 évesen, holott jeles tanuló volt (roma származású lévén pedig) azt mondta szeretne tanulni, de tudja , hogy elrontotta. Drogos nem szeretne tanulni, mondta. Majd elbeszélgettünk a címszavakról, élete párjával, drogos csak hallgatott. Ajánlottam ,hogy íratkozzanak be a helyi könyvtárba és valamit olvassanak el a következő alkalomra, írják le mit jelentett nekik. Drogos mondta, krimit is lehet, mert szereti a gyilkosságot? Ezzel már már felbőszített. De akkor hirtelen beugrott, hogy talán a halálközeli élmények foglalkoztathatják? (öngyilkosság, figyelmeztetőleg csak úgy a környezetének) El kezdtem neki mesélni Poltz Alainról. És bejött: ez érdekelné.
    És áttörés, könyvtárost felhívtam, mondta: bejelentkeztek, kivittek három Poltz könyvet. Reménykedtem, de kiabálni az örömtől még nem mertem. A nyár nagyon lassan telt. Június: elolvasták! Élete párja nagyon meg volt hatva, hogy ezt tőlem hallotta. Drogos nem mutatott lelkesedést. Letörtem.
    Július: iskolát kellett keresni. Élete párjának ajánlottam az esti gimnáziumot, azt mondta lenne kedve hozzá, egy városba tudna járni drogossal. Drogos mondta, ő is csak gimibe íratkozna, mert máshová hülyék járnak. Istenem mikor törik meg! – már kezdtem kétségbe esni. Agugusztus: nem íratkozott be szakiba, mert a gimibe nem vették fel. Telefonáltam és telefonáltam, közben érveltem a családi pótlékkal. aztán beíratkozott.
    Együtt járnak most, csak más iskolába. Drogos szakiba, ahol csak ötösei vannak és még egy órát sem hiányzott. Élete párja, hetente háromszor a gimibe estibe 11. évfolyamba, jelenleg 10-11.-es matek könyvet keresek a számára.
    Drogos drogambulanciás kezelése véget ért, végig együttműködő volt, mentes lett. Élete párja mindig elkísérte. Rendőrségre bevitte a papírt, ahonnan majd küldik a határozatot a pártfogónak.
    Még mindig nem mondom, nem merem mondani, hogy kész a nagy mű, de a mi kis hullámvasútunk azt hiszem elindult. remélem. Szüleihez nem hajlandó visszaköltözni, de anyukájával és nagymamájával hetente összejárnak. Vagyis ellátogat hozzájuk. Már majdnem egy éve, hogy kapcsolatban vagyunk.
    Módszertani vezetőm egy ülésen azt mondta, hogy az a családgondozó, aki két év alatt nem oldja meg a védelembe vételt, annak a munkájában hiba van és ő jó megoldásnak látja azt, ha gondozottját átadja egy másik családgondozónak, hátha az új módszereket tudna alkalmazni a gondozási folyamatban. megrémültem. alig telt egy év, ez is hullámvonalas volt, mégis elindítottam egy folyamatot. a bizalom kérdése még így is nehéz volt drogosom számára. elgondolkodtam: tényleg, lehet hogy én csináltam rosszul! Én úgy érzem két év nem biztos, hogy elég egy kapcsolathoz. Ha van ötleted szívesen meghallgatnám, megfogadnám.

  3. Subert Mária szerint:

    Kedves Csilla!

    Köszönöm hogy leírtad a fejleményeket.

    Mindannyian tudjuk hogy bármilyen drogtól való megszabadulásnak különböző fázisai vannak. Mindegyknek megvan a maga nehézsége a függő személy és a gondozó számára egyaránt. Természetesen leírható az hogy mi a tipikus eset, mégis, az idő és az eredmény döntően a drogfüggő személytől függ.

    Különböző módszerek más-más adatokat adnak meg. Általában több hétbe kerül csak azt elérni hogy a drogos ne tagadja magát a függést. Ezután a személynek meg kell tanulnia valamivel helyettesíteni azt a kívánságot ami a drogfogyasztásra motiválja őt, struktúrát vinni az életébe és megérteni a saját tulajdonképpeni problémáját. Ez általában három honapba kerül, bár ha pszichológiai problémak is jelen vannak, 6-12 hónapig is eltarthat. Pszichiátriai esteknél sokkal hosszabb ez a fázis.Én azt látom hogy az illető szociális problémái éppúgy késleltetik a pozitív változásokat.

    A drogfogyasztásból felépülő személy a szociális munkásban egy segítőt lát a józansághoz vezető harcban.
    Ez akkor is így van ha ezt nem fejezi ki.
    A partnerség a kapcsolatban azon alapszik hogy te ismered az életvitelét és a problémáit, ugyanakkor ismersz másokat akik ugyanezzel harcolnak vagy harcoltak; tudsz analizálni, levonni tanulságokat, tanulni módszereket, és emiatt képes vagy segiteni. Ezért jó ötletnek tartom hogy könyveket ajánlottál. Beszélhetsz más hasonló estekről hogy mitát és példat adjál arra hogy mások hogyan szembesültek ugyanazzal a problémával.

    A legfontosabb azonban azt elismernünk hogy a drogfüggő maga az első számú szakember abban hogy a saját életét magával “megbeszélje”. A gondozó csak abban tud eredményes lenni, hogy a gondozott egyáltalán vissztérjen hozzá folytatni az "együttműködést".

    Te nyílvánvalóan elindítottál egy jó folyamatot. Amennyire fontos az hogy ne ítéld el a drogost, fontos az is hogy te ne itéld el magad ha nem látsz teljes vagy akár részleges eredményt. A eredmény nem mindig mérhető annak aki elkezdett dolgozni egy személlyel, és gyakran látható lesz akkor amikor már mások foglalkoznak vele. Ez nem vesz el a te teljesítményedből. Mégis, ez a gondozói munka legnehezebb része hogy te magad nagyon ritkán látsz sikert. Szakemberek ezért hangsúlyozzák annak fontosságát hogy a gondozóknak maguknak is legyenek gondozóik.

    Holott egyetértek azzal hogy két év gyakran nem elég egy kapcsolatra, hasznosnak látok két év után egy cserét. Azt azonban mérlegelni kell hogy a gondozott a gondozó elvesztését nem érzi e személyes kudarcnak majd. Talán ezzel érvelhetsz, ha szeretnél tovább is segíteni.

    Gratulálok az elért változáshoz, ami igazán nagy teljesítmény.

    Mária

  4. Anikó szerint:

    Kedves Mária és Csilla!

    Egy kezdő pedagógus tapasztalatlanságával és tanácskérésével fordulok Önökhöz. Egy középiskolában tanítok többek között önismeretet, és többek között a "hírhedt" osztályok egyikében is. A mai napon teljesen véletlenül (egy játék során) kiderült, hogy az egyik fiú (aki éppen nem volt jelen) drogozik és másokat is kínálgat az iskolában. Amúgy egy nagyon kedves, de elég zűrös fiúról van szó, aki már bukott, már megjárt sok iskolát, és akinek nincs rendes családi háttere sem (szülők nemrég elváltak, anyuka nagyon laza, kb. együtt bulizik a gyerekeivel). A kérdésem az lenne: mit tehet, mit kell tennie ilyenkor egy tanárnak? A gyerekek megkértek, hogy ne tárjam fel az ügyet az osztályfőnökük előtt, de ez úgy gondolom, megvalósíthatatlan. Ugyanakkor nem akarom elveszíteni a bizalmukat sem. Segíteni szeretnék a fiún, de nem tudom mivel segíthetnék a legjobban; nem hiszem, hogy a hallgatás lenne a legmegfelelőbb.

    Minden választ, segítséget előre is köszönök! Anikó

  5. OFOE szerint:

    Kedves Anikó! Ha már a tudomásodra jutott a dolog, feltétlenül foglalkoznod kell vele, de ne akard egyedül megoldani. Mivel a fiú társai tárták fel előtted az ügyet, ők a "titokgazdák". Ha ők nem szeretnék bevonni az osztályfőnöküket, erre nyilván okuk van, és ezt a kívánságukat tiszteletben kell tartani, ha meg akarod őrizni a bizalmukat. Talán segíthetnek is az ügy kezelésében, például abban, hogy a fiú legalább az iskolában ne kínálgasson másokat. Az első feladat rávenni a fiút egy négyszemközti beszélgetésre, tisztázni az ő hozzáállását, illetve bemérni az ügy súlyosságát. Mind a dolog alul- mind a túlértékelése gondokat okozhat.Ha az érintett ettől elzárkózik, a dolog nagyon bonyolulttá válhat, hiszen az ő ellenére keveset lehet tenni, így viszont a tudomásodra jutott tapasztalat nagy teher és felelősség a számodra. Ha az osztályfőnök nem is jelent bizalmi személyt talán akad más segítség (gyermekvédelmi felelős, pszichológus, addiktológus). Egy négyszemközti beszélgetéssel lehetne indítani, és azután óvatosan továbblépni. Az első feladat nyilván az érintett fiú megnyerése, és tájékozódás az ügy súlyosságáról. A megfelelő információk birtokában megalapozottabban dönthetsz arról, hogy kiket célszerű bevonni. Reméljük, segítettünk egy kicsit. Ha további kérdéseid vannak, megkereshetsz bennünket a honlap Kapcsolat rovatán keresztül is.

  6. Kiszler Albertné szerint:

    Kedves Anikó!
    Véletlenül olvastam kérdésedet, és bár nem gondolom, hogy biztosan az általam javasolt megoldás a legjobb, mégis elmondom én mit tennék, 32 éves tapasztalattal. Tehát: ha kiadod a csoport-titkot, biztosan elveszíted a csoport bizalmát, ami a sikeres önismereti foglalkozás egyik záloga. De úgy sem tehetsz, mintha semmiről sem tudnál… Én biztosan felvenném a kapcsolatot valamelyik helyi segítő szervezet képviselőjével, és folyamatosan kapcsolatban is maradnék vele, amíg le nem zárul ez az ügy.(Valószínű azt javasolják majd, hogy járjon be hozzájuk un.elterelésre)
    A srácot behívnám, és négyszemközti beszélgetésen elmondanám mit tudok, figyelmeztetve a lehetséges következményekre.
    1.büntető-jogi (a fogyasztás, de főként a
    terjesztés)
    2.szülők tájékoztatása (miután ez a helyzet a
    fiatalkorú testi épségét, egészségét
    veszélyezteti)
    3.döntés elé állítanám,miszerint
    – a terjesztés minden formáját azonnal be
    kell szüntetnie és
    – vagy bejár rendszeresen az elterelésre
    – vagy kénytelen leszel tovább lépni, és
    hogy
    – a csoporttal is meg kell beszélnetek
    Az elterelés mellett, heti rendszerességgel négyszemközti beszélgetésekre hívnám.
    A csoporttal is tisztázni kell a helyzetet, de feltétlen a srác részvételével. Én elmondanám nekik, hogy
    – milyen dilemma elé kerültél?
    – hogy mért muszály lépned,
    – hogy milyen döntés elé állítottad a fiút,
    és hogy Ő mit választott?
    – felhatalmazást kérnék a csoporttól, hogy
    tájékoztassam az ofő.-t a történtekről,
    elmondva nekik, hogy ez mért lenne fontos,
    és hogy milyen helyzetbe hoznak téged, ha
    nem hatamaznak fel a tájékoztatásra.

    Hát, kb. ennyi. érdeklődve várom a folytatást.
    Magdi

  7. Subert Maria szerint:

    Kedves Anikó!

    Egy ekezet nelkuli valaszt kuldok, mivel ez gyorsabb. Remelem hogy ez a forma eppugy ertheto.

    A helyzet sohasem egyszeru ha az emberek szemelyes szabadsagukban maguk ellen vetenek.
    Peldaul ha dohany-, alcohol-, gyogyszer- es drogfogyasztokka valnak. Innen inditva, a kerdesedre a valasz az, hogy a legfontosabb azugyben lepned hogy a fiu drogot terjeszt az iskolaban, ami tul van a szemelyes szabadsagan. Ez nem valasztasi lehetoseged, hanem kotelesseged. Errol beszelned kell egy harmadik szemellyel, te tudod ki az a te iskoladban.

    Ezutan a legfontosabb feladat tajekoztatni az osztalyt – az osszeset az iskolaban – hogy a drogterjesztes rendorsegi ugy. Ehhez nincs szukseged tanu megnevezesere, ez lehet altalanosan tema.

    A masodik lepest akkor tennem meg amikor konkret lehetoseg kinalkozik arra hogy a fiuval egyeni teljesitmenyerol beszelgessek.Ugy gondolom, ezt barmelyik pillanatban meg lehet tenni. Ha gyakran faradtnak, levertnek, vagy ellenkezoleg, gyakran tulzottan “feldobottnak”, fektelennek latod, ha nem tudja teljesiteni napi feladatait. En egy szemelyes beszelgetest inditvanyoznek. A beszelgetest az en megfigyeleseimmel inditanam, es felvazolnam a perspektivakat: mi az ut vege ha vannak pozitiv celjaink es mi az ut vege ha nincsenek. Konkretan elmondanam hogy a drogfogyasztas gyanuja all fenn a viselkedese es a teljesitmenye alapjan. Beszelnek vele az egeszsegugyi, psziches, anyagi es lehetseges jogi kovetkezmenyekrol es biztositanam ot hogy a beszelgetesunk diszkret marad. Elmondanam azt hogy milyen szaksegitseg erheto el es hogyan (akkor is ha o a drogozast tagadja). A szemelyes beszelgetesben arra is kiternek hogy a drogterjesztes milyen buntetessel jar. Ezeket mint informaciot kozolnem. Sajnos, mint ahogy az egyeb elobb emlitett karos anyagok – nikotin, alkohol, gyogyszerek – a drogfogyasztas is a szemelyes ugyek kategoriajaba tartozik, amennyiben az illeto nagykoru.

    Ha a gyerek kiskoru, az emlitett beszelgetest a szulovel kell folytni. Az igazgatot tajekoztatnod kell a lepeseidrol, es a szulovel valo beszelgetesre mas vezetot kell megkerned. Ez konkretabb kell legyen, es nevtelenul hivatkozni kell arra hogy milyen informaciok vannak. Sajnos, a legtobb esetben gyors pozitiv fordulat nem varhato. Marad az emberi kapcsolat erositese a gyerekkel…ennek erejeben en jobban bizom.

    Maria

  8. Anikó szerint:

    Kedves Mindenki!

    Nagyon szépen köszönöm a tartalmas válaszokat. Mióta megtudtam az ügyet, sikerült beszélgetnem mind az osztállyal, mind a fiúval. Az osztálytársakkal való beszélgetést azért tartottam első lépésként fontosnak, hogy megmondjam nekik, ez súlyosabb ügy, semmint gondolták, és a fiúval közölni fogom, hogy tudok a dologról. Legnagyobb meglepetésemre nagyon pozitívan fogadtak (természetesen volt pár ellenvélemény, de nem jelentős), és nagyon felnőttesen álltak az ügyhöz (átlátták a veszélyt stb.). Utána a fiúval is beszéltem, négyszemközt is és csoportosan is – fogadtatás: "Tanárnő, csak ennyiről van szó? – nevetés – De hát az iskolában nem csak én szívok füves cigit!"…Ezen már negatív értelemben lepődtem meg. Nagyon nem értette a dolgot, hogy én miért avatkozok az ő iskolán kívüli életébe, hiába mondtam bármit, kb. vállrángatás, nevetés volt a válasz. Az osztálytársak is ekkorra megváltoztak, és kezdték mondogatni, hogy hát ők a bizalmukba fogadtak, meg én kb. olyan vagyok, mint egy pszichológus, aki úgysem mondhat el semmit. Végül nem történt nagy előrelépés, annyiban maradtunk, hogy holnap minderre még visszatérünk…Itt tartunk jelenleg. Azóta teljesen más forrásból megtudtam, hogy a fiú a testvérével együtt otthon gyártja ezeket a cigiket – attól tartok, az anyukának minderről tudomása is van. A fiú sajnos már rossz hírrel került vissza ebbe az iskolába, és ha lesz még valami probléma, kicsapják; amit nem szeretnék, de tényleg nem tehetek úgy sem, mintha semmiről nem tudnék. Ráadásul a srác tavasszal 18 éves lesz, és már most mondogatja (az osztályfőnöküknek), hogy akkor neki milyen plusz jogai lesznek.
    Amit az ügy során pozitívnak találtam, az az, hogy az osztály nagyon nagy összetartást mutatott, a fiú érdekében hajlandók összefogni.
    Az ügy egyre bonyolultabbnak tűnik számomra (főleg így, hogy önismereti órán derült ki). Nagy kincs számomra a diákok bizalma (főleg egy ilyen zűrös osztályé), tényleg nem akarom elveszíteni.

    Köszönöm még egyszer valamennyi választ, mindezek olvasása után remélem sikerül minél jobban megoldanom a dolgot; jelenleg mindenekelőtt a holnapi beszélgetésekre vagyok kíváncsi. Remélem még nem rontottam el semmit.

    Köszönettel: Anikó

  9. Rózsa szerint:

    Kedves Anikó!

    Sajnos egyre több ilyen eset élünk meg. Talán járható út lehet, ha szövetkezel az iskolaorvossal. Ahogy téged, úgy őt is köti ugyan a titoktartás, az ügyet megbeszélhetitek, kérheted a tanácsát is. Egy szűrés pedig akár meg is oldhatja a helyzetet. Ha puszta véletlen, pont ezt a korcsoportot/osztályt szűrné, kiszúrhatja a srácot minden feltűnés nélkül. Ketten együtt talán többet tudnátok érte tenni. És te sem követnél el az osztállyal szemben nyílt árulást.
    Rózsa

  10. Anikó szerint:

    Kedves Rózsa!

    Köszönöm a válaszát. Sajnos az iskolánkban nincsen iskolaorvos avagy pszichológus, tehát ilyen személyhez nem fordulhattam – maradt egy vezető személy, akiben megbíztam, és aki szerencsére higgadtan fogadta a dolgot (szó sem esett kicsapásról stb.). Megegyeztünk, hogy az ügyről csak mi ketten fogunk tudni, senki más, nehogy botrány legyen belőle; emellett pedig e vezető személytől megtudtam, hogy éppen a közeljövőben lesz egy szűrés az iskolában – ott pedig valószínűleg, ahogy Ön is írta: "minden feltűnés nélkül" ki fogják szűrni a fiút, és ezután megindulhat a segítségnyújtás.
    Az ügy tehát eddig a szintig jutott el, hogy hogyan tovább, az majd csak a szűrés után derülhet ki.

    Még egyszer köszönöm Mindenkinek a válaszokat, a segítséget, amely tényleg hatalmas volt, főleg egy pályakezdőnek.

    Köszönettel: Anikó

  11. csilla szerint:

    Segítség!
    gyakorló középiskolai pedagógusok, osztályfőnökök, ifjúságvédelmi felelősök tanácsait kérném! Milyen módszerek állnak rendelkezésükre, ha a tanuló 11.-es és már a harmadik középiskolájába jár, sokat hiányzik iskolából,(nyilván ez csak tünet) felmerül a "korai" szexuális függőség kialakulása. A családi háttér minimálbérből élő, kemény fizikai munkával pénzt kereső szülők, akik napi 14-16 órát dolgoznak, iskolával esetleg telefonon tudják tartani a kapcsolatot. A gyermek iskolája az a tipikus szakiskola, ahová a leghátrányosabb szülők gyermekei járnak. A város is hátrányos helyzetű, a környék pedig az egyik legmagasabb munkanélküliségi rátát produkálja észak-kelet mo-n.

  12. Juli szerint:

    Kedves Csilla!
    Nagyon jó lenne, ha akadna olyan gyakorló pedagógus, aki ehhez konkrét módszereket tudna ajánlani, bár kétlem, hogy ezeket az ügyeket pusztán a módszertani repertoár bővítésével hatékonyan meg lehetne oldani.
    Az általad emlegetett konfliktushalmaz olyan, amit egy bizonyos kategóriarendszerben "extrém" konfliktusoknak hívunk, és amelyek valódi megoldásához a pedagógus önmagában kevés. A legtöbb, amit tehet, hogy az iskolai szinten javítja a klímát, tehát olyan optimális környezetet alakít ki, hogy azon belül élhető legyen a világ. És legalább nem ront a helyzeten. A szakiskolák nagy részében ez több okból nem igazán sikerül, bár akadnak jó példák is. Persze az sem megoldás, hogy a áthárítva a problémát a társadalom, a közoktatás-irányítás anomáliáira, meg sem próbálkozunk ezeknek a gyakran kemény helyzeteknek a kezelésével. Itt több szakmának is össze kellene fognia (pszichológusok, szociális munkások, gyámügy, additkológusok stb.), de a közismert okok miatt ez ritkán valósul meg. Valóban jó lenne pozitív példákat hallani.

  13. csilla szerint:

    Persze előttem is ismertek ezek a tények, de azért kértem a segítséget, mert már a sokadik ilyen kliensem van. A hátborzongató az, hogy az iskolák egy része, mintha nem ismerné a törvényeket, és 150-80. óra igazolatlan hiányzás után értesíti először a szociális ágazatot. Nyilván a szülők is a felelősök közé tartoznak, a most említett szülők a keményen dolgozók közé tartoznak, akik az elszegényedés határán libikókáznak és tíz körömmel ragaszkodnak a még meglévő munkahelyükhöz. Az oktatási intézményt is magára hagyottnak érzem, mert egy 30 km-es sugarú körből, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket próbálnak oktatni. Az intézményekben nincs pszichológus, alig van szabadidős tevékenység, pedagógusok megkeseredettek, robotszerűek.
    Jövőre a családsegítő szolgálatokat a 2000 fő alatti településeken megszünteti a finanszírozás.
    Ha valaki a környékéről jó közösségi kezdeményeseket tud írja már le ide. Hát, ha szép lassan be lehetne erre is indítani valamit.

  14. Subert Maria szerint:

    Egy rovidke iras erejeig szeretnek visszaterni a problemahoz: ahhoz ugyanis hogy embereket nem tudunk – eroszakkal vagy anelkul – megvedeni sajat maguktol. Masokat viszont meg kell vedenunk toluk.

    Az a korosztaly aki nem talalkozott drogokkal a sajat kozepiskolas eveiben, elrettenve nezi a kulonfele halucinogenek es hangulatjavitok rohamos terjedeset. Emlekeztetni szeretnem mindezeket arra, hogy a fold mas reszein, ahol a nagyszulok, szulok (tehat tanarok) generacioja maga is hosszabb vagy rovidebb ideig drogfogyaszto volt (vagy ma is az), a dolgokat nem nezik ilyen aggodalommal. Amerikaban, azzal a torekvessel egyutt hogy a droghasznalatot legalizaljak, azt a hivatalos nezetet kezdik terjeszteni, hogy az alkohol sokkal karosabb mint a drog.

    Nyaron volt szerencsem egyutt lenni olyan kivalo kepssegu Amerikai egyetemistakkal akik minden tabunak tekintett dologrol hajlandok voltak nyiltan beszelgetni. Ennek kapcsan kitalaltuk, hogy a teremben, ahol kb. harminc ember tartozkodott, en voltam az egyetlen aki nem hasznal drogot, anti-depresszansokat, vagy egyeb hangulatjavito es stimulalo szereket. Tovabbmegyek: a teremben levo osszes tanulonak MINDEN csaladtagjara valamelyik emlitett szert hasznalja.

    Ezt csak azert tartottam fontosnak elmondani, mert Magyarorszag – a globalizacioval – ennek a hatasnak eppugy ki van teve, csak minden korabbi tapasztalat nelkul. A tapasztalatlansag jo, meg buszkek is lehetnenk ra; de sajnos, a segitest az ismeret hianya neheziti. Mintahogy az ismeret hianya elvonja a figyelmet arrol hogy a fogyasztanal sokkal tobb figyelmet kell szentelni a drog terjesztes megakadalyozasara. A hely hianya miatt itt most eltekintek az ervektol, de szivesen beszelek egy masik alkalommal arrol hogy miert.

    Az emlitett esettel kapcsolatban meg mindig fenntartom azt a nezetem, hogy a legfontosabb reszre nem reagalt az illetekes iskola adminisztracioja: a drog terjesztes gyanujara (tenyere?).
    Ezt nem lehet titokkent es maganugykent kezelni. Nagyon szeretnem hallani hogy a szukseges lepeseket valaki megteszi.

    Subert Maria

  15. Juli szerint:

    A cikkben leírt „különös történetet”, amikor 17 tinédzser egy amerikai kisváros iskolájában terhesen tér vissza a nyári vakációról most filmen is feldolgozták. Itt olvashattok róla.

Hozzászólás a(z) Rózsa bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep