2010. március 16. kedd, 19:14
Elvesztette az érdeklődését…
Kristóf egy városi szakiskola tizedikes tanulója. Én vagyok az osztályfőnöke és a magyar- és angoltanára is. Ezenkívül mentorálom az Útravaló ösztöndíjprogram keretében. Ez már a második tanév, hogy együtt dolgozunk.
A 9. évfolyamon, a tanév végén kezdődtek a problémák. Az órákról rendszeresen késett. A kollégiumból mindig elment, hazautazott, illetve a barátnőjéhez. Az elvárásoknak igyekezett megfelelni, bár a kollégák nehezen tolerálták a rendszeres késéseket. Az igazolásokkal is probléma volt, s gyakran kellett levelet írnom a szülőnek az igazolások hiánya miatt. Képességei azonban megfelelőek ahhoz, hogy a szakmát el tudja sajátítani. Nincs még kialakult elképzelése a továbbtanulással kapcsolatban.
A 10. évben egyre több magatartási problémával szembesültem Kristóffal kapcsolatban. A tanórákon többször agresszíven viselkedett tanáraival, osztálytársaival, nehezen fogadta el más véleményét, csak azt találta jónak, amit ő ötlött ki. A késések egyre gyakoribbá váltak, már a kollégiumba sem akart beköltözni, így viszont az iskolába járás minden reggel több mint másfél órájába telt. Sajnos egyre többször felkészületlenül, tanszerek nélkül jelent meg, amit az osztályban tanító kollégák nemegyszer is szóvá tettek, illetve az üzenő füzetben jeleztek. A testnevelésórákról gyakran elment, ellógott.
Az esettanulmányt azért készítettem, mert szeretném kideríteni, mi okozta ezt a változást a tanulónál, illetve mik azok az események, amelyek a hozzáállásában, tanulmányi eredményeiben ilyen nagy romlást okoztak. Szeretném, ha a helyzet pozitív irányba változna, s Kristóf sikeresen elvégezné a 10. osztályt, s olyan szakmát tudna tanulni, amivel boldogulni tud majd a felnőtt életében.
A megismeréshez alkalmazott módszerek
Kristóf szokásait interjúval és megfigyeléssel, tanulmányi eredményeit dokumentumelemzéssel (napló, dolgozatok, üzenő füzet, Szakiskolai Fejlesztési Programos felmérések), a tanulótársaihoz való viszonyát szociometriai felméréssel, megfigyeléssel, illetve az osztályban tanító tanárokkal folytatott megbeszéléssel, a családi körülményeit az édesanyával és a tanulóval folytatott interjúval vizsgáltam.
A családra vonatkozó adatok
Kristófnak hét testvére van, ő a legidősebb fiúgyermek a családban. Az édesanya otthon van a kicsikkel, az édesapa csak időszakosan dolgozik. Rendszeres jövedelmüket a családi pótlék és a szociális támogatások, segélyek adják.
Az édesapa rendszeresen csak a tavaszi, nyári időszakban vállal munkát. Vidéken, egy kétszobás házban élnek, mely a családlátogatáson szerzett benyomásom alapján viszonylagos rendezettséget mutat. Az édesanya szokott takarítást, bedolgozást vállalni, mert a segélyekből nem tudnak megélni.
Kristóf sokat segít otthon mind a házimunkában, mind a gyerekekkel kapcsolatos gondok megoldásában. Ha az édesanya dolgozik, ő vigyáz a kistestvéreire. Az ösztöndíját sem magára költi, hanem a családjára; a szükséges kiadásokat fedezik belőle.
A tanulással kapcsolatos jellemzők
Az otthoni és a kollégiumi tanulás
Kristóf nagyon keveset tanul. A kollégiumi nevelőtanára szerint a kötelező tanulási idő nagy részét unatkozással, „bambulással” tölti. A leckéje gyakran hiányos, vagy egyáltalán nincs kész. Könyveit rendszeresen otthon hagyja, hogy legyen indok arra, hogy hazamehessen, vagy ne kelljen tanulnia.
Az iskolai tanulmányi eredmények
Kristóf az órán elsajátított tananyagból „él”. Mivel figyelme mostanság nem megfelelő, és sorozatosan elkésik, ez a tanulmányi eredményén nagyon meglátszik.
A humán tárgyakból jobb teljesítményt nyújt, az angolórákon ő az egyik legjobban teljesítő tanuló. Ha az órán lehetőséget kap arra, hogy felkészüljön, akkor jó teljesítményt produkál. Magától viszont ezt képtelen megcsinálni. Mindig kell valaki, aki segíti, támogatja, figyelemmel kíséri a munkáját.
Jegyei változatosak, sajnos az előző tanévben jellemző kiegyensúlyozottság – hármasok, négyesek – nem jellemző már. Teljesítménye hullámzó, sok az egyes és a kettes érdemjegye.
Testnevelésből rendszeresen elégtelen jegyet szerez. Az órákról elmegy, vagy át sem öltözik. A tantárgyat tanító kollégával nem jó a viszonya, többször szóváltás is volt közöttük. Az agresszivitás a nem megfelelő szóhasználatból és tiszteletlenségből fakad.
A reáltárgyak nem érdeklik, az órákon inkább rajzol, vagy mással foglalkozik.
Kristóf képességei és érdeklődése
Kristóf átlagos képességű gyermek, tanulási zavarai nincsenek. Logikusan gondolkozik, átlátja az összefüggéseket, bár az alkalmazás néha gondot okoz nála.
Az édesanya elmondása szerint otthon inkább a testvéreivel foglalkozik, vagy a „férfi” munkát végzi, nem vagy csak nagyon ritkán tanul. Olvasni szeret, gyakran számítógépezik. A rajzolás is kedvelt elfoglaltsága, bár a szakmai tanára szerint a kötelező rajzokat nem, illetve pontatlanul, hanyagul készíti el.
Kapcsolatrendszere, magatartása
Az osztályban barátja nincs, a pszichopedagógus által elvégzett szociometriai felmérésből kiderült, hogy az osztály peremén helyezkedik el. Nem is keres barátokat, nem is próbál beilleszkedni a közösségbe. A csoportos feladatokat nem szereti, kooperálni az osztálytársakkal nem szeret. Inkább az egyéni munkákat részesíti előnyben.
Úgy érzi, hogy nem értik meg, nem fogadják el, s a konfliktusok mindig ebből alakulnak ki. Könnyen bepörög és agresszívvá válik. Ilyenkor csak a „magára hagyás” segít. Nehezen higgad le, s a kompromisszumkötésre sem hajlandó. Meglehetősen makacs és önfejű.
Részlet a Szakiskolai Fejlesztési Program felméréséből
„Szociális kompetencia: Nem kívánsz véleményt nyilvánítani szélsőséges magatartásodról annak ellenére, hogy felismered azokat. Kissé közönyösen viselkedsz. Nem mindig veszed észre mások érzéseit. Többnyire csak azokat ismered fel, amelyeket már te is átéreztél. Vigyázz, nehogy közönyössé válj! Csak ritkán válsz aktív kezdeményezővé. Legtöbbször kivárod, hogy mások tegyék meg az első lépéseket. Céljaid eléréséhez már megtetted az első lépést: határozott elképzeléseid vannak arról, mire van valójában szükséged, milyen igényeid vannak. Válaszaidból úgy tűnik, te nem szívesen vagy saját magad »menedzsere«. Saját érvényesülésed érdekében valaki más támogatására számítasz.”
Pedagógiai beavatkozások
A tanórán belüli fejlesztés lehetőségei
Kértem az osztályban tanító kollégáimat, hogy jobban figyeljenek Kristófra, több egyéni feladatot adjanak neki, dicsérjék meg, ha jól dolgozik, hogy pozitív megerősítést kapjon. A csoportmunkák során olyan feladatokat bízzanak rá, melyek sikerélményt hoznak a számára. Például a rajzos tevékenységekkel bízzák meg, ő legyen az, aki a feladatokat felolvassa a többieknek, s a számítógépes feladatoknál is engedjenek nagyobb teret neki. Mint magyartanára nagyobb figyelmet szentelek a kommunikációs készségének fejlesztésére. Többször kérem a tanórákon a tananyaghoz kapcsolódó prezentációk elkészítésére, bemutatására. Véleményem szerint így az osztálytársai sokkal jobban megismerik, s jobban figyelnek rá. Az angolórákon jól teljesít, a nyelv érdekli, jó alapokkal érkezett. Az órákon sokat jelentkezik, aktívan vesz részt a munkában. Itt próbálom a páros feladatokba jobban bevonni.
Informatikából külön feladatokat kap, amit otthon kell megcsinálnia. Sajnos ezekkel nem mindig készül el.
Matematikából szorgalmi feladatokat kap, nemcsak ő, hanem az osztály is. Kértem a kollégát, hogy gyakrabban hívja ki a táblához, s szóban is mondassa el vele a feladatot, s azt, hogy hogyan oldotta meg.
Nagyobb figyelmet kértem az osztályban tanító kollégáktól a kooperatív órákon a csoportbeosztással kapcsolatban: ne hagyják, hogy kivonuljon a munkából, s figyeljenek arra, hogy ne szekálják, ne csúfolják a társai.
Iskolán belüli, de tanórán kívüli fejlesztés lehetőségei
Az iskolában korrepetáló, felzárkóztató délutáni foglalkozások nincsenek, ezért heti két alkalommal foglalkozom vele délután. Együtt tanulunk. Ilyenkor a dolgozatokra, felelésekre készülünk, tanulási technikákat sajátítunk el. Sajnos nem mindig jelenik meg a foglalkozásokon. Kifogásként azt mondja, hogy haza kell utaznia. Az édesanya elmondta, hogy mennyire kötődik Kristóf a testvéreihez. Kértem az édesanyát, hogy hét közben ne adjon a fiának feladatot, s erősítse gyermekében, milyen fontos, hogy jó szakmája legyen, és biztos kenyérkereső váljon belőle. Csak így lesz képes a saját lábára állni, és könnyebb életet teremteni a családjának.
Az iskolában pszichopedagógus dolgozik, akit kértem arra, hogy külön foglalkozzon Kristóffal. Heti egy alkalommal találkoznak, és megbeszélik a problémákat. Kértem, hogy az agresszív kirohanások okát keressék meg. Az édesanyát is bevonta a kolléganő, tanácsokkal látja el.
Az önálló tanulás képességének fejlesztése
A délutáni közös tanulások során olyan technikákat mutatok neki, melyeket alkalmazva sokkal könnyebben sajátíthatja el a tananyagot.
Ezeket az ismereteket megosztva a többiekkel, nagyobb tiszteletet, jobb pozíciót vívhat ki az osztályban.
A kollégiumi nevelőtanárát is kértem, hogy jobban figyeljen arra, hogy a házi feladatokat rendesen, pontosan készítse el.
—
Következtetés
Ezt az esettanulmányt azért készítettem, mert fontosnak tartottam Kristóf jobb megismerését, szerettem volna megérteni, hogy miért változott ennyit, mik voltak azok az okok, melyek tanulmányi eredménye romlásához, érdektelenné válásához vezettek.
A kollégáimmal együttműködve bízom abban, hogy nagyobb odafigyeléssel eredményesebb munkát tudunk majd végezni.
Remélem, hogy az év végére pozitív változásokat tapasztalok Kristóf fejlődésében, tanulmányi eredményében, és sikeresen felvételt nyer az általa választott szakmai csoportba.
Elek Ilona
—
Az írás esettanulmány-pályázatunkra érkezett. Köszönjük a szerző munkáját, amit a Mindennapi Pszichológia egyéves előfizetésével jutalmazunk.
Mi az ami hátrányos helyzetté tesz egy kamaszt?
A család kondíciói. 1. szülők iskolai végzettségén túl a szűk család és a nagyobb család értékrendje. 2. hol él a család? – város – peremkerület, falu – perem, szegregált területen.
Az esettanulmányból nem derül ki apuka mentális állapota, lehet hogy az alkoholizmus is közrejátszik. Lehet, hogy azért nem szívesen kollégista, mert félti a testvéreit a mindennapi atrocitástól, vagy az édesanyját félti. 3. az utazás hosszából arra következtetek, hogy vagy távol lakik a gyermek az iskolától vagy a közlekedés rossz, ami ugye a pedagógust hozza hátrányba azzal, hogy a családot otthon lássa, megismerje. 4. Jó lenne, ha a gyermekjólét vagy a családsegítő tudna kooperálni a pedagógussal, segítsék egymást, segítsék a pedagógus és a gyermek mindennapi életét. 5. A leszakadó gyermek leszakadásának okai biztos, hogy a családban keresendők. Hamar felnő, nem felhőtlen kamasz, hiányzik belőle a csibészség, kreatív csínytalanság, helyette van düh, mert nem biztos, hogy érti kamasz társai vicceit, elkeseredettség, mert már érzelmileg sem társai az osztálytársainak, családi szerepe már-már szülő pótló, ami miatt eltörpül a jövő és helyette a mindennapi megmaradás felelőssége és kényszere ül a lelkébe. 6. elveszíti motiváltságát és csak az áltatala tisztelt pedagógusnak próbál olykor-olykor megfelelni.
Na ezt a sok tapasztalatom alapján írtam le. De: a pedagógusok túlterheltsége, a családok anyagi körülményei, a szakmák kooperálásának nehézségei miatt nagyon nehéz eredményesen gyermeket gondozni.
Nagyon tetszett ez az eset, már az belőle, ahogyan ezt a gyermeket meg kívánja menteni a program és a pedagógus. Szívből kívánom, hogy sikerüljön!