OFOE Filmklub – Egy jobb világ

A Budapest Film Zrt-vel közösen szervezett filmklubunk márciusi találkozóján az Egy jobb világ című dán filmet nézzük meg. (Rendező: Susanne Bier, 2011)

Időpont: március 4., kedd, 17.30
Helyszín: KINO CAFÉ, 1137 Budapest, Szent István krt. 16.
Jegyár: 700 Ft
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A történet két szálon zajlik: előbb Afrikában járunk, ki tudja, melyik államban, a polgárháború sűrűjében, egy menekülttáborban. Anton, a svéd orvos a lehetetlenre vállalkozott: napjait méhekből kivágott magzatok és szilánkos csonkolások teszik elviselhetetlenné, miközben otthon a felesége szépen lassan eltávolodik tőle. Claus, a Londonban élő dán apa éppen most költözik haza. Felesége meghalt, egyetlen, kiskamasz fia a sírnál felnőtteket meghazudtoló komolysággal mond búcsúbeszédet, de apjával képtelen megtalálni a közös hangot. A két család sorsa hamarosan összefonódik. Anton fiát a nagyobbak csicskáztatják, az új jövevény, Claus fia pedig ezt nem hagyja. A dolgok egyre kockázatosabb fordulatokat vesznek, a folyamat végén pedig egy szerencsétlen kimenetelű robbantás áll, amit a fiúk közösen tervelnek ki.

A rendező, Susanne Bier 2011-ben Európai Filmdíjat kapott. A film ugyanebben az évben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe- és az Oscar-díjat is.

Részletek filmkritikákból

Ki kell ábrándítanom mindenkit, aki azt hiszi,hogy a gyerekek alapvetően jók. Sajnos azon keveseknek lesz igazuk, akik szerint sokszor kegyetlenek és gonoszak. Az idealista ember persze képes reménykedni, és egy jobb világról álmodni. Róla szól ez a mozi; mindenkinek, aki álmodik.

Ha tizenkét éves kissrác vagy, és senki sem ül melléd az iskolában; ha a saját osztálytársaidtól kell megvédened magad, és még a szüleid is válófélben vannak, akkor nagyon jól jön egy új fiú, aki a barátod akar lenni. Nem számolsz azzal, amikor megismered, hogy talán jóval agresszívebb, mint azok, akiktől félsz. És nem tudhatod róla azt sem, hogy nem olyan régen veszítette el az édesanyját. Hálás vagy neki, amiért nem hagyta, hogy mások bántsanak, és nem firtatsz semmit. (Cseppek, Megbocsátani)

Az Egy jobb világ esetében a hangsúly valóban a ridegségen van, hiszen a rendezőnőnek sikerült kézikamerája dogmatikus stílusjegyét megtartva, ám annak agresszív tolakodásán jócskán finomítva megközelítenie állandósult témáját. Anders Thomas Jensen forgatókönyvíróval karöltve ugyanis újra az erkölcsi dilemmák labirintusába kalauzolta nézőit.

Elias félszegsége miatt az iskolai bullying szenvedő alanya, mígnem a zavartan is határozott Christian segítségével meg nem adatik számára a visszavágás élménye. A két csonka családban élő fiú első erőszakos tettük sikeres átvészelését követően újabb áldozat után néz, akit az Elias békeszerető apját felpofozó autószerelőben találnak meg. (Filmtekercs, Nevelés kérdése)

Az anya elvesztése utáni csendben az erőszak nyelvén megszólaló Christiannak, vagy a patkányképűnek csúfolt és kiközösített Eliasnak a „nagy szavak” jelentéseit kell megtanulniuk: szembe kell nézniük a valósággal, a felelősséggel, az elmúlással, az elvesztéssel, a halállal, de megtapasztalnak a szeretetről vagy a barátságról is egyet s mást. Elindulnak a felnőtté válás útján.

Történetükkel párhuzamosan, mintegy ellenpontként megismerhetjük Antonnak, Elias apjának vívódását is, aki Afrikában orvosként dolgozik. Saját elveit kell újraértékelnie, amikor először megment egy szadista gyilkost, majd dühében engedi, hogy a tömeg meglincselje a férfit. (…)

Christian a keserűséggel teli, zárkózott fiú erőszakkal menti meg Eliast a zsarnokoskodó felsőbbévestől, nem pedig szép szóval, mint ahogy Anton próbálja meg kezelni a hasonló helyzeteket. Bár látszólag Anton elbukik, hiszen módszere – az értelmes beszéd – nem vezet eredményre a fiúk szempontjai szerint, valamint maga sem tud megfelelni elvárásainak, a történet végül mégiscsak tanulsággal ér véget, amikor az erőszak erőszakot szül, a bűntudat meg a felelősségérzet a helyes útra irányítja hőseit, melynek végén – természetesen – a megbocsátás áll. (Filmtett, Nehéz dolgaink)

Ezek a srácok képtelenek az élményeiket megemészteni, az érzelmeiket kordában tartani, és alkalmi szövetségükből induló barátságuk kis híján gyilkossá teszi őket. Az erőszak erőszakot szül elve azonban nem csak kettejük viszonyában mondatik ki. Az agresszivitás, a „ki a Jani?”, az elnyomók és az elnyomottak problémakörével Elias apjának is szembe kell néznie és nemcsak akkor, amikor a kimondatlan afrikai ország menekülttáborának betegeit gyógyítja. A film eredeti dán címe, a Haevnen vagyis a bosszú az egész filmet áthatja, miközben természetesen arra okít, hogy a megbocsátás, a „tartsd oda a másik arcodat is” az egyetlen út ahhoz, hogy megállítsuk az erőszakot, és megérkezzünk (az angol és magyar címre utalva) Egy jobb világba. (Index, Ez a való világ)

Vélemények az internetről

Szerintem már ott alapvető az eltérés közöttünk, hogy te a fejlett nyugati világ élethelyzeteiből és kifinomult igazságszolgáltatási mechanizmusaiból indulsz ki. A 3. világ egyes részein – amit a film is ábrázol – nem így működnek a dolgok! Nincs nyomozó hatóság, vádhatóság, ügyész és ügyvéd, bizonyítási eljárás, tanúk, fellebbezés, felülvizsgálati eljárás stb. Az önbíráskodás a nyugati közegben valóban elítélendő, de ebben a társadalomban ez teljesen más megítélés alá esik! Ott legtöbb esetben a jogos önbíráskodás – szemet szemért – maga az igazságszolgáltatás, s mivel ez társadalmilag teljesen elfogadott, morális problémákat sem vet fel. Az orvosi tett katarzisát épp az adta, hogy a nyugati mintákat és a szakmába vetett hitét kellett feladnia és átadnia magát a közegnek, mert ott abban a társadalomban a nyugati elvek egyszerűen életképtelenek!

A „szemet-szemért” elvet, amely alapján az afrikai dolgok,és a gyerekek tettei működnek,a krisztusi eszme alapvetően megváltoztatta,mégis az emberek nagy része még mindig így gondolkodik.(A filmben Anton karaktere képviseli – kimondatlanul – a krisztusi eszmét.) A párhuzamosság: az afrikai helyzetnek és a gyerekek bajainak hasonló alapjai vannak. Hatalmas különbség van a két világrész között, mégis, valami nagyon is hasonló. A mi kultúránk képtelen feldolgozni a halált: gyakorlatilag ebből a problémából bontakozik ki a cselekmény. Nincs hibátlan ember, mindegyik karakter hibázik. Nincs kivétel, de van megoldás.

Szerintem is főleg az erőszakról szól , és a megbocsátásról, a szó leggiccstelenebb értelmében. Ez nem egy csöpögős, hatásvadász alkotás , de ember legyen a talpán akinek nem fog csillogni a szeme a film végére. Úgy gondolom a filmben megjelenített dilemmákat a férfiak érezhetik át jobban, hiszen többnyire mi kerülünk olyan szituációba ahol el kell dönteni: ütünk, vagy másképp oldjuk meg a szituációt. Persze ettől függetlenül a nők is átérezhetik a szereplők vívódását. A Christiant alakító gyerek valami eszméletlen hitelesen játszik minden mozdulatát és szavát elhittem,és a többiek sem voltak rosszak. Utoljára talán az Amerikai história X volt, ami ennyire tudott hatni rám, ja és a Grand Torino.