A BudapestFilm Zrt-vel közös filmklubunk következő vetítésén egy 2015-ben készült ír-kanadai filmdrámát nézünk meg. Rendező: Lenny Abrahamson. A film Emma Donaghue azonos című regényéből készült, a forgatókönyv is az írónő műve.
A filmhez kapcsolódó beszélgetés vendége dr. Gyarmathy Éva, klinikai szakpszichológus. A beszélgetést Kovács Gellért vezeti.
Időpont: február 7., 17.30
Helyszín: Kino Café, Budapest, Szent István krt. 16.
Jegyár: 700 Ft (négy alkalomra érvényes bérlet ára: 2000 Ft)
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jacknek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel (port.hu).
A szoba egy horrorsztori lehetne, ám Emma Donoghue nem a borzalmakat óhajtotta feldolgozni, hanem valamiféle humánumot akart csempészni egy egyébként embertelen történetbe. Ez sikerült neki – méghozzá anélkül, hogy elbagatellizálta volna a történések rémségeit.
24 év. Ennyit volt egy szűk, földalatti bunkerben fogva tartva az osztrák Elisabeth saját apja által, aki rendszeresen megerőszakolta. Hét gyereket szült a nő ez idő alatt, hármat fent nevelt mit sem sejtő anyja, egy meghalt napokkal születése után, három pedig lent élt vele a pincében. A lenti gyerekek sosem láttak napvilágot szabadulásuk előtt – a legidősebb 19 éves volt ekkor, az egész gyermekkorát a sötétben töltötte. Bár több hasonló esetre derült már fény világszerte, a „Fritzl-ügy” mindközül a legsokkolóbb volt. Még így, három mondatban összefoglalva is kavarog a jóérzésű ember gyomra, ha belegondol a történtekbe. Emma Donoghue ír-kanadai írónőt ez a lélekgyötrő, embertelen eset ihlette meg, hogy egy felemelő, emberi történetet írjon. (Dobi Ferenc: Emberség az embertelenben. Emma Donoghue: A szoba, Filmtekercs.)
Részlet az írónővel készül interjúból
A forgatókönyvet ön adaptálta a saját regényéből. Vett észre új dolgokat benne, amikor egy másik műfajra dolgozta át?
Persze, főleg a szerkezetében. Az egyik dolog, ami feltűnt, hogy a film jellege miatt egyszerűen nincsen idő annyi mindenre, mint amit szeretnék. Ezért csak a sztori bizonyos elemeire kell összpontosítani. A történet is gyorsabban halad. A könyvben rengeteg idő van bemutatni Anya és Jack világát, és a formátum megengedi, hogy ráérősen, hétköznapi tempóban tegyem ezt. De a mozi közönsége nagyon hamar elkezdene nyugtalanul viselkedni, ha nem kezdődne el a cselekmény. A filmben a bevezető után szinte azonnal elindul a szökési kísérlet. A másik pedig a történet második felével kapcsolatos. Itt is szintén az idő a fontos, sokkal több idő van a társadalmi kritikára. Jack a regényben többféle helyzetbe keveredik: megfordul egy plázában, elmegy a nagymamája könyvklubjába, az egész egy nagyon visszafogott, kanyargós stílusban. A filmben muszáj volt ezeket az eseményeket leszűkíteni, és inkább Anya családjára, és új nevelőapjára fókuszáltunk. Közben ez a film előnyére is vált, a nagymama figurája például az előtérbe került, és vele sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az anya-lánya kapcsolat. Ez pedig a könyvben nem olyan hangsúlyos, mert más dolgok történnek. Szóval érdekes volt írni, mert bármilyen kis változás fontos következményekkel jár. (Ez a film egy tündérmese, a gonoszról szól, Klág Dávid interjúja az Emma Donoghue-val, Index).
Részletek a filmről készült írásokból
Emma Donoghue forgatókönyvíró saját regényét adaptálta, így nem volt kérdés, hogy hű marad-e a filmváltozat a könyvhöz. Ám míg a regény a kisfiú szemén keresztül mesél, Lenny Abrahamson adaptációja ritkán alkalmaz narrációt, és Danny Cohen kamerája is nagyrészt objektív megfigyelő marad. Már az is bravúros, ahogy az operatőr egy kicsi, zárt helyiségben komponál és a különböző lencsék váltogatásával hol tágabbnak, hol szűkebbnek ábrázolja a teret, de az igazán hatásos rész akkor jön, amikor kilépünk ebből a térből. Jack szökésjeleneténél ugyanis felvesszük a fiú nézőpontját, és míg a korábbi objektív látószögek elsősorban a vizuális befogadásra épülnek, addig itt az optikus érzékelést felváltja a haptikus. Ahogy egy egész életében szűk, sötét térben nevelkedett gyereknél felerősödnek a látószervekkel szemben a szagló-tapintó szervek, úgy erősödik fel a Jack nézőpontját rögzítő kamera képében is a megmutatóval ellentétben a letapogató szerep (Dobi Ferenc: Bebörtönözhetetlen szeretet, Filmtekercs).
Egy fiatal anyát látunk a gyerekével, akit egy kerti sufniban tart fogva egy őrült, majd megszöknek, és új életet próbálnak kezdeni. Nem látunk erőszakot, látványos szenvedést, csak megnyomorított lelkeket és félelmet mindentől, sok mindent az elhullajtott részletekből nekünk kell összeraknunk, és ez valószínűleg többet ér. A szoba minden mozzanatában lebilincselő, akárcsak Brie Larson játéka, és bár Abrahamson nem tudta igazán látványosan lezárni a történetet, erre elsősorban az a válasz, hogy a rendező került minden hatásvadász megoldást (Az Oscar – Melyik a legjobb film?, port.hu)
Baromi olcsó húzás lett volna annyival letudni a témát, hogy a film végén anyának és fiának sikerül megszökni a tömlöccé alakított fészerből, ezért is kifejezetten örvendetes, hogy erre már a film közepén sor kerül. Az idáig vezető jelenetek a legerősebbek, hiszen megtudjuk milyen a gyerek szemszögéből ráébredni, hogy az egész eddigi élete hazugság volt, és tényleg létezik egy hatalmas világ a szobán kívül. Mennyire ijesztő lehet egy ötéves kisgyereknek, amikor az anyja beavatja a valóságba, majd különböző trükkökkel próbálja megmenteni az életüket? Az egész lelki horrorba mégis fért egy gyönyörű jelenet, amikor a kis Jack életében először meglátja a türkizkék eget, na, akkor még én is beleborzongtam a filmbe (Sajó Dávid: Az anyai szeretet mindent túlél, Index).
Válogatás a nézői véleményekből
Megrázó film, anya és fia kapcsolata egész különleges benne. Az anya a gyerek nélkül valószínű nem tudta volna megőrizni az ép eszét.
Alapvetően gyönyörű az egészben, hogy az anya tudja úgy nevelni a kisfiú ilyen körülmények között is, hogy az semmit ne érzékeljen abból, hogy ők bezárva élnek és a kisfiúnak teljes élete van a szobában és számára tényleg az az egész világ. Hatalmas hatással van az emberre a film érzelmileg.
A történet kezdődhetne magával az elrablással, de nem már 5 éve él az áldozat elzárva a világtól és már itt szembesülünk az erőszak gyümölcsével Jackal aki nélkül Ma talán ki sem bírta volna ész vesztés nélkül. A szűk tér és a fényképezés bravúrja, hogy érzem, részese vagyok a történteknek. Ma és Jack mindennapjainak és szenvedéseinek. A szűk térnek, az égett sajt orrfacsaró szagának, akár a székről figyelném kettőjük alvó lélegzetét.
Mo meséi a világról Jack számára nem a valóságot tükrözik csak egy másik mesét ami a képzeletben fogant Hiszen Jack nem látott és nem érzékelt mást mint a szobát, ez a világa, ez számra a valóság. A másik elmondott világ csak valami kusza, idegen képzelet visszatükrözése. Ezt érezvén a valóságnak gyermeki öt évével, biztonságnak és létezőnek. Így aztán szinte dermesztőnek hat rá mikor anyja ki akarja innen "szakítani" és egy számára idegen helyzetbe kényszeríti. A film egyik drámai pontja a szökési előkészületek valamint maga a szökés végrehajtása Jack találkozása a külvilággal, amiben pontosan olyan elveszett mint mondjuk egy dzsungelben talált gyermek újra szocializálása.
Rég láttam ebben a témában ilyen jó alkotást. Nagyon tetszik, hogy a lélektani részre helyezik a hangsúlyt, azon belül is a kisfiú szemszögéből mutatják be azt. Annak aki szereti az ilyen lélektani drámákat, szívből tudom ajánlani.
Megrendítő mély film. Gyönyörű példája, annak ,hogy a világ kerek lehet egy gyermeknek-aki beleszületett abba, amibe- ,még egy kis szobában is ,bezárva is, hogyha szeretet veszi körül. Mert ez minden. Ez az az üzenet, ami számomra átjött, és magával ragadott.
1A regényt 2015-ben az Alexandra Kiadó jelentette meg, a magyar fordítás Csonka Ágnes munkája
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
