2005. október 27. csütörtök, 15:20
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 22.
Tanárok és diákok avagy esély a békekötésre
Szükségszerű-e, hogy tanár és diák kölcsönösen ellenfélnek tekintse egymást? Vajon ma is elkülönül, „kettős színpadként” működik-e a pedagógusok és a tanulók világa? Karácsony Sándor írása 1942-ből származik. Vajon mi változott azóta? Van-e esély a békekötésre? Az erről folytatott beszélgetésre ad alkalmat a következő szöveg. A szerző Karácsony Sándor (1891–1952), a hazai reformpedagógia kimagasló alakja. Tudományos munkássága a neveléstudomány társaslélektani alapjainak kidolgozására irányult. Kollektív lelki jelenségként értelmezte a nyelvet, a tudományt, az irodalmat, a társadalmi élet, a jog és a vallás pszichológiáját. Mindezeket a közösségi lelki funkciókat a nevelés közegének tekintette. Szerinte a sikeres nevelés az első feltétele, hogy a nevelő biztosítsa a növendék autonómiáját, tehát hogy saját törvényei szerint viselkedhessen.
Karácsony Sándor: A nyolcéves háború
(Részlet)
Háború van, hát háború van, mit tagadjuk. Kitört az első tanító és tanítvány legelső találkozásakor, és tartani fog, míg csak iskola lesz a világon. Legfeljebb a hadieszközök és a harcmodor módosulnak néha.
A diákháborúról az él a diáktudatban, hogy a tanári kar kezdte. És ez meglehetősen valószínű, úgy első látásra. Ők az idősebbek, okosabbak, tapasztaltabbak, hatalmasabbak, a minden tekintetben előnyösebb helyzetben levők. A diák, különösen az első osztályosok kis ártatlan, teljes mértékben ki van szolgáltatva önkényüknek. Egy ilyen tíz-tizenegy esztendős naiv lélek jóhiszeműségében vall, mint a parancsolat, ha kérdik. Késő bánat, eb gondolat aztán, mikor utólag keserűen kell tapasztalnia, hogy jobban tette volna, ha egy kicsit óvatosabb.
De megtanulja. Első intőkonferencia, vagy legkésőbb értesítőosztály után tudja már mind, hányadán állunk. És ha a felsőbb osztályosok jóakaratú figyelmeztetésének el nem hitte, tapasztalhatja a maga bőrén, hogy nem babra megy a játék. Humbug minden takargatása a meztelen igazságnak, smonca az, hogy „nézd, édes fiam, tekintsd bennem az atyai jó barátodat”. Háború van, életre-halálra szóló elkeseredett küzdelem, végkimerülésig, ember ember ellen, olyan keserves kézitusában, amilyenről a gorlicei áttörés alkalmából lehetnek emlékeik azoknak, akik végigcsinálták.
Van, aki nem hiszi? No, sétáljon velem egyet, és nézelődjünk. Ha igaz az, hogy nincs háború, minek az a nagy fegyverkezés? És mi az, ha nem arzenál, amit itt most megmutogatok? Hadi múzeum talán? Lehetni lehetne, de ki meri azt állítani, jótét lélek diákember, hogy kimentek már a divatból eme szúró-vágó szerszámok?
Notesz, osztálykönyv, intőcédula, index. Tehát szekunda, beírás, intés, buktatás. Hazaizenés, szülők felcitálása, büntetésfeladat, viccelés (igazi nevén froclizás). „Kicsípés”, „padból-folytattatás”, örökös gyanúsítás a puskával, dolgozatíráskor életbe lépett rendszabályok a lesés elkerülésére, pikkelés és néha pofon is. Referálások osztályzás előtt, br… Kijelentések, mint pl. maguk akarnak kibabrálni velem? Esetleg: hiszen, ha akarnám, még a jeleseket is megbuktathatnám, jó lesz vigyázni…
„Ahám, maga az a híres futó?” … dúl a háború.
A pad alatt mindig nyitva van a könyv, ha a pad tetején be kell csukva lenni. A pad alatt Winnetout olvasom, mikor a pad tetején Vercingetorix viselt dolgai vannak soron. A pad alatt óvatosan továbbcsúsztatom azt a bizonyos cédulát, amelyre rá van írva, hogy „add tovább Szabónak”, miközben arcom a leghíresebb reneszánsz festők angyalkáinak ártatlan mosolygását ölti magára, a pad alatt puska lapul, tavalyi dolgozatfüzetek bújnak meg ártatlanul, a pad alatt szoktam odaszíjazni az előttem ülő bal lábát a padhoz, hogy vergődjék majd, ha fel akar ugrani, a pad alól indulnak titokzatos útjukra a tintás lábú legyek… A pad alatt konferenciáznak, sakkoznak és indulnak nyaktörő körútra osztályszerte a merészebbek, a pad alatt működnek a bicskák kezdőbetűk arányában, a pad alatt írja meg az ember a házi feladatát, sőt még szundíthat is egyet adandó alkalommal, bizonyos esetekben, ha úri kedve éppen úgy találja jónak.
A pad alatti világ alattomos tagadása mindennek, ami a pad fölött szokásos és kötelező. Titkolt, de elszánt és egymás között minduntalan hangsúlyozása annak, hogy ami odafönt. történik, ahhoz nekünk semmi közünk, abba akaratunk ellenére sodródunk bele, kényszernek engedve élünk benne, annyira hajtjuk meg dacos fejünket előtte csak, amennyire okvetlenül muszáj. Gessler kalapszerű tekintélyszimbóluma előtt fogcsikorgatva tesszük tiszteletünket, ahol lehet és ahogy lehet becsapjuk, kijátsszuk, bolonddá tesszük, kifigurázzuk.
Feldolgozási, megbeszélési szempontok (12 éves kortól)
Kérdések és feladatok
Szűcs Édua: Ellenségek
Szerintetek ma is dúl-e háború tanárok és diákok között?
Szükségszerű-e a hadiállapot?
Milyen „fegyvereket” használnak ma a tanárok?
Milyen „fegyverei” vannak a diákoknak?
Vajon mi lehet az oka a szemben állásnak?
Mit tehetnek a változás érdekében a diákok?
Mit tehetnek ezért a tanárok?
Gyűjtsetek olyan helyzeteket, amikor tanár és diák közösen oldott meg valamilyen problémát!
Játsszunk háborúsdit!
Eszközök: nagyszámú üres kártyalap.
A játék menete
A résztvevők két nagyobb létszámú és egy 2-3 tagú csoportot alakítsanak. A két nagy létszámú csoport egyike a tanárokat, a másik a diákokat képviseli, a kiscsoport a függetlenek (a békebírák) testülete.
A tanárok és a diákok csoportja összegyűjti mindazokat a „vádakat”, amelyekkel az „ellenfelek” egymást illetni szokták (pl. a diákok trágárul beszélnek, nem készülnek az órára, nem figyelnek, illetve a tanárok kivételeznek, nem magyaráznak elég érdekesen, türelmetlenek stb.), és egyenként felírja ezeket a rendelkezésre álló kártyalapokra. (A két fél azonos számú kártyalappal játszik.)
A békebírák súlyosság szempontjából egy öt fokú skálán minősítik a vádakat, és a pontszámokat is tartalmazó kártyalapokat visszaadják az egyes csoportoknak. A felek csak a saját pontszámukat ismerhetik.
Az összpontszámok segítségével lemérhető, hogy ki fogalmaz meg általában súlyosabb vádakat a másik féllel szemben. A magasabb pontszámot elérő nyerte az első csatát.
A megfogalmazott vádak ezután fegyverként szerepelnek, és kezdődhet a „háború”. A békebírák nyilvánosan kisorsolják a kezdőt, aki kihívja ellenfele valamelyik lapját. Erre a saját kártyáiból, illetve fegyvereiből válogatva reagálnia kell, de csak a valóban odaillő reakció fogadható el. Ha tudott megfelelően reagálni, megint ő lehet a kihívó, ha nem, akkor a másik csapaté a kihívás joga. Az a győztes, aki több alkalommal tudja megállásra késztetni a másikat saját hadi eszközeivel.
A játékot követően a két csapat tagjai beszéljék meg, hogy a háború során milyen érzések keletkeztek bennük a másik fél iránt. Vitassák meg, hogy milyen módon lehetne a két felet kibékíteni.
Tanácsok a pedagógusnak
A szöveg több mint fél évszázados. Elképzelhető, hogy a tanulók számára több szó és helyzet nem ismerős. Célszerű a szöveget kézbe adni vagy kivetíteni, és időt hagyni a kérdésekre, a magyarázatra.
A nyolc év itt a gimnáziumi nyolc évre vonatkozik. Karácsony Sándor idejében minden gimnázium nyolcéves volt. (A kis elsősök a mostani ötödikeseknek felelnek meg.) A korabeli diákok mártogatós tollal írtak, minden padban volt tehát tintatartó.
smonca – hazugság, áltatás
gorlicei áttörés – első világháborús hadiesemény
arzenál – fegyvertár
szekunda – elégtelen
intőkonferencia – ma osztályozó konferencia
Gessler – zsarnok helytartó Svájcban, aki megparancsolta, hogy póznára helyezett kalapjának mindenki tisztelettudóan köszönjön. Az ezt megtagadókat börtönbe vetik (vö. Tell Vilmos története). Itt a zsarnoki tekintély jelképeként emlegetik a kalapját.
