Az együttműködés etikai normái
az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában

Az iskola kapcsolatrendszerei – Az etikai alapvetés fejezetei

III. Kapcsolat a pedagógusok és a diákok között

A tanárok és az iskola növendékei közötti viszony elsődlegesen egy törvényileg meghatározott, hivatalos – a nevelő szakmai és emberi irányítói felelősségét feltételező, aszimmetrikus – munkakapcsolat. E nemzedékeket összekötő együttműködés keretei között valósul meg a kultúra intézményes továbbörökítése, a tudományok korszerű eredményeinek közvetítése, s emellett fontos szerep hárul rá a társadalmi együttélés erkölcsi értékeinek és normáinak kialakításában, valamint az állampolgári, közéleti készségek élményszerű gyakorlásában is. Ez a kapcsolat – folytatva és kiegészítve a meghatározó családi indítást – a testileg és lelkileg egészséges, önálló gondolkodásra és életvezetésre képes, eredményes munkára és személyes boldogságra készülő, problémáikkal megküzdő fiatalok személyiségének kibontakozását szolgálja.

E nevelési feladatokat csak akkor lehet valóban eredményesen elvégezni, ha a magas színvonalú szakmai tevékenység és példamutató magatartás mellett a nevelők és növendékek közötti viszony kiteljesíti emberi tartalmát, s mind a két fél számára képes biztosítani a hatékony együttműködés kielégítő személyes, érzelmi feltételeit is:

• A kölcsönös bizalmat és tiszteletet, amely az egyik oldalon a több tudásból és felelősségből származó tekintélyt illeti meg, a másikon a saját személyiség és képességek kibontakoztatásáért tett erőfeszítéseket;
• A közös gondolkodásból, felfedezésekből, a szellemi gyarapodásból eredő élményeket;
• Az eredményes munkához nélkülözhetetlen információk és elvárások időben történő cseréjét, a szükséges megállapodások megkötését;
• A figyelmet és érdeklődést egymás igényei, érdekei, kérdései, javaslatai, értéktételezései, eredményei és sikerei iránt;
• Egymás teljesítményeinek, munkájának megbecsülését, tárgyilagos, igazságos és méltányos megítélését;
• Az érintkezés nyíltságát, őszinteségét, kulturáltságát, az esetleges nézeteltérések, konfliktusok méltányos és igazságos megbeszélésének lehetőségét.

A munkakapcsolat fő színtere tanárok és tanítványaik között az iskola, találkozásaikra mindenek előtt a tanóra keretei között kerül sor. De emellett számos más helyzet – önképzőkör, szakkör, lapszerkesztés, valamint ünnepélyek, műsorok előkészítése, az iskolán kívül kirándulás, kulturális programok, táborozás, külföldi utak – gazdagítja a hivatalos és személyesebb együttlét lehetőségeit.

1. Az iskola élet- és munkarendjének fenntartása

Az iskolában az oktató-nevelő munka akkor lehet hatékony és eredményes, ha minden érdekelt fél kiveszi a részét a tanításhoz és tanuláshoz nélkülözhetetlen rend és nyugalom megteremtésében és fenntartásában. Figyelmet fordít a közös vagyon védelmére, illetve a környezet tisztaságának megőrzésére. A rend kialakításának és megőrzésének követelményeit a fennálló hatályos törvényeknek megfelelően az iskola vezetése határozza meg, a tanárok mindannyian felelnek a végrehajtásukért:

• Mindenekelőtt a példamutatás erejével;
• A fegyelmi követelmények betartásának megkövetelésével: a meggyőzés, az ellenőrzés és szankcionálás eszközével, (lehetőleg egységes szellemben és mértékkel).

A tanulók kötelesek teljesíteni az iskola működését biztosító szabályokat, ha megsértik azokat, vállalniuk kell a következményeket, ugyanakkor nem kötelezhetők arra, hogy számukra érthetetlen formális szabályoknak engedelmeskedjenek. Az iskolai demokrácia a tanulók számára lehetővé teszi, hogy bizonyos határok között részt vegyenek a szabályok kialakításában, az iskola életének otthonossá tételében, elősegíti, hogy beláthassák a fegyelmi szabályok szükségességét, felismerjék a védettség és nyugalom előnyeit, amelyhez betartásuk által jutnak. Ennek érdekében fontos tanári feladat, hogy a diákok:

– Átláthassák az intézmény belső és külső viszonyrendszerét, megismerjék történetét és hagyományait, megkapjanak minden erre vonatkozó tájékoztatást.

– Magyarázatot kapjanak az egyes követelmények és a különböző tanári intézkedések értelmét illetően.

– Ismerjék, milyen hátrányos következményeket, szankciókat vonhat maga után a szabályok áthágása, a normák megszegése.

– Kérdéseikkel és gondjaikkal személyesen forduljanak osztályfőnökükhöz és az őket tanító szaktanárhoz a megbeszélés szerint alkalmas időben.

– A diákönkormányzat szervei révén érvényesítsék érdekeiket, adjanak hangot elégedetlenségüknek, a meghallgatás és orvoslás reményében mondják el észrevételeiket, javaslataikat, a törvény szabta határok között vegyenek részt a házirend kialakításában.

Az iskolai munka nyugalma nem valósul meg automatikusan, megteremtése és fenntartása nap, mint nap következetes erőfeszítéseket kíván. A fegyelmezés – mint tudjuk – nem tartozik a tanári munka vonzó aspektusai közé, tekintve, hogy olykor elkerülhetetlen a nyílt konfrontáció a rendbontókkal, ami – bár szükséges –, de népszerűtlen szankciók alkalmazását kívánja meg.

• A kulturált érintkezés normáinak kialakítása és megőrzése kívánatossá teszi, hogy a tanár:

– A tanulókkal való érintkezésben – legyen hivatalos, vagy személyes – megőrizze tekintélyét, megtartsa és megkövetelje az elfogadott udvariassági formákat: figyeljen arra, hogy kulturáltan fejezze ki magát, a diákok trágár beszéde ellen minden esetben lépjen fel határozottan. (Tegeződés a tanár és diák között csak kivételesen indokolt esetben – rokonság, korábbi ismeretség, speciális munkakapcsolat – fogadható el ).

– Megkövetelje, hogy a tanulók az iskola minden dolgozójával szemben tisztelettudóan viselkedjenek, munkájukat becsüljék meg.

– Ünnepélyeken külső megjelenésével és a rendezvény alatti viselkedésével kifejezze a közös iskolai program iránti tiszteletét, s ezt elvárja a tanulóktól is.

– Tapintatosan figyelmeztesse azokat, akiknek intim kapcsolatai kirívó, ízléstelen formában nyilvánulnak meg, különös figyelemmel arra, hogy a folyosókon iskolánkban az alsóbb osztályok tanulói is jelen vannak.

• Az eredményes tanulást, ismeretszerzést elősegítő légkör biztosítása érdekében a tanár:

– A tanórát határozott stílusban vezeti, világosan megfogalmazza a követelményeket és feladatokat, az érdeklődés felkeltése érdekében tudásának legjavát adja, felhasznál minden rendelkezésére álló korszerű módszert és taneszközt, barátságos hangnemben biztatja a tanulókat.

– A zökkenőmentes munkavégzés érdekében a tanóra kezdetét és végét pontosan betartja, a tanuló késése esetén a Házirend szerint jár el.

– Az oktatási folyamat során a világnézeti (vallási, politikai) türelem jegyében nyíltan vállalja saját véleményét, és teret enged ettől eltérő álláspontok megfogalmazásának is.

– Rendelkezésre áll, hogy a megfelelő keretek között meghallgassa a tanulók kéréseit, gondjait.

– Az óra lebonyolításában épít a tanulók gyakorlati segítségére (az osztálynaplót lehetőleg ne adja oda diáknak).

– Ha kollégáját helyettesíti, betartja a működési szabályzatban megfogalmazottakat.

• A teljesítmények tárgyilagos és igazságos értékelése az egyenlő teljesítményeket egyenlő elbírálásban részesíti. A valós és vélt félreértések egy része csökkenthető, megelőzhető, ha a tanár:

– Rendszeresen ellenőrzi, és értékeli a tanulók iskolai és otthoni munkáit, előrehaladását, elfogulatlan objektivitásra, pontosságra törekszik, kerüli a részrehajlást, véleményét megindokolja, értékelési szempontjai nyilvánosak, a jó eredmény ismérveit érthetővé teszi az érintett tanulók és a csoport számára.

– Követelményei differenciáltak, tekintettel van növendékei eltérő képességeire és érdeklődésére, tiszteletben tartja személyes döntéseiket, akkor is, ha történetesen az adott tárgynak nem biztosít kitüntetett szerepet; figyelemmel követi és méltányolja a különmunkákat (szorgalmi feladatok, versenyeredmények) is.

– Biztosítja a feleletek és a dolgozatírás objektív és szubjektív feltételeit; a munkák értékelésekor a sikeres teljesítmények példájával motivál.

• A konfliktusok méltányos rendezése lehetőleg megbeszélés útján akkor lehetséges, ha a tanár:

– Amikor őt személyében éri sérelem a tanulók részéről, őszintén, érzelmeit vállalva, mégis higgadtan keresi a problémák kielégítő megoldását, törekszik megérteni a másik fél mélyebb indítékait, saját tévedéseit, hibáját lelkiismeretesen beismeri.

– Tanítványai emberi méltóságát minden körülmények között tiszteli és kerüli a megszégyenítés bármely formáját; határozottan fellép, ha a diákok között észlel hasonló megnyilvánulásokat.

– Él a diákcsoport nyilvánosságának nevelő hatásával, számol azzal, hogy mind az elismerés, mind az elmarasztalás felerősödik a közösség előtt, mérlegeli, hogy szolidaritást és kiközösítést is elindíthat, s nem feltétlenül az eredeti pedagógiai törekvés szellemében.

– Határozottan fellép, ha a tanulók egymás testi épségét veszélyeztetik, segít nekik abban, hogy a közöttük keletkezett feszültségeket, konfliktusokat méltányosan rendezzék.

– A diákok fegyelmezetlenségét, a rendbontást és a normaszegéseket objektíven, indulatoktól mentesen, ugyanakkor határozottan, gyorsan és súlyuknak megfelelően kezeli, és a Házirend szellemében jár el.

– A megfelelő keretek között kész arra, hogy a tanulóknak az ő munkájával, módszereivel kapcsolatos észrevételeit meghallgassa, indokolt esetben kéréseiket tekintetbe veszi.

• Az egészséges életmód védelme érdekében kívánatos, hogy a tanár:

– Tanúsítson példamutató magatartást e téren, és mindent tegyen meg azért, hogy diákjai elkerüljék a káros szenvedélyeket (alkohol, kábítószer, dohányzás).

– A diákok körében tartózkodjék az alkoholfogyasztástól, s a körülményekhez illően ezt követelje meg tőlük is, gátolja meg, hogy alkohol, vagy drog hatására növendékei elveszítsék a kontrollt viselkedésük felett, s maguknak, vagy másoknak kárt okozzanak.

– A mennyiben módja van rá, működjék közre olyan szabadidős programok – kirándulások, táborok, sportnapok, stb. – létrehozásában, amelyek az egészséges életvitelt támogatják.

– Amennyiben észleli, hogy a tanulók testi-lelki épségét bármi fenyegeti, (rosszullét, kimerültség, betegség) segítse őket abban, hogy szakszerű ellátásban részesüljenek.

2. Személyes kapcsolatok a tanárok és diákok között

A kapcsolat nevelő és növendéke között legtöbbször az osztály vagy kisebb csoportok keretei között hivatalos formában valósul meg, de számos alkalommal bármelyik fél kezdeményezésére közvetlenebb személyes jelleget ölthet, és esetenként emberileg is elmélyülhet. A személyes kapcsolat, az egyéni beszélgetés fontos módszere nevelői eszköztárunknak, az értékek közvetítésének, valamint a problémák kezelésének egyaránt. A tanításon kívüli találkozás lehetőségei a közös tevékenységek: szakkör, diákönkormányzat, kirándulás, tábor, lapszerkesztés, stb. A személyes beszélgetések során a tanulók és a nevelők érdekeinek, emberi méltóságának, személyiségi jogainak egyidejű védelme és összeegyeztetése az adott tanár személyes felelőssége. Kívánatos, hogy ennek érdekében:

• Mérlegelje, milyen mértékben és mélységben tudja vállalni, hogy beleavatkozik adott tanítványának magánéletébe, mikor szükséges felvennie a kapcsolatot a gyermek szüleivel.
• A tudomására jutó bizalmas információkat diszkréten kezelje, s ha szükséges, a tanuló problémáinak megoldása érdekében használja fel azokat, lehetőleg az ő beleegyezését kérve;
• A félreértések és esetleges csalódások elkerülése érdekében egyértelműen tisztázza, milyen határok között tud együttérezni, szolidaritást vállalni tanítványa gondjaival, milyen konkrét lépésekkel kíván segíteni problémái megoldásában.
• Tartsa be a kollégák iránti szolidaritást és az iskola életét szabályozó normák, a közös tantestületi döntések iránti lojalitást, adja meg a magáétól eltérő nézeteknek kijáró tiszteletet, tartsa meg a tantestület valamennyi tagjára kötelező etikai elvárásokat (l. részletesen a II. fejezetben).
• A diákoknak a kollégák munkáját érintő jogos panaszai, elégedetlensége eseteiben segítse elő, hogy a felek nyíltan tisztázhassák, mi okoz közöttük konfliktust és megtalálják a konstruktív rendezés módszerét, illetve – ha szükséges – forduljon a megfelelő iskolai fórumokhoz.
• Vegye elejét bármely fél részéről a kapcsolathoz méltatlan, esetleg hosszabb távon tarthatatlan, a diákokat érzelmileg feleslegesen megterhelő, számukra társaik körében kellemetlenségeket okozó bizalmaskodásnak, haverkodásnak.

3. Együttműködés az osztályfőnök és a közösség között

Az osztályfőnök és a rábízott közösség tagjai között kialakuló kapcsolat érzelmileg fokozottan telített. Ezért a nagyszerű nevelési lehetőségek mellett olykor mélyebb – mindkét felet próbára tevő – bizalmi konfliktusok, csalódások veszélyét is magában hordozza. Alapvetően e viszony keretei között dől el, mennyire válik a diákok számára átélhetővé, hogy az olykori ütközések ellenére gondjaikat megértő felnőttek veszik körül őket, akik személyesen is érdekeltek abban, hogy a kapcsolat végső soron harmonikus maradjon. Kívánatos, hogy az osztályfőnök továbbra is:

• Elősegítse, olyan – előítéletektől mentes, befogadó – csoportlégkör kialakulását, amely módot ad arra, hogy lehetőleg minden tanuló megtalálja a helyét és szerepét a közösségben, ahol elfogadják jó és rossz tulajdonságaival együtt, társaitól támogatást kap személyisége kibontakozásához, elismerik mind tanulmányi, mind pedig egyéb képességeit, büszkék a sikereire, megértik, amiben eltér másoktól, nem marad társtalan, átélheti az összetartozás örömét.
• Külön figyelemmel és gondoskodással forduljon hátrányosabb helyzetű, vagy személyes gondokkal küzdő tanítványai felé, keresse meg a hatékony és tapintatos segítés formáit, módszereit.
• Kövesse figyelemmel az osztály légkörét esetleg megmérgező társas konfliktusokat, az egészségtelen versengést egyes tanulók vagy kisebb csoportjaik között, a bármilyen eredetű kiközösítő indulatokat, segítsen e feszültségek tárgyszerű megbeszélésében, rendezésében.
• Képviselje tanítványai és a közösség vállalható, méltányos érdekeit a tanárok, az iskola vezetése felé, menedzselje tanítványai és a közösség kiemelkedő teljesítményeit az iskola fórumain, töltsön be közvetítő szerepet a tanár-diák konfliktusok rendezésében.
• Legyen nyitott arra, hogy érzékelje az osztályával való kapcsolatában fellépő feszültségeket, s álljon mindenkor rendelkezésre ezek nyílt és őszinte megbeszélésére, rendezésére.
• Küzdjön az ellen, hogy a rábízott osztály, illetve a tanulók valamelyike akár a tantestületben, akár a diákok közvéleményében bármilyen előítéletesen minősítő, megbélyegző kategóriába kerüljön (pl. „gyenge osztály”, „kezelhetetlen tanuló”).
• Lépjen fel határozottan, ha osztályában bármely tanulót vagy csoportot érintő diszkriminációt tapasztal az iskolán belül vagy kívül – pl. kisebbek, gyengébbek, gazdagok, szegények, etnikai kisebbségek, stb.

4. A nevelők hatásköre az iskolán kívül

A pedagógus nevelőmunkája elsődlegesen az iskola falai között zajló tevékenységek és az egyéb iskolai rendezvények keretei között valósul meg. Pedagógiailag kívánatos, hogy a tanár ismerje meg növendékeit sokoldalúan az oktatás helyzetein kívül is. Hacsak ez nem kerül szembe a tanulók kifejezett kérésével, lehetőségei szerint kapcsolódjon be szabadidős programjaikba, törekedjen minél többféle velük együtt átélhető tartalmas élményre. Ezáltal hatékonyabban tud segíteni is az esetleg súlyosabb problémákkal küzdő, több figyelmet és törődést igénylő növendékeinek is. A nevelői felelősség, a fegyelmi követelmények az iskolán- és az iskola által kezdeményezett programokon kívül annyiban érvényesíthető, amennyiben a tanárt hivatali szerepén túl magánemberként zavarják a diákoknak bizonyos rendbontó megnyilvánulásai, ha azok veszélyeztethetik az egészségüket vagy az iskola jó hírét.

• A tanárnak kötelessége a házon kívüli közös rendezvények, – színház-, múzeumlátogatások, bálok, osztálykirándulások, táborok, stb. – alkalmával a kultúrált szórakozás követelményeinek megfelelő magatartás biztosítása.
• Az iskola épületén kívül, (már akár annak közvetlen közelében is), közlekedési eszközökön, nyilvános szórakozóhelyeken ugyanakkor a tanár hatásköre megszűnik. A felmerülő magatartási problémák – pl. dohányzás, durva, kultúrálatlan beszédstílus, kirívó viselkedés – kezelésében beavatkozásra jogilag csak, mint magánembernek van lehetősége.