A finn oktatás X-faktora: A BIZALOM

Részletek Gönczöl Enikő Új Pedagógiai Szemlében megjelent esettanulmányából

A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy miként alakult ki az elmúlt három évtized folyamán a tanárok iránti bizalomnak az a kultúrája Finnországban, melynek fontossága különösen egyértelművé vált az oktatás hagyományos rendjét felforgató COVID járvány idején. Ekkor beigazolódott, hogy váratlan helyzetekben, felelős döntéseket hozva, azok a tanárok tudják legjobban segíteni a gyerekek tanulását, akik élvezik a hatóságok és a társadalom bizalmát. Miként önálló tanulásra is leginkább azok a diákok képesek, akik felé bizalommal fordul a családjuk és az iskolájuk, s ezzel együtt kicsi gyerekkoruktól kezdve megszokták, hogy felelősek a saját tetteikért.

A cikk annak a csendes kultúraváltásnak az evolúciós folyamatát vázolja fel esettanulmány formájában, amit a komprehenzív iskolaszerkezet kialakítását, majd a pedagógusképzés megújítását követően, az 1990-es évek gazdasági krízisének idején megtett bátor szakpolitikai lépések indítottak el.

Az önállóságot megengedő bizalom erejét – a tanárok és a diákok esetében is – az adja, hogy elkötelezi őket az iránt, amit csinálnak, és kialakítja bennük a tulajdonoság érzését. Bátorítja őket arra, hogy a jó teljesítmény érdekében akár kockázatot is vállaljanak, és merjenek új dolgokat kipróbálni, amikor a régiek valami miatt nem működnek. A járvány kitörése után ez: a rendszerük egészét átható bizalom lett a finn iskolák egyik legfontosabb erőforrása is.

A ’90-es években a világ sok részén indultak el a finnországihoz hasonló decentralizációs folyamatok az oktatásban. A szabadság ily módon való növekedése azonban többnyire együtt járt a külső kontroll erősödésével, amiben a felügyelet és a standardizált tesztek játszották a fő szerepet. Finnország azonban más utat választott. A takarékossági intézkedések részeként – a tankönyv-jóváhagyás és több más, központosított eljárás mellett – 1991-ben megszüntette a szakfelügyeletet. A standardizált teszteket pedig be sem vezette, mivel – a költségszámításokat követően – úgy találta, hogy az túl drága lenne az adott körülmények között. A központi kontroll helyett a helyi elszámoltathatóság formáit igyekezett megtalálni.

Fontos katalizátora volt a bizalom erősödésének az is, hogy – sok ország gyakorlatával szemben – a nagy téttel bíró tesztekre való tanítás csapdáját elkerülve, a finn oktatási kormányzat a tanárok kezében hagyta a tanulói teljesítmények értékelését, aminek szakszerű elvégzésére a tanárjelöltek megfelelő módon fel is készülnek az egyetemen.

Finnországban is fontosnak tartják az elméletileg jól felkészült jelentkezőket, de a felvétel során gyakran utasítanak el magas pontszámmal érkező diákokat, ha úgy látják, hogy azok nem rendelkeznek a sikeres tanárrá váláshoz szükséges képességekkel.

Az oktatás világában megnyilvánuló bizalom jeles kutatója, Tschannen-Moran így határozza meg a fogalmat: „készenlét arra, hogy kiszolgáltatottak legyünk valaki másnak, annak a meggyőződésnek az alapján, hogy a másik jóindulatú, őszinte, nyitott, megbízható és kompetens.”

Ő erre az öt szempontra építi fel az általa kidolgozott modellt

1. A jóindulat (Benevonlence) átérzése azt jelenti, hogy nem kell tartanunk attól, hogy bárki megpróbál visszaélni a gyengeségünkkel vagy bizonytalanságunkkal. Az alacsony bizalmi szint a tanárok és a diákok esetében is sok lelki energiát köt le arra, hogy szembeszálljanak félelmeikkel és sebezhetőségük érzésével. Ahol kialakul a bizalom alapú kultúra, ott gyakran növelni tudják a jóindulat szintjét azáltal, hogy szívélyes és gazdagító kapcsolatokat építenek ki a közösségben.
2. Az őszinteség (Honesty) a megbízható ember karaktere. Az iskolai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tanárok bízhatnak kollégáik, feletteseik, valamint a diákok szavaiban és tetteiben. Ha hiányzik az őszinteség, gyanakvás és bizalmatlanság veszi át a helyét. Ahol fontosnak tartják az őszinte légkört, ott tudatosan erősítik a kooperációt és a kommunikációt.
3. A nyitottság (Openness) az információk megosztásának mértékét jelzi. Ha az iskolában csökken a nyitottság, a tanárok elkezdik találgatni, hogy vajon ki mit rejt el előlük, és miért. Amikor úgy érzik, hogy vetélkednek, akkor nem osztják meg a gondolataikat, s nem támogatják egymást, mert az gyengítheti saját pozícióikat. A nyitottság az iskolában gyakran a céltudatos vezetésnek, a viselkedési normák világos rögzítésének és a szakmai együttműködésnek az eredménye.
4. A megbízhatóság (Reliability) a viselkedésnek a közösség többi tagjától elvárt konzisztenciája, ami azt jelenti, hogy mindenki tisztában van az egyéni és közösségi szerepeivel, illetve felelősségeivel, és ennek megfelelően dolgozik. Ahol ez jól működik, ott gyakran fektetnek be a szakmai fejlődésbe és az együttműködés kultúrájába.
5. A kompetencia (Competence) az embernek az a képessége, hogy a normáknak megfelelően teljesíti a feladatát. Az iskolák esetében ez azt jelenti, hogy közös szakmai elvárásaik és értelmezéseik vannak, amiknek csak tapasztalt és képesített szakemberek tudnak megfelelni. A társadalmi bizalmat – függetlenül a megbízhatóságtól, a nyitottságtól és az őszinteségtől – csökkentheti, ha a tanárok nem rendelkeznek megfelelő tudással, kompetenciákkal és erkölcsi karakterrel.

A bizalom kockázatokkal is számoló változata, a „szerény” kormányzás és a társak által gyakorolt kölcsönös kontroll koncepciója húzódik meg a mai finn reformfolyamat mögött, amely a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó új alaptanterv elfogadásával kezdődött 2014-ben. Szalagcímek sokasága kürtölte világgá akkor a többnyire egymástól átvett hírt: Finnországban nem lesznek többé tantárgyak az iskolákban. Az igazság azonban ennél sokkal árnyaltabb volt. Finnország nem fordította árokba a tantárgyakat a 2014-es reformmal. Csupán napjaink kihívásai és a fiatalok érdekei alapján úgy döntött, hogy nagyobb hangsúlyt fektet az integrált és multidiszciplináris tanulásra. Ez azonban nem számított merőben új törekvésnek. A finn iskoláknak ekkor már három évtizedes tapasztalatai voltak ezen a téren. Kicsi, ám fontos elmozdulás volt azonban, hogy ekkor explicit módon bekerült az új alaptantervbe az az elvárás, hogy 2016-tól minden évfolyamon lehetőséget kell adni arra, hogy a diákok legalább egy modul keretében a tantárgyi határokon átlépve foglalkozhassanak valamilyen témával.

Bizonyára sokan csodálkoznak rajta, miért akarják az oktatási hatóságok, hogy az iskolák időt szánjanak az integrációra és a jelenségalapú tanításra akkor, amikor a diákok eredményei épp hanyatlást kezdtek mutatni a PISA teszteken. A válaszuk erre az volt: fontosabb megtanítani a fiatalokat arra, amire szükségük van az életben, mint hogy megőrizzék vezető pozíciójukat a rangsorok élén. Ehhez viszont integráltabb tudásra és képességekre van szükségük, a világ valós kérdéseihez illeszkedő módon.

A kételkedők és a szorongók mellett ezért jelentős volt a változás támogatóinak aránya is, 2019-ben pedig az Economist Csoport szakpolitikák működőképességét vizsgáló kutatási részlege által készített index azt mutatta, hogy az általuk vizsgált 50 ország közül Finnországban oktatják legjobban a jövő készségeit. Ez volt az első olyan globális elemzés, amely a jövőorientált készségek fejlesztésére fókuszált, és inkább az oktatás bemenetét vizsgálta, mint a tesztekkel mérhető kimenetet. A dokumentum rámutatott arra, hogy az oktatáspolitikák és a szakértők sok mindenben vitáznak ugyan egymással, de egy valamiben konszenzus van közöttük: az oktatási rendszereknek sürgősen el kell kezdeniük a diákok felkészítését azokra a kihívásokra, amelyek a munka világában és a társadalom várják őket.

Az Új Pedagógiai Szemle 2022. 3-4. számának tartalma:

LÁTÓSZÖG

JAKAB GYÖRGY: A történelem tanítása a 21. század elején

TANULMÁNYOK

GÖNCZÖL ENIKŐ: A finn oktatás X-faktora: A BIZALOM – Esettanulmány a tanárok iránti bizalom evo-lúciójáról Finnországban az elmúlt 30 évében

TANULMÁNYOK (MŰHELY)

SZALAY LUCA – BORBÁS RÉKA – FÜZESI ISTVÁN – TÓTH ZOLTÁN: A kémia tantárggyal és a természettudományos kísérletekkel kapcsolatos attitűdök változása egy kutatásalapú természettudomány-tanításhoz kapcsolódó longitudinális vizsgálat során

BÁNHEGYI MÁTYÁS – BOCZ ZSUZSANNA – DÓSA ILDIKÓ – NÉMETH ESZTER – TÖRÖK JUDIT – SCHILLER KATALIN – FAJT BALÁZS: A digi-tális kényszertávoktatásról hallgatói szemmel: egy teljes egészében online módon megvalósuló félév tapasztalatai a szaknyelvoktatás szemszögéből

ÉRTELMEZÉSEK, VITÁK

HAMAR PÁL: Közelítő gondolatok az iskolai testnevelés tanulói munkaterheiről

KÖZELÍTÉSEK

SZŐLLŐSI TAMÁS: Digitális csatornák használata az óvoda és a család kap-csolatában – Tájkép a pandémia előttről

KELEMEN ELEMÉR: Az oktatáspolitikai hangsúlyváltozások tükröződése a dualista korszak tantervpolitikájában – Az elemi népiskola

MUITY GYÖRGY: A numerus clausus és a bevezetéséből fakadó konfliktusok a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az 1920-as évek elején

NAPLÓ

SÜLI AMARILLA LUCA: Az „Európai nevelés(ek) / oktatás(ok)” nemzetközi konferencián elhangzott előadásokról – Fehérvárcsurgó, 2022. március 25–26.

A teljes folyóirat innen tölthető le.