2011. február 17. csütörtök, 6:14
A hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációjáról1
„A halmozottan hátrányos helyzet fogalma kimondottan a közoktatási törvény által alkotott fogalom, amely megnevezi azt az oktatással (és csakis az oktatással) kapcsolatos okot, amely a gyermek szociális rászorultságához vezet. Nevezetesen azt, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége az oka közvetetten, hogy a család szociálisan rászorult a támogatásra: alacsony iskolázottságuk okán nincs rájuk szükség a munkaerőpiacon, nincs, vagy alacsony a jövedelmük, ezért újratermelik a munkanélküliséget generációkon keresztül.”
A közoktatásban a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai nevelésével, oktatásával kapcsolatosan 2003- tól terjedt el az ún. „IPR” (Integrációs Pedagógiai Rendszer) kifejezés, amely az elmúlt évek alatt változásokon ment keresztül.
Az IPR-en két egymástól jól elkülöníthető kifejezést, tartalmat értenek:
– „Képességkibontakoztató felkészítést”
– „Integrációs felkészítést
2003-ban kiadásra került az oktatási miniszter 27.480/2003. sz. közleménye a hátrányos helyzetű tanulók integrációs- és képesség-kibontakoztató felkészítésének pedagógiai rendszeréről. Évekkel később ennek a közleménynek a szövegén változtattak, az iskolákra vonatkozó fejezetnek „Iskolai integrációs program” címet adtak, a szövegben viszont utalnak rá, hogy ez alatt a képesség- kibontakoztató, s az integrációs felkészítést egyaránt értik.
Valójában az iskolai integrációs program („IPR” vagy „integrációs- és képesség-kibontakoztató felkészítés”) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre fókuszál, az ún. hátrányos helyzetű gyermekek túlnyomó része kiesik e programból. A támogatási rendszer (Költségvetési törvény, 11/1994-es MKM rendelet, s ezek alapján kiadott éves OKM- rendeletek) csak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek létszáma alapján ítéli meg a támogatást, a létszám beszámításnál csak 10%- nyi hátrányos helyzetű tanulót fogad el.
Hátrányos- halmozottan hátrányos helyzet
Érdemes a fogalmak mögé tekinteni:
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény 121.§ „Értelmező rendelkezéseiben” az alábbi módon határozza meg a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetet:
hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította;
e csoporton belül
halmozottan hátrányos helyzetű: az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint – óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.
A jogszabályok szerint a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló között az egyedüli különbség nem a család szociális helyzete – amely azonos mindkét célcsoportnál-, hanem a szülők iskolai végzettségében mutatkozó különbség. Véleményem szerint ezzel is magyarázható egyfajta konfliktusforrás, amely az azonosan rászorulók között „valamilyen” szempont szerint végez „szűkítést” (létszámszűkítést az igénybe vehető források szűkössége miatt). A rossz szociális helyzetnek különböző okai lehetnek, melyben egyik – nagyon fontos és jelentős- ok a szülők alacsony iskolai végzettsége.
Statisztikai adatok: pl. a 2009/2010 tanévben hátrányos helyzetű tanulók száma az általános iskolai rendszerben 257 335 fő volt, ezen belül azok száma, akiknek szülei csak nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, összesen 106 539 fő. Vagyis 150 796 tanuló, ugyanúgy, mint a 106 539 fő, szociálisan rászorult, ám nem halmozottan hátrányos helyzetű, mivel a szülő valamelyikének magasabb a végzettsége, mint nyolc általános iskola, s e miatt túlnyomó (10%-on felüli) részük kiesik az ún „IPR”- támogatási rendszerből.
| Általános iskola- statisztikai adatok |
| Tanév |
Összes tanulói létszám (fő) |
Hátrányos helyzetű tanulói létszám (fő) |
Halmozottan hátrányos helyzetű tanulói létszám (hátrányos helyzetűeken belül) (fő) |
| 2006/2007 |
831 262 |
217 328 |
61 494 |
| 2007/2008 |
811 405 |
228 349 |
85 798 |
| 2008/2009 |
790 722 |
241 739 |
100 119 |
| 2009/2010 |
775 741 |
257 335 |
106 539 |
A Gyermekvédelmi törvény nem ismeri a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek fogalmát, helyette a gyermekek védelmének rendszeréről beszél, azon belül – a témánk szempontjából érintett- „rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről”. E törvény szerint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításának célja annak igazolása, hogy a gyermek szociális helyzete alapján jogosult az igénybevételére. A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 140%-át.
A halmozottan hátrányos helyzet fogalma kimondottan a közoktatási törvény által alkotott fogalom, amely megnevezi azt az oktatással (és csakis az oktatással) kapcsolatos okot, amely a gyermek szociális rászorultságához vezet. Nevezetesen azt, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége az oka közvetetten, hogy a család szociálisan rászorult a támogatásra: alacsony iskolázottságuk okán nincs rájuk szükség a munkaerőpiacon, nincs, vagy alacsony a jövedelmük, ezért újratermelik a munkanélküliséget generációkon keresztül. Kérdés, hogy az egyelőre nagyobb tömeget képviselő 150 796 „csak hátrányos helyzetű” általános iskolai tanuló esetében mi a családi ok szociális rászorultság tekintetében, s ez hagyományozódik-e az egymás utáni generációkra?
Másik kérdés, az érem másik oldala, hogy milyen üzenetet hordoz a társadalom számára az, hogy a szociálisan azonosan rászorulók között előnyben részesülnek azok, amely családban a szülők nem rendelkeznek nyolc évfolyamnál magasabb iskolai végzettséggel?
Az IPR- támogatásokat szabályozó éves OKM rendeletek mellékletében meghatározzák azt, hogy az adott állami támogatás mire fordítható. Ebben az oktatással kapcsolatos kiadások között szociális hátrányok enyhítésére szolgáló kiadások is szerepelnek, amelyet csak az ún. halmozottan hátrányos helyzetű tanulókra lehet fordítani (hátrányos helyzetűekre csak 10%-ban). Ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindegyik halmozottan hátrányos helyzetű tanuló után vehető igénybe a támogatás abban az esetben, ha az adott intézmény nem felel meg a 11/ 1994 MKM rendelet 39/D§ és 39/E § feltételeinek. Ekkor nem csak az iskolát, a benne dolgozó pedagógusokat éri a „büntetés” (a támogatás elmaradása), hanem az ott tanuló halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat is.
Újabb kérdés, hogy miért csak akkor tekinthető valaki halmozottan hátrányos helyzetűnek, ha a szülője (szülei) legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, vagyis nyolcadik évfolyamnál magasabb évfolyamot nem végzett el sikeresen.
A 20/1997. (II. 13.) Kormány rendelet 7. számú melléklete tartalmazza azt a részt, amelyben a szülőnek iskolai végzettségéről kell nyilatkoznia arról, hogy nyolcadik évfolyamnál magasabb évfolyamot sikeresen végzett-e el? Nyilatkozattételkor az iskolarendszeren kívül szerzett szakképesítést nem kell figyelembe venni.
Ha abból indulunk ki, hogy az alacsony iskolai végzettség, s rajta keresztül a munkanélküliség újratermeli magát családi generációkon keresztül, s ezt az alacsony iskolai végzettséget maximum nyolc általános iskolaiban határozzuk meg, újabb kérdésekkel találkozunk:
– tény, hogy a munkaerőpiacon a munkáltató nem tesz különbséget a sikeresen elvégzett 8 évfolyam, és 9.- 10. évfolyam között, ha ez utóbbihoz nem járul semmilyen szakképzettség:
– a szakiskolák 9. és / vagy 10. évfolyamát sikeresen elvégző, ám szakmát nem szerző, a szakképzésből a szakképzettség megszerzése előtt kihulló emberek mitől válnak mobilizálhatóbbá a munkaerőpiacon, mint a csak nyolc évfolyamos végzettséggel rendelkezők? S jól tudjuk, hogy a 9. és 10. évfolyamon a legerősebb a lemorzsolódás a hátrányos helyzetű tanulók esetében.
– a szakképzésben jelentős az olyan szakmákra való képzés, amellyel a munkaerőpiacon nem lehet elhelyezkedni, s ez által az egyén lehetőségei nem bővülnek.
– az iskolarendszeren kívül szerzett szakképesítés sokszor többet ér, mint az iskolarendszeren belül szerzett, használhatatlan szakképesítés.
A hagyaték
A fenti táblázat tükrözi azt a súlyos társadalmi hagyatékot (mondhatnám: mulasztást, a társadalmi problémák megoldásának elkenését, s főképp szabotálását), amelyet az elmúlt húsz (s legfőképp az elmúlt tíz) év hagyott ránk. Adatait nézve riasztó kép, hogy a drasztikusan csökkenő általános iskolai tanulólétszámon belül, azzal ellentétesen évről évre jelentősen emelkedik a hátrányos, s a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszáma:
– 2009/2010 tanévben 55 521 gyerekkel kevesebb járt általános iskolába, mint három évvel előtte. Az elmúlt tíz év viszonylatában az általános iskolás tanulók létszáma 190 000 fővel csökkent (2001/2002 tanév és 2010/2011 tanév között), húsz év alatt 360 000 fővel (1991/1992 tanév és 2010/2011 tanév között).
– 2009/2010 tanévben negyven ezerrel több volt a hátrányos helyzetű tanuló, mint három évvel előtte (amikor ötvenöt ezerrel több gyerek járt iskolába).
– 2009/2010 tanévben a hátrányos helyzetű tanulók között 45 045 fővel volt több azoknak a száma, akiknek egyik szülője sem rendelkezett nyolc általános iskolai végzettséggel, mint három évvel előtte.
Kérdés (melyre nem várok választ), hogy a társadalom jelentős részétől elvett (kiprivatizált, átalakított, megszüntetett, tönkretett) munkahelyek nyomán kialakult, mélyülő szegénységet, nyomort lehetséges-e kezelni az egyre nagyobb hasadásokkal teli szociális hálóval?
Csirmaz Mátyás
1Az írás első része az Új Pedagógiai Szemle 2008. szeptemberi számában jelent meg
Kedves Mátyás!
A fenti, ill. az írása első részét olvasva, a jelzett problémák valósak. De marad néhány kérdés – miért a szociális háló erősítését kéri számon, egy alapvetően mégis pedagógiai célú innovációs programon? Az én értelmezésemben az IPR elsősorban intézmény fejlesztés. Az ide csportosított – s sajnos az utolsó két évben már csak jelképesnek mondható összegek elsősorban az intézmény pedagógiai, módszertani repertoárját fejleszthetik, s nem az egyes tanulók szociális támogatásának forrásai. Akkor sem, ha az tételesen is ott szerepel, a kötelező 60% helyén.Szerintem ez egyébként hiba. A cikkben leírt jelenség – a támogatásban részesülő, illetve abból kimaradók problémáját, természetesen minden IPR-t bevezetett intézmény megéli,de ennél sokkal súlyosabb probléma a támogatás lebegtetése, bizonytalansága, a kifizetések csúszása. Mint ebben a félévben is, csak három napja hogy kiadták a rendeletet,áprilisra ígérik a döntést-kifizetést, miközben már régóta ketyeg a félév. De a legnagyobb gond az, hogy megint azokat az intézményekhez csoportosítja a fejlesztésre szánt pénzt, az állam, ahol egyébként is működik már valamiféle innováció. Mert ők pályáznak. a legjobban leszakadók, a legnehezebb körülmények között vegetáló intézmények – és önkormányzatok kimaradnak – mert vagy nincs szakemberük a pályázat írására, lebonyolítására, (esetleg igény sem), de egész biztosan nincs olyan költségvetési játékterük, hogy meghitelezzék a bizonytalan eredményű és mindig későn megérkező pénzt. Szerintem ez az igazi probléma.
Kedves Terepmunkás!
Az IPR- támogatás is egyfajta "szociális háló" ("oktatás- szociális háló"), nem kezelhető önmagában, elvonatkoztatva a szociális háló összes többi elemétől.Azzal egyetértek, hogy az IPR- támogatás elsősorban az intézmény pedagógiai, módszertani repertoárját fejleszti, az viszont nem igaz, hogy "nem az egyes tanulók szociális támogatásának forrásai" is egyben (mégha kicsi is). Erre, s az ebből adódó helyi konfliktusokra több konkrét példát is tudnék írni.
A "támogatás lebegtetéséről, bizonytalanságáról, a kifizetések csúszásáról" már a 2008-as cikkemben is írtam- ez súlyos probléma-, azóta rosszabb a helyzet, mert már féléves rendeletek vannak (Irónia:Megélem azt, hogy havonta adnak ki rendeletet az IPR támogatásokra?). Én személy szerint nem csak a féléves, hanem az éves rendeletekkel való szabályozást is rossznak tartom, sőt azt is, hogy évekkel ezelőtt e támogatási rendszer átkerült a Költségvetési tv 3. sz mellékletéből az 5. sz. mellékletbe, s ezáltal kiszámíthatatlanná vált (lehet, hogy ezek kényszermegoldások, nem tudom, nem látok bele).
Nem a szociális háló megerősítéséről beszélek, hanem arról, hogy nem lehet mindent (súlyos társadalmi, gazdasági mulasztásokat) a szociális hálóval megoldani.
"Nem a szociális háló megerősítéséről beszélek, hanem arról, hogy nem lehet mindent (súlyos társadalmi, gazdasági mulasztásokat) a szociális hálóval megoldani." Nem is kell. Munkahelyteremtés kellene, de erre ma, még annyi esélyt sem látok, mint 3 -5 évvel ezelőtt. Viszont, az IPR eredeti céljai, épp annyira – ha nem jobban fontosak. Ezért is kellene kicsit jobban odafigyelni a még megmaradt intézmények jelzéseire. Az már jobb kérdés hogy kinek. Mert az egész program áttelepítése az új tárcához, gondosan elvágva az oktatási államtitkárságtól – rossz üzenet. Bár ha arra gondolok, hogy ott mi folyik most – akár a túlélés záloga is lehet.
A mi térségünkben van olyan eltérű tantervvel működő szakiskola, ahol nem igényelnek a diákok menzát. A pénzfelhasználási tervben fel akartam használni az iskoláztatási támogatás egy részét a korgó gyomrú gyerekre. (kutatás tárgya lehetne az ok) Jó néhány diákkal beszélgettem, akik ugyanebbe a városba járnak iskolába, csak egy normál szakiskolába, a képlet ugyanaz: van, hogy van óra megtartva, számos tanár nem rendelkezik főiskolai végzettséggel sem, dohányzik órán, eszik órán, kávét iszik órán, parasztozik órán, cigányozik órán, kurvázik órán. Nincs is könyvünk , mert úgy sem adnánk vissza, tanuljunk a füzetből, egyest meg annak adnak felszerelés hiánya miatt, akinek akarnak.(naná, hogy visszapofázok) Nyilván nem ellenőrizhetem le a valószerűségét. Próbálom interjúzni őket: milyen tantárgyaid vannak? az ellenőrzőből sorolja fel. Mit tanultok órán, hol jártok a matekban? Akkor mire kaptok jegyet? Ha-ha! mire, mondja meg Csilla néni! De egymástól függetlenül, miért állítják ezt a gyerekek: ezért járjak iskolába? Ezért veszik el a családimat? Őket ki ellenőrzi? az, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?, hát… de, ha a fele is igaz, mi az ami folyik ma szakképzésként? szerintem meg kellene nézni. Amikor én ezt meghallottam, tudatosan kérdeztem rá hátrányos helyzetű gyerekeimre: de már bocsánat: miért olvasunk horoszkópot irodalom órán? Tudom és hiszem, hogy ez nem általános, de róluk ítélnek meg másokat, és pont azok, akik a legnagyobb segítséget igénylik.
ismerek jól működő szakiskolákat, de a legnagyobb hátrányokat az ilyen intézményekben képezzük.
Ha valaki esetleg kitágítaná a szemét, és hülyének nézne, kérem ne tegye, engem is hülyének nézett az első diák: nem járt még Csilla néni szakiban? De! órán? nem. wc-ben? nem. lehányva, rendőrség, mentő minden nap legalább kétszer. Ha két gyerek veszekszik, inkább hívják a rendőrséget, mint szétválasszák őket. Ha valaki begörcsöl lány, menstruációs panaszokra, hívják a mentőt: itt ne vetéljen el.
az iskoláknak segítség kell, ha nincs felsőfokú végzettségű pedagógus, biztos, hogy meg van az oka. de ez így nem tartható!
a szociális háló meg már régen lyukas, ezt mindenki tudja, és a rés rajta már világrésznyi, európai! IPr-költségvetés-oktatási törvény? és az alapok: gyerek-tanár, hol van a rendszerben?
Az országos méréseknél az OH megkérdezi az iskolától, hogy melyik gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Honnan kellene erről tudnia az iskolának? Bekérhet a szülőtől ilyen adatot? Köteles a szülő nyilatkozni? Dolga az iskolának ellenőriznie, hogy a szülő valós adatot ad-e meg erről? Ha a szülő hoz valamiféle igazolást, az meddig érvényes?
Kedves Karavánka!
Megpróbálok válaszolni a kérdéseire: az iskola ilyen adatokat nem kérhet a szülőktől. Ellenben számos kedvezmény (tankönyv, étkezés stb.) igénybevételéhez több jogosultság mellett ez is számíthat. Erről a szülő nyilatkozik saját érdekében és nyilatkozata mellé az iskola köteles valamilyen igazolást mellékelni és így továbbítani például az ingyenes tankönyv esetében a megfelelő szervhez. Hogy a szülő valós adatokat adott-e meg, azt az iskola nem ellenőrzi, nem hatásköre. A szülő által hozott igazolások legjobb tudomásom szerint a rajtuk levő határidőig szólnak, illetve naptári évig. (Több gyermek esetében családi pótlékot folyósító szerv igazolása szükséges, sajátos nevelési igénynél Bizottsági szakvélemény, rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál önkormányzati igazolás – ezeken rajta van az érvényesség határideje.) Sajnos a legtöbb esetben elégséges a folyósítás igazolása. A szülő jogi felelőssége lenne értesíteni például az iskolát, amennyiben valamilyen jogosultsága megszűnik és ezáltal valamilyen kedvezményt már nem kíván igénybe venni – én ilyen esetről még nem hallottam.
(Egyébként éppen ezért az OH felmérése, adatgyűjtése sosem vezet, vezethet korrekt és pontos eredményre. Nem is értem, hogy miért nem a helyi önkormányzatok szociális irodáiban gyűjtik ezeket az adatokat, hiszen ezek az adatok ott pontosan rendelkezésre állnak)
minden egyes jogosultság igazolásához hatóság által, jogerőre emelkedett határozatra van szükség. az ingyenes tankönyv, étkeztetés stb. a kormányrendeletek mellett megtalálhatók a kötelezően kitöltendő és az oktatási intézmények számára kötelezően leadandó formanyomtatványok! Ezek alapján az oktatási intézményeknek tudniuk kell, kik a HH és HHH-s gyermekek. sajnos még az igénylések alapja a magyar bérrendszer és jövedelemigazolás alapján törvényes. ugye azt azért tudjuk, hogy aki szegény az látszik. aki nem szegény az is látszik: de jogosult. és törvényes. Most készíti a minisztérium azt a regisztert, amely már szűkebb kört fog mutatni és szűkíti előreláthatólag a jogosultságot. vagy legalább is ezt remélik tőle. addig készülnek a statisztikák jól vagy rosszul. de akkor is borzalmas, hogy százezrekkel dobálózunk: tízezer is a fiatalkorúak nagy arányát mutatja.
Tehát a szülő nyilatkozhat a hátrányos helyzetről, ha úgy gondolja, hogy az a saját érdeke. Az országos méréseknél viszont nem annyira a szülő érdeke, hanem sokkal inkább az iskola érdeke (lenne), hogy a szülő nyilatkozzon, hiszen akármilyen eredményt ér el a gyerek a mérésen, ugyanaz az eredmény jobbnak számít, ha a gyerek hátrányos helyzetű (ugye jól tudom?), vagyis az iskola összeredményét felfelé húznák a hátrányos helyzetről szóló nyilatkozatok. A mérésekhez az iskola felhasználhatja pl. a tankönyvtámogatáshoz leadott nyilatkozatokat? Vagy hogy működik ez más iskolákban? (Nálunk kb. sehogy, az igazgatóság közli, hogy nincs ilyen adatok birtokában, ezért az összes gyerek nem hátrányos helyzetűként vesz részt a mérésekben… Meg nem diszesként, nem magatartászavarosként, stb., pedig igenis vannak köztük ilyenek, csak a szülőnek eszébe se jut, hogy a mérések előtt kérelmet írjon az igazgatóhoz, hogy pl. biztosítsanak a gyereknek hosszabb időt a tesztek megírására, az igazgató meg azt mondja, csak akkor adhat hasonló segítséget a méréskor, ha a szülő írásban kéri.) Szóval mit tesznek más iskolák, hogy a méréseken az összes HHH, stb. körülmény dokumentálva legyen, hogy ne torzuljanak negatív irányba az iskola eredményei?
A tanulási és magatartás problémákkal küzdő gyermekek szakértői véleményei egyrészt a szülők felelőssége, hogy az oktatási intézmény birtokába jusson, hisz ez alapján kapja meg a gyermek a fejlesztést. Ha az iskola lát problémát a gyermeknél, akkor az általa kért vizsgálat után mindenképpen neki is van erről szakértői véleménye. ezek részét képezik az oktatás szervezésének is. azt hiszem maga a gyermek nevelése és oktatása közös ügyünk, mindenképp érdek, hogy a mérések eredményei jobbak legyenek. nem csupán azért, hogy az iskola jobb fényben tündököljön, mindenképp azért, mert a gyermeket talán tudtuk bizonyos értékekhez juttatni. Nem? biztos idealista vagyok
Az. 🙂
A tanárok között is van elég sok, aki hallani se akar felmentésről az írásbeli számonkérés alól, vagy a helyesírás értékelése alól, mert szerintük egyszerűen csak lusta a gyerek meg nem hajlandó szépen írni, pl. "mert fiú" – ahelyett, hogy komolyan elgondolkodnának rajta, hogy nem lenne-e érdemes egy kört futni vele logopédusnál, mert esélyes, hogy diszes. De ha nem áll itt le az egész történet, hanem legalább valamelyik tanára elküldi a gyereket szakértőhöz, akkor sincs az iskolának "mindenképpen" szakértői véleménye, csak akkor, ha a szülő eljuttatja azt az iskolába. Vannak szülők, akik eleve hárítanak, nem akarják belátni, hogy gond lehet, ezért esetleg eleve el sem viszik a gyereket szakértőhöz. Vagy maga a gyerek nem hajlandó elmenni. Vagy ha eljut is, próbálja a szülő is, a gyerek is nem nagy dobra verni a dolgot, magyarul amelyik tanár nem kérdez rá, annak nem kötik az orrára, hogy született valami szakvélemény – ami eleve hónapokkal később készül el, mint ahogy a probléma felvetődött (amilyen átfutási idővel dolgoznak a nevelési tanácsadók), úgyhogy az se nagy csoda, ha menet közben elfelejtődik. Ha be is jut a szakértői vélemény az iskolába, elakadhat az osztályfőnöknél, aki – mert sok a dolga, mert nem tartja olyan nagy ügynek, vagy bármi más okból – nem mutogatja végig az összes érintett tanárnak. Vagy az igazgatónál akad el az információ, mert ugyan iktatják a szakértői véleményt, de anélkül, hogy az összes érintett tanár látná – és/vagy anélkül, hogy legalább az annak alapján született igazgatói határozatot láthatná mindegyikük, stb.
Hogy a mérési eredmények jobbak legyenek, az szerintem csak az iskola érdeke. A szülők közül elég kevesen vannak, akik egyáltalán megnézik a gyerek mérési eredményeit, hiszen jó esetben amúgy is követik az eseményeket, hogy mit mondanak a tanárai, hogy hányasokat kap, stb., tehát tudják jól, hogy fejlődik a gyerek, és hogy kb. milyen ütemben saját magához is és a társaihoz képest is, úgyhogy nagy meglepetést nyilván nem okoz(na) nekik a mérési eredmény (ha megnéznék) – ha meg amúgy nem követik az eseményeket, akkor miért pont ez érdekelné őket… De ha mégis megnézik, akkor sem a mérési eredmény számít se a szülőnek, se a gyereknek, hanem az, hogy a továbbtanuláshoz hány pontot visz – ezt meg úgyse osztályozzák.