Az internethasználat és a generációk közti különbségek

A számítógép- és internethasználat területén (a szociológiai kutatások a számítógép- és internethasználat között különbséget tesznek.) minőségi különbség figyelhető meg a különböző életkorú csoportok között. Az életkor az a változó, ami a legszorosabban korrelál, azaz a legerősebben magyarázza a számítógép-, illetve internethasználatot. E tekintetben a helyzet nem sokat változott az utóbbi években. A kor szerint megmutatkozó digitális megosztottság nem csökken.

A számítógép-használók átlag életkora kb. 34 év; a 14 év feletti lakosság 52-53%-át teszik ki. A legfiatalabb korcsoportba tartozók (14-17 évesek) gyakorlatilag 100%-a használó, digitálisan szocializált, digitális kompetenciával és írástudással bír. De van egy ennél fiatalabb korosztály is, akiket lényegében nem kell tanítani. Számukra a digitális írástudás, a teremtő használat olyan természetes, mint számunkra a kisdobosság volt. A 30-39 évesek körében dinamikus növekedés tapasztalható az évenkénti kutatási adatok alapján, ellenben a 40-49 éves korosztálynál ez nem látszik.

Az életkor mellett a foglalkozás, az iskolai végzettség, az anyagi helyzet, a településtípus, a származás és a nem azok a fő szociológiai változók melyek mentén a különbségek, törések kirajzolódnak.

Az internethasználat a 14 év felettiek körében kb. 45%. Az átlagos internethasználó 33 éves. A tizen-huszonévesek 70-90%-a internetezik, a harmincasok 62-63%-a. 40 éves kor fölött már jelentősen csökken az arány, nem éri el a korosztály 50%-át. Az internethasználat szempontjából is azok a szociológiai változók a meghatározóak, melyek a számítógép-használatnál: a magas iskolai végzettségű, a munkaerő-piacon aktív, jó jövedelmi helyzetű városlakók felülreprezentáltak.

Az életkorra, illetve a generációkra visszatérve az is tényszerű, hogy a számítógép- és internethasználat terén meglévő kompetenciák, a magabiztosság, a digitális írástudás szintje az életkor növekedésével csökken. Az is nagyon fontos, hogy a számítógéptől, internettől való távolmaradás okai közül, annál többen jelölnek meg kognitív okot (jellemzően azt, hogy nincs rá szüksége, nem érdekli ), minél idősebbeket kérdezünk. Tehát az életkorral egyenes arányban jelentősen nő a kognitív távolmaradók aránya, akiknek igen kis hányada tervezi, hogy majd egyszer később bekapcsolódik.

Összeségében azt mondhatjuk, hogy a digitális eszközök használói között is legalább olyan mély szakadékok húzódnak, mint a használók és nem használók között. A hozzáértési szintek, a készségek, a kompetenciák közötti különbségeket nehéz ugyan mérni, de az értékteremtő, illetve a csak reproduktív használati módok esetében fennálló használói különbségeket jól konceptualizált és jól operacionalizált kérdésekkel megbízhatóan fel lehet tárni. Sok reprezentatív és mindenféle szempontból valid kutatás létezik (WIP, KSH, Bellreserch, ITTK stb.), melyek mind felhívják a figyelmet a digitális szakadék létére. Ezek azután szépen rátelepedtek a meglévő egyenlőtlenségi törésekre tovább mélyítve azokat.

A Kulcsár Zsolt blogja nyomán imertté vált XYZ generációs modell, a magyar viszonyokat tekintve némi elcsúszást mutat, első sorban az ún. bébi-bumm generáció viszonylatában.

Nálunk a statisztikai idős kor 60 évnél kezdődik. Ez a csoport elvileg megfeleltethető a táblázat szerinti bébi-bumm korosztálynak, amely elvileg aktív munkaerő-piaci státusszal bír és az IKT használatával 30-40 éves koruk körül szembesült.Ez nálunk nem igaz. Magyarországon ugyanis ma minden 5. állampolgár betöltötte a 60. életévét, és a mi rendszerünkben jelenleg 58 évesen mennek nyugdíjba az emberek. Ez a tény lényeges az internet – és számítógép-használat szempontjából is. Az 50 éves és annál idősebb korosztály kb. 14-16%-a rendszeresen internetezik, a 64 éves és annál idősebbek között pedig csupán kb. 3.7 % . A tipikus idős internet- és számítógép-használó még dolgozik, minimum érettségizett, szellemileg aktív, többszemélyes háztartásban él, és magas jövedelmű.

Az idős felhasználók felhasználói kompetenciája általában gyenge, főleg egészségügyi, utazási, termék-keresési, vásárlási céllal, illetve játékra használják a netet, . Körükben az e-közigazgatási szolgáltatások használói aránya azonban kétszerese a fiatalokénak. Az e-közigazgatás és az e-egészségügy azok a területek, amelyeken keresztül csatlakoztathatók az információs társadalomba.

A magyarországi Érinthetetlenek

Thomas Friedman: És mégis lapos a Föld c. könyvében ír az Érinthetetlenekről. /Azok a személyek, akiknek a munkáját nem lehet kihelyezni/)

Ma Magyarországon a felnőtt lakosság jelentős része ugyanolyan rosszul teljesít az alapkészségek (írás-olvasás-számolás) területén, mint a magyar diákok. Az OECD IALS vizsgálatainak adatai szerint a 16-65 éves magyarok olvasás-értése 20 ország adatait tekintve az utolsók között van. És nem csak az alacsony iskolai végzettségűeké, hanem a felsőfokú végzettségűeké is. A „poén” az, hogy a rosszul olvasók 3/4-e úgy gondolja, hogy jól olvas. Ez azzal magyarázható, hogy a rosszul olvasók 95%-ának a munkája nem igényli a stabil, értő olvasástudást. Mindehhez hozzátehetjük azt, hogy nálunk igen magas az alacsony iskolai végzettségűek és /vagy képzetlenek aránya, amit tetéz az a tény is, ami a felnőtt lakosság valamilyen (formális, informális, nemformális) képzésben való részvételi arányai is messze elmaradnak az EU átlagtól. Az ide vonatkozó EU tanulmány külön kiemeli Magyarországot mint legutolsót az EU-25-ök között. Ennek alapján nagyon is elképzelhető a külföldi munkaerővel való behelyettesítés, a tudásmunkások beáramlása, s a magyar munkaerőnek egyfajta kiszolgáló-betanított-segédmunkás státuszú létbe süllyesztése, aminek külön kedvez a fragmentált magyar munkaerő-piac, és a kettős gazdasági szerkezet. Végeztek már olyan kutatásokat, melyek ezt a jelenséget próbálták feltárni a betelepülő multinacionális cégek vonatkozásában. Ezek azt mutatták, hogy a magyar munkaerő, illetve a magyar kis- és középvállakozások nem az eredetileg nekik szánt: újító, kutató, technológiai fejlesztő szerepkört „kapták”, hanem a kiszolgáló, hozzáadott értéket nem képviselő feladatköröket (ld.:Pogátsa, 2009.).

Daniel H. Pink: A megújult elme

Pink könyvében egy ún. fogalmi társadalom vízióját vetíti fel, mely az információs társadalomra épülve új minőségeket hoz létre. Bizonyos munkaerő-piaci elvárások, melyekkel a munkavállalóknak szembe kell nézniük, kétségtelenül kitapinthatóak, s néhány vonatkozásban alátámasztják Pink elképzelését.

Ezen új munkaerő-piaci elvárások a képzőket is arra sarkallja, hogy változtassanak. Az új elvárásoknak megfelelően bizonyos kulcskompetenciák megfogalmazására is sor került már, Magyarországon és az EU szintjén is. Elkészült az ún. Európai Digitális Menetrend, ami az Európa 2020 Stratégia részeként jelent meg pár hónapja. Ebben a menetrendben a digitális készségek, a digitális társadalomban, (! – ez az új terminológia) való jártassághoz szükséges készségek és tudások fejlesztése középpontban áll. Az e-skills (e-készségek, e-szakértelem) körvonalazása kapcsán a „hogyan tanuljak tanulni” és „az élethosszig tartó tanulásra való felkészülés képessége” állnak a középpontban. Magyar vonatkozásban ismert az „Oktatás és Képzés 2010” című munkaprogram által meghatározott 8 kulcskompetencia meghatározása (2005), melyek fejlesztése az új elvárásokhoz való alkalmazkodás szempontjából fontos, mely elvárások lényege: képesség az élethosszig tartó tanulásra, képesség az aktív állampolgári létre, képesség a foglalkoztathatóságra.

A Netokrácia

2008 szeptemberében jelent meg az index.hu-n egy interjú Alexander Bard-dal és Jan Söderqvisttel, a Netocracy c. könyv szerzőivel. „A könyvben, amit eddig tizenhárom nyelvre fordítottak le (magyarra sajnos nem), a szerzők közlik, hogy mindennek vége: halott a hagyományos értelemben vett média, halott a kapitalizmus, halott a demokrácia, és persze halott az ember is. Mi van helyette? Interaktivitás, informacionalizmus, netokrácia, a halott ember helyett pedig a hálózat. Az új társadalmi rend uralkodó osztályának tagjai a netokraták (net + arisztokrata), alsó osztálya a konztumtáriátus (konzum + proletár), ami annyira eredeti fogalom, hogy a szerzőknek maguknak kellett kitalálniuk. ”

Fontos szociológiai kérdés lehetne a netokrácia-kutatás, de a dolog oly friss még, hogy tudomásom szerint nincs olyan empirikus kutatás, mely kifejezetten a netokratákra fókuszálna, hacsak a netokraták valójában nem azonosak a mindenkori elittel. Szerintem ugyanis az első kérdés inkább ez: elitcirkuláció, vagy elitreprodukció révén jön-jött létre ez az új típusú arisztokrácia. Az az alapvető kérdés, hogy ez az új elittípus honnan rekrutálódik, illetve, hogy mi lesz(/lett) a régi elittel (a pénzpiacok főszereplőivel). Nos, netokrata -elitkutatás nem létezik még, így empirikus értelemben nem léteznek a netokraták. De hogy maguk alá gyűrhetik-e a pénzpiaci oligarchákat, vagy a demokráciát, az másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeknek miféle új, eddig ismeretlen minőségeit generálhatják.

Itt visszatérhetünk egy kicsit az „érinthetetlenekre”, akik szerintem nagyon hasonlítanak a netokratákra, vagy éppen ők azok. Én hajlamos vagyok konfliktusosan szemlélni a társadalmi folyamatokat – ez egyfajta szociológiai szemléletmód –, s ebben az értelemben az előbb említett elitreprodukció jelenségét tenném meg nullhipotézisnek. Ennek az a lényege, hogy egy -egy társadalmszerkezeti, vagy társadalmi átrendeződési folyamat során az elitek helyzete nem változik. Akik a múltban kiváltságos helyzetben voltak, azok a jövőben is abban lesznek. Ebben az értelemben azonosak szerintem az „érinthetetlenek” a netokratákkal. Nem értek egyet Friedman-nel, hogy a hagyományos hierarchikus stuktúrák felbomlóban vannak, s hogy az információs társadalom adta lehetőségek kiegyenlítik a társadalmi viszonyokat. Bár ez a jelenség valóban, az első igazán komoly kihívás a vertikális társadalmi elrendeződéssel szemben , mint már korábban említettem: az általa okozott törésekkel is tisztában vagyunk, s tudjuk azt is, hogy ezek a már meglévő eresztékeket mélyítik tovább. Nem lehet tehát mindenki „érinthetetlen”, vagy netokrata, hiszen akkor nem lehetnének „érinthetetlenek” és netokraták…

A tudásmunkások – lásd az indiai, kínai, vagy ázsiai Kis Tigris országok sikereit e téren – szerintem a digitális világ új bérmunkásai . A bérezés, a tudásminőség, a munkaerő-piaci pozíció tekintetében előnyben vannak a még mindig itt lévő klasszikus (ipari) bérmunkás tömeggel szemben (ez az egyenlőtlenségek egyik foka), de mivel mégis csak bérmunkás jelleggel bírnak, kiszervezhetőek (lego elemek). Mint fogyasztók, a munkán keresztül csatlakoznak a társadalomhoz, munkaerő-piaci helyzetükkel egybeépült szociális és társadalmi biztonságuk. Ezért a jelenlétük nem egy egyenlőbb, egalitáriusabb elrendeződést, hanem a meglévő egyenlőtlenségek átrendeződését eredményezi, illetve új típusú és többrétegű egyenlőtlenségi rendszert hoz létre. A tudásmunkás se nem érinthetetlen, se nem netokrata, de nem is konzumproli. Ezeknek a jelenségeknek a feltárása és elemzése a szociológia előtt álló feladat.

Irodalomjegyzék az érdeklődőknek

Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartásokban, 2009 KSH

Információs Társadalom és Hálózatkutató Központ

Információs Társadalom és Trendkutató Központ

Magyar Infokommunikációs Jelentés

Rab Árpád: A magyarországi idős korosztály információs írástudása és motivációi

Bernát Anikó – Fábián Zoltán: Digitális írástudás, társadalmi szegmentáltság

Szirbik Gabriella