2 610 üzenet

1. Péter szerint:

   2004.06.06. 19:59

   Kedves Zsuzsi Momentán nincs gyermekcsoportom, de néhány éve állami gondoskodásban élő gyermekekkel is dolgoztam évekig, előtte meg gimnazistákkal. Mindettől függetlenül úgy látom, hogy nem csak a gyerekek változnak az utóbbi években (ahogy az azelőttiekben is), hanem a körülöttünk lévő világ is. Most csak két fontos tendenciára utalok: az egyik az információval kapcsolatos világfelfordulás, ami egyre tarthatatlanabb, mondhatni nevetségesebb helyzetbe hozza a ma iskoláját, s az azt képviselő tanárokat, és ezt nagyon érzik a diákok, a másik pedig az az értékválság, ami átlengi a társadalmunkat, a képmutatás és a szemforgatás, ami egy rémületes és elfogadhatatlan képet fest a gyermekek elé.

   Válasz
2. Zsuzsi szerint:

   2004.06.07. 12:56

   Látod, Péter, éppen erről van szó. Én sem gondolom,hogy a csak a gyerekek változtak meg, de a világ, a felnőtt környezet is egészen más lett. Minden és mindenki rohan, bizonytalan, szorongó, és nagyon nehéz orientálni a gyerekeket olyan pedagógusoknak (és szülőknek), akik maguk sem érzik magukat biztonságban. Persze, nem normális, hogy nincs idő(nk) nyugodt beszélgetésre, a gyerekek szükséglete iránti igazi figyelemre, miközben (legalább is nekem) ezért is állandó lelkiismeretfurdalásom van. Azt hiszem, valamennyien (sajnos a gyerekeink is) ennek a keserű levét isszuk. Talán ha mindenki a saját kompetenciakörében próbálkozna… De szerinted ez elég A gyerekeink mégiscsak most élik visszahozhatatlan gyerekkorukat, diákéveiket, és amit most nem kapnak meg, az már nem pótolható. A régi rutinok (még a jók, demokratikus és gyerekköpontúak sem) működnek már igazán. Te képes vagy őket még a valóságban működtetni

   Válasz
3. Péter szerint:

   2004.06.09. 06:10

   Kedves Zsuzsi Igen, talán ez a kulcsmondat, hogy mindenki a saját kompetenciakörében próbálkozzon, vagy másképpen fogalmazva: próbáld meg legalább saját magadat megváltani, mielőtt másokkal próbálkozol Mert megbízhat-e egy gyermek bennem, ha azt látja, hogy saját magamat sem tudom irányítani Vajon gondozom-e magamat az elvárható szinten Azt eszem-e, amire igazán szükségem van, mozgok-e annyit, ami karbantartja a testemet, kihajítottam-e a TV-t a nappaliból, úgy élem-e az életemet, ahogy az nekem jó, vagy pusztán megszokások, sugallmazások szerint. A gyerekek, fiatalok semmit nem értékelnek többre, mint a kongruenciát. Ha mélyen belegondolunk, akkor leginkább azt kívánjuk nekik, hogy legyenek boldogságra képes felnőttek, de ezt nem lehet tanítani, csak mutatni, vagyis a legfontosabb feladatom, hogy boldog emberként legyek jelen az életükben, mert ahogy Burckhard Ergzsébet mondta: A gyereket nem lehet nevelni …, a gyerek nevelődik. Szeretettel Péter

   Válasz
4. Zsuzsi szerint:

   2004.06.11. 07:38

   Kedves Péter Hogy legyünk kongruensek (hitelesek, önmagunkkal azonosak) az még rendben lenne. De hogyan produkáljuk at, hogy „boldog emberekként legyünk jelen az életükben” Ez jó lenne, de nem működik. A mi életünk is tele van gonddal, problémával, a pedagógusoké is. Legfeljebb annyi várható, hogy míg a gyerekekkel együtt vagyunk, emelkedjünk felül ezeken, és koncentráljunk a ránk bízottakra. Ez még esetleg megy. A gyerek valóban „nevelődik”, sajna nem csak általunk. Szerintem, ha az iskola jól teszi a dolgát, labdába rug a gyerek szocializációjában. Persze ez a „rugás” olykor sorsdöntő is lehet. A TV kihajítása pedig nem célszerű, inkább szelektálni kellene megtanulni és tanítnai. Nem is szólva az internetről, amely egyszerre „átok meg áldás”. Barátsággal Zsuzsi

   Válasz
5. Péter szerint:

   2004.06.14. 05:44

   Kedves Zsuzsi Azt hiszem a lényegnél vagyunk, és nagyjából itt is szoktunk elakadni. Azért próbálkozom. A boldogság belülről jön, nem kívülről. Mindannyiunknak vannak gondjai és problémái, és mégis vannak köztünk olyanok, akik képesek a boldogra, és vannak akik nem. És ha lennének olyanok mégis, akiknek nincsenek gondjaik és problémáik, azok között is számos boldogtalant találhatunk. Vagyis továbbra is azt állítom, hogy alapvetően mégis ez az elsődleges feladat mindannyiunk számára: addig tologatni a „berendezési tárgyainkat”, amíg egy harmónikus otthonná nem válik a belső terünk, aztán jöhet minden más. A gyerekek egyébként csukott szájon keresztül is felismerik az összeszorított fogat, kár kísérletezni. Ami meg a TV-t illeti, azt írtam, hogy a nappaliból kell kihajítani, s ezzel azt akartam mondani, hogy a szelektálás legfontosabb lépését így tehetjük meg. A nappali ugyanis diskurálásra való, interaktív közösségi életre, és nem egy agyelszívó csőre való individuális rácsatlakozásra. Úgy gondolom, hogy az TV-is, meg az internet is áldás, az életmódunk lehet átok. Szeretettel Péter

   Válasz
6. Zsuzsi szerint:

   2004.06.20. 08:53

   Kedves Péter Kicsit sok volt a hajtás az utóbbi héten, ezért nem válaszoltam. Kapóra jött az az írás, ami megjelent most a honlapon (Papp Sándor). Főleg az a része, amely az elszemélytelenedésről szól. Mintha a jelenlegi követelmények, élettempó stb. nem segítene abban, hogy ha nem is boldog, de legalábbis kiegyensúlyozott életet éljünk. Az iskoláskorú gyerekek körül egyre több a széthullott család, a pedagógusok általában örülnek hogy élnek… Olyan gyönyörű, amiket Te képviselsz, de a „való világ” nem kedvez a megvalósításnak. Vagy túl pesszimista vagyok Közvetlen környezetem nem tart annak. Kicsit keserű vagyok olykor, pedig szeretnék én is derüt árasztani, hidd el. Őszinte barátsággal Zsuzsi

   Válasz
7. Péter szerint:

   2004.06.21. 07:36

   Kedves Zsuzsi Megértem, amit írsz, és szörnyen sajnálnám, ha úgy tűnne, helyetted szeretnék optimista lenni. Tudod, a boldogságra való képesség nem helyzet, hanem attitűd függő dolog. Az az tapasztalatom, hogy sokkal többet változtathatnánk a dolgainkon, semmint azt tesszük, mert szentül meg vagyünk győződve arról, hogy a korlátaink le vannak betonozva. Ezt sugallja a környezetünk is, de mi ennél sokkal erősebben kiáltjuk magunknak, mert ez aztán fölment sokminden alól. Az a tapasztalatom, hogy ha sikerül valakiket rávenni arra, hogy képesek legyenek (hihetetlen bátorság kell hozzá) ránézni a valódi életükre, és béklyózatlan gondolatokkal megtervezni egy újat, akkor a legnagyobb döbbenet a szabadság élményét övezi. És ne csak nagy dolgokra gondolj, sőt elsősorban is ne arra. A napi életvezetésben a rendszeres testmozgástól, az étkezési szokásokon keresztül, a feltöltődés apró napi trükkjeire. Szörnyű és nagyszerű, de ki kell mondani: felelősek vagyunk a magunk boldogtalanságáért. Szeretettel Péter

   Válasz
8. Zsuzsa szerint:

   2004.06.22. 09:35

   Kedves kollégák
   Lehet, hogy buta a kérdés amit felteszek, de nekünk most ez okoz gondot.
   Van-e valamilyen meghatározott formátuma a tanuló dokumentumaira (bizonyítvány, törzslap) kerülő törzsszámnak. A törzslapszám utáni évszámon van a vita, ugyanis van olyan vezetőnk aki azt állítja, hogy oda az aktuális évszám kell, hogy kerüljön, mások szerint pedig a 4-5 évfolyamon keresztül a beiratkozás éve, és így nem változik a törzsszám sem. Volt rá példa, hogy egy osztálynyi bizonyítványt irattak újra, a következő évben pedig azt kérik, amit előtte nem fogadtak el. Szóval tudnátok nekünk segíteni Mi a helyes formátum, hol van ez szabályozva (ha van egyáltalán) Szakközépiskoláról van szó.
   Zsuzsa

   Válasz
9. Juli szerint:

   2004.06.22. 10:48

   Kedves Zsuzsa Utána néztünk, egy napon belül fog menni a pontos válasz. Üdvözlettel Juli

   Válasz
10. márta szerint:

    2004.06.22. 11:02

    Kedves Zsuzsa
    A törzslapszám utáni évszám mindig a beiratkozás éve, mivel abban az évben nyitottuk meg a törzslapot. Konkrétan: Kis Pista 2004-ben iratkozott be, kezdte el a 9. osztályt. A 2004-ben megnyitott anyakönyv mondjuk 8.lapján van. Tehát a törzslapszáma 8/2004. A naplóban a sorszáma 9.-ben az is 8. Lehet hogy 10-re kibukik előle 2 tanuló, tehát a NAPLÓBAN a sorszáma 6. lesz, de az anyakönyvben ugyanazon a lapon marad, tehát VÉGIG a törzslapszáma 8/2004 lesz, de a naplósorszáma akár minden évben lehet más. Nem tudom elég világos voltam-e, de ha gond van, akár telefonon is elmondom.Tel.:30/507 1865 Üdv Márta

    Válasz
11. Erika szerint:

    2004.06.22. 14:18

    Kedves Kollégák Érdemes a Tanácsadó rovatban ránézni a legutolsó kérdésre, és az arra adott válaszra. Nagyon izgalmas Csak véletlenül nyitottam ki, és mellbe vert maga a probléma. A szülők gyakran tehetetlenek. Az én lányom még csak 15 éves, de biztosan belepusztulnék, ha 18 éves korába oda jutnánk, ahogyan a történetből megismert család

    Válasz
12. Zsuzsi szerint:

    2004.06.24. 09:46

    Közben már, mióta nem jártam itt egészen sok minden történt ebben a rovatban. Néhány napig nem tudtam ránézni erre a portálra. Na sebaj Nem szeretném Pétert reagálás nélkül hagyni. (Nehezen viselem el, hogy ne az enyém legyen az utolsó szó. Nálam ez is része a „boldogságnak”, legalább is a jó közérzetnek)

    Válasz
13. Zsuzsi szerint:

    2004.06.24. 09:47

    (folytatás)
    Szóval, kedves PÉTER Persze, hogy rajtunk is áll,mennyire vagyunk boldogok, de azért a körülmények is befolyásolnak. És a körülményeket mi csak részben vagyunk képesek befolyásolni. Legfeljebb megpróbálunk nem csupán a gondokra koncentrálni. Szerintem szakmai tudás kérdése, hogy a gyerekekkel foglalkozva mennyire vagyunk képesek felülkerekedni a saját problémáinkon. Igazad van a helyes étrend, testmozgás, egészséges életvitel stb. kérdésekben, de egy túlterhelt ember (és sokan, pedagógusok sajnos elég hajszoltak vagyunk) nehezen szakít még erre is időt. Nekem egyszerűen nem marad egy fikarcnyi energiám sem ahhoz, hogy sajátmagammal foglalkozzam. Persze már az is gyógyítólag hat rám, hogy ezeket a dolgokat kibeszélhetem (pontosabban kiírhatom magamból), például itt. Ennek is van némi mentálhigiénés funkciója. Azért szeretem, amiket írsz, és kimondottan jól esik replikázni. Barátsággal Zsu

    Válasz
14. Péter szerint:

    2004.06.26. 06:14

    Kedves Zsuzsi Azt írod, hogy nehezen szakítasz időt a magaddal való törődésre. Sokszor hallom ezt. Van azonban egy jó hírem, ha törődsz magaddal, az nem időt vesz el, hanem időt csinál. Effektívebb leszel, jobban, könnyebben mennek a dolgaid, azaz többszörösen megtérül a befektetett idő. Van azonban egy rossz hírem is. Ez csak akkor derül ki, amikor csinálod, és ráadásul nem is másnap, hanem csak hetek múlva(ez azért jó hír, hiszen ez nem olyan sok idő). Addig tényleg még egy kolonc, amit cipelni kell.
    Szeretettel Péter

    Válasz
15. Zsuzsi szerint:

    2004.07.03. 10:11

    Kedves Péter Mint mindig, most is igazad van. Persze az elmélet és a gyakorlat nem mindig vág egybe. Hiába tudom, hogy a magamra fordított idő megtérül, erőt ad a feltöltődés, energiám elég kevés marad arra, hogy éljek ezzel a potenciális lehetőséggel. Azért, ígérem, a nyár folyamán próbálkozom majd, hogy a következő évet megújultan indíthassam el. Neked is kívánok nagyon jó pihenést, kikapcsolódást, további derüt, optimizmust és minden egyebet, amit csak kívánsz. Jól esett „beszélgetni” Barátsággal Zsuzsi

    Válasz