Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete

2 598 üzenet

  1. Juli szerint:

    Kedves Klára Köszönjük az ötleteket. Minden esetre feladunk egy hirdetést a Köznevelésben, és elkezdjük szervezni a “jogszabályok” folyamatos közlését. Nincs neked/nektek olyan kipróbált módszeretek, műsoros programötletetek, diák vagy tanárírásotok, “sztoritok”, ami felkerülhetne Minél többen csináljuk, annál színesebb, érdekesebb lehet. Üdvözlettel Juli

  2. k.j. szerint:

    Csak egy gondolat az ÉS-beli cikkekhez: / Ha majd elég gazdagok leszünk ahhoz, hogy gyermekeinket nörsz vagy szerető háztartásbeli édesanyjuk kísérje – alvásigényüknek megfelelően – 9-10 órára iskolába, akkor minden bizonnyal nagyot lépünk majd a szerzők által felvázolt “gyermekközpontú” iskola felé. De addig nyisson csak ki 7 órakor az iskola, hogy kialvatlan gyermekeimet és szintén kialvatlan, főállásban dolgozó anyukájukat a 8 órás munkakezdés előtt bejuttathassam nap mint nap az iskolába vagy a munkahelyre… / Egy apuka

  3. klara szerint:

    Kedves Juli Körülnézek a fiókokban, biztosan akad majd valami küldendő anyag, meg nógatom a kollégákat is. Szép és tartalmas a megemlékezésetek, gratulálok Fenyő D. Györgynek

  4. Juli szerint:

    Tisztelt “Apuka” Osztom a véleményét Szülőnek lenni is nehéz, mindenki rohan ebben a felgyorsult világban, és valóban valahol újra kellene gondolni a mai kor fényében ezt az egész iskolát, meg az összes szép, de több pontján meghaladott elvet. Valamennyien frusztráltak vagyunk akár szülői, akár nagyszülői, akár pedagógusi szerepünkben, és közös kínunkban egymásra mutogatunk.
    Kedves Klára Köszönjük a gratulációt, és minden anyagnak örülünk.

  5. k.j. szerint:

    Kedves osztályfőnökök
    Megdöbbenve és étetlenkedve olvasom a drogos ügyekben Önökre rótt titoktartási kötelezettséget. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek sem szólhatnak, ha tanítványukkal kapcsolatban felmerül a kábítószerezés gyanúja
    Ha így van, egyre kevesebb csatorna marad nyitva a szülők és a tanárok között, pedig ez egyike azoknak a kérdéseknek, melyekben igazán szükség lenne az iskola és a szülők közötti együttműködésre.
    “Egy apuka”

  6. Juli szerint:

    Kedves Apuka A titoktartási kötelezettség arra vonatkozik, hogy a pedagógus a következőkben nincs kötelezve a feljelentésre, amennyiben diákját drogozáson éri. Szó sincs a tanárok és diákok közötti csatornák lezárásáról. Éppen hogy nyitni kellene, hiszen a gyerek közös ügy

  7. Juli szerint:

    Most vettük csak észre,hogy a tanácsadó rovatunk technikai okokból néhány hónapig nem működött. Mi meg azt hittük, hogy nincs kérdés, pedig volt. Elnézést kérünk a hasztalan kérdezőktől, és ígérjük minden mulasztást pótolunk. Már csak egy egészen kis türelmet kérünk hozzá.

  8. Péter szerint:

    Az iskola úgy általában az egész világon egy meglehetősen gyatra intézményforma. Magyarországon az súlyosbítja a helyzetet, hogy a pedagógusokat nem sokra tartja a társadalmi közgondolkodás. Még egy hatékonyan és gazdaságosan működő konzervgyárat is képtelen lenne kiszolgálni ez a rendszer, noha alapvetően sokkal inkább egy gyári késztermék előállítására van beállítva, semmint gondolkodó, érző lények fejlesztésére. Mindig is az volt a túlélés záloga, hogy a gyermek meglehetősen ellenálló és rezisztens fajta, s az iskola és a pedagógusok határozott törekvései ellenére él és virul. Egy hatéves gyermeknek nem kell több mint két hét, hogy az addig áhított iskolát megutálja, és még egy-két hét, hogy megfelelő túlélési stratégiát dolgozzon ki. Ha ez a hihetetlen életerő nem volna, az iskola már rég kipusztította volna az emberiséget. A helyzet talán öröktől fogva és végzetesen paradox. Béklyózatlan gondolkodású, lehetőségekkel teli, nagyszerű gyermekek felett uralkodnak szűklátókörű, csalódott, intellektuális, érzelmi és neveltetési deficitekkel terhes felnőttek, akik súlyos árat fizettetnek a gyermekekkel saját meg nem élt életükért, be nem teljesített vágyaikért és általában minden önmagukkal kapcsolatos csalódottságukért. Nehéz ezzel szembenézni, olyan nehéz, hogy nem is tesszük meg. (Kristóf Péter)

  9. juco szerint:

    Kedves Péter
    Azt kell, hogy mondjam sajnálom a rossz tapasztalataiért. Méginkább sajnálom, hogy csak rossz tapasztalatai vannak, mert ilyenfokú általánosítást leszűrni nem lehetett könnyű. Magvas gondolatai mögé persze én is oda tudom társítani egyes negatív megtapasztalásaimat, én is érzem az iskolarendszer és a pedagógus társadalom hiányosságait, sőt az utóbbi idők valóban negatív tendenciáit is e téren, de
    Vajon szabad-e csodálkozni a “szűklátókörű, csalódott, intellektuális, érzelmi és neveltetési deficitekkel terhes felnőttek” megszaporodásán ezen a pályán. Hosszú évtizedek során sokadrangú oktatásügyünk nem tett meg ez ügyben mindent a “sikeres”()leépítésért
    Az iskolapolitika a politika játékszere lett.A feltételek, a körülmények, a “vonzó” perspektívák vajon a legjobbak, a legrátermetebbek pályára csalogatására szolgált
    Igen, valóban erősen felhigult a pálya, csökkent a fanatikusan elkötelezett pedagógusok száma, de azért vannak szép számmal. Sajnálom, hogy még nem találkozott velük, mert akkor nem ítélne ilyen könyörtelenül egyértelműen. Kívánom, hogy legyen kellemes tapasztalata is jövőben

  10. juco szerint:

    Kedves Péter
    Ha jól értem Önt, akkor “egy pályán focizunk”, s mindketten a belülről látható problémákról szóltunk. Én, vidéki pedagógusként továbbra is fenntartom azt a tapasztalaton alapuló véleményemet, hogy “szép számmal” vannak még a pályán igazi mesteremberek. Igaz, hogy a tétjét vizsgálva tevékenységünknek, már a kevés pályára tévedt egyén is sok lehet Sajnos a szűk környezetemben is egyre égetőbb a probléma, mert nem csak Ön általánosít, s bizony ez a mi bőrünkre is megy.
    Iskolai minőségfejlesztő munkánk során most találkoztunk először élesben azzal az ellentmondásossággal, hogy a toleranciának, a mások elfogadásának és tiszteletben tartásának szükségessége mellett, muszáj a változtatásra is törekednünk e téren. De hogyan Pedagógusokról, azaz felnőtt és értelmiségi emberekről van szó, akik alapvetően jó “szakemberek”. A továbbképzések ehhez adhatnak kis rásegítő hátteret, de alapvetően emberi attitűdökről lévén szó, a pályaalkalmassági vizsgálatok hiánya merül fel mindinkább problémaként. Házi továbbképzéseink tapasztalatai alapján kialakult véleményem szerint ugyanis a tudatot még csak lehet felnőtt fejjel formálni, de az empátiakészséget… S valahol ezen áll, vagy bukik a mi pályánk.
    Örülök reagálásának, s köszönöm megtisztelő véleményét. Szeretettel: Juco

  11. Péter szerint:

    Kedves Jucó Köszönöm az együttérzését ValóbanNehéz egy ilyen rövid szösszenetben nem általánosan fogalmazni, s az általánosítást vállalva továbbra is fönntartom a véleményemet. Csodálkozni pedig egyáltalán nem csodálkozom a helyzeten, ahhoz túl közel vagyok hozzá, hogy megengedhetném magamnak a szempillarebegtetést Mindazokkal a súlyos általánosításokkal egyetértek viszont, amit az írása második felében ír, talán csak a “szép számmal” nem, bár nyilván mást ért mindenki ez alatt. Néhány kiváló pedagógussal már találkoztam persze, de ez csak abból adódik, hogy van egy ilyen találkozási felület, s ez a pedagógus-továbbképzés. Szeretettel Péter

  12. Péter szerint:

    Kedves Juco
    Úgy érzem, nem csak egy pályán, de egy csapatban is játszunk, mert amit az attitüd elsődlegességéről írt, az szívemből szólt. Úgy gondolom, ha egy tanító semmi mást nem tenne, mint kongruens, harmonikus, nyitott személyiséggel lenne jelen a gondjaira bízott gyermekek között, akkor már nagyrészt megtette, ami tőle elvárható. A gyerekek meg – kis túlzással – maguktól is megtanulnak írni, olvasni, vagy egy kicsit kevésbé elrugaszkodottan fogalmazva, kiudvarolják a tanítóból ezeket az ismereteket, mert szükségük van rájuk. Ehelyett mi van. Számtalan hajtó (tanmenet, szülők, igazgató, szomszéd osztály stb.) által űzött vadként érzékeljük a tanítót az osztályban, világossá téve a gyermekek számára, hogy itt súlyos erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a munka el legyen végezve, aminek az lesz a legfőbb jutalma, hogy aztán lehet pihenni, és nem foglakozni ezzel a szörnyű és starpás dologgal, úgymint a világ csodáinak felfedezése stb. Szeretettel Péter

  13. juco szerint:

    Kedves Péter
    Úgy érzem, hogy ha egyszer az ilyen egy gondolaton lévőket tényleg egy csapatban hagynák játszani, akkor csodákra lennénk képesek
    Teljes tisztelettel olvasom gondolatait, melyekkel maximálisan azonosulni tudok. Jó optimista módjára reménykedjünk a jövőben Reménykedjünk abban, hogy a jövő nemzedékének ügye előbb vagy utóbb a “fentieknek” is fontosabb lesz a gyorsan illanó jelennél, s ha mi már nem is érjük meg – bár nem tudom, csak sejtem az Ön korát – unokáink talán teljes bizakodással fordulhatnak majd az oktatás-nevelés “szentélyéhez”.
    Sok szeretettel kívánok további munkájához sok sikert és örömet: Juco
    Kedves honlaposok, drága Julikám Régen nem szóltatok már hozzánk Igaz, mi Péterrel jól “elbeszélgettünk”, s biztosan nem akartatok megzavarni egy ilyen mélységesen mélyről jövő elmélkedést. Pedig a Ti biztató szavaitokra is szükségünk lenne Vagy nincs semmi biztató
    Üdv mindenkinek

  14. márta szerint:

    Kedves Mindenki
    Már jó ideje nézegetem a honlapot, de erre az oldalra most kattintottam először. Mondhatom nagyon tetszikIgaz ugyan, hogy egyelőre még enm igazán tudom miről is folyik itt a beszélgetés de lassanként végigolvasok minden hozzászólást és megértem. Az már eddig is világos hogy egy gyermekközpontú iskola felé tendál a többség, amivel csak egyet tudok érteni, hogy mi a mi iskolánkban próbálunk minél többet meg is tenni ezért.(Nem dicsekvésként mondom – vagy talán mégis). Egyik erősségünk a jó hangulat úgy a diákok mint a tanárok között. A diákjaink szívesen járnak ide iskolába – azt gondolom ez lehet az egyik első lépés-. Na máskor majd okosabbakat fogok írni. Üdv mindenkinek

  15. juco szerint:

    Kedves Márta
    Örülünk, hogy ide kattintottál erre az oldalra, s megosztottad velünk gondolataidat. Az iskoládról írtakhoz gratulálok, szerintem is alapvető dolog, hogy szeressenek az iskolába menni azok, akik oda járnak. Péterrel azokról az előforduló negatív jelenségekről, tendenciákról és a mögöttük álló okokról diskuráltunk, melyek e jó közérzet megrontói vagy megrontói lehetnek. Véleményed mindenképpen megerősít abban a véleményemben, hogy vagyunk még “szép számmal” a pályán, akik nem pályatévesztettek, nem véletlen vannak a pályán és optimizmusunk is van ahhoz, hogy jó túlélési eséllyel nézzünk a meglévő és leendő problémák elé.
    Üdvözlettel: Juco

Hozzászólás a(z) juco bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 2 3 4 5 6 173
Sajtófigyelő
2022.05.26.
Ezerforintos jutalmat kapnak a tanárok pedagógusnapra
„Ereszd el a hajam! Lesz ám bulika!” – írta Facebook-oldalán a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) arra reagálva, hogy ezer per főből kell kihozni egy „méltó összejövetelt...
(Forrás: index)
--
2022.05.24.
Felmondott a pedagógus, akinek kiállása elindította a polgári engedetlenségi mozgalmat
„A feleségem is pedagógus, tehát időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.05.24.
PDSZ: Tíz év múlva a tanárok fele eltűnhet a rendszerből – az iskola már gyerekmegőrzésre sem lesz alkalmas
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az elmúlt hetekben készített online felmérést az oktatásban tapasztalható szakemberhiányról. „Ideális esetben arra a kérdésünkre, hogy a válaszad...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.24.
Pintér Sándor annyit beszél a rendről, hogy a pedagógusok elkezdtek aggódni
Semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy a köznevelés a BM fennhatósága alá kerüljön – hangsúlyozza Radó Péter oktatáskutató is. Ő úgy véli, nem az történik, hogy a kormányzat el...
(Forrás: hvg.hu)
--
2022.05.22.
Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette...
(Forrás: tani-tani online)
--
2022.05.22.
Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni?
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert...
(Forrás: hírklikk)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep