Büntetés helyett kárhelyreállítás: jövőorientált, közösségi konfliktuskezelés az iskolában

A „szemtől szembe”-módszer

Háttér

Az elmúlt másfél évtized rohamos társadalmi átalakulásának következtében az iskolai konfliktusok száma megsokszorozódott. Ez nem is csoda, hiszen az iskola falai között megjelentek a különböző egyének és csoportok által artikulált érdekek (diák-önkormányzat, szülői szervezet, az egyes szülők és egyes diákok, különböző tanári csoportok stb.). De a hétköznapok pedagógiájában talán még nagyobb nehézséget okoz a társadalmi különbségek szélsőséges megnövekedése, s ezzel együtt a heterogén tanulócsoportok együttnevelésének feladata.

Tovább bonyolítja a helyzetet az iskola szervezeti felépítése, amely a legkülönfélébb szerepek közötti eligazodásra kényszeríti a szereplőket, mindenekelőtt a pedagógusokat (a diáknak tanár, ám a diák-önkormányzatnak partner; az igazgatónak beosztott, ám ha az igazgató tanít az osztályában, ebben a minőségében kolléga stb.). Fel kell ismerni, hogy ez a helyzet óhatatlanul konfliktusokat szül, ám ezek a konfliktusok mind pedagógiai értelemben, mind a szervezet szempontjából a fejlődés, stabilizálódás lehetőségét jelenthetik. Ennek záloga egy olyan, közösségi és jövőorientált konfliktuskezelő stratégia alkalmazása, amely lehetőséget teremt a konfliktus valamennyi érintettjének részvételére, a résztvevők sajátos és egyéni helyzetének, megélésének érzelmi és értelmi átdolgozására, a konfliktushelyzetben keletkezett károk helyreállítására és a jövőre vonatkozó megállapodások megkötésére.

A „szemtől szembe” konfliktuskezelő módszer az amerikai pedagógus, Ted Wachtel által kidolgozott Real Justice modellre épül. A Zöld Kakas Líceumban immáron négy éve folyik a módszer adaptációja, melynek két pillére a kortárs-facilitátorok sajátélményű képzése és az iskolában létrejött konfliktushelyzetek közösségi, konferencia-módszerrel történő kezelése. A konfliktuskezelés iskolai koordinátora, Hadházi Lívia számos fórumon, élénk érdeklődéstől kísérve mutatta be a módszert pedagógusoknak.

A „szemtől szembe” konfliktuskezelő módszer lényege, hogy a megfelelő viselkedésre való motiválás nem a pedagógus jutalmazó és büntető magatartása, hanem a közösség szabályozó szerepe által valósul meg. A pedagógus nem büntet, hanem felmutatja a konfliktust, és részt vesz annak konstruktív, jövőorientált rendezésében. Vagyis a konfliktus kezelésének célja nem a bűnös felelősségre vonása (és ilyen módon a „múlt rendezése”), hanem olyan megoldás, szabály, kompenzáció kidolgozása, amely a jövőben biztosít garanciát a hasonló konfliktusok elkerülésére. (Az ilyen felfogásban kezelt konfliktusok esetén a bocsánatkérés sem elsősorban a múlt „eltörlésére” irányul, hiszen belátáson alapul, és szerepe a bizalom helyreállításával a további együttműködés megalapozása. A hatalmi pozícióból kikényszerített bocsánatkérés ezzel szemben nem mutat ilyen értelemben a jövőbe, és csak a szorongatott helyzetből való menekülést célozza meg).

A „szemtől szembe” konferenciamódszer az iskolában

A módszer lehetőséget jelent arra, hogy

• a fegyelmi eljárást humánusabb mederbe tereljük
  Ha valaki részegen jön iskolába, ez súlyos fegyelmi vétség, és akár azonnali szankciókkal járhat. Ám vélhetőleg a gyereknek inkább segítségre, mint büntetésre van szüksége. Ugyanakkor nem eshet csorba az iskolai szabályok betarttatásán sem. Egy konferencia jó lehetőséget kínál arra, hogy mindkét szempontból kielégítő megállapodás szülessen a gyerek és az iskola között.
• teret kapjon a nem-fegyelmi jellegű – mert írott szabályok alapján nem értelmezhető – konfliktusok kezelése
  Ha a 14–16 éves diákok tanítás után az iskola melletti játszótéren összeverődve nagy csoportban hangoskodnak és dohányoznak, ezt az iskola nem szankcionálhatja, lévén hogy nem iskolai rendezvényről van szó. A tanárok mégis méltán féltik egy ilyen jelenség kapcsán az iskola jó hírét. A konferencia segíthet a diákoknak megérteni, hogy miféle károkat okoznak az iskolának.
• egy hierarchiamentes eljárásban lehetővé váljon tanár és diák számára egymás jobb megértése
  Az előző példánál maradva: a gyerekek számára gyakran hegyibeszédnek, üres szemrehányásnak vagy éppen fenyegetésnek tűnő felnőtt megnyilvánulások válhatnak hitelessé azzal, hogy az érintettek nem szerep mögé bújva, hanem saját személyiségükkel képviselik az érveiket, gondolataikat, érzéseiket. A gyerekeknek is lehetőségük van arra, hogy a „lázadó” szerepet levetve, egyenrangú félként képviseljék magukat, és tapasztalatot szerezzenek arról, hogy képesek-e erre.
• a fenyítés, büntetés alkalmazását kiváltsa a jóvátétel, és az ennek kapcsán megélhető feloldozás
  Ha valaki csúnyán „beszól” a tanárnak, és ezért intőt vagy büntetést kap, az nem von maga után a feloldozást. A tanárban megmarad a rossz élmény, a gyerek ellenőrzőjében pedig ugyanígy megmarad az intő. Ezzel szemben a konferencia lehetőséget teremt a történtek valóságos megbánására, a bocsánatkérésre és ezzel együtt a megélhető feloldozásra. (A másik oldalról arra is lehetőséget nyújt, hogy az érintett tanár megérthesse: mivel is váltotta ki a gyermekből a minősíthetetlen reakciót.)
• védett térben megnyilvánulhassanak az érzelmi konfliktusok, lehetővé váljon a bocsánatkérés és a megbocsátás, az együttélési szabályok újragondolása
  Az előző példa egy bocsánatkéréssel végződő tanár-diák konfliktust mutat be (bár a tanár – pedagógiai eszközökkel – akár konferencia nélkül is meg tudja teremteni a hiteles bocsánatkérés körülményeit). De előfordulhat, hogy két diák, vagy akár diákcsoport kerül súlyos – és egy öngerjesztő folyamatban mind inkább súlyosbodó – konfliktusba. Ez az érzékenyebb gyerekek pszichés fejlődésében komoly károkat okozhat. Ilyenkor sokat segíthet a szembenálló csoportok között egy konferencia (a gyerekek ugyanis gyakran nincsenek tisztában az egymásnak okozott károkkal és fájdalommal, és maguk is megdöbbennek ezen).
• megfogalmazhatóvá váljanak az írott és íratlan szabályok megszegésével a közösségnek okozott kellemetlenségek és sérelmek, s így erősödjék az iskolai szabályok legitimitása
  Ha két diák nyilvánosan összeverekszik, meg kell érteniük azt, hogy ezzel nem csak a fegyelmi szabályok ellen vétettek, nem csak önmagukat és egymást veszélyeztették, hanem társaik biztonságérzetét is.

• lévén, hogy bárki kezdeményezhet konferenciát, ez a fórum a diákok számára is legitim lehetőséget teremt a sérelmeik kulturált prezentálására
  Ha a diákok hatalomként élik meg a tantestületet, ez az alávetettség vagy a lázadás attitűdjét váltja ki belőlük. Ha viszont teret kapnak a saját képviseletükre, az a felelősségérzetüket növeli. A megfelelő keretek között kezelt tanár-diák konfliktusok tehát nemhogy csökkentenék, éppen ellenkezőleg: növelik az együttműködés hatékonyságát.
• az alkalmazott kommunikációs technikával, a védett közeg megteremtésével példát ad a konstruktív konfliktuskezelésre, így a konkrét konfliktus megoldásán túlmutató pedagógiai hatása van
  Az iskolának ma már deklarált célja a konfliktuskezelés tanítása. Ez nehezen képzelhető el pusztán steril tanórai körülmények között, fiktív konfliktusok tárgyalásával. A konferenciamódszer alkalmazásával a valóságos konfliktusok kezelése az iskola pedagógiai munkájának szerves részévé válik. Növeli a gyerekek felelősségérzetét, javítja kommunikációs készségeiket, segíti az érzelmek verbalizálását, fokozza a szolidaritást és az empátiás készséget.

A resztoratív (helyreállító) konfliktuskezelés szemlélete
különbözik az igazságszolgáltatás vagy fegyelmi felelősségre vonás szemléletétől, mert:

tárgya, témája
nem valamely szabály vagy törvény, hanem valaki vagy valakik megsértése, tehát a személyeknek, közösségnek okozott kár. Vagyis az elvont szabályok síkjáról visszahozza a történetet abba az emberi közösségbe, ahol történt;

célja
nem a büntetés, hanem a belátáson alapuló jóvátétel;

a megközelítés módja
sok szempontból eltér az igazságszolgáltatásban (fegyelmi eljárásban) megszokottól:

• az érzelmekkel is dolgozik, nem csak a tényekkel;
• lehetőséget teremt az áldozatnak érzelmei kifejezésére és a megbocsátásra;
• kitágítja az érintettek körét, ezzel mutatva a tettek tényleges súlyát, és kompetenciát adva a nagyobb közösségnek;
• támogató közeget biztosít az elkövetőnek is;
• segíti az elkövetőt a szabályok tényleges jelentésének megértésében;
• segíti a közösséget a deviáns viselkedések értelmezésében;
• példát ad a konstruktív kommunikációra.