Problémák az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben
(A „felnőttség”)
A jelen pillanatban még hatályos közoktatási törvény 18. életévben, a közeljövőre vonatkozóan az új Köznevelési törvény a tanuló 16. életévében határozza meg a tankötelezettséget. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy innentől „felnőttként”, vagyis „nagykorúként” kell kezelni a gyermekeket? (Csirmaz Mátyás)
1. Ki tekinthető „felnőttnek”?
A Felnőttképzési törvény értelmező rendelkezése definiálja a „felnőtt” fogalmát:
„Felnőtt: felnőttképzésben részt vevő természetes személy, aki külön törvényben meghatározottak szerint tankötelezettségét teljesítette.”
A jelen pillanatban még hatályos közoktatási törvény 18. életévben, a közeljövőre vonatkozóan az új Köznevelési törvény a tanuló 16. életévében határozza meg a tankötelezettséget. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy innentől „felnőttként”, vagyis „nagykorúként” kell kezelni a gyermekeket? Például:
Ha felnőttként kell kezelni, akkor 16 éves kor betöltéséhez kellene kötni a választójogot, amelyet a Választójogi törvény szabályoz? Vagy a nagykorúsághoz köthető büntethetőséget? (stb.)
Vagy elválik egymástól a tankötelezettségi korhatár és a „felnőttség”(nagykorúság) fogalma, illetve definíciója? Jelenleg ugyanis a kettő egybeesik (18. életév).
Aki 2013- ban 16. életévének betöltésekor teljesíti tankötelezettségét, az a jelenleg hatályos Felnőttképzési törvény alapján „felnőttnek” számít, vagyis elvileg minden további feltétel nélkül részt vehet felnőttképzésben.
A Köznevelési törvény nem ad támpontot felnőttképzésre, csak a felnőttoktatásra vonatkozóan:
„A tanuló munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) az e törvényben foglaltak szerint vehet részt.
(2) A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben
a) nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhatodik,
b) középiskola és szakiskola esetén huszonegyedik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.
(3) A tanuló középfokú iskolában attól a tanévtől kezdve folytathatja a tanulmányait felnőttoktatás keretében, amelyben a tizenhatodik életévét betölti….”
Jól tudjuk viszont, hogy a „felnőttoktatás” és a „felnőttképzés” két külön kategória (A Felnőttképzési törvény a felnőttképzést szabályozza, a felnőttoktatást nem). A jelenleg még hatályos (régi) Közoktatási törvény tartalmazza a 18. életévhez kötött tankötelezettség mellett azt, hogy 18. életév alatt (s felett) milyen feltételekkel vehetnek részt a tanulók a felnőttoktatásban. A felnőttképzésre vonatkozóan viszont ez a törvény sem tartalmaz szabályokat. Igaz, nem is kell, mivel egyértelmű, hogy aki betölti a 18. életévét, az felnőtt (vagyis „nagykorú”), tehát teljesítette tankötelezettségét, s beléphet a felnőttképzésbe (a Felnőttképzési törvény szabályai szerint).
A Köznevelési törvény 16. életévhez kötött tankötelezettség-előírása egy sor kérdést vet fel nem csak a Felnőttképzési törvény „felnőtt”- fogalom definíciójával összefüggésben, hanem egyéb törvényekkel kapcsolatos koherenciát illetően is: arra vonatkozóan, hogy az egyes törvényekben használt fogalmak – „gyermek”, „kiskorú”- „felnőtt“- „nagykorú”- mennyiben fedik le egymást, vagy más jelentést kapnak a jövőben?
2. Felnőtt vehet csak részt felnőttképzésben?
A Felnőttképzési törvény, azon kívül, hogy meghatározza a „felnőtt” fogalmát, nem mutat egyértelmű utat arra vonatkozóan, hogy életkor szerint kik vehetnek részt a felnőttképzésben.
A törvény bevezető rendelkezéseiben, ahol az kerül kifejtésre, hogy kikre vonatkozik a szabályozás, az alábbiakat írja:
Az állam – e törvény keretei között – mindenki számára biztosítja a felnőttképzésben való részvételhez való jogot.
A törvény hatálya (…) kiterjed a felnőttképzésben részt vevő, illetve a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatást igénybe vevő felnőttre.
A belső ellentmondást jól mutatja a törvény „Felnőttképzési szerződés” fejezete, melynek első bekezdésében az alábbi áll: „A felnőttképzést folytató intézmény és a képzésben részt vevő felnőtt felnőttképzési szerződést köt.” Ezt követően a negyedik bekezdés az alábbiakat írja: „…a felnőttképzési intézménynek azon résztvevőkkel is – a polgári jog általános szabályai szerint – szerződést kell kötnie a képzésre vonatkozóan, akik a tankötelezettségük teljesítése, illetve iskolarendszerű képzésben való részvételük mellett felnőttképzésben is részt vesznek. Tanköteles tanulóval államilag elismert szakképesítés megszerzésére irányuló képzésre felnőttképzési szerződés nem köthető”.
Ha valaki tankötelezettsége teljesítése mellett vesz részt felnőttképzésben, ez azt jelenti, hogy olyan tanuló vesz részt felnőttképzésben, aki még tanköteles (vagyis a jelenleg még hatályos jogszabály alapján nem töltötte be a 18. életévét, az új Köznevelési törvény szerint a 16. életévét.- Tehát kiskorú). Értelmezésemben ez azt jelenti, hogy kiskorú- „tanköteles”- tanuló részt vehet felnőttképzésben (csak államilag elismert szakképesítés megszerzésére irányuló felnőttképzésben nem).
3. A „felnőttség”, „gyermekség” („kiskorú”, „nagykorú”, stb.) fogalmához, értelmezéséhez kapcsolódó főbb törvényi rendelkezések (alacsonyabb szintű jogszabályok ismertetése nélkül):
a.) 1959. IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről1- A cselekvőképesség („kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség, illetve cselekvőképtelenség”):
– „Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek.”
– „Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.”
b.) 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról:
– „gyermek: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szerinti kiskorú”
– „fiatalkorú: az a személy, aki a szabálysértés vagy a bűncselekmény elkövetésekor 14. évét betöltötte, de 18. évét még nem”
– „fiatal felnőtt: az a nagykorú személy, aki a 24. évét nem töltötte be”
c.) 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
– „Házasságot nagykorú férfi és nő köthet.”
– „Kiskorú csak a gyámhatóság18 előzetes engedélyével köthet házasságot”.
– „A gyámhatóság a házasságkötésre indokolt esetben is csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló a tizenhatodik életévét betöltötte”.
e.) Magyarország Alaptörvénye1 (2011. április 25.)
(1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.
f.) 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről:
– „Munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte”.
– „A munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be”.
– A törvényes képviselő hozzájárulása szükséges a korlátozottan cselekvőképes személy olyan jognyilatkozatához, amely a munkaszerződés megkötésére, módosítására, megszüntetésére, vagy kötelezettségvállalásra irányul.
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
