Hajónapló 5. – OFOE Szakmai műhely

Mindazoknak, akiket legutóbbi műhelyünkön Gyarmathy Éva meggyőzött a játék fontosságáról, és azoknak, akiket nem kellett meggyőzni… szeretettel ajánljuk következő műhelyünket. Február 19-én Jesztl József játékpedagógus lesz a vendégünk, akivel arról beszélgetünk, hogy kivel, mit és hogyan játsszunk, és ki is próbáljuk a szóban forgó játékokat (és persze saját magunkat).

Időpont: február 19., kedd 17.30-19.30

Helyszín a Két Egér Könyvesbolt, Bp., IX. Ráday u. 20.

Jesztl József húsz éve foglalkozik játékokkal. A Tudor Alapítvány VIII. kerületi tehetséggondozó műhelyében hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekek fejlesztésében, a Soteria Alapítványnál pszichiátriai betegek rehabilitációjában használ társasokat. A Nebuló Alapítvány szakmai felelőseként országszerte tart elméleti és gyakorlati képzéseket pedagógusoknak, részt vett többek közt a Zöld Kakas, a Deák Diák, a Martonvásári Művészeti Iskola és a Rogers iskola programjainak kidolgozásában. Privát gyűjteménye több mint 400 társasjátékból áll.

Részletek a Magyar Narancs Jesztl Józseffel készült interjújából¹:

MN: Az iskolai kereteket tekintve melyek a jó játékok?

A mai, modern társasjátékok meglehetősen bonyolultak, a gyerekek észrevétlenül oldanak meg komplex problémákat, és nem érzik tehernek, sőt kérik a következőt – holott a legtöbb iskola arra szocializál, hogy kerüld el, úszd meg a nehéz feladatokat. Pedig a mai világban a legfontosabb a rugalmas gondolkodás, az ismeretek konvertálása, nem lehet leélni egy életet egy végzettség megszerzésével. A tapasztalat szerint a rendszeresen játszó gyerekek nyitottak, és ami a legfontosabb: motiváltak. A pozitív élmények megerősítik őket, hogy érdemes kipróbálni új helyzeteket.

Az absztrakt játékok előnye, hogy kevés a szabály. Három percben elmondom, a gyerek öt perc múlva játszik, tíz perc múlva már talál egy adódó törvényszerűséget. A modern társasjátékok hátránya, hogy sok szabály van. Igyekszünk egyszerűbbeket használni, és olyat, ahol a játékidő legfeljebb 45-60 perc. Ma már nagyon szép repertoárt lehet összeállítani ilyen játékokból. Pedagógiai szempontból nagyon fontos a drámafaktor, ami játékos meghatározásban azt jelenti, hogy reménytelennek látszó helyzetből is van lehetőség a nyerésre. Ilyenkor a játékos csinál egy olyan „motort”, ami javakat termel neki, vagy előnybe hozza, és aki addig nem volt tényező, a játék végére az lesz.

MN: Azt szokták mondani, hogy a játék azért is jó, mert megtanít veszíteni.

JJ: Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megtanítson nyerni. Ma Magyarországon az emberek nem tudnak nyerni. A győztesek mindent letarolnak, és igyekeznek elintézni, hogy soha többé ne kelljen megmérkőzniük senkivel. A politikában ellenségek vannak, nem ellenfelek. Ezzel szemben a játék arra tanít, hogy légy szíves úgy nyerj, hogy legyen kedvem még egyszer leülni veled. Hogy legyen lehetőség egy következő partira. Ezt a legegyszerűbb absztrakt játék is tudja, de könnyebben hozza egy társasjáték, ahol nemcsak egy vesztes és egy győztes van, hanem köztük több helyezés is. Nagyon lehet örülni egy második, harmadik helynek, a vesztést pedig könnyen el lehet simogatni, el lehet nevetni.

MN: Hogyan segítenek a társasjátékok a kooperativitás kialakításában?

Az nyer, aki bejut a szenátusba, és eközben a legtöbb pénze lesz. Ehhez egyezségre kell jutni a többiekkel, és bármit lehet ígérni, pénzt, szavazatot a következő bizottsági ülésen, vagy akár játékon kívüli dolgokat is, de a játékszabály szerint az összes ígéretet csak egy körön át kell betartani. Tehát feloldom a 10-12 éves gyereket az alól, amit a szájába rágnak, hogy tartsa be a szavát. Csakhogy a játékot szériában játsszuk: általában táborban mutatom be, elmondom, hogy sokat fogjuk játszani, és aki az elején lerabolja azokat, akikkel egy asztalnál ül, azzal a következő kanyarban senki nem fog együttműködni. És csodák csodája, nem lesz káosz, egy végletesen versengő szabály mellett nem fog mindenki eszetlenül dezertálni. (A dezertálás a játékelméletben versengő magatartás, amikor megígérek valamit, de elállok tőle – O. I.) Nem kötelező, mégis betartják az ígéreteiket. Nem az lesz eredményes, aki becsapja a másikat, és kialakul az együttműködés.

¹ Magyar Narancs, 2012/51, „Úgy nyerj, hogy legyen következő parti”, Orosz Ildikó interjúja Jesztl József szociálpedagógussal