Erkölcstan(ítás) a gyakorlatban

(Beszélgetés Török Ildikóval)¹

Török Ildikó, magyar-történelem-társadalomismeret szakos tanár. 1981-ben diplomázott, 2005-ben pedagógus szakvizsgát tett. Tananyagokat fejlesztett, pedagógiai kísérletekben vett részt, szakcikkei, módszertani segédletei jelentek meg. A budapesti XVII kerületi Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskolában dolgozik.Egyesületünk tagja, és a honlap egyik állandó szerzője.

Te az iskolád teljes felső tagozatában tanítod az erkölcstant, ez 8 tanulócsoportot jelent?

Nem a teljes osztályokat tanítom, csupán azokat, akik nem járnak hittanra.

Ti ettől az évtől egyházi iskola lettetek. Hányan járnak most nálatok hittanra?

A hittanosok száma évről évre nő, a jelenlegi első osztályt már így hirdették meg, ott tehát mindenki hittanos.

És mi a helyzet a felső tagozatban?

A 8. osztályban egyetlen gyerek jár hittanra, a hetedikben a 48-ból 14, hatodik osztályban 50 főből 20, ötödikben közel az 50 százalék. Ott is marad az erkölcstanra egy 26 fős csoport.

Szerinted mi tesz egy pedagógust alkalmassá arra, hogy erkölcstant tanítson?

Az még nem sokat garantál, hogy valaki elvégez egy 30, 60 vagy akár 120 órás tanfolyamot. Sőt az sem igazán fontos, hogy milyen szakos, hány éves. A lényeg az, hogy milyen személyiség. Alapvető követelmény, hogy nyitott, elfogadó és sokoldalúan tájékozott legyen. Mert itt a Bibliától kezdve egészen a neuronokig a legkülönbözőbb témák felmerülhetnek a beszélgetések során. A tanárnak nem szabad ítélkeznie, deklarálnia az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazságot, konkrét, megcáfolhatatlan véleményt mondani az erkölcsi kérdésekről. Arra kell reflektálnia, amit a gyerekek mondanak, moderálni a velük folytatott beszélgetést.

Tudom, hogy te történelem és magyar óráidon, sőt az osztályfőnöki órákon is rengeteget beszélgettél a tanítványaiddal a legkülönbözőbb kérdésekről, tehát a helyzet nem teljesen új a számodra. Mégis miben változott a helyzet azzal, hogy most az erkölcstant tanítod?

Mélyebben kell belemennem vallási, hitbéli kérdésekbe. A tanítványaim egy része ugyanis hittanra jár, tehát amikor együtt tanítom az osztályban a hittanosokat és az erkölcstant választókat, tekintettel kell lennem arra, hogy mit tanulnak a hittan órán. Törekszem arra, hogy minden évfolyammal a saját szintjén foglalkozzam a vallás, a hit kérdéseivel. Az ötödik osztályban ezt nyilván csak érintjük, de a hetedikeseknél és nyolcadikosoknál mélyebben bele kell mennünk a témába. Tanítottam a vallásról korábban is a történelem órákon, de most alaposabban kitérünk arra, hogy ki mit gondol a hitről, milyen különbségek vannak ezen a téren a vélemények között.

Tehát ezzel az új tantárggyal a többi tanórán is változott a tananyag.

Az erkölcstant nem szabad tantárgyként tanítani. Ha tantárgyiasul, a gyerekek utálni fogják. Akkor van esély az érdeklődés felkeltésére, ha olyan témák kerülnek napirendre, amelyek a gyerekeket igazán foglalkoztatják. Az azonos évfolyamon sem egyforma az érdeklődés. Az egyik osztályban például hosszan kellett beszélgetnünk az álom és a tudat kapcsolatáról. A másik hetediket ez a dolog egyáltalán nem érdekelte, ők vitatkozni szeretnek. Például arról, hogy mennyire hallgathatunk a lelkiismeretünkre, létezik-e egyáltalán lelkiismeret. Természetesen a hasonló témákról mindig konkrét esetekhez kapcsolódóan beszélgetünk. Van amikor szépirodalmi példák segítségével vezetem rá őket egy-egy témára. Például Nádas Péter Bárány című novellája segített annak a problémának az átgondolásában, hogy milyen érzést válthat ki valakiben, ha megtudja, hogy zsidó.

Úgy látom, hogy kimeríthetetlen a rendelkezésre álló tananyag. Akkor tankönyvre nincs is szükségetek?

Nem mindegyik évfolyamon használok tankönyvet (ennek anyagi okai vannak elsősorban), de a tanmenet témáit követve és az osztály érdeklődési köréhez igazodva beszélgetünk az élet legkülönbözőbb dolgairól. Szerintem nagy szükség van – többek között – a nagyrészt otthonról hozott téveszmék eloszlatására is. Felmerült az egyik osztályban például a vélemény (és hosszan vitáztak rajta), hogy léteznek olyan emberek, akik gonosznak születnek.

Mindenre jut elég időd? Ha a gyerekek érdeklődése szerint alakul az óra tartalma, a „tananyag”, nyilván sok mindent nem tudsz megvalósítani, amit előzőleg elterveztél.

Szerencsém van, nekem a pedagógiai programunk alapján két erkölcstan órám van hetente. Mivel ebben az evangélikus iskolában a hittan kiemelt tantárgy, és abból kettő van, így az azzal párhuzamos erkölcstan is ilyen órakeretben zajlik.

Biztos nagyon lényeges, hogy a gyerekek ráhangolódjanak egy-egy órára.

Tudod, hogy ez milyen nehéz? Az erkölcstan a felsőbb évfolyamokon az utolsó: a 6. vagy 7. óra. A gyerekek halálosan fáradtak. És ekkor jön egy olyan óra, aminek nincs konkrét tétje, nem olyan mint a történelem, a magyar, vagy a matematika, ami bele számít a felvételibe. Az óra elején énekelünk, ugrálunk, mindent megteszek annak érdekében, hogy oldódjon a feszesség, hogy a gyerekeknek valóban legyen kedvük az egészhez.

És ilyen módon sikerül motiválni őket?

Ha felkelhetnek a padból, ha nem kényszerülnek passzivitásra, nem kell unatkozniuk, ha más csinálhatnak, mint az iskolai rutin, máris felélednek, aktivizálódnak. Kiscsoportokban dolgoztatom őket, különböző módon tevékenykedhetnek, sok játékos gyakorlatot is végzünk.

Akkor biztosan szeretik is az erkölcstant.

Nem mindig könnyű velük. Az ötödikesek és hatodikosok könnyen motiválhatók, de hetediktől kezdve a fiúkat szinte lehetetlen rávenni arra, hogy érzelmi kérdésekben megnyilvánuljanak. Volt közöttük olyan, aki nyíltan meg is mondta, hogy az ilyen témák nem érdeklik.

Hogyan osztályozol? Úgy tudom, jegyet kell adni.

Mivel a hittant osztályozzák, az erkölcstanra is kapnak a gyerekek érdemjegyet. Én törekszem arra, hogy közepesnél rosszabb jegyek ne szülessenek. Három szempont szerint értékelek (ezt meg is mondtam nekik).1. Figyelembe veszem az órai munkát: milyen hajlandóságot mutatnak a gyakorlatokban való részvételre, mennyire tartják be a szabályokat. 2. Értékelem a füzetvezetést. Általában nagyon szépek a füzeteik. 3. Írásbeliket iratok, hangsúlyozottan nem dolgozatot, hanem véleményt különböző kérdésekről. Két témazáró van, ezekre is adok osztályzatot, de itt meg használhatnak bármilyen segédanyagot.

Mit üzensz az erkölcstant tanító kollégáidnak?

Ne csak az újabb terhet, a problémát lássák az erkölcstan tanításában, hanem azt a lehetőséget, hogy a pedagógusok és a gyerekek ennek során közelebb kerülhetnek egymáshoz. Olyan mélyről jövő gondolatokat, kérdéseket, kétségeket osztanak meg velem a diákjaim, olyan váratlan témák bukkannak fel, amelyek sok esetben katartikus (közös!) élményeket jelentenek. Sírtunk vagy jókat nevettünk, gyakran elcsodálkoztunk egy-egy gyerek felnőtteket megszégyenítően okos gondolatain. Ezek az együttes élmények tehetik életközelibbé ezt a sokat vitatott tárgyat. És ezektől valóban „jobbak” lehetnek a gyerekeink. Ugyanakkor nem várható érdemi hatás a központi igehirdetéstől, kötelező (ki)oktatástól, lelki fröccstől, lélektelen moralizálástól. Nem vagyunk kevesen olyanok, akik eddig is tudtunk oldottan, nyitottan, őszintén beszélgetni a diákjainkkal a legkülönbözőbb kérdésekről. Azt tanácsolom mindazoknak, akik ezt eddig is szívesen tették, ugyanezt igyekezzenek folytatni ebben az új keretben.

¹Az interjú megjelent a Modern Iskola című magazin 2013/5. számának osztályfőnöki rovatában (34-35. oldal)