Miért nem értjük egymást?

(Kutatás a szülők és pedagógusok közötti kommunikációról)

1. rész

A nevelési problémák érzékelhetően sokasodnak. Ezért is ezért is egyre sürgetőbb, hogy a pedagógusok és a szülők a szövetségest, a partnert lássák és keressék egymásban. De vajon milyen formákban, milyen gyakran és milyen hatékonysággal kommunikál egymással a nevelés két főszereplője? Mennyire elégedettek a kommunikáció különböző formáival? Erre és sok minden másra is kíváncsi volt a Kölöknet és az OFOE, amikor 2013 júniusa és szeptembere között online felmérést végzett. Az online kérdőívet közel 1500 fő töltötte ki. A minta 40 százaléka nem pedagógus-szülő, 60 százaléka pedagógus (részben szülő), fele osztályfőnök volt. A kutatás eredményeit három részben adjuk közre.

A szülők 40 százaléka csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal

A pedagóguspálya köztudottan elnőiesedett, nem meglepő tehát, hogy a vizsgálati mintánkban a pedagógus-szülők között is az anyák voltak többségben. Ez is jelzi, hogy a szülő-pedagógus kommunikáció általában nők között zajlik. A kapcsolattartás formái között leggyakrabban a fogadóórát és az ellenőrzőt említi mindkét fél. A kommunikáció gyakoriságát tekintve is az ellenőrző az abszolút favorit. Emellett a fogadóóra és a mobiltelefon a leggyakrabban használt kommunikációs forma. De még az ezek révén történő kapcsolattartásra is legfeljebb negyed-, sőt félévente kerül csak sor. A legtöbb kommunikációs formával a szülők több mint a fele nem él, negyven százalékuk csak a szülői értekezleten találkozik a pedagógussal. A közöttük folyó kommunikáció tehát nem tekinthető intenzívnek. Még drámaibb a helyzet, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kérdőívünket általában a legmotiváltabb középosztálybeli, városi anyukák töltötték ki.

Bár a leggyakrabban említett kapcsolattartási mód a szülői értekezlet s a leggyakrabban használt forma az ellenőrző, a leghasznosabbnak mind a pedagógusok, mind a szülők a fogadóórát tartják. Ennek magyarázata feltételezhetően a személyes kapcsolat lehetősége, hiszen a szülői értekezlet esetében csoportos találkozóról van szó, az ellenőrzőbe történő bejegyzés pedig többnyire személytelen. Itt jegyezzük meg, hogy a szülői értekezletnek nem kellene okvetlenül személytelennek lennie, s nyilván lehetne és kellene is tenni valamit annak érdekében, hogy ezt a hagyományos találkozót ne érezze szülő és pedagógus felesleges időtöltésnek. Figyelemreméltó, hogy a gyerekekkel és szülőkkel szervezett közös programot a többség igen hasznosnak ítéli, ennek ellenére ritkán kerül sor ilyenekre.

Nem meglepő, hogy a kisebb településeken általánosabb a szülők és pedagógusok közötti személyes kapcsolat, míg a nagyvárosokban és természetesen a fővárosban is .inkább személytelenség és távolságtartás jellemzi a pedagógus-szülő viszonyt.

Általános tendencia az is, hogy a gyerek életkorának növekedésével egyre személytelenebbé válik a kapcsolat szülők pedagógusok között

(…)

Az erősödő elszemélytelenedés részben azzal magyarázható, hogy a nevelés egyetlen nevesített felelőse: az osztályfőnök egyre bizonytalanabb és súlytalanabb szerepet játszik az iskolák többségének az életében. Az osztályfőnöki szerep az utóbbi évtizedekben több okból erodálódott, és bár a korábban kizárólag az ő funkciórendszeréhez kötött feladatok nagyrészt megmaradtak, a szükséges feltételek hiányában ezek ellátása esetleges, olykor teljesen hiányzik.

A teljes írás a Kölöknet portálon olvasható.