Oldó kékség. Mesélem itthon ismerőseimnek a Dani brüsszeli iskolájában használatos sötétkék nadrágot. Kötelező? Hát, furcsa…, így az egyik. Talán az uniós szabadságfogalmat is átgondolja. Meg a gyermeki jogokat. Jaj de jó, és még szép is. Így a másik. Sok oka lehet, hogy az iskolapedagógia ezt és így írja elő. Közelítsünk a szín felől. „A sötétkék a Jupiter színe, a magasabb szellemi tudományokkal áll kapcsolatban. Jog, erkölcs, filozófia, morál, vallás – mind-mind „jupiteri” fogalmak. Hétköznapi szinten a növekedést és a gyarapodást segíti elő, emellett a kívülről – vagyis más emberektől, a körülményektől – „érkező” szerencsét hozza magával. Tanulási problémák esetén is segít. Talán nem véletlen, hogy ilyen volt valamikor az iskolaköpenyek színe is. A kéknyugtatóan hat minden izgalmi állapotra, lelassítja a pulzust és a légzést, csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszes görcsöket. Jótékonyan támogatja a lelki béke kialakulását, a felüdülést biztosító alvási folyamatokat. E kék szín elutasítása belső nyugtalanságot tükröz. Goethe színtani vizsgálódásai során arra a megállapításra jutott, hogy a kék vonzódik a vöröshöz, kombinációjuk nagyon hatékony.” Így a színterápia oldaláról. (Lásd Dr. Deák Sándor: Gyógyítás fény- és színterápiával. Szarvas, 2007.) József Attila széppé varázsolja, mert érzi-tudja, hogy a bánat, a szürkeség, oldódik a fényben, s „lebben az égen, kékítőt old az ég vizében”. Dani egyelőre jól érzi magát a nadrágjában. (2013. szeptember 24.)
Brüsszeli értesítő. Dani megmutatta első iskolai értesítőjét. Őszi szünetre hazajött a kis család, Dani magával hozta valamennyi iskolai munkafüzetét, készült, hogy megmutassa, mit művelt a brüsszeli iskolában. Eleinte, amikor édesanyja jelezte ezt, arra gondoltam, hogy néhány szép feladatmutatványról van szó. De nem: minden munkafüzet az iskolai táskában, gondosan előkészítve, a megbeszélést várva. A két fiú nálunk is töltött kis időt, a reggeli ébredés után, a hagyományos virsli-mustár után nekiláttunk: előbb Dani megmutatta az internetes építő játékot, lássam, mit sem felejtett, sőt, mennyit fejlődött. Aztán behúzódtunk a kis szobába, egyik füzet jött a másik után. (Mint legutóbb nyáron a mindennapos gyakorláskor, hm, működnek a szokások.) Kíváncsi is voltam, lapozni kellett egyenként, semmit ki nem hagyva. Kérdeztem, Dani magyarázott. A vallon keresztény iskola oktatásának kutatására is ritka jó alkalom, még összefoglaló tanulmány is kikerekedhet belőle. Majd. Most a fiú teljesítménye a fontos. Az őszi értesítő három részből áll: 1. a számszerű eredmények tantárgyanként, 2. tanítói megjegyzés, 3. konkrét javaslatok a tanulás fejlesztésére. Nem puszta osztályzatok sorakoznak a papíron: az elért eredmény pontszámmal viszonyítható a teljeshez. A maximum általában 20 pont (mint a francia iskolában), matematikából 100. Dani ebben a legjobb, 83 pontja van, kicsit szomorkodott is, mert érzése szerint jobban teljesített. Magatartásból 20/20, hibátlan. Vallási ismeretekből a felénél valamivel jobb, hollandból közepes. Az végképp öröm volt számára, hogy mondatokat olvasott és mondott holland nyelven, amiből egy mukkot sem értettem. Francia nyelvből még nem kapott mért eredményt, noha a gyakorlatokat pontozták, látható a munka. Helyette, erre a megjegyzés rovatban tért ki a tanítónő: látszik az akarat, de látszik az is, hogy még nehézségei vannak Danielnek. Majd a félévkor osztályoznak. És ott áll az is, hogy „brávó, jó kezdet”, menni fog. A javasolt konkrét gyakorlási módok segíthetnek. Tapintatos, toleráns, empátiás fejlesztés, egyelőre ígéretes. Ugyanebben az intézményben Kristóf is szívesen megy az óvodába, Dani kötelességtudata érettebb, az elismert teljesítés elégedettségével párosul. Kezdetnek valóban nem rossz. Bíztató. És a nálunk töltött nyári napok sem múltak el nyomtalanul: Kristóf nyomban felfedezte az új szőnyeget az előszobában, jé, és dicsérte, Dani az iránt érdeklődött, hogy hány oldalnál tartok a noteszírásban. Lesz annyi, mint tavaly, téma van, biztattam, mert nem szeretnék lemaradni mellette. (2013. november 2.)
A költészet szálain. Dani brüsszeli iskolája jelszót váltott: „Un sourire rend plus beau” – Egy mosoly szebbé tesz. (A tavalyi szlogenekről írtam, lásd Vörös vonal, szeptember 16.) Az új tanévben a „mosoly” a hangsúlyos. Ez is feldob, meg Dani októberi értesítőjében is motivál egy szó: Éveil. Itt az alkalom, hogy mindezeket jelezzem az iskolának, az igazgató kedvesen invitálja ilyesmire az olvasót tanévi köszöntőjében. Az iskolában kötelezően tanítanak flamand nyelvet, ám a tanításban, a kommunikációra a francia is hivatalos.
Részlet a levelemből:
„Az iskola ez évi üzenete adja az ürügyet, hogy üdvözöljem Önöket. Jelszavuk kapcsán felvetek kis irodalmat: »Le Don du sourire« (A mosoly ajándéka) vagy »La Valeur d’un sourire« (Egy mosoly értéke)1. Az előzőt 2000-ben leányom lefordította magyarra, aki annak a kisfiúnak az édesanyja, aki jelenleg az Önök iskolájának a tanulója. Fodor Dániel, az unokám, öccse, Kristóf is ugyanabba az intézménybe jár. Van egy másik vonatkozása is a jelentkezésemnek: ez pedig Dániel októberi értesítője (amely egyébként tetszik), benne az Éveil szó, két tantárgy lényegi jelzésére is szolgál. A szó kapcsán szeretném felhívni a figyelmüket nagy költőnk, József Attila Eszmélet című versére, francia fordításban Éveil. Aztán még szólok a tavalyi szlogenek értelméről, a filozófiai töltetről, remélve, hogy mindez megvalósul a pedagógiai gyakorlatban. És ez harmonizál az iskola nevével: „Providence”. Úgy tűnik, átgondolt pedagógia jelenik meg, amit az is jelez, hogy mindkét magyar kisgyerek örömmel megy az iskolába. Szépen egyengetik a személyiség útját. Üdvözlettel az igazgatónak és a tantestületnek.”
Mellékletként elküldtem a József Attila-verset magyarul és franciául is.2 A válasz is megérkezett: nagyon köszönik a kedves szavakat, a verset a kollégák alaposan tanulmányozzák. No, összehoztunk egy kis uniós oktatási értekezletet. Minden előre tervezett iskolai programon kívül. De azon (főleg unión) belül: nagyon ajánlott. (2013. november 27.)
Kilóra mért elismerés. Cili lányom kis családja pár napra hazaruccant Brüsszelből. Repülőn. Karácsony előtt, ügyintézés, aztán az ünnepeket együtt töltik külhonban. Szeptember óta nem láttuk a gyerkőcöket, Kristóf és Dani „nekicseperedett”, nőttek, alakultak. Karakteresedtek. Erről tanulmányt lehetne írni, de látszik, együtt a család, a kinti lét: munka, iskola, programok formálják az alakulatot, benne az egyént. Kristóf könnyedén elszámol franciául nyolcvanig, pontosan használ néhány kifejezést: jouons – játsszunk, laisse-moi – hagyjál (ezt a bátyjának címezi). Ami feltűnően jól megy, látványosan hangzik: à table – asztalhoz! Merthogy terítve van, és éhes a banda, korog a gyomra. Beszélgetünk is, ki mit szeret a belga iskolában, és egyáltalán, mit csinálnak a kis magyarok Belgiumban. Itthon körülnéznek a dolgozószobában is, ismerik a helyet. Van lecke, Daninak vallási ismeretekből meg kell tanulni kívülről a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát. Az elsőt már elég jól tudja, levesszük a polcról az imakönyvet, Franciaországból hoztam már vagy húsz éve. Dani meg se lepődik, hogy ilyen is van, elvégre a nagyapja franciatanár. Nála (még, mint nálam már régóta) a kultúra egyben van. Mondjuk, mondja, leírja: öndikté (autodictée), keveset hibázik. Aztán rákérdez, mit írok. Emlékszik, egyszer Balázs Géza könyvét méricskélte, amikor arról írtam recenziót. (Nyelvi világítótorony a „lakható ég” alatt. Többrétű utazás a Nyelv és kultúra – Kulturális nyelvészet tanulmánykötet megismerés során, Magyar Szemle, Új Folyam XXII. 1-2- szám, 2013. február, 138-143.) Lemértük: a könyv 95 dekagramm volt. Dani elismerően bólogatott: ez teljesítmény. Most megpillantott egy vastag könyvet: Tapló. Kíméletlen Művészeti napló 1996-2006.3 Te ezt is elolvastad? – kérdi. És írtam is róla, mondom. Tudja már, hogyan működik az ismeretterjesztés, megbeszéltük: van, akinek nincs ideje vastag könyveket elolvasni, de a rövidebb ismertetéseket szívesen veszik. (Vannak, akik azokat sem.) No, ez már méltó a mérésre, súlya: 1 kiló 14 deka. Dani kínálja a könyvet öccsének, Kristóf, megbecsülve a dolog jelentőségét, két kézbe fogja a könyvet, s mint súlyzót emelgeti feje fölé. Egyetértenek a testvérek, a dolognak súlya van: a mi nagyapánk nagy ember, ha ilyen nehezékkel is megbirkózik. A két imát még egyszer röviden átvesszük, franciául is, magyarul is. Dani már fújja kívülről, szövegnek is jó, reméljük, egyszer a tartalmával is találkozik. Hátha megsegít. Ehhez szöveglapok meggondolkodtató feldolgozásán keresztül vezet az út. Meg az életlapok gyürkőző hajtogatásán át. De Dani előtt az élet. (2013. december 9.)
2023.11.21. A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21. Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg... (Forrás: Eduline)
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
