|
Sajtófigyelő
2021.04.20. A PSZ közleménye Az EMMI az elmúlt időszakban több alkalommal is tévesen interpretálta a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) álláspontját, amelyet a tárgyalásokon képviselt. A PSZ nem üdvözölte az iskol... (Forrás: Pedagógusok Szakszervezete) --
2021.04.19. Ercse Kriszta: A magyar iskolákból a nyitással könnyen orosz rulett lehet A jelenlegi körülmények között, pandémia idején, egy tragédiákkal teli év után még inkább kontrasztos a kormányzat valódi képtelensége a jelenségek helyes értelmezésére. El lehet... (Forrás: g7.hu) --
2021.04.19. Juhász Ágnes: Segíteni akarsz? Meg ne próbáld! JUHÁSZ ÁGNES A lelkiismeretes igazgatók, tanítók a szülőkkel egyeztetve végiggondolták, mit lehet tenni, hogy a legkevesebb kárt szenvedjenek azok, akik otthon maradnak. Sokan még azt a pluszmunkát is vá... (Forrás: mérce) --
2021.04.19. Hiába nyitják az iskolákat, a TASZ szerint bizonyos esetekben a pedagógus is jogszerűen maradhat otthon, és a szülő is otthon tarthatja a gyereket A Társaság a Szabadságjogokért szerint az iskolák nyitásáról szóló döntésben nem csak a fertőzésveszély mértékét kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az egyes döntések milyen... (Forrás: 444.hu) --
2021.04.19. A pedagógusok 87%-a nem pártolja a mai iskolanyitást A szervezetek azonban aggodalmukat is kifejezték az óvodák és az általános iskolák tervezett jelenléti oktatásának megkezdésével kapcsolatban. Öt nagy szakszervezet közös nyilatkozatban... (Forrás: mérce) --
2021.04.19. Ellentmondásos döntések az iskolanyitás körül Lapunkhoz több szülői jelzés érkezett arról is, hogy az iskolaigazgatóktól azt a tájékoztatást kapták: ha egy osztályból mindenki hiányzik, annak az osztálynak rendkívüli szünetet kell... (Forrás: Népszava) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
internet
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep |
||||
|
Ha a filmajánlót olvastam vola csak, azt mondanám, milyen csoda mókás film is lehetett ez a svéd film, Szekszárdi Juli, aki bizonyára Attila bevezetőjéből indult ki, kellemes szórakozást, ezúttal tényleg kellemes fimnézést kívánva indította el a vetítést, valójában egy nyomasztó fimet láttam, némi kényszeredett apró kis nevetést mintha hallottam volna a vetítés alatt, de valójában elég nagy csend volt, igazából a filmnek egyetlen felszabadító pillanata sem volt, rég volt valami ennyire súlyosan lehangoló. Amit némileg még súlyosbított, hogy a punktól sújtott, a punkba (valójában a semmibe, mert azzal sem bírtak, ami a punkhoz kellet volna) menekülő két társadalmi árvát, s vele egy kicsit a szabad hatvannyolcasokat, s gyermekeiket sirató fimet a nézőtársak a beszélgetésen szinte egyöntetűen afféle boldogság és szabadságfilmnek mondták, holott épp mindkettőnek a hiányáról, torz alakzatairól szólt. Alighanem meg kellene néznünk és beszélnünk még egyszer. A három lányt összekapaszkodásuk nem felemelte, megtartotta, védte, gazdagította. Egy hínárosba keveredve húzták egymást lefelé. Kidobólegényeknek kellett kirakniuk őket az utcára az étteremből, beleültek egy nagy dobozba a többiek közé, a visszataszító normálisak közé, jelezve, hogy magukat már csak útakadálynak látják, teljesen elcsúsztak, ez volt az utolsó jelenet, ki lehet találni a folytatást.
Annyira szólt nekem ez a punk a szabadságról, az intimitásról és az örömről, mint a tetoválás a megtalált individuumról.
Mindezt megkésett hozzászólásként jegyzem, mert nem volt bátorságom a beszélgetésen előállni a tiltakozásommal, vonathoz szaladtam inkább.
T Géza
Géza, kár hogy nem maradtál, érdekes irányba vihette volna a vitát a véleményed. Valóban Attila beharangozóját ismertem csak előzetesen, és vidámabb filmre számítottam én is. Igazad volt, a jelenből visszanézve. a következő évtizedek ismeretében, valóban nyomasztó volt a film, és szerintem sem első sorban a szabadságról szólt. A beszélgetés során szó esett a felnőttek nem túl vonzó világáról, a generációk között már a 80-as években keletkező szakadékról. Többen ezt a svédországi környezettel indokolták, ezzel én nem teljesen értek egyet. Felmerült az a kérdés is, hogy miért éppen a punk a menekülési útvonal a lányok számára. Attila szerint az volt az utolsó zenei irányzat, ami még nem vált a zeneipari üzlet prédájává, tehát ilyen értelemben valóban a szabadságot fejezte ki. Amiben nem értek egyet Veled, az a lányok közötti barátság értékének a lebecsülése. Számukra ez nagy erőt adott, segített megkapaszkodni, megszabadulni az őket körülvevő sivár világtól. Az identitásukat kereső, magukra hagyott, a kortársak által nem sokra tartott lányokról van szó, akik azzal, hogy összekapaszkodnak, erőt adnak egymásnak, örömteli pillanatokat élnek meg, és egymást támogatva talán lesz erejük arra, hogy talajt fogjanak. Nem függnek a környezetüktől, csak egymástól. Ha van kedved a véleményedet részletesen megírni, szívesen felteszem ide, hátha újabb vitákat generál.
Benne vagyok a beszélgetésben!
Gondoljátok, Géza, Attila, hogy szervezzünk egy ilyet? Mármint beszélgetést? Le lehetne hozni online, vagy ha a Szemle nyitott rá, akár ott is.
Szóval, hát én már vitatkoztam, vagy legalábbis vitattam, amit olvastam és hallottam, azt a vitát pedig úgy képzelem, hogy elölről, hogy mondjuk ártatlan nézők egyik csokrát Attila bevezetőjével, aztán egy másik csokrát meg az én bevezetőmmel ültetnénk a vászon elé, aztán leültetnénk őket egy körbe…