2015. január 10. szombat, 21:16

OFOE Filmklub – Mi vagyunk a legjobbak!

Az OFOE Filmklub január 13-i vetítésén a Mi vagyunk a legjobbak! című, 2013-ban készült svéd filmet nézzük meg. Rendezte: Lukas Moodysson. A helyszín ezúttal is a Kino Café, kezdési időpont 17.30, jegyár: 700 Ft.

Stockholm, 1982. Három 13 éves lány punkbandát alapít az iskolában, mert az jó, minden más pedig sokkal kevésbé az. A punkbanda azért jó, mert nem kell hozzá semmi, csak a döntés. Főként azok nem kellenek hozzá, akik nem akarnák, hogy én akarjam. Hangszert, lábost ütni, meg ritmikusan kiabálni, hogy „utálom a sportot”, saját döntésből melózni, és naponta rájönni, hogy az életöröm kéznél van, az meg baromi jó. Annyira, hogy megsejthető belőle a nem-összehasonlítás puha, vidám melege. És azt már jó sejteni is.

Ebből pedig táplálható az életünk. A sejtés átitatja tanult játszmáinkat. Mert mi hárman úgy vagyunk mi, hogy valahogy még akkor is egymásért harcolunk, amikor egymásnak esünk. Ezzel a titokzatos kapcsolattal bármilyen ellenség legyőzhető. Nem kötelező belerokkanni egy béna családba, egy unalmas iskolába, egy rakétákkal baromkodó társadalomba, az osztálytársak által megmérgezett önképbe, és persze az egymás közti harcokba sem. Ha valami bajt érzel, ne vacakolj: légy punk mielőbb, és legyél azzal, akivel jó lenni. Ez a film a három kislány történetében pontosan ennek lehetőségét ünnepli. Szeretettel, figyelemmel és csodálattal.

A Mi vagyunk a legjobbak! a legfontosabb tudásról énekel: az önazonosság és az öröm alapvető sérthetetlenségéről. Ez a tudás régóta illegitim; módszeres családi-társadalmi beszoktatásunk általában szemétre dobatja velünk. A punk ekkor kezd guberálni. Minél előbb, annál jobb. Ez a feladat: keresd meg magad a szemét közt! A filmbeli lányok csodálatosan egyformák, mert minden ember csodálatosan egyforma, és nagyon különbözőek, mert mindannyian másféle történeteket cipelnek. Másféle félelmeket, és nagyon másféle sebeket. Ez utóbbi hagyományosan izgalmas és jól elemezhető téma – de a film nem erről szól. Hanem az ingyen ellenszerről. A ki- kitörő örömmel megsejtett egyformaságról. A valódi kapcsolatról. A film ezt mutatja – nem a problémák természetében vájkál. Arról szól, hogy hol lakik az a titokzatos természetű öröm, ami egymás karjaiban tartja az embereket, és amit te is ismersz, csak talán régen nem dumáltatok.

Ajánlom ezt a holisztikusan bájos, lényegretörő átélés-filmet mindenkinek, aki szerint a kamaszokkal nagyobb a baj, mint a felnőttekkel. Ajánlom azoknak is, akik ezt fordítva érzik, és azoknak is, akik szerint ez az összehasonlítás hülyeség. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi: már nem alapíthat punkbandát, és mindenkinek, aki úgy érzi: még megteheti. Mindenkinek, aki irigy a kamaszokra, és mindenkinek, aki nem. Végül várom azokat, akik mindig is szerettek volna nyugodtan klarinétozni a vécén.

Érzésem szerint nem hagytam ki senkit. Jó szórakozást!

Veszprémi Attila

5 üzenet

takács szerint:

2015.01.14. - 15:26

Ha a filmajánlót olvastam vola csak, azt mondanám, milyen csoda mókás film is lehetett ez a svéd film, Szekszárdi Juli, aki bizonyára Attila bevezetőjéből indult ki, kellemes szórakozást, ezúttal tényleg kellemes fimnézést kívánva indította el a vetítést, valójában egy nyomasztó fimet láttam, némi kényszeredett apró kis nevetést mintha hallottam volna a vetítés alatt, de valójában elég nagy csend volt, igazából a filmnek egyetlen felszabadító pillanata sem volt, rég volt valami ennyire súlyosan lehangoló. Amit némileg még súlyosbított, hogy a punktól sújtott, a punkba (valójában a semmibe, mert azzal sem bírtak, ami a punkhoz kellet volna) menekülő két társadalmi árvát, s vele egy kicsit a szabad hatvannyolcasokat, s gyermekeiket sirató fimet a nézőtársak a beszélgetésen szinte egyöntetűen afféle boldogság és szabadságfilmnek mondták, holott épp mindkettőnek a hiányáról, torz alakzatairól szólt. Alighanem meg kellene néznünk és beszélnünk még egyszer. A három lányt összekapaszkodásuk nem felemelte, megtartotta, védte, gazdagította. Egy hínárosba keveredve húzták egymást lefelé. Kidobólegényeknek kellett kirakniuk őket az utcára az étteremből, beleültek egy nagy dobozba a többiek közé, a visszataszító normálisak közé, jelezve, hogy magukat már csak útakadálynak látják, teljesen elcsúsztak, ez volt az utolsó jelenet, ki lehet találni a folytatást.
Annyira szólt nekem ez a punk a szabadságról, az intimitásról és az örömről, mint a tetoválás a megtalált individuumról.
Mindezt megkésett hozzászólásként jegyzem, mert nem volt bátorságom a beszélgetésen előállni a tiltakozásommal, vonathoz szaladtam inkább.
T Géza

Válasz
Juli szerint:

2015.01.14. - 15:58

Géza, kár hogy nem maradtál, érdekes irányba vihette volna a vitát a véleményed. Valóban Attila beharangozóját ismertem csak előzetesen, és vidámabb filmre számítottam én is. Igazad volt, a jelenből visszanézve. a következő évtizedek ismeretében, valóban nyomasztó volt a film, és szerintem sem első sorban a szabadságról szólt. A beszélgetés során szó esett a felnőttek nem túl vonzó világáról, a generációk között már a 80-as években keletkező szakadékról. Többen ezt a svédországi környezettel indokolták, ezzel én nem teljesen értek egyet. Felmerült az a kérdés is, hogy miért éppen a punk a menekülési útvonal a lányok számára. Attila szerint az volt az utolsó zenei irányzat, ami még nem vált a zeneipari üzlet prédájává, tehát ilyen értelemben valóban a szabadságot fejezte ki. Amiben nem értek egyet Veled, az a lányok közötti barátság értékének a lebecsülése. Számukra ez nagy erőt adott, segített megkapaszkodni, megszabadulni az őket körülvevő sivár világtól. Az identitásukat kereső, magukra hagyott, a kortársak által nem sokra tartott lányokról van szó, akik azzal, hogy összekapaszkodnak, erőt adnak egymásnak, örömteli pillanatokat élnek meg, és egymást támogatva talán lesz erejük arra, hogy talajt fogjanak. Nem függnek a környezetüktől, csak egymástól. Ha van kedved a véleményedet részletesen megírni, szívesen felteszem ide, hátha újabb vitákat generál.

Válasz
V. Attila szerint:

2015.01.14. - 17:27

Benne vagyok a beszélgetésben!

Válasz
Juli szerint:

2015.01.14. - 19:01

Gondoljátok, Géza, Attila, hogy szervezzünk egy ilyet? Mármint beszélgetést? Le lehetne hozni online, vagy ha a Szemle nyitott rá, akár ott is.

Válasz
takács szerint:

2015.01.14. - 22:22

Szóval, hát én már vitatkoztam, vagy legalábbis vitattam, amit olvastam és hallottam, azt a vitát pedig úgy képzelem, hogy elölről, hogy mondjuk ártatlan nézők egyik csokrát Attila bevezetőjével, aztán egy másik csokrát meg az én bevezetőmmel ültetnénk a vászon elé, aztán leültetnénk őket egy körbe…

Válasz

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Vissza

Sajtófigyelő

2023.01.31.
„A tankerületekhez hasonlóan a szakképzési centrumok is próbálják fékezni a sztrájkot” - Több helyen egész napos munkabeszüntetésre készülnek a tanárok
Kedd délelőtt a PDSZ és több más ágazati érdekképviselet (köztisztviselők, kormánytisztviselők, védőnők, rendvédelmi és szociális dolgozók) vezetői közös sajtótájékoztatót tartanak...
(Forrás: Népszava)

2023.01.31.
A kormány már nem beszél a pedagógussztrájk jogszerűtlenségéről, csak várja, hogy kifulladjon
Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős belügyi államtitkár persze már jó előre figyelmeztette a szakszervezeteket, hogy fokozottan oda fognak figyelni, minden a pedagógusokra vonatkozó új „...
(Forrás: Mérce)

2023.01.31.
Jó választás lehet a technikum és a szakképző
Növekszik a technikumok és a szakképző intézmények népszerűség és színvonala – fejtette ki lapunk kérdésére Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár. A du...
(Forrás: Magyar Nemzet)

2023.01.31.
Évek óta nem nyelvvizsgáztak olyan kevesen, mint tavaly - az amnesztia újabb pofon volt a nyelviskoláknak
Kevesebb mint 83 ezren nyelvvizsgáztak tavaly, közülük ráadásul csak 60 ezren szerezték meg a bizonyítványt - derül ki a friss adatokból. A 2020-as negatív rekord óta nem emelkedett 90 ezer...
(Forrás: Eduline)

2023.01.30.
Egyházi iskolai tanár: „Köreinkben soha nem volt ekkora az elkeseredés”
Az egyházi iskolákban tanító tanárok egy része pár év alatt radikalizálódott, magárahagyatottságot és dühöt érez, állítja Posta István, a budapesti Piarista Gimnázium magyar és filoz...
(Forrás: válasz online)

Címkék