Megjelent a Fejlesztő Pedagógia új száma

Kedves kollégák, tisztelt olvasók!

A Fejlesztő Pedagógia 27. évfolyamának első számát nyújtjuk át Önöknek. Az elmúlt év elég sok nehézséget tartogatott számunkra, de most az új kiadóval vállvetve igyekszünk a lapot életben tartani, hagyományait megőrizni; a neveléssel-oktatással kapcsolatos elméleteket és gyakorlati értékeket bemutatni: hagyományos, bevált, már klasszikusnak mondható módszerek, eljárások és új megoldások, jó gyakorlatok, amelyek a megváltozott világban eredményre vezethetnek. Sajnos az utóbbi időben a pedagógia mindennapjaiban a bevált, eredményeket hozó gyakorlatok háttérbe szorultak, teret kapott az a fajta gondolkodás, amely feltételezi, hogy „egy méret mindenkire jó”. Különösen vonatkozik ez a problémákkal küszködő vagy fogyatékos gyermekekre. A fogyatékos gyermekek épekkel történő együttnevelése megrekedt; a gyermekek, a pedagógusok és a szülők szenvednek a feltételek – személyi és tárgyi – hiánya miatt kialakult helyzetektől. Tudjuk, hogy vannak jó példák, jó gyakorlatok, de 1993 óta – amióta az integrációra törvényi lehetőség nyílott – már jelentősebb eredményeket kellene látnunk annak a szép elvnek a kibontakoztatása és megvalósulása mentén, hogy a gyermekek, a későbbi társadalmi integráció érdekében együtt nevelődjenek.

A túlterhelt pedagógusnak sem ideje, sem ereje nincs az ön- és továbbképzésre. Közismert és egyre többen említik meg, hogy a pszichés-, magatartási, tanulási és beilleszkedési zavarral élő gyermekek száma nő. A „szakértői papírral” rendelkező gyermekek szülei szembesülnek azzal a ténnyel, hogy azok a törvények és rendeletek, amelyek ezeknek a gyermekeknek az oktatását-nevelését segíteni hivatottak, a gyakorlatban nem működnek; nehéz megfelelő iskolát találni (adminisztratív feltétel: életvitelszerűen lakjon a gyermek abban a kerületben vagy városban, ahol megfelelő iskolát találtak számára), és kevés a szakember.

A Tallózás rovatunkban bemutatott könyvről¹ Földes Petra írását idézzük: „A gyógypedagógus szerző nem enged: fogva tart a szöveg, a mesélő mélységes érdeklődése és elköteleződése, a megszólalásig pontosan megrajzolt helyzetek. Nem a mindannyiunkban tagadhatatlanul ott rejtező borzongásvágy, sokkal inkább a feltámadó felelősség visz egyre beljebb a történetekben az elfogadás, megértés, tenni akarás felé. Ezekben a történetekben nem az integrációé a főszerep; a szegregáltan nevelt fogyatékosok helyzete is ugyanúgy változásért kiált.”

Lapunkban a közreadott írásokkal továbbra is segíteni szeretnénk azoknak a pedagógusoknak a munkáját, akik naponta szembesülnek a gyermekek kudarcaival és saját vívódásaikkal. De szeretnénk a sikeres megoldásokról, a hasznos, szívmelengető eseményekről, jó tapasztalatokról is hírt adni. A lapszámban ismét sokféle írással találkozhatnak. A beszédészlelés és -megértés a tanulásban játszott meghatározó szerepét boncolgatja új rovatunk a Beszéd – Olvasás – Írás. A NEBULÓK rovat a készség- és képességfejlesztéshez nyújt segítséget, visszanyúlva a fejlesztésben iskolát teremtő Porkolábné dr. Balogh Katalin munkásságához. A történelemtanításról szóló esszében a szerző vitára, közös gondolkodásra invitáljaa téma iránt érdeklődő kollégákat. A Hogyan tanítom? rovat lehetőséget ad mindenkinek a megjelenésre, aki közkinccsé szeretné tenni saját, bevált metódusait.

Nem szokatlan, ha egy pedagógiai lap címlapján gyermekfotó szerepel. Címlapunkon lévő gyermek a főszerkesztő 10. unokája, Martin. Ez is hagyománya a lapnak, eddig minden unoka szerepelt a címlapon, így osztva meg Önökkel örömünket…

dr. Salné Lengyel Mária
alapító-főszerkesztő

A lapszám tartalomjegyzéke itt olvasható (pdf).

¹Leiner Károly: Az én gyerekeim. OFOE Könyvek, 2016