Azonosság – másság, avagy mindenki másképpen egyforma1
Sztereotípiák, előítéletek, diszkrimináció
Gyakorlatok, játékok osztályfőnöki órákhoz
A gyakorlatok célja: felhívni a tanulók figyelmét a másokkal kapcsolatos azonosságaikra és különbözőségeikre, nyitottá tenni őket a többi ember iránt, tisztázni a sztereotípia, az előítélet és a diszkrimináció fogalmát, tudatosítani a bennük élő előítéleteket, felkelteni bennük a tolerancia igényét, megalapozni a mások iránti elfogadó attitűdöt, gyakoroltatni a szempontváltást, megalapozni, fejleszteni az empátiát.
Ez a gyűjtemény kitágítja a tanulók önmagukról szerzett ismereteit, segít tudatosítani azt a képet, amely bennük él a többi emberrel, embercsoporttal, országgal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a pedagógus rádöbbentse tanítványait: ők is lehetnek bizonyos helyzetben előítéletek tárgyai, áldozatai, s ráébressze őket arra, hogy a sok „másság” következtében lesz színesebb, gazdagabb a világ.
„Másság, különbözőség, együttesség – kizárják vagy feltételezik egymást? Attól függ. Hogy mitől, az Közép-Kelet-Európában egyetlen felnőtt állampolgár előtt sem lehet titok. Történelmi múltunkból, jelenkori élményeinkből ismerhetjük, hogy egyrészt attól függ, hogy hogyan – milyen ideológia, társadalompolitika, nevelés, műveltség birtokában – gondolkodtunk ezekről a jelenségekről, másrészt attól, hogy milyen eszközökkel kívánjuk a viszonylagos egyensúlyt elérni e fogalmak által jelzett valóságos jelenségek között.
A demokratikus nevelés nézőpontjából ezek a fogalmak és az általuk jelzett tartalmak semmi esetre sem zárják ki egymást, sőt feltételezik: elvileg ugyanis nem eleve ellentétes, egymást kizáró jelenségekről van szó. Legalábbis akkor nem, ha a demokratikus nevelés valódi orientációs pontjait keressük. Éppen ekkor jövünk rá arra, hogy a »másság és a különbözőség« valamint az »együttesség« az emberi természet mélyéből fakadó, egymást feltételező sajátosságok s kiteljesedni igazán csak egymással harmóniában tudnak.
Ebben a gondolatmenetben viszont a »másság« már nem annyira idegen, hanem főként az átlagtól eltérő egyéni arculat, egyéniség, a személyiség jelölőjeként szerepel, amely csak járulékosan hordozhatja az »idegen« jelentését is: primer jelentése azonban az, amely a modern individualizmusban fogalmazódott meg, és ez a személyiség önállóságának és sokszínűségének eszméje, és ennek az eszmének a védelme.”2
Egyéniséggé válni, valaki lenni, olyan ember, aki „megvalósítja önmagát”, ez a serdülőkorban jellemző életprogram. Az „önmegvalósítás” minden esetben társas közegben történik, s a szükséges feltételek megteremtéséhez elengedhetetlen a többi emberhez való viszonyulás meghatározása, annak tudatosítása, hogy mi mindenben vagyunk azonosak a többi emberrel, illetve hogy mi mindenben különbözünk.
Mi az ami csak ránk, szűkebb csoportunkra jellemző, és mi köt össze bennünket a többiekkel. Az „azt keresni, ami összeköt, és nem azt ami elválaszt” rogersi alapelve a többiekkel való békés együttműködés esélyét segíthet megteremteni. Ahhoz azonban, hogy ezeket az összekötő kapcsokat megtaláljuk és készek legyünk vállalni is, tisztában kell lennünk saját értékeinkkel, a bennünk rejlő lehetőségekkel és gátakkal. A reális és pozitívumokra beállított énkép tehet ugyanis képessé arra, hogy nyitni tudjunk mások felé, és örömet találjunk a közös erényekben, kritikusan, ugyanakkor megértően fogadjuk el azokat a kiküszöbölhető, enyhíthető vagy megváltoztathatatlan negatívumokat, amelyek hozzánk hasonlóan másokban is fellelhetők.
A megfelelő és stabil énkép tehet bennünket alkalmassá arra is, hogy felfedezzük azokat a vonásokat, amelyekben mások vagyunk, mint a többiek, illetve amelyekben ők mások, mint mi. Sajátmagunk elfogadása, másságaink vállalása alapozza meg azokat készségeket és képességeket, amelyek segítségével természetesként fogadjuk el a többiek tőlünk, a megszokottól való különbözőségét.
A serdülő egyszerre fél attól, hogy belesimulva a környezetébe elvesztheti egyedi vonásait és attól, hogy túlságosan is különbözik társaitól. Éppen az „elvegyülni és kiválni” igénye közötti feszültség adja ennek az életkornak a sajátos dinamikáját. S ez az a dinamika, amely lehetőséget nyújthat arra, hogy a moralizálásra általában hajlamos kamasz elgondolkodjon a másokhoz, a mássághoz való saját viszonyán, észre vegye az aktuális fonákságokat, felülvizsgálja kapcsolódó értékrendjét, magatartását.
—
Jegyzetek
1 Forrás: Sallai Éva – Szekszárdi Júlia: Emberi Kapcsolatok. Tankönyv és tanári kézikönyv a társadalomismeret tanításához. AKG Kiadó, 1999
2 Váriné Szilágyi Ibolya: Másság, különbözőség együttesség. In: Az erkölcs a cselekvő és a néző szemszögéből. Scientia Humana, 1994. 142–145. o.
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
2023.07.09. Kiválóan fejlesztő általános iskolák. Asztalos György írása
Egy intézmény akkor kerül fel a kiválóan teljesítők listájára, ha az elmúlt öt kompetenciamérésen legalább egyszer a „sárga pont” felette van a „kék vonalnak”. Vagyis a gyerekek... (Forrás: tani-tani online)
