Azonosság – másság, avagy mindenki másképpen egyforma1
Sztereotípiák, előítéletek, diszkrimináció
Gyakorlatok, játékok osztályfőnöki órákhoz
A gyakorlatok célja: felhívni a tanulók figyelmét a másokkal kapcsolatos azonosságaikra és különbözőségeikre, nyitottá tenni őket a többi ember iránt, tisztázni a sztereotípia, az előítélet és a diszkrimináció fogalmát, tudatosítani a bennük élő előítéleteket, felkelteni bennük a tolerancia igényét, megalapozni a mások iránti elfogadó attitűdöt, gyakoroltatni a szempontváltást, megalapozni, fejleszteni az empátiát.
Ez a gyűjtemény kitágítja a tanulók önmagukról szerzett ismereteit, segít tudatosítani azt a képet, amely bennük él a többi emberrel, embercsoporttal, országgal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a pedagógus rádöbbentse tanítványait: ők is lehetnek bizonyos helyzetben előítéletek tárgyai, áldozatai, s ráébressze őket arra, hogy a sok „másság” következtében lesz színesebb, gazdagabb a világ.
„Másság, különbözőség, együttesség – kizárják vagy feltételezik egymást? Attól függ. Hogy mitől, az Közép-Kelet-Európában egyetlen felnőtt állampolgár előtt sem lehet titok. Történelmi múltunkból, jelenkori élményeinkből ismerhetjük, hogy egyrészt attól függ, hogy hogyan – milyen ideológia, társadalompolitika, nevelés, műveltség birtokában – gondolkodtunk ezekről a jelenségekről, másrészt attól, hogy milyen eszközökkel kívánjuk a viszonylagos egyensúlyt elérni e fogalmak által jelzett valóságos jelenségek között.
A demokratikus nevelés nézőpontjából ezek a fogalmak és az általuk jelzett tartalmak semmi esetre sem zárják ki egymást, sőt feltételezik: elvileg ugyanis nem eleve ellentétes, egymást kizáró jelenségekről van szó. Legalábbis akkor nem, ha a demokratikus nevelés valódi orientációs pontjait keressük. Éppen ekkor jövünk rá arra, hogy a »másság és a különbözőség« valamint az »együttesség« az emberi természet mélyéből fakadó, egymást feltételező sajátosságok s kiteljesedni igazán csak egymással harmóniában tudnak.
Ebben a gondolatmenetben viszont a »másság« már nem annyira idegen, hanem főként az átlagtól eltérő egyéni arculat, egyéniség, a személyiség jelölőjeként szerepel, amely csak járulékosan hordozhatja az »idegen« jelentését is: primer jelentése azonban az, amely a modern individualizmusban fogalmazódott meg, és ez a személyiség önállóságának és sokszínűségének eszméje, és ennek az eszmének a védelme.”2
Egyéniséggé válni, valaki lenni, olyan ember, aki „megvalósítja önmagát”, ez a serdülőkorban jellemző életprogram. Az „önmegvalósítás” minden esetben társas közegben történik, s a szükséges feltételek megteremtéséhez elengedhetetlen a többi emberhez való viszonyulás meghatározása, annak tudatosítása, hogy mi mindenben vagyunk azonosak a többi emberrel, illetve hogy mi mindenben különbözünk.
Mi az ami csak ránk, szűkebb csoportunkra jellemző, és mi köt össze bennünket a többiekkel. Az „azt keresni, ami összeköt, és nem azt ami elválaszt” rogersi alapelve a többiekkel való békés együttműködés esélyét segíthet megteremteni. Ahhoz azonban, hogy ezeket az összekötő kapcsokat megtaláljuk és készek legyünk vállalni is, tisztában kell lennünk saját értékeinkkel, a bennünk rejlő lehetőségekkel és gátakkal. A reális és pozitívumokra beállított énkép tehet ugyanis képessé arra, hogy nyitni tudjunk mások felé, és örömet találjunk a közös erényekben, kritikusan, ugyanakkor megértően fogadjuk el azokat a kiküszöbölhető, enyhíthető vagy megváltoztathatatlan negatívumokat, amelyek hozzánk hasonlóan másokban is fellelhetők.
A megfelelő és stabil énkép tehet bennünket alkalmassá arra is, hogy felfedezzük azokat a vonásokat, amelyekben mások vagyunk, mint a többiek, illetve amelyekben ők mások, mint mi. Sajátmagunk elfogadása, másságaink vállalása alapozza meg azokat készségeket és képességeket, amelyek segítségével természetesként fogadjuk el a többiek tőlünk, a megszokottól való különbözőségét.
A serdülő egyszerre fél attól, hogy belesimulva a környezetébe elvesztheti egyedi vonásait és attól, hogy túlságosan is különbözik társaitól. Éppen az „elvegyülni és kiválni” igénye közötti feszültség adja ennek az életkornak a sajátos dinamikáját. S ez az a dinamika, amely lehetőséget nyújthat arra, hogy a moralizálásra általában hajlamos kamasz elgondolkodjon a másokhoz, a mássághoz való saját viszonyán, észre vegye az aktuális fonákságokat, felülvizsgálja kapcsolódó értékrendjét, magatartását.
—
Jegyzetek
1 Forrás: Sallai Éva – Szekszárdi Júlia: Emberi Kapcsolatok. Tankönyv és tanári kézikönyv a társadalomismeret tanításához. AKG Kiadó, 1999
2 Váriné Szilágyi Ibolya: Másság, különbözőség együttesség. In: Az erkölcs a cselekvő és a néző szemszögéből. Scientia Humana, 1994. 142–145. o.
2023.03.23. AZ ORSZÁGOS KÖZNEVELÉSI TANÁCS MŰKÖDÉSÉNEK ÉS ÚJJÁVÁLASZTÁSÁNAK ANOMÁLIÁI
Korábban beszámoltunk róla, hogy egy nyílt levéllel kerestük meg az Országos Köznevelési Tanács civil szervezeti képviselőit (OKNT), mivel mandátuma lejárt, de a pedagógus civil szervezeteket... (Forrás: ckpinfo)
2023.03.22. Ez a szakadék széle – új pályára kényszerült a Trefort vezetőtanára
Sikeres szakember, népszerű tanár volt, aki rengeteget dolgozott a természettudományos pedagógushiány felszámolásáért. Szakmány Csaba, a Trefort vezetőtanára, akit a kémiaoktatás fejleszt... (Forrás: válasz online)
--
2023.03.21. Ne játssz a pénzzel! Vagy mégis?
Tizenötödik éve zászlóshajója a pénzügyi tudatosság oktatásának a Magyar Nemzeti Bank, a Diákhitel Központ és a Magyar Bankszövetség által közösen létrehozott Pénziránytű Alapí... (Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.03.21. Aligha kerülnek a gimnáziumok alapítványi egyetemi fenntartásba
Felröppent a hír, hogy „modellváltás” kezdődhet a közoktatásban, miután a Szinyei Merse Pál Gimnázium az alapítványi működésű Óbudai Egyetem fenntartásába kerülhet. Oktatáskutat... (Forrás: hírklikk)
