Gyermek a kórházban I.

Arról, hogy mit gondol, mit érez egy gyermek ha kórházba kerül, mire van szüksége és mihez van joga betegsége idején

Az ember ösztönösen hárítja magától a szomorúságot. Talán ezért van, hogy egy fogyatékkal élő vagy beteg emberről elkapja a tekintetét, sajnálkozik, de ritkán segít, mert zavarban van, vagy fél, hogy nem jól segítene. Sokszorosan igaz ez, ha gyerekről van szó. Nem tudja, nem akarja elképzelni, hogy a fehér bottal tétován biztonságot kereső, az arcán maszkot hordó és kopasz fejét elkendőző, a szívbeteg, a diszkrét hallókészüléket viselő, a cukorbeteg, a dialízisre járó, a művégtaggal élő vagy kerekes székes, a Down-kóros vagy autista gyermek az ő gyermeke, az ő tanítványa, rokona, barátai gyermeke is lehetne. Sajnálkozik. A sajnálkozás azonban nem segít, és nem is helyénvaló. Ezek a gyerekek nem akarnak szomorúak lenni, még kevésbé szomorúságot okozni, és sajnálkozásra semmi szükségük. Élni akarnak, a korlátaik között lehetséges legteljesebb, gyermeki életet élni. Örülni, nevetni, játszani, tanulni, barátkozni, gyógyulni – akkor is, ha éppen kórházban vannak.

Mi, a Kórházpedagógusok Egyesületében olyan óvónők, tanítók, tanárok vagyunk, akik a kórházba került beteg gyerekekkel foglalkozunk. Tizenhárom éves történetünk során sok tapasztalatunk halmozódott fel. 2015-ben – frissebb adat még nincs – 221 315 gyermek fordult meg a kórházak csecsemő- és gyermekosztályain ill. a gyermek- és ifjúságpszichiátriai osztályokon. Mi csak töredékük mellett lehetünk ott, mert nagyon kevés helyen dolgozik kórházpedagógus, de ahol ott vagyunk, talán olyasmit is látunk, észre veszünk, ami mások számára rejtve marad.

Sokszor látjuk azt a pillanatot, amikor egy gyerek belép a kórházba nála nem kevésbé szorongó, ijedt szüleivel.

Mit gondol? Mit érez?

Minden új, idegen számára. Nem tudja mire számíthat. Fehér köpenybe bújt emberek kérdezgetik, elvárják, hogy értse és teljesítse a kéréseiket, és még ha nagyon kedvesek is, idegenek. Furcsa gépek veszik körül, némelyikbe bele is kell bújnia és moccanás nélkül várakozni. Jönnek a tűk. Vért vesznek, injekciót adnak, infúziót kötnek be. Csupa olyan dolog, amibe nincs beleszólása, ami vele történik, de nem általa. Kiszolgáltatottnak érzi magát. Ha bent kell maradni a kórházban, vajon a szülei vele maradhatnak-e? Mekkora a baj? Mikor mehet haza? Haza mehet egyáltalán? Megannyi kérdés, bizonytalanság.

Aztán azok a kérdések, amelyekre mi, felnőttek nem is gondolnánk, és hangosan kimondani ő sem meri. Vajon a betegség mennyire súlyos? Amikor a szomszéd nénit kórházba vitte a mentő, soha többé nem látta – azt mondták, meghalt. Megtörténhet ez vele is? A betegség büntetés a korábbi rosszaságáért? Ha sokáig itt kell maradni nem felejtik el az osztálytársai, a barátai? Mi lesz, ha lemarad a tanulásban? Évet kell ismételnie? Új osztályban kell tanulnia mint a bukott tanulóknak? Meddig nem találkozhat a testvérével? Meglátogatja majd az osztályfőnöke? Nagyi öreg már, vajon el tud jönni hozzá? És folytathatnánk a sort.

Mire van szüksége?

Mindenekelőtt biztonságérzetre van szüksége. Fontos, hogy valamelyik szülő vagy ha ez nem lehetséges, valaki, akit elfogad a szüleit helyettesítő személynek, mindig vele lehessen, ápolásában részt vehessen.

Világos, pontos és érthető információkat kell kapnia a betegségével, állapotával kapcsolatban. Nem elég a szülő tájékoztatása. Az orvosnak a gyermekkel is meg kell beszélnie mindent az életkorának megfelelő szinten. A beteg gyermek biztonságérzetének fontos feltétele a világos jövőkép. Tudnia kell, hogy hogyan tarthat lépést az osztálytársaival, ill. ha ez nem lehetséges, hogyan készülhet fel a gyógyulását vagy javulását követő vizsgákra, hogy tanulmányait eredeti osztályközösségével tudja folytatni. A reintegráció lehetőségének biztos tudata célt és erőt ad, még a gyógyulás esélyét is javítja.

A gyermeki lét két alapvető tevékenysége a játék és a tanulás. Ha ezeket elvennénk tőle a kórházban, a gyermekkorának legfontosabb részétől fosztanánk meg. Ezt nem tehetjük. A játékhoz eszközök és játszótársak kellenek. A tanuláshoz is kellenek eszközök, de leginkább segítőtárs, aki amellett, hogy megszervezi a tanulás élményét, kapcsolatot is tart az anyaiskolával.

A biztonságérzet feltétele az is, hogy a beteg gyermek ne veszítse el a kapcsolatát a külvilággal. Lehetővé kell tenni, hogy családtagjai, barátai és tanárai meglátogathassák, ill. telefonon, e-mailben vagy skype segítségével rendszeres kapcsolatban maradhassanak vele. Célszerű, ha a kapcsolatrendszer megőrzésén túl, még arra is lehetősége van, hogy új barátokkal gazdagítsa már meglévő kapcsolati rendszerét (önkéntesek, betegtársak, érdekes vendégek). Különösen hasznos, ha ez önbizalmat erősítő kihívásokhoz (kutató munka, pályázat) kapcsolódik.

Mire van joga?

A gyermekek jogait az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye rögzíti, amelyet Magyarország is ratifikált. A beteg gyerekeket ezek a jogok ugyanúgy megilletik, mint egészséges társaikat. Az EACH (European Association for Children in Hospital – Európai Szervezet a Kórházban Kezelt Gyermekekért) Chartája részletesen megfogalmazza a beteg gyerekekre vonatkozó jogokat. Ehhez ugyan Magyarország nem csatlakozott állami szinten, de mivel a Gyermekjogi Egyezménnyel teljes összhangban van, abból levezethető, irányadónak tekinthetjük. Röviden:

A kórházban ápolt és az otthon lábadozó gyerekek pedagógiai ellátásáról a Köznevelési törvény is rendelkezik, amennyiben az egészségügyi okból magántanulóvá váló gyerekek pedagógiai ellátására átlagosan heti tíz óra órakeretet biztosít.

Következik: Gyermek a kórházban II.
Arról, hogy milyen megoldást kínál az állam a beteg gyermekek tanuláshoz való jogának biztosítására és hogyan látja ezt a Kórházpedagógusok Egyesülete.

Cseke Enikő: gyermek szakápoló, tanító, fejlesztő pedagógus, mentálhigiénés szakember, a Kórházpedagógusok Egyesületének vezetőségi tagja

Orosházi Katalin: nygd. kórházpedagógus, matematika – fizika szakos tanár, a Kórházpedagógusok Egyesületének aktivistája

Gyermek a kórházban I. - Arról, hogy mit gondol, mit érez egy gyermek ha kórházba kerül, mire van szüksége és mihez van joga betegsége idején

• Gyermek a kórházban II. – Arról, hogy milyen megoldást kínál az állam a beteg gyermekek tanuláshoz való jogának biztosítására és hogyan látja ezt a Kórházpedagógusok Egyesülete
• Gyermek a kórházban I. – Arról, hogy mit gondol, mit érez egy gyermek ha kórházba kerül, mire van szüksége és mihez van joga betegsége idején