Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2018. május 15. kedd, 10:54

L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország1

„Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezeket a mondatokat ebben az évben hallottam a tanáriban, de valószínűleg Magyarország sok-sok tanárijában, üzletében, utcáján, továbbképzésén elhangzottak hasonlóan sarkos, megfellebbezhetetlen állítások. Ezért is gondolom, hogy L. Ritók Nóra könyvét kötelező lenne elolvasni mindenkinek.

Szinte mindannyiunkban vannak előítéletek. Sajnos tapasztalatok is. Hogy veszekednek a piacon. Hogy elfoglalják a járdát. Az úttestet. Akár nyomorúságos ruháikban, akár fekete Mercedeseikkel.

És saját magunkkal kerülünk összeütközésbe. Elveinkre hallgatunk: természetesen kölcsönadjuk a biciklit. Aztán, amikor már minden nap elkérik, egyszer csak elegünk lesz: többet ne jöjjenek, a bringa nekünk is kell, egyszer aztán bezárjuk a kaput is…

És mintha csak szélsőséges álláspontok lennének: vagy szörnyen toleráns européerek, vagy előítéletes bunkók lehetünk.

Ezért (volna) fontos mindannyiunknak L. Ritók Nóra könyve. Mert – a Puszták népe szemléletéhez hasonlóan – kell egy olyan nézőpont, amely egyesíteni tudja a külső elemző és az átélő meglátásait. Amely együttérző, emberi, lényeglátó, de nem hallgatja el a negatívumokat sem. Mert az ő szájából a falu népére tett kritikus megjegyzéseket nem lehet rasszizmusnak, a politikai osztály vagy az egyház érzéketlenségének ostorozását nem lehet liberális fanyalgásnak minősíteni.

Pályája elején Nóra tapasztalta, hogy a rajzzal, művészeti neveléssel micsoda eredményeket érhet el az általánosan elfogadott pedagógiai értékrend szerint „hátsó pados” gyerekek körében. Nem csoda: ha nincs szókincs, ha a beszélt nyelv akadozik, akkor például a képi világban kell megszólítani a kilátástalanságba születetteket. Az igazán „forradalmi” gondolat ezután jött: mit ér a legkitűnőbb iskolai program is anélkül, ha a háttérrel, a családok világával, a falvak társadalmával nem foglalkozunk. És mit ér, ha ő, a munkatársai és egy-két hasonló mentalitású ember tesz ugyan valamit, de a társadalom többsége számára láthatatlan marad a kérdés, a valós helyzet. Ezért beszélni kell minden fórumon, blogot írni, publikálni.

A régi írások kötetté álltak össze a Tea Kiadó gondozásában.

A szövegek egy része ismerős a Nyomor széle blogból, a Taní-tani Online-ról vagy épp az OFOE Esélyegyenlőségi naplójából.2 Amelyiket a megjelenése idején nem olvastuk volna, annak a kérdésfelvetése, következtetése is logikus számunkra, hiszen ugyanannak a valóságnak, ugyanabban a mentalitásban megírt újabb adalékát tudhatjuk meg belőle. A könyv erejéhez hozzájárul a sokoldalúság: amikor már azt hisszük, hogy látjuk ezt az életet, a fűtetlen, bútorozatlan házakat, az egészségügyi, higiéniai szörnyűségeket, az iskolai reménytelenséget, a jövőkép teljes hiányát, a prostitúcióba kényszerülést – akkor mindig jön egy újabb adalék, amely eszünkbe se jutott volna magunktól. Például „csak” annyi, hogy sok gyerek számára a születésnap ismeretlen fogalom. Hogy automatikusan a földön kezdenek rajzolni, mert nem szokták meg az asztalnál ülést. Hogy a háromgyerekes, alig tizennyolc éves anyuka milyen gyermekien tud örülni élete első mikuláscsomagjának. A „szociológiai” szemünk mintha már látná a sorsokat, az „emberi” szemünk kinyitásához viszont pont ezek – a súlyos bajok mellett kicsinek tűnő – motívumok kellenek.

A kötet természetesen nemcsak a mélyszegénységben élő tömegekről, nemcsak a hivatalos megoldási szándék hiányosságairól, hazugságairól szól, hanem a szerzőről is. Az örök újrakezdésről. A kudarcok utáni válságokról, talpraállásokról. A sok-sok munka árán már lassan megoldódó egyik-másik ügy egyszer csak összeomlik – de muszáj csinálni tovább. Muszáj.

A könyv egyrészt végtelenül elkeserítő. Egy lassan ránk dőlő iszonyatos méretű társadalmi probléma megoldására se politikai akarat, se tehetség, se emberség, se tisztességes munka. Csak azokon a szigeteken történik valami, ahol egyes elszánt emberek helyi kezdeményezéseket hoznak létre. Az Igazgyöngyben, Baranya, Borsod egy-egy településén, egyik-másik tanodában. Mi van ott, ahol nincsenek helyi kezdeményezések, nincsenek megszállott munkát végző L. Ritók Nórák?

Másrészt végtelenül felemelő. Hogy oda lehet szánni az életeket ügyek mellé. Hogy nehéz ugyan, de lehet a saját fejünk után menni. Hogy bár fel is őrölhet bennünket a kisszerűség, a hivatalok packázása, azért a saját utunkon járhatunk.

„Hatszáz évig…” Nyomjam a kolléga kezébe a könyvet? Kicsit viszolygok a didaktikus megoldásoktól, de talán megteszem.

Achs Károly

1Tea Kiadó, 2017

2Honlapunkon 2009 óta közöljük Nóra bejegyzéseit. Még a közel egy évtizede készült írások sem vesztettek semmit az aktualitásukból. (A szerk.)

7 üzenet

  1. Péter szerint:

    „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?”

    Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak.
    Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a száma sem, akik akartak, ezért tudtak is integrálódni.
    De a tanáriban elhangzott, a beveztőben idézett mondatok értelem szerűen nem azokról szóltak, akik integrálódtak. És ezt a t. szerző is pontosan tudja, csak hát nem illik bele a kifejtett prekoncepcióba.
    A t. szerző menjen le egy évre pl. Tiszaburára. Ahova évtizedek óta nem találnak pedagógust, mert aki mégis vállalja, az pár hónap múlva elmenekül onnan.
    Szeretném Ritók kolléganőt Tiszaburán köszönteni egyéves működését követően. Nagyon nagy tisztelettel tenném, majd akkor kérném meg, hogy fejtse már ki a tapasztalatait az integrációról.
    Mert akkor már nem iróasztal mellől okítaná a kollégáit.
    Addig azonban nem tudom komolyan venni.

  2. Juli szerint:

    Kedves Péter!

    A “t. szerző” nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit.

    Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem?

    Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy “íróasztal mögül okítja a kollégáit”, tájékozódjon arról, hogy ő valójában mit is csinál. Igaz: nem Tiszaburán dolgozik, de az ő működési területén ugyanúgy megtapasztalható a mélyszegénység és a cigányokhoz köthető problémahalmaz, mint az Ön által említett, valóban mostoha sorsú településen. És ha valaki tesz is a helyzet jobbítása érdekében, az éppen Nóra. Nem hiszem, hogy erről még nem hallott volna. Javaslom, hogy olvassa el a recenzált könyvet, de legalább a honlapunkon sorozatban publikált esélyegyenlőségi naplót.

    Így csupán azt érzékeljük, hogy minden áron belénk akar kötni. Ez ugyan nem esik jól, de nem tudjuk komolyan venni.

  3. csilla szerint:

    Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! Tudtam, hogy soha nem fognak hazakerülni, mert egyházak és civilek nem bírtak még jelentős kompetenciákkal! itt még nem! Ami a mai napig fáj: a közöny! Ha a Nóri példája, csak egy kicsit is ragadós lenne! Felfoghatnák hogy pedagógusok, szociális munkások a kistelepüléseken dolgozó, működő oktatást és szociális ágazatot képviselők küldetése nagy! a jövőt neveljük!magunknak nevelünk! A tehetség gondozás ott kezdődik, ha egy település képes csak, és tényleg csak: újra termelni önmagát! de már, nem!Nem lesz villanyszerelő, ács, kőműves, szoba festő! nincs kereskedő, bolti eladó! Kiabálhatnánk, hogy elromlott a gázkazán! hét ÜRES faluban nem találunk szerelőt! Ragozhatnám: mit jelent a tehetség gondozás: képességet erősíteni! De?………..És itt már nem a mélyszegény, halmozottan hátrányos, bántalmazott és abuzált gyermekekről írok, hanem azokról a gyerekekről, akik még szüleikkel itt élnek, és feléjük sincs más követelése az oktatási rendszernek: írjon szépen, számoljon hibátlanul, üljön 45 percen keresztül, legyen intelligens, szünetben ne rohangáljon, kerülje a csúnya beszédet, járjon szakkörökre, hittanra, erkölcstanra. Egyedül ne kóboroljon az utcán! a szülő mindenben legyen partnere az iskolának!

  4. Csilla szerint:

    Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! lásd és lássátok! aki nem látja, nem hiszi! írhat, hisz és bizalmat ápol!Nórinak! a küzdelmet! de gyertek máshová is! lásd és lássátok! Nóri nagy rajongója vagyok! ahol ő nincs, alig van más! mutatom, mutatnám! ha engedik és akarjátok! dak! ez van!

  5. csilla szerint:

    borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, nevelőszülőkhöz /gomba módra szaporodnak az egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatok, egy családra, akár hat-hét gyermeket is kihelyezve, azaz valahonnan elvéve, és áthelyezve/ a település iskolájának, óvodájának réteghelyzete előbb-utóbb megváltozik! gondolkodik valaki ebben? az integráció olyan fokára kellene lépni, amire senki sincs felkészülve! milyen stratégiai döntés előtti tanulmányok születhettek ebben a kérdésben? születtek?

  6. csilla szerint:

    2014. márciusában láttam ezt a filmet!
    Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/
    https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1
    Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes állampolgár! De, nem tudom, hol vannak, hol lehetnek a látott pedagógusok ma már!
    Tiszaburán szintén a Máltai szeretet szolgálat működteti az iskolát!

  7. csilla szerint:

    nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi szakellátásba! a 2010 előtt óvodás gyermekek, ma már lassan felnőttek! a roma lakosság ilyen idős gyermekei, lehet már szülők is! nézzünk szembe a tényekkel! és segítsünk egymáson, ha van mivel! ha van olyan tanulmány, amely a 12-17 éves kor között szülő lányok érezelmi, értelmi fejlődésével foglalkozik, sőt, a munkavégzés, az önérvényesítés terén, mért számokkal rendelkezik, szívesen fogadom! és köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep