Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2018. november 15. csütörtök, 7:57

A munka világának mellőzött áldozatai

Janinál felső tagozatban jelentkeztek a magatartásproblémák.

Pedig szerető családban élt, csak épp a szüleinek állandóan dolgozniuk kellett, hogy kijöjjenek a fizetésükből.

Ha éjszakai műszak volt, akkor Jani egyedül maradt otthon. Bömböltette a rádiót – így kompenzálva félelmét.

Aztán jöttek a tünetek a tanórákon épp úgy, mint az iskolán kívül: tanulási problémák, dohányzás, öngyújtógázzal szipuzás, kisebb lopások, vandalizmus.

Mindez nem sokkal a rendszerváltás után, a 90-es évek közepén. Már ekkor sejteni lehetett, hogy a túlmunka, a többműszakos munkavégzés elterjedése, a rapszodikus munkaidő-beosztás nem csak a felnőttek, de a gyerekek, sőt, az egész társadalom számára negatív következményekkel jár majd.

Csakhogy erről a jelenségről jóformán egyáltalán nem esik szó. Ezért gondolom rendkívül fontosnak, hogy a Magyarországon bemutatott cseh „Végkimerülésig – Életünk a munka” című tényfeltáró dokumentumfilm (angol felirattal itt érhető el) alkotói a gyerekek helyzetére is kitérnek. Például a filmben különböző alulfizetett, többműszakos munkakörökben állásokat vállaló újságírónő, Saša Uhlová saját gyermekén keresztül, vagy megemlíthetjük azt az anyát, aki mintegy konstatálta, hogy az állandó munkavégzés miatt nem látta felnőni a fiát. (Saša Uhlova a film mellett cikksorozatban számolt be tapasztalatairól, „A kapitalista munka hősei” címmel.)

A film rendezője, Apolena Rychlíková
Sasa Uhlova

Magyarországon ugyanez a helyzet. Az éjszaka egyedül maradt Jani története ma már egyáltalán nem számít extrémnek. Van olyan gyermek, aki az iskola után nem tud egyből hazamenni, mert a szüleinek aludniuk kell a műszak előtt. A kisebbeket bébiszitterek látják el már a hajnali óráktól, hogy a szülő (aki nem ritkán egyedülálló anya), dolgozni tudjon menni. Lehetetlen stabilitásról beszélni, szülői odafigyelésről, amikor lényegében az összes energia a megélhetésre, a túlélésre és a kárelhárításra összpontosul. Aki dolgozott már éjszakai műszakban, pláne, rendszertelen időbeosztás keretében, annak talán nem ismeretlen az a mentális-pszichés állapot, amelyben az ember megszűnik önmaga lenni, képtelen lesz racionális döntéseket hozni.

Számos dolgot szoktak felhozni magyarázatként, ha a tanulási és magatartásproblémákat „produkáló” gyerekek növekvő számáról esik szó: okolták már a (nem létező) liberális oktatást, a fészbukot, és persze a szülőket.

A rendszert azonban, amelyben ezek a szülők és a gyermekeik élnek, valamiért figyelmen kívül hagyjuk mi, pedagógusok is. Mintha bennünket nem érintenének; mintha nem lennénk részei, nem lennénk „szétesettebbek” az anyagi gondoktól, a túlmunkától, a stressztől, rohanástól, ügyintézéstől.

Pedig egyértelmű: a puszta megélhetésre fókuszálni kénytelen, szétzilált szülők nem tudják ellátni a gyermekeikkel kapcsolatos feladataikat a szükséges mértékben, sőt, már az sem biztos, hogy a problémák felismerésére alkalmasak lesznek. És közben a magánéletük, a párkapcsolatuk ugyancsak rámegy az egészre (ahogy egyébként kis híján ez történt a filmet készítő újságírónő esetében is), amelyben a munka mellett szerepet játszhatnak a stressz-oldónak szánt alkohol-, és egyéb függőségek. Mindez végül törvényszerűen csapódik le a gyerekeken.

Már generációkról beszélhetünk, akik ilyen körülmények között nőttek fel: a szükséges érzelmi, fizikai kontaktok hiányában, bizonytalanságban, rendszertelenségben.

Többségük később valószínűleg hasonló módon tudja csak ellátni szülői feladatait, hiszen az iskolai teljesítményük, ún. magatartásproblémáik és a hazai oktatási rendszer állapota, elvárásai miatt kicsi az esélye, hogy továbbtanulhassanak, és relatíve jobb munkakörökben helyezkedhessenek el. Másrészt, a rendszer sem lesz humánusabb önmagától. A fenntartóit – mind törvényhozói, mind munkáltatói részről -, ugyanis nem érdeklik a kimerült szülők, és, a jelek szerint, a gyermekeik sem. Nyilván úgy gondolják, hogy a negatív következményeket majd megoldják rendészeti és egyéb, hatalmi eszközökkel.

A rendszer megváltoztatását ebben az esetben csak annak károsultjai tudnák kikövetelni. Kérdés azonban, hogy milyen belátásra képesek azok, akik fizikailag és lelkileg gyakran a végletekig ki vannak zsigerelve. Valamint, milyen követelésre lennének hajlandóak egyáltalán, hiszen épp azért dolgoznak akár ilyen körülmények között is, hogy biztosan túlélhessék a következő napot.

Kivéve persze, ha szolidaritást vállalnak velük a valamivel elviselhetőbb helyzetben lévők. Azért, hogy ők megismerhessék, megérthessék, mit jelent ezekben a munkakörökben dolgozni, kifejezetten ajánlom a cseh dokumentumfilm megtekintését.

Lévai Julianna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep