Műhelyfoglalkozások az Országos Osztályfőnöki Konferencián – Fókuszban az ÉLMÉNY

A műhely foglalkozásait, foglalkozásvezetőit azzal a célkitűzéssel gyűjtöttük egy csokorba, hogy többféle lehetőséget mutassunk a (saját) élmény iskolai környezetben való megjelenítésére, iskolai életbe történő integrálására. A négy workshopból álló programot maguk a résztvevők foglalták keretbe, lévén hogy valamennyien élménypedagógiai szakemberek, így a program gazdájának csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen…

Kovács Nikoletta, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely trénere és az Együtt jó élménypedagógiai program elindítója vezette a bemelegítő játékot és megadta az egész délután kontextusát egy olyan játékkal, ami ráirányította a figyelmünket, hogy a valóságban egyetlen lépést sem tudunk tenni a nem-formális és informális csatornákon szerzett ismereteink, készségeink nélkül. Mit csinálsz, ha bezártad a kulcsodat az autódba és azonnal indulnod kell? És ha beállít a kamasz gyereked tíz éhes cimborával? Vajon mit tennél, ha eltévednél egy ismeretlen kontinens idegen városában? És hogy hogyan lehet mindezt egyszerre harminc embernek csontig hatoló kérdésként megélni, arról már az élménypedagógiai módszertan gondoskodott, ahogyan a workshop egésze során. Az Együtt jó! program olyan önkéntes élménypedagógiai program, ahova általános iskolai osztályok pályázhatnak, vállalva a kétnapos foglalkozás feltételeit (nincs tanítás, nincs csengő és a foglalkozásvezető foglalkozik a gyerekekkel). S hogy mi mindent lehet kezdeni pár műanyag labdával ezeken a foglalkozásokan, az itt látható gyerekekkel (azért nem a workshopon készült felvételt közlünk az ott is kipróbált játékról, mert a szerző keze tele volt zsinegekkel…).

Lencse Máté igazán élményközpontú utat mutatott a társasjáték-pedagógia alapvetéseinek megértéséhez: több játékot kipróbáltunk – köztük a Máté által fejlesztett KIWIT, és közben Máté játékmesteri munkáját is megfigyelhettük. Szinte orrbavágó volt a felismerés, hogy micsoda különbség van a megszokott tanárszerep és az ebből következő játékvezetés – a játszók instruálása, segítése – és a valódi játékhangulatot támogató visszafogott játékmesteri magatartás között: a fő kérdés, kihívás tehát az, hogy tudunk-e csak játszani. A társasjáték-pedagógia valódi (tehát nem készségfejlesztésre, hanem játszásra készült) társasjátékok beemelése a pedagógiai folyamatokba. Hogy hogyan, arról szól Jesztl József és Lencse Máté Társasjáték-pedagógia című könyve. Aki pedig sok-sok társasjátékot szeretne megismerni, itt elképesztő mennyiséget talál, tematikus csoportosításban.

Lencse-Csík Orsi a Közterem program hat alkalomból álló csapatépítő programját mutatta be, fotókkal és példákkal a terembe varázsolva a programban részt vevő fiatalokat, és sajátélményű gyakorlatokkal elhozta nekünk magát a hangulatot is. A Közterem program azt tűzi célul, hogy az iskolai osztályok valódi csapattá váljanak: képesek legyenek az együttműködésre, hatékony kommunikációra, értsék a versenyhelyzetek nyertes-nyertes szemléletét, felkészüljenek a hatékony konfliktuskezelésre, problémamegoldásra. S hogy ennek tanulása során egy-egy feladat maga is okozhat frusztrációt? Bizony, a Közterem-foglalkozásokba ez is belefér, természetesen a feloldás lehetőségével együtt; hiszen ezek a helyzetek hordozzák a legsűrűbb tanulási lehetőséget…

A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány DemoLab Hagyj nyomot! programját az alapítvány vezetője, Galambos Rita és a Karinthy Frigyes Gimnázium – az egyik résztvevő iskola – tanára, a program egyik kitalálója és mentora. A programban kortárs művészek és pedagógusok dolgoznak egy-egy diákcsoporttal (jelenleg nyolc csoport vesz részt a programban). A csoportok az Utópia címszóból kiindulva keresik azt a kortárs művészeti eszközzel kifejthető aktivitást, ami választ ad egy általuk felvetett problémára. Eközben megtapasztalják az önálló kutatás és ismeretszerzés, a kritikus gondolkodás, a felelős döntés és az együttműködő alkotás élményét. Hogy mindez hogyan néz ki a gyakorlatban, arról egy vetítés keretében inspiráló fotókat láthattunk, és a workshop végére megváltozott a koncepciónk a kortárs művészetekről is…

A képen a salgótarjáni a Karancs Hotel újraalkotott kerámiafala látható, melyet a Salgótarjáni Ifjúsági Tanácsadó Iroda (SITI) DemoLab csoportja álmodott és valósított meg.

A DIA-nak a társadalmi jelenlétről és cselekvésről szóló bemutatója után szinte észrevétlenül fordult a workshop a záró értékelés szakaszába, ahol már a pedagógus jelenlétről és cselekvésről volt szó. Alig pár, viszont valóban az élménypedagógiai attitűd lényegét érintő kérdésre jutott időnk, ezért a workshop vezetőjeként csak remélni tudom, hogy a nyitva maradt téma feszültsége sokakat további kutakodásra, kísérletezésre késztet majd.

Köszönöm mindenkinek!

Földes Petra