A multikulturális nevelés létjogosultsága és szükségessége az Európai Unióban
Összefoglalás
Az Európai Unió nagy kihívásokat tűz hazánk elé, mind politikai, mind pénzügyi-gazdasági, mind oktatási téren. Az egyes ember legfőbb feladata mégis a többkultúrájú Európa megismerése és elfogadása. Ez a megismerni vágyás, a nyitottság és nem utolsó sorban a tolerancia terén kíván tőlünk változásokat. Minden népnek, amely csatlakozik az Európai Unióhoz, el kell fogadnia a másságot, az idegen kultúrát, és a tényt, hogy az emberek közötti kommunikációhoz idegen nyelvek tanulására van szükség.
Dolgozatom azt hivatott bemutatni, milyen fontos a multikulturális nevelés napjainkban, és hogy ez a gyakorlatban más országokban milyen keretek között működik. Igyekeztem személyes tapasztalatokkal, kézzelfogható esetekkel rámutatni arra, hogy a többkultúrájú Európa nem új gondolat, s hogy nekünk, magyaroknak a csatlakozás után egy fontos dolgunk van: elfogadni és befogadni ezt a multikulturalitást.
Úgy gondolom, ezt a dolgozatot még folytatni lehet mélyebb tudományos alapokra helyezve, konkrét idézetekkel megtűzdelve az Európai Unióval kötött szerződésből, és kutatók, professzorok, szakmabeliek idézeteivel alátámasztani mindazt, amit itt leírtam. Lehet még elemezni a pályázatokat, statisztikákat felmutatni, kérdőíveket kitöltetni, és azokat elemezni.
Én mégis úgy vélem, a személyes tapasztalat, mely dolgozatomat színesíti, mindennél többet ér. Hiszen az adatok tőlünk sokszor függetlenül születnek, dolgozatainkban olyanokat idézünk, akiket nem is ismerünk, és azt a chartát emlegetjük, amit eredetiben nem is olvastunk. Számomra egy személyes tapasztalatokkal megtűzdelt, ‘életszagú’ gondolatsor nagyobb bizonyíték a multikulturális nevelés létjogosultságára.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretném megköszönni Dr. Szekszárdi Júliának, témavezetőmnek segítségét és dolgozatomhoz való pozitív hozzáállását. Továbbá hálával tartozom azért a kitartó biztatásért, amiben az első pillanattól kezdve részesített, nem csak diplomaíráskor, hanem egész tanulmányaim alatt.
Köszönettel tartozom a Pedagógia-Pszichológia Tanszék szinte minden munkatársának, akik mindig segítőkészen, konstruktívan álltak hozzá problémáimhoz, munkáimhoz, s akiktől mindig csak jó szót, elismerést kaptam.
Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom a Deutscher Akademischer Austauschdienst (DAAD) nevű szervezetnek, illetve az Erasmus programnak, amik külföldi tanulmányi ösztöndíj révén lehetőséget teremtettek számomra, hogy Európa multikulturalitását megtapasztaljam, s annak jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket felismerjem.
Felhasznált irodalom
BOGNÁR ANIKÓ: Az idegen nyelvek oktatásának helye és szerepe az Európai Unióhoz való csatlakozásban. In: Új Pedagógiai Szemle, 1997/10
BUDAI ÁGNES: Élő nyelvek iskolai tanítása az Európai Unióban. In: Új Pedagógiai Szemle, 1999/10
CSÁNYI VILMOS (1999): Az emberi természet. Budapest
LÁZÁR PÉTER: Új utak a pedagógus-továbbképzésben. In: Új Pedagógiai Szemle, 2001/2
MENUS BORBÁLA: Tanuljunk nyelveket másképp! In: Új Pedagógiai Szemle, 2000/7-8
MIHÁLY ILDIKÓ: A multikulturális nevelésről – a világban. In: Új Pedagógiai Szemle, 2001/4
MIHÁLY ILDIKÓ: Idegennyelv-oktatás a ma iskolájában a jövő Európájáért. In: Új Pedagógiai
Szemle, 2000/7-8
MIHÁLY ILDIKÓ: Kampány vagy tudatos pedagógiai vállalás. Gondolatok a „Nyelvek Európai
Éve 2001” programjáról. In: Új Pedagógiai Szemle, 2001/7-8
SZEMERE PÁL: Mire képes az iskolai nyelvoktatás? In: Új Pedagógiai Szemle, 1999/11
