Kronstein Gábor

Az osztályfőnök új szerepben

Híradás egy sikeres konferenciáról

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE), a Magyarországi Pedagógiai Szaktanácsadók Egyesülete, valamint a kerületi
Pedagógiai Szolgáltató Központ (PSZK) Elvárások kereszttüzében címmel rendezte meg a IV. Országos Osztályfőnöki Konferenciát. Először ebben a kerületben és először civil szakmai szervezetek összefogásával és költségén, igen szerény állami támogatással.

2004. november 26-án és 27-én a fővárosból és vidékről közel száz szakember a nevelés nehézségeiről és lehetőségeiről tanácskozott egy olyan társadalmi és szakmai környezetet véve alapul, amely folyamatosan és növekvő ellentmondások között változik. Az előadók és a hallgatóság – mondhatjuk utólag – a nevelésügynek a valóságban nyitott szemmel járó, realista
gondolkodású részét képviselte. Azt, amely tudja, hogy az osztályfőnöki munkát az intézményeken belül általában értékén alul becsülik, miközben a számára megfogalmazott hivatalos elvárások idealizált hatékonyságot követelnek meg. A realista pedagógus, éppen a gyakorlat negatív jegyeit ismerve, dolgozik a környezetében valóban elérhető hatékonyabb nevelés érdekében. Hivatali nyelven szólva – ő a fejlesztő pedagógus. Vezető személyiségjegye, hogy nyitott. Értsük e fogalmat tágabban, mint ahogyan a közbeszéd tartja. A tanácskozás megerősítette a tudott dolgokat is. Például, hogy a nyitottságba beletartozik az integráló szemlélet, amellyel az osztályfőnök (is) összegyűjti a társ– és rokontudományokból, valamint társadalmi környezetéből mindazt, ami számára hasznos és szükséges. De beletartozik e fogalomba a korántsem könnyű önnevelés is, amely az oktatáspolitikában sokat emlegetett új pedagógusi mentalitás része.

A tanácskozáson erős képviselethez jutott a kísérleti és elméleti lélektan, a család-és nevelésszociológia, a mentálhigiéné, az etika, az értékfilozófia, a kulturális antropológia. Bevonták az elemzés körébe a pedagógiai tanácsadás, az intézményvezetés nóvumait. Ez utóbbit például a gyermekközpontú iskolaértékelés problematikája képviselte. Önmagában újdonság volt, hogy az osztályfőnök szerepét az erkölcsi nevelésben egy nem szabványos műveltségi terület, az embertan-etika tanításának tapasztalatai alapján közelítette meg az előadó. Bemutatták dr. Papp Sándor Fagyöngy-civilizáció című könyvét. Egy taneszköz kipróbálásáról szombathelyi és balatonfűzfői pedagógusok számoltak be. A mögöttes elméleti műhelyeket egyebek között a Veszprémi Egyetem, a Corvinus Egyetem, az ELTE, a Kurt Lewin Alapítvány, a Kodolányi János Főiskola és – legyünk büszkék rá! – a házigazda, a XIII. kerületi PSZK biztosította. Munkatársai közül az igazgatóasszony, Dr. Dombrády Lórándné, Kósáné Dr. Ormai Vera iskolapszichológus és Oláh Anna számoltak be kutatói-nevelői tapasztalataikról.

S most következzék három értékelés. Az elsőt a szervezőbizottság nevében Dr.
Szekszárdi Júlia, az OFOE elnöke fogalmazta meg.
„Egyesületünket az osztályfőnökök előző, harmadik országos tanácskozásának állásfoglalása szerint hoztuk létre. A Szombathelyen, 2000 júniusában összegyűlt 200 pedagógus a személyre szóló nevelés hívei közül került ki, s az egyesületi tevékenységet is elsősorban e nevelési koncepció népszerűsítésére szánta. Az alapcélok közé soroltuk, hogy civil társulásunk szakmai eszközeivel járuljon hozzá a nevelőmunka kiszélesítéséhez, az osztályfőnöki munka méltó elismeréséhez, a pedagógushallgatók alaposabb felkészítéséhez a változó osztályfőnöki szerepre. Azóta már látjuk, hogy sikerült a szaktudomány(ok) és a
nevelési gyakorlat kapcsolatát többoldalúan bemutatni. Ha szűk körben is, de
eleven információ– és véleménycsere bontakozott ki, nem utolsó sorban honlapunkon (http://www.ofoe.hu). Ide folyamatosan fölkerülnek jelen konferenciánk
fontosabb anyagai is, közöttük a résztvevők beadott értékelőlapjaival.”
„Hogy ez a tanácskozás megvalósulhatott, szívből köszönjük a XIII. kerületi PSZK kollektívájának. Valamennyi helyiségüket rendelkezésünkre bocsátották, így jutottunk ideális helyszínhez: valóságos otthonhoz. A konferencia egészét jellemző bensőséges légkört nagyrészt az esztétikus környezetnek, vendéglátóink előzékeny és körültekintően kedves magatartásának, aktivitásukkal sokszorosan alátámasztott ügyszeretetének köszönhettük. Jólesően tapasztaltuk a kerületi oktatási vezetés érdeklődését, támogatását, aktív közreműködését is.”

A tanácskozást Holopné Schramek Kornélia alpolgármester nyitotta meg. A
konferenciát követően elmondotta: örült, hogy a kerületben tanácskoztak az osztályfőnökök. Sokoldalúnak találta a programot, színvonalasnak a referátumokat, s élénknek a szakmai párbeszédet. A rendezvényben megerősítve látta személyes meggyőződését. Nem csupán azt, hogy a fejlesztő pedagógusok révén országosan is igény van a nevelésre, hanem ennél is többet: az oktatás tartalmi reformja a képzés és nevelés egységére épít, s ezen belül a nevelésnek növekszik majd a szerepe. Az alpolgármester-asszony óvatos derűlátásának adott hangot: a nevelés tartalmára is kiterjedő változások szakmai tanulságait idővel a többség pedagógiai kultúrája is le fogja vonni. Mint a jelenről megtudtam, nincs olyan iskolaév, amelyben a sikeres nevelőmunkáért ne jutna egy-egy kerületi pedagógusnak valamilyen elismerés. Az osztályfőnöki munka
vissza-visszatérő módon ahhoz is hozzásegített már, hogy valakit ezért ismerjenek el a kerület Év Pedagógusának.

Dr. Dombrády Lórándné a tanácskozás sikerének három jegyét emelte ki: a válogatott előadógárda érdekes, tartalmas, őszinte és – ahol erre volt szükség –
gyakorlati mondanivalóját; a nevelés, azon belül az osztályfőnöki tevékenység,
valós, illúziótlan körképét, valamint azt, hogy a részvevők megfogalmazták: ezen a területen milyen segítséget várnak el. Nem pántlikázott szövegeket hallott a közönség, hiszen a „vidék” hallatta erősen szavát, illetve nagy hangsúlyt helyeztek a szakképző intézmények nevelési gondjaira s javaslataira. Felhívnám a nem szakember olvasók figyelmét, hogy a kerületi PSZK kapcsolatai külföldre is kiterjednek: a hagyománnyá lett Angyalföldi Pedagógiai Napok februárban ma már nemzetközi jellegűek, s nemzetközi jellege van a mintegy háromhetes rendezvénysorozatba illeszkedő közoktatási konferenciának is. Ennek tárgya 2005-ben a „pedagógiai mesterség” lesz.

Ebből a konferenciából az újságíró is megtanult két dolgot. Az első: amikorra ez a beszámoló bekerül a Hírnökbe, a média már szét fog kürtölni egy torz hírt: a legújabb nemzetközi eredmény-összehasonlításban, a PISA 2003-ban, a magyar diákok teljesítménye lesújtó, és közel a magyar oktatásügy végítélete. Egyik állítás sem igaz. Egyikből sem lehet eljutni az oktatás valódi problémáihoz.

Továbbmegyek: az újságírás – a média – piaci jellege annyira elhajlott a szenzáció és a bulvárfelületesség irányába, hogy félretájékoztatja olvasóit, hallgatóit, nézőit. Ne essenek pánikba a szülők, és ne vádolják rossz munkával
az iskolát – a pedagógust. Mert akkor nem igazságosak.

Talán jobb, frissebb, következetesebb tájékoztatásnak elhinnék azt, amit második tanulságként magamnak már megfogalmaztam: az iskola belső világa, sokféle innovatív erőfeszítése, az ott dolgozók jelentős részének hivatástudata
magasabb minőséget képvisel, mint azé a társadalomé, amelyben működik. A pedagógusok különbek, mint azt a közvélemény jelentős része gondolja. A társadalom azonban az oktatáspolitikáról nem gondol semmit. Nem volna itt az ideje, hogy az emberek eltűnődjenek az oktatásügy politikai képviseletének visszásságain is?

Kronstein Gábor

(A cikk megjelent a XIII. kerület Hírnök című lapjában.)