Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. október 17. hétfő, 17:00
Címkék:

„Ők vajon hogyan csinálják?”

Kedves Igazgatónők, Igazgató Urak, kedves Kollégák!

Egyszerre nagyon rosszul és egyúttal nagyon jól érzem magam, ahogyan Káosz levele nyomán valamiről beszélni kezdtünk. Nagyon rosszul, mert a levelekből kirajzolódik az iskolák és iskolavezetők s ezen keresztül a pedagógusok többszörös csapdahelyzete, és nagyon jól, mert normális hangvételű, nem érzelmektől túlfűtött, „mindössze” tényszerű, ám kétségtelenül nagyon szomorú beszélgetés bontakozott ki.

Íme az utolsó hozzászólás:

Küldő: Evelin

Sajnos, Káosz levelében leírtak nem egyediek.
Egyre kevesebb tantestület véleményezhet igazán, gyakorolhatja jogait valósan.
A KT-kben rátermett kollégák igyekeznek problémákat megoldani, ha van merszük képviselni a kollégákat, megkapják a kellő információkat az iskolavezetéstől. Egyre kevesebb helyi szakszervezet védi a kollégák érdekeit. (Van, ahol büszke az intézményvezető, hogy az ő intézményében már nincs szakszervezet, nincs kollektív szerződés.)

Az intézmények vezetői lefelé érvényesítik a fenntartók érdekeit, de a kollégák érdekeit a legritkább esetben a fenntartók felé. Az ő munkáltatójuk, igazi megválasztójuk a fenntartó. Sokszor intézményt is védenek ezzel a magatartással, riasztó rém egy összevonás, iskolamegszüntetés. Nem egy és két helyen választanak olyan igazgatót, akit nem, illetve csak kis százalékban támogat a testület.

Kollektív szerződés nincs, vagy mindegy hogy van-e vagy sem, mert pénz hiányában megvalósíthatatlan. Az önkormányzatok vegetálnak, tisztesen „pénzelni” az oktatást, legtöbbjüknek erre nincs módja. Sajnos legtöbbször ugyanazt az ujját harapja meg.
A közbeszerzéssel további megkötések élnek, még kevesebb megtakarításra képes intézmény, önkormányzat. No és a politika.

Vita folyik arról mennyire gyűrűzhet be az intézménybe. Rossz a felvetés, mennyire függ tőle egy intézmény. ……..
Folytathatnám, ha nem az jutna az eszembe, hogy a fentiek legnagyobb vesztese a g y e r e k.

Felhergelt, kedveszegett, kiábrándult, félő, …. felnőttek irányításával sajátítja el, amit e világról tudnia, ismernie kell!?

Remélem még marad közöttünk néhány, aki „elhivatott” :(((

A helyzet valóban az, hogy az iskolavezetők az önkormányzat alkalmazottai, és ennek a függőségnek a következményei határozzák meg az igazgató és a tantestület kapcsolatát. Fel lehet tételezni, hogy a rossz légkör, az autokratikus működésmód az esetek döntő többségében nem egyfajta cezaromán attitűdből, sokkal inkább a költségvetési és alkalmazotti kiszolgáltatottságból fakad. Komoly tehetetlenséget szül, és valóban rossz emberi reakciókat eredményez, amikor reménytelennek, esélytelennek tűnik a kemény paraméterek fényében a tantestület szakmai igényeinek érvényesítése.

Mégis vannak azonban jó megoldások, és akkor fogunk tudni magunkon segíteni, ha ezekre a megoldásokra odafigyelünk. Nem minden településen a képviselőtestület bábja az iskolaigazgató. (S eleve nem vezet sehova, ha a gyerekkel való munkában megjelenő frusztrációt kivetítjük az igazgató, majd a képviselőtestület, végül a nagypolitika felé, s ugyanez történik visszafelé is akkor, amikor a politika minősíti alkalmatlannak a pedagógusokat…) Vannak még iskolák, ahol van kollektív szerződés, ahol a nevelőtestület ténylegesen érvényesíti a törvény adta jogait. Vannak jókedvű tantestületek, jókedvű iskolák, magukat kompetensnek érző pedagógusok. Vajon mi az ő titkuk? Elhamarkodott lenne azt feltételezni, hogy ez kizárólag az önkormányzat anyagi helyzetének függvénye; nyilván mindannyian tudunk egy-egy ellenpéldát, az iskoláját támogató, menedzselő szegény önkormányzatot, jól működő, fejlődő szegény iskolát. Ők vajon hogyan csinálják?

Szeretném, ha megjelennének ebben a beszélgetésben azok a trükkök, ötletek, amivel az iskola az ismert kiszolgáltatottság közepette is képes megőrizni az emberi arcát. Hogy tudjuk, mit érdemes megpróbálnunk. Hogy megtapasztalhassuk saját kompetenciánkat és erőfeszítéseink eredményét, s ha pedig nem megy, emelt fővel tudjunk felállni, és mindvégig érezhessük, hogy kézben tartjuk a saját életünket. Mert ha felüti fejét a kiszolgáltatottság érzése, már nemcsak az ügyért és a gyermekért, de magunkért sem tudunk kiállni. S ez az, amit egy felnőtt ember nem engedhet meg magának.

A magam részéről tehát az úgynevezett „jó gyakorlatokat” várnám ebben a virtuális beszélgetésben. Hogy ne csupán a „ventillálásban” és végeredményben a rossz hangulat fenntartásában, hanem sokkal inkább a kikecmergésben segítsük egymást…

Földes Petra

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Vissza
Sajtófigyelő
2022.06.25.
Súgógép
A becsületes diákok heteket, hónapokat készülnek egy-egy megméretésre, az élelmesebbek viszont inkább a segédeszközök beszerzésével töltik az időt. Bizonyos tárgyak esetében megértő...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2022.06.25.
„Ha ez valóban szándékos rendszerépítés, akkor nem hiszem, hogy a Fidesz megállna az átnevezéseknél”
Tudatos stratégia a főispánok és vármegyék visszahozása, amely egyúttal arra is alkalmas, hogy fontos, húsba vágó kérdésekről elterelje a figyelmet – mondja Miklósi László, a Törté...
(Forrás: Népszava)
--
2022.06.25.
A tanároknak és az egészségügyben dolgozóknak is üzent Pintér Sándor (hanganyaggal)
Az oktatás területén elsősorban a gyerekek érdekét kell figyelembe venni. A tanároknak például meg kell mondaniuk, hogy szerintük mekkora az optimális osztálylétszám.– szögezte le Pint...
(Forrás: Infostart)
--
2022.06.23.
Sok pedagógus dolgozik árufeltöltőként a nyári szünetben
Az alacsony fizetés miatt egyre több pedagógus kényszerül arra, hogy a vakáció alatt is munkát vállaljon – erről beszélt az Indexnek a Pedagógusok Szakszervezetének két vezetője. Szab...
(Forrás: index)
--
2022.06.23.
Elfogadták a gyermekvédelmi szabályozást Romániában
A román parlament kedden elfogadta a gyermekek szexuális felvilágosításáról – hivatalos megfogalmazásban: egészségügyi neveléséről – szóló törvényt, amelynek végleges formájár...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2022.06.23.
Pintér Sándor „racionalizálást” hirdetett, több száz iskola kezdhet félni
Tíz év alatt több mint másfélszeresére nőtt azoknak az általános iskolásoknak az aránya, akik száz főnél kisebb létszámú iskolákba járnak az állami oktatásban. Nem véletlen tehá...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep