Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. október 17. hétfő, 17:00
Címkék:

„Ők vajon hogyan csinálják?”

Kedves Igazgatónők, Igazgató Urak, kedves Kollégák!

Egyszerre nagyon rosszul és egyúttal nagyon jól érzem magam, ahogyan Káosz levele nyomán valamiről beszélni kezdtünk. Nagyon rosszul, mert a levelekből kirajzolódik az iskolák és iskolavezetők s ezen keresztül a pedagógusok többszörös csapdahelyzete, és nagyon jól, mert normális hangvételű, nem érzelmektől túlfűtött, „mindössze” tényszerű, ám kétségtelenül nagyon szomorú beszélgetés bontakozott ki.

Íme az utolsó hozzászólás:

Küldő: Evelin

Sajnos, Káosz levelében leírtak nem egyediek.
Egyre kevesebb tantestület véleményezhet igazán, gyakorolhatja jogait valósan.
A KT-kben rátermett kollégák igyekeznek problémákat megoldani, ha van merszük képviselni a kollégákat, megkapják a kellő információkat az iskolavezetéstől. Egyre kevesebb helyi szakszervezet védi a kollégák érdekeit. (Van, ahol büszke az intézményvezető, hogy az ő intézményében már nincs szakszervezet, nincs kollektív szerződés.)

Az intézmények vezetői lefelé érvényesítik a fenntartók érdekeit, de a kollégák érdekeit a legritkább esetben a fenntartók felé. Az ő munkáltatójuk, igazi megválasztójuk a fenntartó. Sokszor intézményt is védenek ezzel a magatartással, riasztó rém egy összevonás, iskolamegszüntetés. Nem egy és két helyen választanak olyan igazgatót, akit nem, illetve csak kis százalékban támogat a testület.

Kollektív szerződés nincs, vagy mindegy hogy van-e vagy sem, mert pénz hiányában megvalósíthatatlan. Az önkormányzatok vegetálnak, tisztesen „pénzelni” az oktatást, legtöbbjüknek erre nincs módja. Sajnos legtöbbször ugyanazt az ujját harapja meg.
A közbeszerzéssel további megkötések élnek, még kevesebb megtakarításra képes intézmény, önkormányzat. No és a politika.

Vita folyik arról mennyire gyűrűzhet be az intézménybe. Rossz a felvetés, mennyire függ tőle egy intézmény. ……..
Folytathatnám, ha nem az jutna az eszembe, hogy a fentiek legnagyobb vesztese a g y e r e k.

Felhergelt, kedveszegett, kiábrándult, félő, …. felnőttek irányításával sajátítja el, amit e világról tudnia, ismernie kell!?

Remélem még marad közöttünk néhány, aki „elhivatott” :(((

A helyzet valóban az, hogy az iskolavezetők az önkormányzat alkalmazottai, és ennek a függőségnek a következményei határozzák meg az igazgató és a tantestület kapcsolatát. Fel lehet tételezni, hogy a rossz légkör, az autokratikus működésmód az esetek döntő többségében nem egyfajta cezaromán attitűdből, sokkal inkább a költségvetési és alkalmazotti kiszolgáltatottságból fakad. Komoly tehetetlenséget szül, és valóban rossz emberi reakciókat eredményez, amikor reménytelennek, esélytelennek tűnik a kemény paraméterek fényében a tantestület szakmai igényeinek érvényesítése.

Mégis vannak azonban jó megoldások, és akkor fogunk tudni magunkon segíteni, ha ezekre a megoldásokra odafigyelünk. Nem minden településen a képviselőtestület bábja az iskolaigazgató. (S eleve nem vezet sehova, ha a gyerekkel való munkában megjelenő frusztrációt kivetítjük az igazgató, majd a képviselőtestület, végül a nagypolitika felé, s ugyanez történik visszafelé is akkor, amikor a politika minősíti alkalmatlannak a pedagógusokat…) Vannak még iskolák, ahol van kollektív szerződés, ahol a nevelőtestület ténylegesen érvényesíti a törvény adta jogait. Vannak jókedvű tantestületek, jókedvű iskolák, magukat kompetensnek érző pedagógusok. Vajon mi az ő titkuk? Elhamarkodott lenne azt feltételezni, hogy ez kizárólag az önkormányzat anyagi helyzetének függvénye; nyilván mindannyian tudunk egy-egy ellenpéldát, az iskoláját támogató, menedzselő szegény önkormányzatot, jól működő, fejlődő szegény iskolát. Ők vajon hogyan csinálják?

Szeretném, ha megjelennének ebben a beszélgetésben azok a trükkök, ötletek, amivel az iskola az ismert kiszolgáltatottság közepette is képes megőrizni az emberi arcát. Hogy tudjuk, mit érdemes megpróbálnunk. Hogy megtapasztalhassuk saját kompetenciánkat és erőfeszítéseink eredményét, s ha pedig nem megy, emelt fővel tudjunk felállni, és mindvégig érezhessük, hogy kézben tartjuk a saját életünket. Mert ha felüti fejét a kiszolgáltatottság érzése, már nemcsak az ügyért és a gyermekért, de magunkért sem tudunk kiállni. S ez az, amit egy felnőtt ember nem engedhet meg magának.

A magam részéről tehát az úgynevezett „jó gyakorlatokat” várnám ebben a virtuális beszélgetésben. Hogy ne csupán a „ventillálásban” és végeredményben a rossz hangulat fenntartásában, hanem sokkal inkább a kikecmergésben segítsük egymást…

Földes Petra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.01.20.
A PDSZ ÁLLÁSPONTJA AZ ÉRETTSÉGIVEL KAPCSOLATBAN
A PDSZ álláspontja az, hogy az érettségire történő felkészülés, felkészítés egyáltalán nem annyira zökkenőmentes és ideális, mint ahogy azt az államtitkár és más kormányzati szerepl...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2021.01.20.
A rektoroknak a minisztériumban mondták meg, mi legyen a kérelmükben
Január első napjaiban behívták az Innovációs Minisztériumba (ITM) a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetemek rektorait, ahol Palkovics László ismertette velük a minisztériumi forgatókö...
(Forrás: telex)
--
2021.01.20.
PSZ Ifjúsági Tagozat: A kormány a dolgozók leszalámizására készül az SZTE privatizációja során
Közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Ifjúsági Tagozata, ebben kifejtik, hogy a kormány a Szegedi Tudományegyetemet (is) érintő alapítványi á...
(Forrás: mérce)
--
2021.01.20.
„Megint rabszolgák lettünk” – ezt teszi az iskolákkal a növekvő pedagógushiány
Tulajdonképpen egyfolytában helyettesítünk – mondta Neubauer Tamás informatikatanár, a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron megyei elnöke a 24.hu-nak azzal kapcsolatban, mit jelent...
(Forrás: 24.hu)
--
2021.01.20.
Nehéz lesz a számítógépek mellől visszatérni az iskolába
Keith Humphreys, a Stanford Egyetem pszichológia tanszékének függőségekre szakosodott professzora szerint „epikus„ elvonási tünetekre lehet számítani a gyerekek egy táboránál: nem tudnak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2021.01.20.
„Mostantól inkább hagyjanak élni minket!”
Fél év telt el azóta, hogy a gyöngyöspatai iskola egykori roma diákjai közül hatvanan kártérítést kaptak a magyar államtól az évekig elszenvedett szegregáció miatt. A helyszínen járva...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep