Az osztályfőnöki szerep sajátosságairól

Cikkajánló

A hosszabb ideje iskolaigazgatóként dolgozó Szebedi Tas több, egymással összefüggő témához is reflexiókat fűz az Új Pedagógiai Szemle 2005. 7-8. számában megjelent A pedagóguspálya sajátosságai és a foglalkozási ártalmak című cikkében: ír a tanulói életkori sajátosságokról, az ezekhez történő alkalmazkodás lehetséges módozatairól, a tanári pálya társadalmi megítélésének mai gondjairól. Különösen érdekes gondolatokat fejt ki a tanári pályán maradás, illetve a pályaelhagyás mögötti motivációkról. Kísérletet tesz a tanárszerep gyakorlásához szükséges kompetenciák felvázolására, az e téren jelentkező szereptorzulások leírására, továbbá a tanári személyiség megteremtéséhez és megőrzéséhez szükséges feltételrendszer összegzésére. Az alábbiakban az írás osztályfőnökökről szóló részletét emeljük ki.

„Az osztályfőnök és az osztály

Az osztályfőnök szerepe még speciálisabb, hiszen bizonyos mértékben csoportvezetői, felelős szülői feladatok hárulnak rá. Nélkülözhetetlen tehát a szülői, gondoskodási hajlam a jól működő osztályfőnöki szerepkörhöz.

Az osztályfőnök és az osztály kapcsolatának bizalmi alapokon kell állnia, s a legnehezebb éppen annak az egyensúlynak a megteremtése, hogy miközben elsődleges feladata az osztályáról való gondoskodás, mégis kollégaként méltó magatartást, kollektív szemléletet kell gyakorolnia az osztályfőnöknek is tanártársaival szemben. A tanárok egymás iránti tisztelete, szolidaritása pozitív képet ad a közösségnek, erkölcsileg szilárdabbá teszi. Az egyetlen pillanat, amikor nem szabad közösséget vállalni, az, amikor egy tanár bizonyítottan visszaél hivatása, szerepe adta helyzetével, erkölcsileg elfogadhatatlan, agresszív, személyiséget nem tisztelő, a pedagógiai felelősséget elvető módon viselkedik. Ennek bizonyítottan igaznak kell lennie ahhoz, hogy a pedagógusközösség elhatárolja magát tőle, saját hitele, elvei, erkölcsi ereje fennmaradása érdekében.

Az osztályfőnök szerepe igen kényes, éppen azért, mert mindkét oldal gyengeségeiről tudomása van: diákok panasza, gondjai, tanárok szemrehányásai, elmarasztaló ítéletei folyamatosan nála összegződnek, s mindkét irányban védő, igazságosztó szerepkört kell betöltenie.

Nem szerencsés a gyerekeket minden alól felmentő »anyatigris« mentalitás, ahogyan a csak a tanárokkal szolidáris »büntető vezér« attitűd sem.

Az osztályfőnöknek nagyfokú empátiával kell rendelkeznie, szerepéhez hozzátartozik a konfliktusok objektív mederben tartása, a békítés a jó szóval, meggyőzéssel, de az igazságra érzékeny következetes eljárások keresése. A kétirányú hivatali titoktartás nélkülözhetetlen e feladatkör ellátásához. A panaszok valóságtartalmára kell koncentrálnia, a megoldásokhoz a két fél álláspontjának közelítése kell legyen az út.

Tragikus állapot, amikor tanár és diák konfliktusa éppen e kulcsszerepkört érinti, amikor a diákoknak saját osztályfőnökükkel van megoldatlan pedagógiai vagy más természetű konfliktusuk. A jó pedagógus ilyen helyzetet nem tud, nem kíván fenntartani, hanem minden erővel megoldást keres, ilyenkor segítséget kérhet a csoporttal más bizalmi viszonyban lévő kollégától vagy egy-egy tanulótól is, aki érettebben, pozitívabban áll a konfliktushoz. A párbeszédre, a megbeszélésre való készség kinyilvánítása, az erre szánt megfelelő idő, ha kell, tanórán kívüli alkalom előbb-utóbb pozitív eredményt hozhat. Ha lehetetlen a konfliktus feloldása, a legszerencsésebb, ha a tanár vonul vissza a konfliktusból, mert az osztályfőnöki szerep megoldatlan kommunikációs helyzetben működésképtelen, elláthatatlan. Egy konfliktusból a kilépés a legalacsonyabb rendű megoldás, de még mindig jobb, mint az elmérgesedett helyzet fenntartása vagy más szintekre terelése.

Alapszabály, hogy minden nézeteltérést, minden konfliktust azon a szinten kell megkísérelni feloldani, ahol és akik között keletkezett, addig nem szabad továbblépni, míg erre minden erőfeszítést nem tettek meg a konfliktus résztvevői.
Az osztályfőnök közvetítő szerepe a második lépcső lehet, sokszor nehéz feladatként.

Az a pedagógus, aki nem hajlandó, nem kíván feloldani egy konfliktust, vagy nem vesz tudomást arról, bizonyos értelemben pályára való alkalmasságának kérdését veti fel. Sajnos létezik ilyen szintű konfliktus, ekkor az osztályfőnök, a szülők, az igazgató közös segítségére van szükség.”