Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. november 6. vasárnap, 17:29

Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 23.

A túlélés szabályai

William Golding A legyek ura című regényében egy csapat különböző életkorú gyerek egy lakatlan szigetre vetődik. Nincs velük egyetlen felnőtt sem, maguknak kell úrrá lenni a helyzeten. Az itt közölt részletből megtudhatjuk, hogy röviddel a szigetre érkezés után miként próbálják megszervezni közös életüket. A résztvevőket jól érzékelhetően összekapcsolja a közös kultúrához való kötődés, az azonos szocializációs háttér. Ekkor a szavazásnak, a közös szabályalkotásnak még megvan a kellő súlya, a kisebbségben maradók kötelezőnek tekintik, s egy darabig törvényként követik a többségi döntést.

William Golding: A legyek ura
(Részlet)

Röfi, aki Ralph mellett biztonságban érezte magát, félénken megszólalt:
– Ralph azért hívta össze a gyűlést – mondta -, hogy elhatározhassuk, mi a teendő. A neveket már tudjuk. Ez itt Johnny. Azok ketten ott … azok ikrek, Sam és Eric. Melyik is Eric? … te? Nem, te a Sam vagy…
– Én vagyok Sam…
– …én meg Eric.
– Jobb is volna – vélte Ralph –, ha mind megmondanók a nevüket. Engem Ralphnak hívnak.
– Most gyűjtik össze a neveket – mondta Röfi. – Épp azon voltunk…
– Ez így gyerekesség – mondta Merridew. – Miért volnék én Jack? Merridew vagyok.
Ralph gyorsan feléje fordult. Megérezte: ez a fiú tudja, hogy mit akar.
– Aztán – folytatta Röfi – ez a fiú itt… de ezt elfelejtettem…
– Sokat jár a szád gömböc – mondta Jack Merridew. – Csukd be!
Nevetés hallatszott.
– Nem gömböc a neve – kiáltotta Ralph. – Röfi az igazi neve.
– Röfi!
– Röfi!
– Jaj, Röfi!
Viharos nevetés hallatszott, még a legkisebbek is belesikoltoztak. Egy pillanatra a gyerekek a kölcsönös rokonszenv szoros áramkörébe záródtak, amelyen Röfi kívül maradt; pipacsvörösre válva lehajtotta fejét, s újra megtisztogatta a szemüvegét.
Aztán a nevetés lassanként elhalkult. A gyerekek sorban megmondták a nevüket. Az énekkar tagjai között nagyságban Jack után közvetlenül Maurice következett, egy széles vállú, örökké vigyorgó gyerek. Egy vékony, törékeny termetű, alamuszi fiú is volt köztük, akit senki nem ismert, s aki szinte szenvedélyes hévvel őrködött egyénisége benső titka fölött; Rogernak hívják, mormolta, aztán újra elnémult. Bill, Robert, Harold, Henry… Az imént elájult fiú is felült, hátát egy pálmafának támasztva, halovány arccal Ralphra mosolygott, s közölte, hogy Simonnak hívják.
Jack megszólalt.
– Most el kell határoznunk – mondta –, hogy miképp szabadulunk innét.
Zúgás támadt. Henry, az egyik kisebb gyerek közölte, hogy haza akar menni.
– Csönd! – mondta Ralph szórakozottan. Felemelte a kagylót. – Úgy vélem, első dolgunk az legyen, hogy vezért válasszunk, aki meghatározza a tennivalókat.
– Vezért! Vezért!
– Nekem kell vezérnek lennem – mondta Jack egyszerű gőggel – mert én vagyok a kórusvezető s az első énekes. A magas cét is ki tudom vágni.
Újabb zúgás.
– Hát akkor… – mondta Jack.
Egy pillanatig habozott. Roger, a sötét bőrű fiú, végre megmozdult.
– Szavazzunk!
– Úgy van, Szavazzunk!
– Szavazzunk!
Ez a játék majd oly mulatságos volt, mint a kagyló. Jack épp tiltakozni akart, amikor egyszerre kiderült, hogy a vezérválasztás közhangulata időközben megfordult: a tömeg közfelkiáltással Ralpot óhajtotta vezérének választani. A fiúk közül egyik sem tudta volna megokolni elhatározását; ami értelmes dolog eddig történt, azt Röfinek köszönhették, s vezérnek nyilvánvalóan Jack látszott a legrátermettebbnek. De Ralph körül, ahogy a pálmafa tönkjén üldögélt, valamilyen különös csönd sűrűsödött, amely kijelölte szerepére: magas termete, vonzó arca is hozzájárult, s homályosan, de annál behatóbban a kagyló! Az a lény, amely ezt megszólaltatta, s aztán térdén himbálva a szép, kényes játékot, nyugodtan megvárta, amíg valamennyien össze nem gyűlnek, ennek a különös lénynek külön helye volt közöttük.
– Az, akinél a kagyló van!
– Ralph! Ralph!
– Az a trombitás legyen a vezér!
Ralph felemelt kezével csöndet parancsolt.
– Rendben van! Jacket meg ki akarja vezérnek?
Az énekkar tagjai tompa engedelmességgel felemelték kezüket.
– S engem?
Az énekkar tagjain s Röfin kívül mindenkinek a keze azonnal a magasba lendült. Aztán Röfi is kelletlenül felemelte a magáét.
Ralph számolt.
– Akkor én vagyok a vezér.
Körös-körül a fiúk egyszerre tapsolni kezdtek. Még a kórus is tapsolt. Jacknek a megaláztatástól kigyulladt az arca, szeplői elfakultak. Felugrott, majd hirtelen meggondolta magát, s újra leült, körülötte még zúgott a levegő. Ralph ránézett. Szerette volna valamivel megajándékozni.
– A kórus persze a tiéd.
– Az lesz a hadsereg…
– Vagy vadászok…
– Lehetnek…
A vörösség leolvadt Jack arcáról. Ralph újra csöndet kért.
– Tehát Jack felelős az énekkarért. Ők lesznek… Te mit akarsz, mik legyenek?
– Vadászok.
Jack és Ralph szemérmesen egymásra mosolygott, látni való volt, hogy megkedvelték egymást.

Feldolgozási, megbeszélési szempontok (12 évesnél idősebb tanulók számára)

Bibliográfiai adatok: William Golding: A legyek ura. Európa Könyvkiadó, 1970. Fordította: Déry Tibor, 20-22. o.

Kérdések és feladatok

1. Ralph

  • Milyen érzései támadhatnak Ralphnak a megismert részletben?
  • Mi a véleményetek az ő szerepéről és alakjáról?
  • Vajon mi az ő véleménye Jackről? És Röfiről?
  • Vajon miért választják meg éppen őt vezérnek?
  • Hogyan viselkedik Ralph Jack-kel a választás után?

2. Jack

  • Mit érezhet Jack a jelenet közben?
  • Mi a véleményetek az ő alakjáról, szerepéről?
  • Vajon hogyan vélekedik ő Ralphról és Röfiről?
  • Mit jelent számára, hogy nem őt választják vezérnek? Miért érzi magát megalázottnak?
  • Miért gondolja, hogy neki kellene vezérnek lennie?
  • Mivel sikerül őt Ralphnak – átmenetileg – megnyernie?

3. Röfi

  • Mi a véleményetek Röfi alakjáról?
  • Milyen szerepet játszik a jelenetben?
  • Miért olyan fontos számára, hogy létezzen törvény a szigeten?
  • Miben más ő mint a többiek?
  • Vajon milyen módon éli át ő a jelenetet? Mit érez, mit gondol, mitől tart és mit szeretne elérni?

4. A szigetre vetődött gyerekcsapat

  • Mit jelent a gyerekek számára a szabály, a törvény?
  • Vajon miért szavazás útján döntik el Jack és Ralph vetélkedését a vezéri címért?
  • Honnan ismerik szavazást mint vitás kérdést eldöntő „szabályt”?
  • Miért szavaz a többség Ralphra?
  • Miért nem gondolnak arra, hogy Röfire szavazzanak?
  • Miért van szükség szabályozott rendre a szigeten? Miért nem csinálhatja mindenki azt, amit akar?
A gyakorlat lehetséges menete

A tanulók egyénileg elolvassák a fenti szemelvényt.
Ezt követően 4 kiscsoport alakul. Mindegyik kap vagy húz egyet a fenti feladatlapok közül, és megvitatja az azon található kérdéseket. Ezután a csoport képviselője ismerteti az egész osztállyal, hogy mire jutattak, és közösen megbeszélik a felmerülő problémákat.

Megvitatható kérdések

Mi kapcsolja össze a regényben szereplő gyerekeket?

Milyen feszültségek érzékelhetők közöttük már most?

A kagyló itt az összetartozás és a törvényesség jelképévé vált. Milyen hasonló jelképeket ismernek a tanulók?

Ha jelen lennének a szigeten, kihez csatlakoznának? Kit választanának vezérül?

Ismernek-e olyan könyveket, filmeket, ahol A legyek ura történetéhez hasonlóan kerülnek különleges helyzetbe a szereplők. Ott milyen szabályokat alkotnak, s hogyan működtetik ezeket (Pl.: Defoe: Robinson, Verne: Kétévi vakáció, Merle: A sziget)?

Tanácsok a pedagógusnak

A legyek ura egyike azoknak az irodalmi műveknek, amelyek több témához is jól felhasználhatók (kapcsolatok, rivalizálás, erőszak, kiközösítés, felelősségvállalás stb.). A teljes regény ismeretében az is megfigyeltethető, hogy milyen következményekkel jár a szabályok eltűnése, az önbíráskodás, az erőszak elhatalmasodása. Érdekes lehetőség a regény összevetése például Verne Kétévi vakáció című művével, ahol a szigetre vetődő angol iskolásfiúk nem vadulnak el, hanem mindvégig hűek maradnak a civilizációs szokásokhoz.

Maga a szavazás problematikája, a többség szavának döntő szerepe is kiemelhető külön témaként. Beszélgetni lehet arról, hogy milyen esetekben van jelentősége a szavazásnak, hol játszik ez szerepet az osztály, az iskola, a társadalom életében.

Érdemes gyűjtetni olyan helyzeteket, amelyekben nem szabad a többségi szavazással eldönteni bizonyos kérdéseket. Amikor a szavazás következtében igazságtalan, méltánytalan helyzet alakul ki. (Például a focicsapat kikap a bajnokságon, és a többség megszavazza, hogy jól elverik a kapust, aki nem védte ki a gólokat. Itt hiába érvényes a többségi szó, a döntés maga a túlerővel való visszaélést jelenti.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
--
2020.11.22.
Dacolunk a trenddel: maszkot erőltetnek a fogyatékkal élőkre is
Hiába sok esetben megoldhatatlan feladat számukra a kötelező maszkhasználat, az operatív törzs elutasította az autisták, illetve a súlyos értelmi fogyatékossággal élők hozzátartozóinak...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Csapó Benő: Évekig tarthat behozni a diákok lemaradását, amit a távoktatás okoz
Csapó Benő, az SZTE Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára szerint a tavaszi távoktatás miatt Magyarországon is van lemaradás, és bár pontos eredményeket csak 2–3 éve múlva kapnak...
(Forrás: szeged.hu)
--
2020.11.21.
Tantermen kívüli digitális oktatás. Braun József írása
2020. március 12-én az a sajátos és – csak különféle katasztrófák idejéről ismerős – helyzet adódott, hogy egyik napról a másikra, péntekről hétfőre sutba kellett vágni szinte...
(Forrás: Tani-tani online)
--
2020.11.21.
A gyermekeknek joguk van a szeretetteljes élethez
Az ENSZ Közgyűlése 1959. november 20-án fogadta el a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazta többek között az állampolgársághoz, a névhez, vagy az oktatáshoz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep