2005. november 6. vasárnap, 17:29
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 23.
A túlélés szabályai
William Golding A legyek ura című regényében egy csapat különböző életkorú gyerek egy lakatlan szigetre vetődik. Nincs velük egyetlen felnőtt sem, maguknak kell úrrá lenni a helyzeten. Az itt közölt részletből megtudhatjuk, hogy röviddel a szigetre érkezés után miként próbálják megszervezni közös életüket. A résztvevőket jól érzékelhetően összekapcsolja a közös kultúrához való kötődés, az azonos szocializációs háttér. Ekkor a szavazásnak, a közös szabályalkotásnak még megvan a kellő súlya, a kisebbségben maradók kötelezőnek tekintik, s egy darabig törvényként követik a többségi döntést.
William Golding: A legyek ura
(Részlet)
Röfi, aki Ralph mellett biztonságban érezte magát, félénken megszólalt:
– Ralph azért hívta össze a gyűlést – mondta -, hogy elhatározhassuk, mi a teendő. A neveket már tudjuk. Ez itt Johnny. Azok ketten ott … azok ikrek, Sam és Eric. Melyik is Eric? … te? Nem, te a Sam vagy…
– Én vagyok Sam…
– …én meg Eric.
– Jobb is volna – vélte Ralph –, ha mind megmondanók a nevüket. Engem Ralphnak hívnak.
– Most gyűjtik össze a neveket – mondta Röfi. – Épp azon voltunk…
– Ez így gyerekesség – mondta Merridew. – Miért volnék én Jack? Merridew vagyok.
Ralph gyorsan feléje fordult. Megérezte: ez a fiú tudja, hogy mit akar.
– Aztán – folytatta Röfi – ez a fiú itt… de ezt elfelejtettem…
– Sokat jár a szád gömböc – mondta Jack Merridew. – Csukd be!
Nevetés hallatszott.
– Nem gömböc a neve – kiáltotta Ralph. – Röfi az igazi neve.
– Röfi!
– Röfi!
– Jaj, Röfi!
Viharos nevetés hallatszott, még a legkisebbek is belesikoltoztak. Egy pillanatra a gyerekek a kölcsönös rokonszenv szoros áramkörébe záródtak, amelyen Röfi kívül maradt; pipacsvörösre válva lehajtotta fejét, s újra megtisztogatta a szemüvegét.
Aztán a nevetés lassanként elhalkult. A gyerekek sorban megmondták a nevüket. Az énekkar tagjai között nagyságban Jack után közvetlenül Maurice következett, egy széles vállú, örökké vigyorgó gyerek. Egy vékony, törékeny termetű, alamuszi fiú is volt köztük, akit senki nem ismert, s aki szinte szenvedélyes hévvel őrködött egyénisége benső titka fölött; Rogernak hívják, mormolta, aztán újra elnémult. Bill, Robert, Harold, Henry… Az imént elájult fiú is felült, hátát egy pálmafának támasztva, halovány arccal Ralphra mosolygott, s közölte, hogy Simonnak hívják.
Jack megszólalt.
– Most el kell határoznunk – mondta –, hogy miképp szabadulunk innét.
Zúgás támadt. Henry, az egyik kisebb gyerek közölte, hogy haza akar menni.
– Csönd! – mondta Ralph szórakozottan. Felemelte a kagylót. – Úgy vélem, első dolgunk az legyen, hogy vezért válasszunk, aki meghatározza a tennivalókat.
– Vezért! Vezért!
– Nekem kell vezérnek lennem – mondta Jack egyszerű gőggel – mert én vagyok a kórusvezető s az első énekes. A magas cét is ki tudom vágni.
Újabb zúgás.
– Hát akkor… – mondta Jack.
Egy pillanatig habozott. Roger, a sötét bőrű fiú, végre megmozdult.
– Szavazzunk!
– Úgy van, Szavazzunk!
– Szavazzunk!
Ez a játék majd oly mulatságos volt, mint a kagyló. Jack épp tiltakozni akart, amikor egyszerre kiderült, hogy a vezérválasztás közhangulata időközben megfordult: a tömeg közfelkiáltással Ralpot óhajtotta vezérének választani. A fiúk közül egyik sem tudta volna megokolni elhatározását; ami értelmes dolog eddig történt, azt Röfinek köszönhették, s vezérnek nyilvánvalóan Jack látszott a legrátermettebbnek. De Ralph körül, ahogy a pálmafa tönkjén üldögélt, valamilyen különös csönd sűrűsödött, amely kijelölte szerepére: magas termete, vonzó arca is hozzájárult, s homályosan, de annál behatóbban a kagyló! Az a lény, amely ezt megszólaltatta, s aztán térdén himbálva a szép, kényes játékot, nyugodtan megvárta, amíg valamennyien össze nem gyűlnek, ennek a különös lénynek külön helye volt közöttük.
– Az, akinél a kagyló van!
– Ralph! Ralph!
– Az a trombitás legyen a vezér!
Ralph felemelt kezével csöndet parancsolt.
– Rendben van! Jacket meg ki akarja vezérnek?
Az énekkar tagjai tompa engedelmességgel felemelték kezüket.
– S engem?
Az énekkar tagjain s Röfin kívül mindenkinek a keze azonnal a magasba lendült. Aztán Röfi is kelletlenül felemelte a magáét.
Ralph számolt.
– Akkor én vagyok a vezér.
Körös-körül a fiúk egyszerre tapsolni kezdtek. Még a kórus is tapsolt. Jacknek a megaláztatástól kigyulladt az arca, szeplői elfakultak. Felugrott, majd hirtelen meggondolta magát, s újra leült, körülötte még zúgott a levegő. Ralph ránézett. Szerette volna valamivel megajándékozni.
– A kórus persze a tiéd.
– Az lesz a hadsereg…
– Vagy vadászok…
– Lehetnek…
A vörösség leolvadt Jack arcáról. Ralph újra csöndet kért.
– Tehát Jack felelős az énekkarért. Ők lesznek… Te mit akarsz, mik legyenek?
– Vadászok.
Jack és Ralph szemérmesen egymásra mosolygott, látni való volt, hogy megkedvelték egymást.
Feldolgozási, megbeszélési szempontok (12 évesnél idősebb tanulók számára)
Bibliográfiai adatok: William Golding: A legyek ura. Európa Könyvkiadó, 1970. Fordította: Déry Tibor, 20-22. o.
Kérdések és feladatok
1. Ralph
- Milyen érzései támadhatnak Ralphnak a megismert részletben?
- Mi a véleményetek az ő szerepéről és alakjáról?
- Vajon mi az ő véleménye Jackről? És Röfiről?
- Vajon miért választják meg éppen őt vezérnek?
- Hogyan viselkedik Ralph Jack-kel a választás után?
2. Jack
- Mit érezhet Jack a jelenet közben?
- Mi a véleményetek az ő alakjáról, szerepéről?
- Vajon hogyan vélekedik ő Ralphról és Röfiről?
- Mit jelent számára, hogy nem őt választják vezérnek? Miért érzi magát megalázottnak?
- Miért gondolja, hogy neki kellene vezérnek lennie?
- Mivel sikerül őt Ralphnak – átmenetileg – megnyernie?
3. Röfi
- Mi a véleményetek Röfi alakjáról?
- Milyen szerepet játszik a jelenetben?
- Miért olyan fontos számára, hogy létezzen törvény a szigeten?
- Miben más ő mint a többiek?
- Vajon milyen módon éli át ő a jelenetet? Mit érez, mit gondol, mitől tart és mit szeretne elérni?
4. A szigetre vetődött gyerekcsapat
- Mit jelent a gyerekek számára a szabály, a törvény?
- Vajon miért szavazás útján döntik el Jack és Ralph vetélkedését a vezéri címért?
- Honnan ismerik szavazást mint vitás kérdést eldöntő „szabályt”?
- Miért szavaz a többség Ralphra?
- Miért nem gondolnak arra, hogy Röfire szavazzanak?
- Miért van szükség szabályozott rendre a szigeten? Miért nem csinálhatja mindenki azt, amit akar?
A gyakorlat lehetséges menete
A tanulók egyénileg elolvassák a fenti szemelvényt.
Ezt követően 4 kiscsoport alakul. Mindegyik kap vagy húz egyet a fenti feladatlapok közül, és megvitatja az azon található kérdéseket. Ezután a csoport képviselője ismerteti az egész osztállyal, hogy mire jutattak, és közösen megbeszélik a felmerülő problémákat.
Megvitatható kérdések
Mi kapcsolja össze a regényben szereplő gyerekeket?
Milyen feszültségek érzékelhetők közöttük már most?
A kagyló itt az összetartozás és a törvényesség jelképévé vált. Milyen hasonló jelképeket ismernek a tanulók?
Ha jelen lennének a szigeten, kihez csatlakoznának? Kit választanának vezérül?
Ismernek-e olyan könyveket, filmeket, ahol A legyek ura történetéhez hasonlóan kerülnek különleges helyzetbe a szereplők. Ott milyen szabályokat alkotnak, s hogyan működtetik ezeket (Pl.: Defoe: Robinson, Verne: Kétévi vakáció, Merle: A sziget)?
Tanácsok a pedagógusnak
A legyek ura egyike azoknak az irodalmi műveknek, amelyek több témához is jól felhasználhatók (kapcsolatok, rivalizálás, erőszak, kiközösítés, felelősségvállalás stb.). A teljes regény ismeretében az is megfigyeltethető, hogy milyen következményekkel jár a szabályok eltűnése, az önbíráskodás, az erőszak elhatalmasodása. Érdekes lehetőség a regény összevetése például Verne Kétévi vakáció című művével, ahol a szigetre vetődő angol iskolásfiúk nem vadulnak el, hanem mindvégig hűek maradnak a civilizációs szokásokhoz.
Maga a szavazás problematikája, a többség szavának döntő szerepe is kiemelhető külön témaként. Beszélgetni lehet arról, hogy milyen esetekben van jelentősége a szavazásnak, hol játszik ez szerepet az osztály, az iskola, a társadalom életében.
Érdemes gyűjtetni olyan helyzeteket, amelyekben nem szabad a többségi szavazással eldönteni bizonyos kérdéseket. Amikor a szavazás következtében igazságtalan, méltánytalan helyzet alakul ki. (Például a focicsapat kikap a bajnokságon, és a többség megszavazza, hogy jól elverik a kapust, aki nem védte ki a gólokat. Itt hiába érvényes a többségi szó, a döntés maga a túlerővel való visszaélést jelenti.)
