Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. november 21. hétfő, 11:38
Címkék:

Földes Petra

Egy nemlétező műfaj: a pedagógiai
tanácsadás

Valószínűleg maga a kifejezés is magyarázatra szorul; s miért is
lenne másképp, hogyha egyszer nemlétező műfajról beszélünk,
annak ellenére, hogy Bagdy Emőke és Telkes József már 1988-ban
megjelent, „Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában” című
könyvében felhívja a figyelmet a pedagógusok mentális
támogatásának szükségességére, és önálló fejezetet szentelnek a
pedagógiai konzultációnak.

A képlet roppant egyszerűnek látszik:
a tanácsadó (segítő) értő figyelmet
kínál, s a problémafeltárás és problémamegoldás
felé vezető úton támogatja a
hozzá forduló pedagógust; ezzel oldva feszültségét,
erősítve kompetenciáját. Ám a
pedagógiai konzultáció nem varázslás: azzal,
hogy a segítő rámutat a konfliktus mélyén
húzódó problémára, éppen hogy visszaadja
a felelősséget. A problémát ugyanis az
érintetteknek kell megoldaniuk…

Olyan szolgáltatásról van tehát szó,
amely egy érettebb, emberibb pedagógiai
munka támogatásának reményében további
felelősséget ruház a pedagógusokra.
„Segítek, hogy jobb lehess” – hirdethetné
a pedagógiai konzulens (ha lenne ilyen)
védett szerepének biztonságából; ám –
érthető módon – korántsem biztos, hogy
ezzel az ajánlattal osztatlan sikert aratna a
napi konfliktusokkal küzdő pedagógusok
körében. Többek között ezért is nehéz a
pedagógiai tanácsadás adekvát helyét az
iskola világában megtalálni. S nehéz azért
is, mert az iskola mai struktúrája egyáltalán
nem támogatja a pedagógiai párbeszédet.
Ott, ahol a szakmai munka alapegysége
a szaktárgyi munkaközösség, egészen
biztos, hogy az egy csoportba tartozó tanárok
véletlenül sem tanítják ugyanazt a
gyereket. Ott, ahol a tanáriban két hosszú
sorban vannak elrendezve
az asztalok
(vajon ki írta elő,
hogy egy tanári szobát
csak így szabad
berendezni?!), spontán
beszélgetés jóformán
nem alakulhat
ki. S ott, ahol
nem tudják, hogy
beszélgetni „lehet”,
vajon hogyan ágyazódhatna
be a mindennapi
létezésbe a
pedagógiai konzultáció?
A problémák
száműzése egy „titkos
szobába” pontosan
azt a csodavárást
erősítené, amivel a
pedagógiai tanácsadás
nem tud és nem is akar mit kezdeni…

Adott tehát egy megközelítés, egy módszer,
egy lehetőség, amely egyelőre nem találja
a helyét az iskolában. Hogy nyitottság és
igény lenne rá, annak ékes bizonyítéka az
Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének tanácsadása.
A tanácsadó rovat két éve működik,
jobb híján (vagy éppen nagyon is szerencsés
módon?) internetes on-line formában.

A tanácsadó rovatról

Lehet, hogy valóban szerencsés a tanácsadás
internetes működtetése. Technikai
előnye, hogy gyors és mind többek
számára hozzáférhető, tartalmilag pedig a
spontaneitás és anonimitás biztosításával
segíti a kérdések őszinte megfogalmazását,
a problémák vállalását. Egyetlen gond
vele, hogy nem ad módot az esetek hosszabb
követésére (illetve a tanácsot kérők
nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen nekik
kellene újra jelentkezniük); ők azonban
mintegy eltűnnek az egyszeri kérdésre
kapott egyszeri válasszal, éppen a tanácsadót
hagyva ezzel bizonytalan helyzetben.

Pontosan azért, mert a követésre nincsen
mód, nagyon fontos, hogy az internetes tanácsadás
még a személyes konzultációhoz
képest is kevésbé direkt, sokkal inkább a
nézőpontok felvillantásával,
semmint
konkrét javaslatok
megfogalmazásával
operál, a kérdezőre
bízva nemcsak a cselekvést
magát, de a
mérlegelés és a döntés
felelősségét is. A
nyilvánosságot vállaló
kérdező problémája
a válasszal
együtt olvasható a
rovatban, így azok,
akik tanácsot kérnek,
pontosan tudják,
mire számíthatnak.

Nagyon biztató
és a tanácsadó számára
inspiráló az a
tapasztalat, hogy
egy-egy sok szempontú, ám konkrét megoldást
nem sugalmazó válasz után a rovatban
megszaporodnak az intim és összetett
kérdések, bizonyítván, hogy a kérdezőket
nem a csodavárás, hanem az együttgondolkodás
szándéka motiválja.

Kérdések, problémák, nézőpontok

A tanácsadó rovathoz eljutott problémák
cseppként a tengerben mutatják a pedagógusokat
foglalkoztató problémákat,
és nem csak tartalmukban, de a megközelítés
módjában is. A levelekben megjelenik
a pedagógus mint szakember (önképzéssel, továbbképzéssel, szakmai anyagokkal
kapcsolatos konkrét kérdések); mint munkavállaló
(juttatásokra vonatkozó kérdések,
konfliktusok az igazgatóval); mint nevelő
(konfliktusok, problémák, elgondolkodtató
helyzetek gyerekekkel); mint érzékeny
magánember (a környezetben adódó
iskolai és nem iskolai problémák, magánélet,
gyermeknevelés).

Már ebből a sok
szerepből is látszik, hogy pedagógusnak
lenni (iskolában és iskolán kívül) nem
egyszerű; különösen nem, ha a fent említett
szerepek keverednek (hol van a diákokkal
való kapcsolatban a magánélet és a
sajátosan iskolai tanár-diák viszony határa;
hogyan képviselhető az igazgató ellenében
egy kifejezetten szakmai álláspont,
amikor ő a munkaadó; hogyan rendezhető
a szakmai elhivatottság és a megélhetési
nehézségek konfliktusa stb.).

A megközelítés módjában sajnos általános
(és nem csak a tanácsadó rovatban),
hogy az emberek akkor kérnek tanácsot,
amikor problémájuk már eljutott a kiélezett
konfliktushelyzetig. Ilyenkor nagyon
nehéz a tanácsadás, hiszen a „Ki a hibás?”
és a „Kinek van igaza?” kérdések szinte
kizárják a tudatból a konfliktus tényleges
feloldását garantáló „Hogyan tovább?”
kérdését.

Kinek van igaza?

Az ilyen típusú probléma megfogalmazása
jogi köntösben jelentkezik, ami a jogtudatos
magatartás örömteli megerősödésére
(legalább is ennek szándékára) utal,
ám a jognak valamiféle mágikus erőt tulajdonítva
azt feltételezi, hogy a kérdés jogszabályi
megválaszolásával a konfliktus
automatikusan rendeződni fog. Sajnos
azonban abban a fázisban, amikor a kérdezők
a problémájukkal jelentkeznek, olyan
kiélezett a helyzet, hogy már nem elég a
megfelelő paragrafusra rámutatni (nem
beszélve arról, hogy az iskola bonyolult
világát szabályozó közoktatási törvény,
végrehajtási rendeletével együtt, maga is
meglehetősen bonyolult törvényi rendszert
képez, és a megfejtés általában nem egy
paragrafusban, gyakran még csak nem is
egy fejezetben található; nem beszélve arról,
hogy a szemben álló felek egyike vélhetőleg
jobban ismeri ezeket az összefüggéseket…).

Így nem kizárható annak a veszélye,
hogy a konfliktushelyzetben kezdett
jogértelmezési procedúra – bár a jogállami
működés szempontjából dicséretes
– csak tovább élezi az amúgy is meglévő
feszültségeket. Mindebből következik,
hogy egy iskolában törvényes módon, normálisan
működni sokkal egyszerűbb, mint
az – akár törvénytelen működésből keletkezett
– konfliktusokat kizárólag a törvényi
paragrafusokra támaszkodva megoldani;
a normális működésben ugyanis megvan
a törvényes keretek megtartásához
szükséges idő és nyugalom, míg a konfliktushelyzet
pontosan ezt a kettőt szünteti
meg… Vagyis a törvényt nem a konfliktusok
megoldására, hanem megelőzésére –
azaz a működés kereteinek biztosítására –
kellene használni, minthogy arra való…

A
pedagógiai tanácsadás szempontjából ez
azt jelenti, hogy sokkal szerencsésebb akkor
rámutatni a jogszerű működés sérülésére,
amikor még nincs konfliktushelyzet.
Ehhez azonban a tanácsot kérők részéről
kifinomult jogérzékenységre van szükség;
azaz észre kell venni, ha egy helyzet, egy
megoldás jogi értelemben „gyanús”. Szerencsére
akadtak a rovatban ilyen levelek
is. Ám a válasz, a tanács még ilyenkor sem
lehet egyszerűen a megfelelő paragrafus
citálása. Mert az sem véletlen, hogy vajon
mi hajtotta a „vétkest” a törvénytelen működés
irányába, hogyan lehetne megszüntetni
az okot, hogy ez a késztetés a továbbiakban
véletlenül se merülhessen fel.

Ki a hibás?

A megközelítés másik jellemző módja
az eszmei igazságszolgáltatás kérése. Akár
érzéketlenségnek is tűnhet, amikor a
plasztikusan megjelenített sérelem, ordító
méltánytalanság láttán a tanácsadó egy kicsit
hátralépve elemezni kezd, megvonva
ezzel a teljes és feltétlen mentális támogatást
a hozzá fordulótól. Valami más történik
ilyenkor: a kiszolgáltatottságban való
megértés és elfogadás (sőt megerősítés)
helyett a felelősség felmutatása, a kritika
éppen hogy megnyitja a cselekvés terét; ha
az áldozat is hibázott, ha ő is felelős a történtekért,
akkor nem kiszolgáltatott, hiszen
ő maga cselekedhet jobban, ezzel előmozdítva
a konfliktus rendeződését. Mert
a hosszan elnyúló, hónapokig (évekig)
fennálló konfliktushelyzeteket a szereplők
együtt hozzák létre; bármennyire is „pikkelős”
a tanár, nem véletlen, hogy éppen
melyik gyerekre pikkel évek óta; s akármilyen
váratlan a 18 éves lány otthonról való
elköltözése, ezt a történetet az egész család,
éspedig 18 év alatt készítette elő…

Hosszan elnyúló konfliktusban csak az segít,
ha megértjük, hogy a konfliktushelyzeteket
együtt teremtjük és együtt tartjuk
fenn, ezért a rendeződés érdekében mindenkinek
meg kell keresnie a maga felelősségét.
S bár zaklatottan, kiszolgáltatva,
tehetetlen áldozatként talán nem kellemes,
ha ilyesféle feladattal ruházzák fel az embert,
mégis ez vezet a konfliktusból való
tanuláshoz, önismerethez, s ezen keresztül
egy harmonikusabb élet lehetőségéhez.

Kísérletek pedagógiai tanácsadásra

Nyilvánvaló, hogy egy interneten olvasott
levél nem lehet alkalmas ilyesféle érési
folyamatok katalizálására, s fenntartásukra
még kevésbé. Ezért lenne fontos,
hogy a bevezetőben említett nehézségek
ellenére a pedagógiai tanácsadás attitűdje
jelen legyen az iskolákban. Példákat ismerünk
iskolapszichológus, illetve szociális
munkás alkalmazásán kívül regionális iskolapszichológusi
hálózat működtetésére,
pedagógus esetmegbeszélő csoportok
szervezésére, a gyermekjóléti szolgálat
családgondozóinak pedagógusokat támogató
jelenlétére az iskolákban. S nem utolsósorban akár önsegítő pedagógiai tanácsadásnak
is nevezhetőek az alternatív (és
nemcsak alternatív) iskolák pedagógus
műhelyei, ahol téma lehet mindaz, amiről
a fentiekben beszéltem.
Akikhez pedig mindez a szolgáltatás
nem jut el, azoknak marad az internet,
mert az is jobb, mint a semmi…

(Forrás: Iskolakultúra, 2005. április)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.07.12.
Horn Gábor: Az erősek, a bosszúállók, a kicsinyesek világa
A vasalódeszkás tanár esete is mutatja, hogy a NER oktatáspolitikája megalázza, elsöpri, kiiktatja azt, aki bárhogyan is eltér a sorvezetőtől. Ráadásul az ellenállásnak legjobb szándé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.11.
Pygmalion-effektus vagy fejlesztés? Adalékok és értelmezési lehetőségek az iskolarendszer alulteljesítésének és méltányossági mutatóinak összefüggésrendszerében. Asztalos György írása
Jelen dolgozat egy konkrét, mégis tipikusnak tekinthető intézmény országos kompetenciamérési eredményeire épülő esettanulmány. Ugyanakkor segédletnek is felfogható, ha valaki saját iskol...
(Forrás: tani-tani online)
--
2020.07.11.
A BM, az Emmi és az ORFK sem adott választ arra, hogy valós-e az iskolaőrök véletlenül kiderült fizetése
A kormány az iskolai erőszak megfékezésére bevezeti az iskolaőrséget, amely külön rendészeti szervként jön létre, az őrök pedig gázspray-t, rendőrbotot és bilincset is használhatnak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.07.10.
Maruzsa: Sikeres volt az idei tanév, hatalmasat csökkent a bukások száma
Sikeresnek értékelte a koronavírus-járvány miatt tantermen kívüli, digitális munkarendben befejezett elmúlt tanév lezárását a köznevelésért felelős államtitkár csütörtökön sajtó...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.07.09.
SZAKKÉPZÉS – TE MÁR MEGKAPTAD A VÉGKIELÉGÍTÉSEDET?
Mivel a továbbfoglalkoztatást nem vállaló közalkalmazottak jogviszonya 2020. július 1. napjával, automatikusan megszűnik, így a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.07.09.
Klebelsberg Központ: álhír, hogy fejenként 1000 forintos jutalmat kaptak a pedagógusok, mert az intézmények 1000/fő pluszjuttatást kaptak
Fejenként kerek ezer forinttal honorálta pedagógusai egy jelentősebb csoportját a veszprémi tankerület pedagógusnap alkalmából, szemléztük mi is tegnap a magyarnarancs.hu cikkét. Bár a Narancs...
(Forrás: 444.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep