Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2006. június 5. hétfő, 18:48
Címkék:

Amiről a „163 pont” kapcsán beszélnünk kell

Az oktatási tárca a legutóbbi pénteken hozta nyilvánosságra a 163 pontból álló cselekvési tervet. A minisztérium közlése szerint a programról három fordulóban egyeztettek a felek. Az első két fordulóban az MSZP-t Hiller István, Arató Gergely, Csizmár Gábor, Kiss Péter és Veress János, az SZDSZ-t Magyar Bálint, Horn Gábor és Sándor Klára képviselte. A harmadik fordulóban Gyurcsány Ferenc jelenlétében néhány módosítással elfogadták a következő négy év oktatási programját jelentő 163 pontos javaslatot. A cselekvési terv kidolgozott törvényjavaslatokat is tartalmaz, amelyeket a közeljövőben a parlament elé terjesztenek.


Mivel egyesületünk a szakmai érdekvédelmet is feladatának tekinti, fontosnak tartjuk, hogy hallassuk hangunkat, illetve egyesületi állásfoglalást alakítsunk ki néhány olyan kérdésben, amely közvetve-közvetlenül érinti az osztályfőnöki szerepkört. Bízni szeretnénk ugyanis abban, hogy rajtunk (pedagógusokon, szakmai szervezeteken, civil szerveződéseken) is múlik, hogyan alakulnak dolgaink az iskolák világában.

A 163 pontos cselekvési tervből emelünk ki három témát, és ezekhez fűzünk rövid észrevételeket. Egyúttal felhívjuk a figyelmet a rendelkezések lehetséges pozitív hozadéka mellett az ezekben rejlő csapdákra is. Kérem a kollégákat, hogy a tanév finisében is szánjanak időt arra, hogy elgondolkodjanak ezeken, és megírják kapcsolódó véleményüket. Reméljük, hogy közösen sikerül egy olyan, a pedagógusok többségének véleményét tükröző egyesületi állásfoglalást megfogalmaznunk, amelyet nyilvánosságra hozhatnánk, és felsőbb fórumon is képviselni tudnánk.

A három kiemelt részlet a következő:

  1. 2007 szeptember elsejétől 20-ról 22-re növelnék a tanárok kötelező óraszámát. Innentől kezdve a munkáltató heti 2 tanórán kívüli foglalkozást is elrendelhet, ha szükség van rá. Idén szeptember elsejétől átmenetileg heti 4-et is előírhat a munkáltató, 2007 szeptember elsejéig, plusz fizetés nélkül.
  2. A most megjelent 163 pont között szerepel az is, hogy erősíteni kívánják a pedagógusok jövedelmének teljesítmény szerinti differenciálását. Ez azt jelenti, hogy a béremelésekre szánt támogatás felét a munka minősége alapján kiegészítő illetményként ítélnék oda.
  3. Fokozatosan növelnék az osztályfőnöki pótlék összegét, az átlagjövedelem legalább 10 százalékára.

I.

Az óraszámemelés semmiképpen sem örömteli esemény, de azért ennek a törekvésnek is lehet pozitívra fordítható üzenete. Hiszen a tanítási órán kívüli tevékenység a mai gyerekek és fiatalok számára rendkívül lényeges, közismert probléma ugyanis, hogy a szabadidő eltöltéséhez az iskolán kívül rendkívül kevés kulturált és biztonságos (és főként megfizethető) lehetőségük van az iskolásoknak. Tehát ha a kötelező óraszám terhére lehet a korrepetálás, szakkör, önképzőkör, napközi, tanulószoba mellett több értékes és a diákok számára ingyenes (a kötelező óraszámba betudható) kulturális és sportfoglalkozást szervezni, csak javulhat az iskolai nevelés hatékonysága.

Persze a tervnek van egy komoly buktatója, éppen ez magyarázza a pedagógus szakszervezetek tiltakozását. Ha ugyanis a költséghatékonyság oly gyakran hangoztatott szempontja érvényesül, és ahelyett, hogy a fogyatkozó gyermeklétszám mellett az iskolák kihasználhatnák a lehetőséget a minőségi fejlesztésre, – általában a fenntartó nyomására – ott is a létszámleépítés mellett döntenek, ahol ezzel a lépéssel bizonyíthatóan romlik a pedagógiai munka színvonala. Nem akarjuk a felelősséget teljesen a fenntartókra hárítani, hiszen az ő pénzügyi helyzetük is meglehetősen bizonytalan, de akkor sem engedhető meg a pedagógiai szempontok és a tanulói szükségletek figyelmen kívül hagyása.

II.

Erre a differenciálásra már évtizedek óta várnak mindazok, akik számára a közteherviselésből aránytalanul nagyobb rész hárul, mint kollégáikra. Hiszen, ha őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy valóban akadnak tanárok, akik a szakóráik megtartásán túl alig fordítanak időt az iskolai, a pedagógiai tevékenységre, mialatt mások éjt nappallá téve ügyködnek tanítványaik érdekében. Itt nem csupán arra gondolok, hogy tanítási órán kívüli programokat szerveznek számukra, és viszonylag hosszú időt töltenek el az iskolában, hanem arra is, hogy időt szánnak a tanítványaikkal folytatott beszélgetésre, a szülőkkel való kapcsolatfelvételre, komolyan veszik a szakórájukra való felkészülést, időre kijavítják a dolgozatokat, az eredményeket visszacsatolják a gyerekekhez stb. Hogy milyen összetevői vannak a minőségi munkának, és hogy mennyit lehet ebből figyelembe venni a differenciálásnál, hogy miként valósul meg az érdemi minőségbiztosítás és fejlesztés, az már egy másik (itt és most terjedelmi okokból részletesen nem tárgyalható) szakmai kérdés. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy ha az egyes intézményekben megfelelően oldják meg a differenciált bérezést, lesznek tehát világos és jól érvényesíthető, a szubjektivizmust, elfogultságot kizáró „sikerkritériumok”, s mindehhez megteremtődnek a demokratikus keretek, a bérezés differenciálttá válása idővel pozitív változásokat hozhat.

A csapda persze itt is jelen van, hiszen iskoláinkban még mindig erősen érvényesül a hierarchikus szemlélet, még mindig számos olyan iskolavezető van, aki visszaél a hatalmával, és a pedagógusok jelentős része sem felkészült saját érdekei érvényesítésére, illetve bizonytalan egzisztenciális helyzete, kiszolgáltatottsága miatt nem képes érdemi lépéseket tenni ennek érdekében. Ha nincs pontosan kialakított szempontrendszer a differenciáláshoz, minden iskolavezető tetszés szerint differenciálhat. A minőségi bérpótlék bevezetése az iskolák jelentős részében hihetetlen feszültségeket generált. Ennek tanulságait is szükséges lenne figyelembe venni a differenciált bérezés megvalósításának a körültekintő előkészítésénél.

III.

Ennek a komolyabb pótlékemelésnek már éppen itt lenne az ideje, és nem is csak „fokozatosan”, hiszen részben éppen az anyagi ösztönzők híján lassanként teljesen elkopik ez a szerepkör. Az osztályfőnökre háruló munka egyre nehezebb, a presztízs egyre alacsonyabb, és egyre többen akadnak, akik nem vagy nem szívesen vállalják ezt a korábban általában kedvelt feladatot. Itt a pótlékemeléssel együtt érdemes lenne az elmúlt másfél évtized alatt egyre csökkenő (helyenként teljesen eltűnő) órakedvezmények ügyét is elővenni. Hiszen ha nő a kötelező óraszám, ebbe nyugodtan beleszámítható lenne az osztályfőnöki tevékenységre +1 óra adminisztrációs teendőre, +1 óra a gyerekekkel és szülőkkel történő foglalkozásra, sőt +1 óra az osztálynak szóló szabadidős foglalkozások szervezésére. Ez jogosan igényelt és fizetett 3 óra lehetne hetenként annak a pedagógusnak, aki valóban vállalja mindazt a terhet, amelyet a rábízott tanulócsoporttal való törődés jelent. S ha arra gondolunk, hogy az igazán jól működő osztályfőnök az osztályában tanító pedagógusok és más szakemberek vonatkozásában team-vezető, szerencsés esetben középvezető kellene, hogy legyen iskoláink egyre laposodó hierarchiájában, ez a heti három óra teendői ellátására nem is feltétlenül elegendő.

A probléma ebben az esetben csupán annyi, hogy a pótlék összege pillanatnyilag olyan szégyenletesen alacsony, hogy beszélni sem érdemes róla. A fokozatos emelés pedig csak nagy sokára hoz eredményt. Az órakedvezmény kérdése az óraszámemeléssel együtt megléphető lenne, ha a döntéshozókat valóban szakmai és nem kizárólag takarékossági szempontok vezérlik. Mindenképpen külön kellene választani az osztályfőnöki munka elvégzésének puszta tényét, illetve annak minőségi ellátását. Külön feladat lenne az osztályfőnöki tevékenység minőségi garanciáinak beépítése az egyes intézmények pedagógiai rendszerébe. Ez azonban a jelenlegi szűkös feltételek mellett nem látszik reális elvárásnak.

2006. június 5.

OFOE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.11.27.
Marad a kötelező 50 óra az érettségi előtt, de hogyan teljesíthető?
A mostani helyzetben az iskolák a fennmaradt közösségi szolgálatos órák erejéig az online iskolai folyamatokba is bevonhatnak titeket (pl. online tananyaghoz segédanyagok készítése), segí...
(Forrás: eduline)
--
2020.11.27.
Új iskolatípus: általános iskola után rögtön az egyetem előszobájába mehetnek a gyerekek
Az új oktatási program keretében mind a közép- és felsőfokú oktatási tartalmakat, mind a duális képzést összehangolják, utóbbi azért lehet szerencsés, mert a tanulók a felsőfokú du...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.27.
A tanítóképzőket lenyelik az egyházak, a tanárképzés lassan összeomlik
Megtört a császári átok és megszületett az egyetem – mondogatták 2016-ban Egerben az akkor Eszterházy Károly Főiskolán, miután az intézmény egyetemi rangot kapott a kormánytól. Az „á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.25.
Egyházi kézbe szervezné ki a kormány a tanítóképzés nagyobb részét
Nem elképzelhetetlen, hogy a tanítónak felvett hallgatók több mint fele egyházi intézmény diákja legyen. A kormány kifejezett szándéka, hogy a pedagógusképzésben az egyházak sokkal fontosabb...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.11.22.
Digitális oktatás – áram és eszköz nélkül
Az őszi iskolabezárás sokak szerint borítékolható volt. Különböző pedagógus-szakszervezetek rendszeresen kérték a kormányt, hogy minél előbb zárják be az oktatási intézményeket. A...
(Forrás: index)
--
2020.11.22.
Attól, hogy valami kényelmetlen, még nem trauma!
Valóban, változtatni a megszokott életformán kényelmeltlen: sok dolgot nem lehet rutinból csinálni, új szokásokat kell kialakítani, másféle kihívásokkal kell szembenézni. Kényelmetlen,...
(Forrás: alterkata)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep