„Valaki mondja meg…!”

Sztrájkhangulat a tantestületben

Nem lehet csodálkozni azon, hogy a mi iskolánkban a tanévnyitó értekezlet elkeseredett, mondhatni „sztrájkhangulatban” zajlott le. A pedagógusok hangulata már korábban sem volt túlzottan derülátó a reálbérek várható drasztikus csökkenése miatt, most meg – az óraszámemelés következtében – állások válnak bizonytalanná. A mi iskolánkban például két státus vált feleslegessé, és szerencsénk, hogy éppen két kolléganőnk kérte a nyugdíjaztatását, mivel egyébként aktív, esetleg családos kollégát kellett volna elküldenünk.

Erre az alaphangulatra érkezett a rendelkezés a kéthavi keretidőről és a kapcsolódó nyilvántartási kötelezettségről. Nálunk már az indulás pillanatában, szeptember 1-jén felbukkantak olyan problémák, amelyek jelentős részére korábban nem számítottunk, nem is számíthattunk, s így nem tudtunk megfelelően felkészülni rájuk. A következőkben felsorolt kérdések (a lista korántsem teljes!) feltételezhetően nem csupán a mi iskolánkban vetődnek fel.

1. Ha csak a ténylegesen megtartott órákat lehet adminisztrálni, akkor mi lesz az önhibánkon kívül elmaradt vagy részben elmaradt órákkal? Melyik kategóriába illeszthetők a következőkben felsorolt tevékenységek? Nem lehet ténylegesen tanított óra, de nem is tanórán kívüli foglalkozás, hiszen tanítási időben zajlik. Megoldás-e az, hogy az ilyen alkalmakat mindenki tanóraként adminisztrálja?

Ilyen alkalmak – többek között – a következők:

• orvosi és fogorvosi vizsgálatra visszük a gyerekeket tanítási idő alatt;
• külső előadó tart drog- és bűnmegelőzési órát;
• 2-4 szakóra helyett országos és kerületi mérés zajlik;
• iskolai ünnepélyeket, ünnepi megemlékezéseket tartunk tanítási időben;
• az iskola kulturális szemléjének napján délelőtt nincs tanítás, tehát ténylegesen egyetlen tanóra sincs. Ugyanakkor temérdek többletmunkát és fáradságot igényel a rendezvény előkészítése és lebonyolítása.

2. A tanév első napján máris felmerült az a probléma, hogy az órarend szerinti négy osztályfőnöki órára csak az osztályfőnök és helyettese megy be, a többi szaktanár adminisztrációs munkát végez, és szünetekben ügyel. Nekik mit lehet ilyen esetben beírni a „ttó” (= ténylegesen tanított órák)-hoz? 0-t?

3. Az iskola köteles 7.30-tól 8.30-ig reggeli ügyeletet biztosítani. Eddig az erre járó fizetséget ügyeleti díjként számolták el. Ez a lehetőség szeptember 1-jétől megszűnik, mivel a gyermekek felügyelete a pedagógusok munkaköri kötelességei közé sorolódik. Milyen formában lehet ezt a 60 percet a jövőben beleszámítani a napi nyolcórás munkaidőbe?

4. Egy kolléganő már az elmúlt májusban bejelentkezett az osztályával a Parlament meglátogatására. (Diákcsoportok általában csak délelőtt mehetnek.) Az érintett tanárnő most azon töpreng, hogy elvigye-e tanítványait a megrendelt programra. Ez ugyanis rajta kívül kedvezőtlenül érinti még azt a három pedagógust is, akiknek az adott napon az osztállyal órájuk lenne. Helyettesítési díj ez esetben nem fizethető, hiszen a kolléganő nem hivatalosan van távol, és nincs táppénzen sem. S mivel nem szakórát tart, a rendkívüli programra szánt idő neki sem számolható el.

5. A munkaidő pontos elszámoltatása mellett miként illeszthetők a nyilvántartott munkaidőbe a hétvégeken tartott programok (pl. osztálykirándulás, szülőkkel közösen szervezett gulyásparti, alapítványi bál stb.)? Hogyan sorolható be ez a tevékenység a tanórán kívüli foglalkozások közé?

6. Az alacsony óraszámú tantárgyakat oktató kollégák esetében még a lehetséges korrepetálásokkal együtt sem jön össze a heti kötelező óramennyiség,. Ők lesznek azok, akik önhibájukon kívül nem tudják majd teljesíteni a minimális óraszámot. Mi lesz velük? „Büntetésként” több intézményben kell majd működniük? És mi történik velük olyan településeken, ahol nincs másik iskola? Született ennek a problémának a megoldására végrehajtási terv?

7. Ki és milyen díjazásért fogja ezt a temérdek többlet adminisztrációt elvégezni (hetenkénti munkaidő-nyilvántartások összesítése, elszámolása, ellenőrzése)? Az amúgy is agyonterhelt igazgatóhelyettesek ezt nem igazán győzik majd. Vagy erre a feladatra is szánható bizonyos mennyiségű óraszám?

8. Az önkormányzat meghatározza a tanórán kívüli foglalkozásokra fordítható órakeretet. Ennek legnagyobb részét az osztálybontások viszik el. (Ez rendben is lenne, hiszen a kisebb létszám a minőségi munkát segíti.) Nem marad viszont óra például tehetséggondozó szakkörre, mivel a felzárkóztatásra a mi – túlnyomórészt hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó – iskolánkban az átlagosnál lényegesen nagyobb igény van. A tehetségesekkel történő foglalkozás lehetőségének csökkenése a mi esetünkben az eleve meglévő esélyegyenlőtlenség fokozódását eredményezi. Annyit írnak, beszélnek a társadalmi-szociális háttérnek a gyerekek életesélyeit meghatározó szerepéről! Úgy véljük, hogy a kényszerű takarékosság éppen azokat a gyerekeket, fiatalokat sújtja majd a leginkább, akik eleve rossz pozícióból indítanak. Átgondolták-e ezt az illetékesek?

9. És mivel éppen egy osztályfőnöki egyesület honlapján szólalok meg, felvetek még egy lényeges szempontot. Az osztályfőnöki tevékenységre, pontosabban a szélesen értelmezett nevelés megvalósítására szinte minden finanszírozható lehetőség megszűnik. Nálunk hetente már most is csak fél osztályfőnöki óra van, s a gyerekekkel való foglalkozás ledolgozott óraként történő elismertetéséhez végképp hiányoznak a szükséges anyagi feltételek. A következményekbe bele sem merek gondolni…

Reménykedem abban, hogy akadnak olyan iskolák, ahol a hasonló gondokra sikerült/sikerül jó megoldást találni. Mindannyiunknak hasznára válna, ha a kapcsolódó tapasztalatokat megosztanánk egymással.

TI