Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:

Kronstein Gábor

Ha akarnánk, sem tudnánk világpolgárokká válni

Töprengeni valók az EU-csatlakozás első napjaiban

Szellemes, könnyed stílusban megírt bölcseleti esszé Salamon János írása az ÉS-ben (2004.04.23.). Nem szokványos elmélkedés
Sz.J.-é sem, aki honlapunkon az ÉS-beli cikkből kiindulva fogalmaz meg néhány óhajt a korszerű erkölcsi nevelésről.

1. Salamon János civilizációnk jövőjét illetően vallásos kiindulásból borúlátó. Az ember kiábrándulva az őt körülvevő társadalomból (táguló határok között, persze: városállam → birodalom → nemzetállam → birodalom méretű nemzetállam-szövetségek), magát – így a filozófus-szerző – „globális, univerzális etikai térben lebegő, egyformán racionális és autonóm” lényként tételezi, s a „világpolgár” rangját adományozza magának.
Manapság – folytatódik a gondolatmenet – „A neocinikus világpolgárokat neosztoikus elöljáróik” a következő érveléssel
beszélik rá a társadalmi törvények tiszteletére és betartására: „a felvilágosodás kanti tanának jegyében nincs jó élet szabadság nélkül, s az ember úgy lehet szabad, ha a saját maga által hozott törvényeknek engedelmeskedik”. De ezeknek az elméleteknek szemléleti hibája, hogy a technika tökéletesítésével – úgymond – „az embernek az egész természettel szemben megváltását akarja kierőszakolni”. S már a cselekvés küszöbén megszületett a felismerés: „ez a megváltás
az örök jövőbe hátrál”. Azaz illúzió. Sokadik az európai gondolkodás
Új- és legújabb kori történetében. Ennek az erkölcskritikai levezetésnek ismeretében kézenfekvőnek tűnik a nevelési gyakorlat szemszögéből Sz.J. tanácsa: „»Cinizmus és moralizálás nélkül« kellene tehát szembenézni önmagunkkal, szűkebb és tágabb világunkkal (…) Közben pedig felismerni saját mozgás- és cselekvési terünket…”. Követem tanácsát.

2. Első észrevételem az uniós belépés kezdetén az, hogy ne bolygassuk a világpolgár kérdéskörét, mert az kívül esik cselekvési terünkön. A konzervatív erkölcsbírálat e fogalommal kapcsolatban két tévesztést enged meg magának. A fogyasztói társadalom tömegeinek egy részét írja le világpolgárként, célozva a globalizációs eszmék, a fogyasztói kultúra átütő sikerére, amely helybe is jön, lefokozza a helyi kultúrát, s arra ad mintát, hogyan lehet valaki elvben „világpolgár”, anélkül, hogy kimozdulna megszokott környezetéből. Persze ez az érvelés támaszkodik arra a valós tényre is, hogy a földrajzi
helyváltoztatás, a külföldi tapasztalatszerzés, az áttelepüléssel összefüggő gyakori nyelv- és kultúraváltás korunkban inkább száz-, mint tízmilliókat érint. Az euro-amerikai kultúra központjaiban sokféle nép, vallás, életforma fiai-lányai válhatnak gyökértelenné. A konzervatív magyar sajtó is megteszi, hogy az így felfogott „világpolgárság” fogalmával – mint egyenrangú változatot – fölcseréli egyszer a „kozmopolitizmus”, máskor az „internacionalizmus” kifejezéseit.

A világpolgár, a kozmopolita, az internacionalista és az átlagos consumer csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy valamennyien a helyi jelenségvilággal valami egyetemesebbet állítanak szembe, s tekintenek mintának. Világpolgárnak lenni azonban – minden korban magasabb minőség volt. A nevelés a legkedvezőbb esetben eljuttathatja az embert az autonóm személyiség küszöbére. Innen még hosszú önnevelés, célirányos munka vezet el odáig, hogy az erkölcsi kiválóság, szellemi minőség és bizonyított eredetiség adódjon össze a világpolgárban. A legnagyobb görög filozófusok nem azért voltak
világpolgárok, mert sok világot bejártak, hanem azért, mert rokon lelkekre találtak, akiknek a társaságában otthon érezhették magukat. Értelmiségi talált értelmiségire, tudós tudósra, humanista humanistára, akik meg tudták értetni egymással az emberi lét alapkérdéseit.

Nekem is megadatott az a szerencse, hogy ismerhettem egy világpolgár magyar természettudóst. Erdős Pálnak hívták.
A múlt század eleji magyar matematikus iskola neveltje volt. 83 éves korában, 1996-ban esett össze egy előadói pulpituson, Varsóban. A számelmélet művelői „világegyetemi tanár”-nak nevezték. Nem alapított családot, 1938 óta nem volt bejelentett lakása. Tanítványai között élt – a matematikának. Ösztöndíjakkal támogatta őket. Ez a világjáró szívesen látott vendég volt mindenütt. Előadott matematikai tanácskozásokon, kurzusai szellemi eseményszámba mentek, szűk körben emlékezetes és megörökített szakmai beszélgetéseket folytatott a világ legelső matematikusaival. A szabad együttes gondolkodás híveként a közelmúlt legterjedelmesebb tudományos levelezését bonyolította le. Szerette a társszerzős közleményeket. Ezernél több cikkét összesen 458 szerzőtárssal jegyezte. Négy földrész nyolc tudományos akadémiájának volt tagja, s 16 egyetem ismerte el munkásságát díszdoktorátussal. Még életében az ő témáira ötször rendeztek Erdős-konferenciát. Megkapta a Nobel-díjjal egyenértékű matematikai Wolf-díjat. Két bőrönd személyes holmi és egy mondás maradt utána. Gyakran emlegette, hogy minden, ami emberi, előbb-utóbb végetér. Kivéve a humánumot és a matematikát. Zseni volt választott tudományában, utánozhatatlan.

3. Ámde Európa és Magyarország viszonyát mérlegelve, Erdős Pál példája a minőség elvének időszerűségére hívja fel a figyelmet. Azzal együtt a szükséges feltételek fontosságára is. Az
erkölcsi nevelés – különböző szocializációs ellenélmények hatására – ma
nem tudja meggyőzni diákjaink többségét, hogy jellemességre, munkakultúrára és intellektuális szabatosságra van szükségük. Ezek hiányában megrekednek az erkölcsi elemiben, nem jutnak túl a személyiségfejlődés heteronóm fokán. Pincétől a padlásig velük van tele a társadalom épülete. Ami talán rendjén is lenne, ha ez az épület
nem volna roskatag, és nem tataroznák folytatólagosan. De hát a társadalom életében egyelőre csak a változás állandó. A vele járó állandó nyugtalanság, a lehetőségek közötti felfokozott választási
kényszer rontja az esélyt, hogy a sodródó, kívülről irányított ember is helyesen tudjon dönteni.

Az uniós tagság annyi újdonsággal szolgál az erkölcsi nevelés számára, hogy ettől jelenleg még a kérdések helyes megfogalmazása is
nehézséggel jár. Az nyilvánvaló, hogy Salamon János magatartási típusai iskolai alkalmazásra nem elég konkrétak. Nem is teljesek. A cinikus és a sztoikus modell mellett ott van még az aszkétikus, az epikureus és a hedonista magatartás. A legtöbb értékszociológiai elemzés jelzi, hogy a fiatal korosztályokban a passzív hedonista a legelterjedtebb típus: az a szimpla személy, aki képzelőerő, akarat, reális életterv híján a fogyasztás kisvilágába zárkózik.

A kihívás, amelynek kezeléséhez szükség volna az erkölcsi nevelés nagytakarítására, a következő. Az ország vezetése egy birodalmi méretű államszövetségre ruházta át a nemzetállami
szuverenitás jelentős hányadát. Ezt a tényt, valamint azt a másikat, hogy
a határon túli magyar nemzeti kisebbségek egy része szintén bekerült az Unióba, másik része előkészülhet a belépésre, a harmadik része tartós kívüllétre számíthat, a mai nemzetfelfogással jól kezelni bajosan lehet.
A magyar politikai nemzet az államhatárokon belül élő állampolgárok összessége, alkotmányban biztosított módon a nemzeti és etnikai kisebbségekkel együtt. A kultúrnemzet fogalma szerint a magyar nemzet átnyúlik a határokon. Beletartozik mindenki, aki nyelvét és kultúráját illetően magyarként tartja és tartatja számon magát a többségi nemzet hivatalos szerveivel.

Ez a kettős ikerfogalom a 19. századi liberális nacionalizmus terméke. Annak az állapotnak felelt meg, amelyben az állampolgárok többsége nyelvi-kulturális értelemben magyar volt. A magyarság élvezte az asszimiláció előnyeit. 1867 és 1918 között a beolvadók száma felülmúlta a kétmilliót, az országlakosok bő egytizedét. Egyes
politikai tényezők már arról képzelegtek, hogy a kulturális nemzet a jövőben egybe fog esni a politikai nemzettel. Az utóbbi másfél évtizedben változatlanul él ez a fogalomkettős, miközben a
„kultúrmagyarok” egyharmada nemzeti kisebbségként él külföldön. Fogyatkozik, szegényedik, kulturális azonosságtudata is gyengül.
A magyar nemzetpolitika védekező-megtartó jellegű. A széttagoltság enyhülését a „határok átlégiesítésé”-től várja; támogatja a magyar nemzeti kisebbségeket, elsősorban azért, hogy meglévő politikai kereteikben élhessenek jobban; a magyar nemzetállam polgárait
felkészíti az uniós csatlakozásra.

Számos kutatás tárta fel, milyen gyengeségek vannak a magyar állampolgárok nemzettudatában. Az első helyre talán a demokráciadeficitet kellene helyezni. Nagyok a társadalmi különbségek, gyenge a társadalmi kohézió: hiányos a szolidaritás, a civil szervezetek befolyása csekély, a politikai kultúra nem korszerű, az állam szerveinek és tevékenységének alig van presztízse, a lakosság „Kis-Magyarország”-ban gondolkodik, s ezért a határon túli magyarság-részekkel nem törődik, az állampolgárok közül kb. 700-800 ezer személyt nem tekint egyenrangúnak a többséggel. Az ideológiai megosztottság igen éles; a közgondolkodás erősen pesszimista, a nemzeti önértékelés nincs egyensúlyban. Az uniós csatlakozás nem váltott ki elemi érdeklődést. Az alkotmányos változásokról még nem alakult ki a közvéleményben értékelő attitűd. Az első benyomások alapján az ország versenyképessége csak részleges, a lakosság egyénileg nem elég tájékozott, személyes versenyképessége alacsony.

A legutóbbi változások nyomán élénkülni fog a földrajzi mobilitás: a korábbinál többen akarnak majd Magyarországon megtelepedni, s többen fognak távozni az országból, mint korábban távoztak. A magyar nemzeti kisebbségek körülményei differenciáltabbak lesznek a magyarországi munkavállalás és az áttelepülés tekintetében. A magyar nemzetpolitika rugalmasabban alkalmazkodik, mint a közvélemény. Jelentős változás, hogy a kormányzat a népességcsökkenés enyhítése érdekében most már szorgalmazza a bevándorlást – a szomszédos országokból is.
Belpolitikájában határozottan kiáll a romaellenes és antiszemita előítéletek visszaszorítása mellett. Külpolitikájában: uniós szinten szorgalmazza, hogy a kisebbségek jogai (autonómia) napirenden maradjanak; továbbá elősegíti, hogy tovább bővüljön az Unió magyar kisebbségekkel is rendelkező államokkal (Románia).

Körvonalazódik egy lényeges szemléleti módosulás: meg kell
nyerni a közvéleményt annak, hogy a nemzet fogalmában fokozatosan teret nyer az alkotmány-nemzeti összetevő. Más szóval a társadalmi kohézióban kerüljön előtérbe a tartalom: a szabadságjogok gyakorlása, az alkotmányosság, a demokratikus jogrend. Ezek olyan vonások, amelyek az európai közösségi tudatnak is növekvő fontosságú elemei.
E fogalommódosulás lényeges az erkölcsi nevelés számára is.

Legalább ennyire fontos: az erkölcsi nevelés olyan értelemben foglalkozzék a fiatalok Európa-tudatával, hogy felkészültebb, éntudatos, lehetőleg növekvő számban autonóm személyiségek
fogadják magukba az élményeket mint munkavállalók, mint diákok, vagy mint turisták. Számos nemzedék indult már a fejlett Nyugatra a soknemzetiségű, közép-európai félperifériáról. Az ismerkedés illúzióit és tapasztalatait máig ható érvénnyel a lengyel Nobel-díjas költő, Czeslaw Milosz foglalta össze egy szabadversben. (A Rue Descartes-ot
Sebők Éva fordította magyarra.)

(…) frissen érkezett ifjú

barbár, ki még szorong a világ fővárosától.

Sokan voltunk innen meg onnan: Iasi, Kolozsvár,

Vilna, Bukarest, Saigon, Marrakech gyermekei,

(…) Így léptem be csodálva és vágyakozón az egyetemesbe.

Majd a Iasiból vagy Saigonból, Marrakechből jöttek közül

Ki a helyi szokások megdöntését kívánta, mind megöletett.

Aztán társaik ragadták magukhoz a hatalmat,

Hogy egyetemes szép eszmék nevében gyilkoljanak.

Közben a város (…)

becsület és gyalázat, nagyság és dicsőség iránt

Közömbös volt, mivel mindez lezajlott már,

S nincs immár sem itt, sem sehol fővárosa a világnak.

(…).

A történelemnek ezen a pontján kapcsolódik vissza világjárásba a magyar fiatalság. Tapasztalhatja, hogy valóban nincs fővárosa, vezérlő eszméje a világnak. De tudata peremén dereng, hogy nem is messze szülőföldjétől fiatal kannibálok egyetemes eszmék egyikének, a vallásnak nevében követnek el erőszakot az erkölcsön. Hogyan néz majd ezzel szembe az a fiatal, aki talán cinikus, talán önzően hedonista? Az erkölcstan általában a kritikai képességet emeli ki az autonóm személyiség legfőbb jegyeként. Ez a képesség az önálló gondolkodás védjegye is. A jelen helyzetben azonban azt érzem az erkölcsi nevelés fő feladatának, hogy tanítványaink önálló ítélete a jó eszme megerősítésében, az igazságossággal szemben táplált kétségek eloszlatásában, a humánum jelenlétéhez kötött jó élet védelmében, a közvetlen önérdek érvényesítéséről való lemondás képességében fejeződjön ki. Nehéz korszakokban a jóra való elszántság minden másnál fontosabb.

Kronstein Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.09.26.
Fellépnek a homoszexuális Hamupipőke ellen
Petíciót kezdeményezett a CitizenGO érdekvédelmi szervezet a Meseország mindenkié címmel a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent mesekönyv terjesztése ellen. Alig két nap alatt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.09.26.
Meggyógyultak, mégsem engedik vissza őket az iskolába
Miközben a kormány, az operatív törzs, illetve a népegészségügyi központ is többször hivatkozott arra, hogy a járvány kezelésénél a WHO protokoll szerint járnak el, a lapunk által megismert...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep