Jogismeret és demokrácia

A Jogismeret Alapítvány munkakonferenciái lehetőséget teremtenek a valódi szakmai találkozásra. A jogász szakember vezette, 15 perces, „problémafelnyitó” előadások után 45 perces, a közönség aktív részvételére építő plenáris tapasztalatcsere és konzultáció következik. Egy-egy munkakonferencia során így két hosszabb bevezető előadásra és hat konzultációs blokkra jut idő.

A budapesti, az ELTE Gyógypedagógiai Főiskolai Karán tartott rendezvény középpontjába a pedagógus jogait állították. Ez a témaválasztás is jelzi az alapítvány folyamatos, aktív reagálását az iskolai közélet aktuális problémáira. Amint a felvezetőben Dr. Bíró Endre, az alapítvány elnöke és Bíró Kata programigazgató megfogalmazták, az elmúlt időszakban rendezett munkakonferenciák tapasztalatai nyomán született meg bennük az elhatározás, hogy mondandójukat és a konzultációt ezúttal a pedagógus jogok köré szervezzék. Az elmúlt időszakban több alkalommal is megrendezték ugyanis „Agresszió az iskolában” című munkakonferenciájukat, ahol az elköteleződés és a szakmai ambíció mellett elkeserítő mértékben szembesültek a tanárok eszköztelenségével és kiszolgáltatottság-érzésével. A konferencia tehát arra kereste a választ, hogyan foghat össze a jog és a pedagógia; segíthet-e az intézmény és a pedagógusok jogtudatosabb működése a „kényelmesebb”és hatékonyabb szakmai környezet, pedagógiai alapfeltételek kialakításában.

A konferencia felépítése, a témák megválasztása messzemenően a pedagógusok biztonságérzetének megerősítését célozta, ám kétségtelen, hogy az adott társadalmi-gazdasági – no és közérzetbeli – körülmények közepette a témaválasztás önmagában vajmi kevéssé volt képes a pozitív végkicsengést garantálni. Rögtön a bevezető, tájékoztató előadásban ugyanis Csizmár Gábor munkaügyi minisztériumi államtitkár ismertette a pedagógusok közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos legfrissebb jogszabályi változásokat, melyekből kiviláglott, hogy két fő téma: a leépítések (mindkét fél számára) biztonságossá tétele és a megfelelő szakmai nívó munkáltatói eszközökkel történő biztosítása (gyakornoki idő, felmentés körülményei) körül forognak. Miután világos, hogy ezekhez az intézkedésekhez a pedagógus munkahelyek csökkenése festi a hátteret, nehéz a mégoly átgondolt jogszabályi változásokat elfogulatlanul végighallgatni.

A másik tájékoztató előadás az intézmények minőségbiztosítási követelményeivel foglalkozott, aminek külön aktualitást ad, hogy a Közoktatási törvény rendelkezése az intézményi teljesítményértékeléshez köti a kiemelt munkavégzésért járó bérpótlékra való jogosultságot. A 2007. szeptember 1. óta hatályos rendelkezés végrehajtásával kapcsolatban számos konkrét és praktikus kérdés fogalmazódott meg Szívós Ágnes, a Minőségfejlesztő Központ igazgatója felé.

Az első konzultációs blokk tovább folytatta a pedagógusokat munkavállalóként érintő kérdések taglalását: Dr. Róth Ágnes „Mi jár a pedagógusnak?” Dr Bíró Endre pedig „Ki miben dönt?” címmel tartotta meg problémafelnyitó előadását és konzultációját. A két téma egymás mellé rendezése már csak azért is érdekes, mert az elsőben az igazgató mint munkáltató (főnök) jelenik meg, míg a második, hatásköri blokkban egészen más szerepviszonyokat látunk: a pedagógusnak és a nevelőtestületnek nagyon sok szakmai kérdésben döntési joga van; a döntés tehát nem az igazgatóé. Ha egymás mellett elemezzük a két témát, az talán segít ezt a nagyon nehéz, sokszor szerepzavarhoz vezető helyzetet jobban átlátni és tudatosabban, felkészültebben kezelni.

A konzultáció azután színtiszta pedagógiai problémák jogszabályi vonatkozásainak boncolgatásával folytatódott: a meghirdetett program szerint Szekeres Ágota főiskolai adjunktus A sajátos nevelési igényű gyerekek és a gyógypedagógus részvételének problémáiról beszélt, míg az azt követő blokkokban Dr. Karsai Orsolya következett Nincsenek eszközeink? Majd Dr. Jásper András „A tanítás és a jog. Mit kezdhetünk a problémás gyerekekkel?”, végül pedig Dr. Kovács Ervin „Bűncselekmény, szabálysértés, károkozás” című előadásával és konzultációjával. Az utolsó három blokk gyakorlatilag összeolvadt, mivel a konzultációba bevont hallgatóság saját élményanyagában is értelemszerűen egymással összefüggésben jelentek meg ezek a problémák. A gyakran heves vitát valóban a „nincsenek eszközeink” érzése, a tehetetlenség frusztrációja motiválta. Végül a résztvevőknek sikerült megegyezniük abban, hogy a megoldás a jogszerű keretek között mozgó, a nehéz helyzeteket is kezelni képes konstruktív pedagógiai megoldások megismerése, az iskolai jó gyakorlatok összegyűjtése, terjesztése és megerősítése lehet (ezzel kapcsolatban olvasóink honlapunkon, a Konfliktuskezelés menüpont alatt tájékozódhatnak). A Jogismeret Alapítvány egy vadonatúj kötettel járul hozzá ehhez a tevékenységhez: a jövő év elején jelentetik meg az Agresszió az iskolában munkakonferenciák résztvevői által készített szövegekből összeállított, iskolai jó gyakorlatokat közreadó gyűjteményüket.