A digitális oktatás tapasztalatai az osztályfőnök szemével

Március közepén az iskolák élete más formában folytatódott tovább. A digitális oktatás nemcsak a szaktanárok, hanem az osztályfőnökök elé is olyan kihívásokat állított, melyekre nem voltak felkészülve.

Ez a dokumentum egy osztályfőnöki munkaközösség tagjainak tapasztalatait tartalmazza. Ebben a formájában csak betűk halmaza, ugyanakkor minden egyes mondata továbbgondolható. Tekintsük kiindulópontnak a közös gondolkodáshoz.

Az osztályfőnök szerepe

Az osztályfőnök kapocs a szülő, a diák és az iskola között, olyan kapocs, aki egyszerre képviseli és kommunikálja mindenki felé mindhárom fél érdekeit.

A digitális oktatásra való átállás első feladatai épp ennek a kapcsolattartásnak biztosítására irányultak. Az első napokban számtalan felmérést kellett az osztályfőnököknek elvégezniük. Felderítették, van-e mindenkinek alkalmas eszköze az otthoni tanulásra, el tudja-e érni a KRÉTA rendszert, begyűjtötték az e-mail címeket, biztosították a hozzájutást az iskolai szekrényekben maradt taneszközökhöz. Folyamatosan kommunikáltak.

Az egymással való kapcsolattartás megkönnyítésére nemcsak a hivatalos levelezést használták, hanem osztályfőnöki Facebook-csoportot hoztak létre. Itt aztán nemcsak az információk áramoltak, hanem esetenként szakmai kérdéseket is megvitattak az osztályfőnökök.

Osztályfőnöki órák

Az osztályfőnökök folyamatosan tartották a kapcsolatot osztályaikkal

Ebben a megváltozott helyzetben éppoly fontos volt az osztályfőnök szerepe, ha nem fontosabb, mint amikor személyes találkozásra is lehetőség van. Bár nem kaptunk az osztályfőnöki órákkal kapcsolatban konkrét iránymutatást, osztály és osztályfőnök közti kapcsolattartás folyamatos volt.

Igaz, a szakórákon minden szaktanár-osztályfőnök elérte a tanítványokat, az osztályfőnöki munka ettől sokkal több, szerteágazóbb és nem szaktanári, hanem nevelési feladatokat ad.

Volt, aki heti rendszerességgel tartott osztályfőnöki órát, volt, aki alkalomszerűen hívta össze kis csapatát. Sokan személyes, négyszemközti beszélgetéseket is folytattak, üzeneteket váltottak, leveleztek a gyerekekkel, közös játékokat találtak ki, esetleg projektet valósítottak meg. Sokat dolgoztak a diákjaikkal

Kapcsolattartás a szülőkkel

Új tapasztalatokat adott a szülőkkel való kapcsolattartás

E-mailben és a Facebook-csoportokban, valamint a KRÉTA rendszeren keresztül tájékoztatták a szülőket mindenről, ami az iskolában, a tanításban, az átállás során történt. Rengeteg telefonbeszélgetést indítottak, hiszen a tanulók mulasztásait, elakadásait, a feladatok leadásának elmaradását mind-mind az osztályfőnökök tartották számon.

Ők nyugtatták meg a szülőket is az első hetek bizonytalanságai közepette. Amikor arra szükség volt, bevonták az iskolavezetést is a felmerülő problémák megoldásába.

Ennek a nagyon szoros, folyamatos és naprakész információáramlatnak, és az állhatatos együttműködésnek köszönhető, hogy a tanulóknak csak kis hányada keveredett el az online-oktatás ködében.

Szülői értekezlet

Az osztályfőnök nemcsak összefogta a bizonytalan helyzetben a szülőket, hanem kezdeményezte az online kapcsolattartást, biztatta is őket az újfajta lehetőség kihasználására. A szülők közül többen kezdték el értékelni az informatika adta lehetőségeket, felismerték, hogy a digitális bennszülöttekre büszkék lehetnek, hiszen segítő kezet nyújtanak féléjük, kissé járatlan szüleiknek. A végzős osztályokban az oktatásra használt Discord rendszeren belül kialakított osztályfőnöki szobában többször is szülői értekezletet tartottak, ezeken szinte kivétel nélkül mindenki jelen tudott lenni. Ez azért történhetett így, mert tudtak olyan időpontot találni, ami mindenki számára elfogadható volt, hiszen ne kellett beutazni távoli falvakból, és telefonon keresztül kihangosítva tudták akár a házimunkát végezni, akár a gyerekfelügyeletet megoldani.

„A megbeszélést, a szülői értekezletet mi, az osztályfőnökök vezettük, de igazából egy nagy családi beszélgetés lett belőle. Kötetlenebb hangulatban, őszintébben, időt nem sajnálva minden részletre kiterjedően tudtunk megbeszélni dolgokat. Pillanatok alatt egy gombnyomással dönteni tudtunk a felmerülő kérdésekben. A bizonytalanság szűnni látszott, kellett a kapcsolattartás, a biztatás, a törődés és támogatás érzése mindkét félnek. Csak így tudtuk ebben a helyzetben megszervezni azt, hogy a méltóképpen lezárhassuk az elmúlt négy év közös munkáját. Nem az idővel, hanem a probléma megbeszélésével, megoldásával voltak elfoglalva. Az idő megállt és ezáltal koncentráltabb, hatékonyabb munkát tudtunk végezni.

A rendszert felügyelő gyerekek létrehoztak egy felületet a szülőknek és persze önmaguknak is, ahol a bankett, és a búcsúzás részleteit meg tudták beszélni, szervezni. Azóta is működik az a felület, ahol az idő és a helyszín nem számít, csak a szándék, az összetartás a mérvadó. Az emberi értékek felerősödtek: szükségünk van egymásra.” (Bátor Szilva)

Kapcsolattartás az osztályban tanító szaktanárokkal

Abban a tanárok egyetértettek, hogy nagyon nehéz volt a gyerekeket motiválni a személyes jelenlét nélkül, visszajelzések hiányában. A szaktanárok az osztályfőnököknek a szorgalom hanyatlását, a tanulási szokások erodálódását, a kezdeti lendület, lelkesedés hanyatlását jelezték. Az osztályfőnökök igyekeztek a következő tanév kihívásai felé terelni a figyelmet, aminek különösen 11. évfolyamon volt nagy jelentősége.

Az osztályfőnökök arról számoltak be, hogy a szaktanárok lelkiismeretesen várták a diákokat az órán, és számon tartották a jelenlétet és az aktivitást. Ez mindenki számára átláthatóvá tette a rendszert.

Az indokolatlan mulasztások, késések, a határidők be nem tartása ismét felhívta a figyelmet az egységes eljárás, a következetesség fontosságára. Arra is, hogy ha megegyeztünk egy szabályban, és azt valaki megszegi, azonnal reagálni kell rá, mert ha ez elmarad, akkor csak tovább gyűrűzik a probléma, és olyan átláthatatlan lesz, amiben aztán már nehéz igazságot tenni. 

Persze azért a gyerekek ügyesek voltak, adódtak helyzetek, amikor a tanuló  bejelentkezett a tanítási órára, de csak a lenémított mikrofon árválkodott helyette, ő maga nem volt megszólítható. Ez rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a szaktanárt, hiszen nem szívesen adunk egyest, mégis nagyon fontos erre a hozzáállásra reagálni, hiszen igazságtalan a többi tanulóval szemben, ha nem ugyanazzal a mércével mérünk mindenkit. 

A tanítás hatékonysága ebben a formában erősen kétségessé vált.

„Kezdetben mindenki lelkes volt, tanár-diák, aztán ez a lendület alább hagyott, majd teljes passzivitásba lépett át. Azért meg lehetett minden osztálynál találni a közös hangot, de a domináns elem, függetlenül évfolyamtól és szakiránytól: az odaadó törődés, szeretet, emberség, nem a lexikális tudás.” (Bátor Szilvia)

„A digitális oktatást eleinte lelkesen fogadták. Megnövekedett szabadidőről, nagy szabadságról beszéltek, eleinte a társak hiánya sem került szóba. Körülbelül 1 hónap múlva teljes leállást tapasztaltam a munkájukat illetően szaktanárként is.” (Blahó-Kiss Katalin)

„Azt gondolom, hogy nagyon nagy svunggal indultunk neki ennek a távoktatásnak mi is és a gyerekek is, de a végére már teljesen elfogyott a lendület. Ez valószínűleg az év vége miatt is van, de szerintem kiürült nagyon ez a „rendszer”. (Soltész Gábor)

„Lelkesen és érdeklődéssel teli izgalommal kezdtük márciusban. Minden gyerek mindig bejelentkezett, és aktívak is voltak többnyire. Rendesen oldották a feladatokat, küldték vissza a megoldásokat. Aztán, úgy a felénél elfogyott a lelkesedés. Mindig bejelentkeztek, tudták, hogy ellenőrzés alatt vannak, de már nehezebben voltak megszólíthatók, és passzívabbak lettek. Különösen a nagyok.” (Tomcsik Erika)

„Általánosságban véve a szorgalom hanyatlását figyeltem meg, a digitális oktatás a személyes kapcsolatok sivársága miatt nehézkes, a tanulási szokások erodálódása figyelhető meg.” (Pádár Miklós)

„Azt mesélik, nagyon nehéz volt rávenniük magukat a munkára. Hogy reggel ébrednek, el nem indulnak, a munka pedig vár rájuk.” (Fodor Judit)

„A digitális oktatás kezdetben összpontosította a figyelmüket és az újdonság erejével hatott, 1-1,5 hónap után pedig kiismerték a rendszer sebezhetőségeit, így a számonkérések formálissá váltak és nem valós tudást jelenítettek meg.” (Borbás József)

Maguk a gyerekek is belátták, hogy sokkal felszínesebb tudásra tettek szert, és hogy az év végi jegyek nem tükröznek minden esetben tényleges tudást.  Az egyik technikus osztály osztályfőnöke arról számolt be, hogy ezen keretek között a tanulást még kevéssé vették komolyan, ennek sajnos aztán meg is lett az eredménye. A tanulók a sikertelenség okait a kimaradt 2 hónapban látták.

Az osztály

Maga az osztályközösség az utolsó hónapokban kikerült az osztályfőnök látóteréből. Nem lehet tudni, hogy az a közösség, aki szeptemberben visszatér, milyen új dinamikával rendelkezik majd.

Több osztályfőnök is megfogalmazta, hogy nagy hangsúlyt szeretne fektetni a következő tanévben a közösségépítésre.

Többen is aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy szétesett az osztály klikkekre, egyénekre. Félő, hogy több gyerek elmagányosodott, vagy a számítógépes játékok rabjává vált. Az osztályfőnökök tervezik az új tanévben a közös programok, kirándulások, iskolán kívüli együttlétek megvalósítását, feladatvállalást az iskolai életben. Most, hogy ezek megszervezésére egyáltalán nem volt lehetőség, még egyértelműbb lett, mennyire fontosak a tanórán kívüli együttlétek.

Az is megfogalmazódott azonban, hogy a gyerekek egy része ebben a helyzetben nem nagyon kereste az osztályfőnököt a problémáival.

Talán nem akartak, vagy nem tudtak így beszélni, amikor valójában a tekintet helyett egy monitor képernyőjébe lehet csupán kapaszkodni. A zárkózott kamaszok még inkább elzárkóztak, és ebben a helyzetben a tekintet, a testtartás, a mosoly, tehát a nonverbális kommunikáció sem árulkodott lelkiállapotukról. A személyes kontakt során ezekbe mind-mind bele lehet kapaszkodni.

Még nyilvánvalóbbá vált ebben a szokatlan helyzetben, hogy a tanárságra nem lehet szűken értelmezve foglalkozásként tekinteni. A pedagógus hivatást képvisel, aki a személyével varázsol. Épp a személyiség lett kiiktatva a rendszerből, és ettől nemcsak a gyerekek, hanem az osztályfőnökök is szenvedtek.

Többen is üzentek osztályuknak az iskola karanténvideójában: „Csak a helyszín változott.”

A kilencedikesek legnagyobb problémája az volt, hogy az éppen formálódó kis csapatot hogyan motiválják a személyes jelenlét nélkül.

A tizedikesek már ugyan ismertek mindenkit, a tanárokat, osztálytársakat, már tudták, mit szeretnek csinálni, és mit nem, önállóbbak voltak, sok mindent maguktól is elintéztek, tapasztalataik voltak arról, milyen jó együtt lenni. Talán éppen ezért volt még fájóbb ennek hiánya.

A tizenegyedikesek vesztesége mindezek mellett az volt, hogy elestek az előrehozott érettségi lehetőségétől. A 11.B-ben ez – egy tanuló kivételével – az egész osztályt érintette.

A tizenkettedikesek pedig a középiskolás évek lezárásának hiányát szenvedték meg. Erre nincsenek is megfelelő szavak. Semmi sem pótolhatta az igazi ballagás élményét, hiába a szép és tartalmas műsor, lelkileg mindenki megszenvedte ezt a helyzetet. Az évfolyamon belül azért ebben a tekintetben is változatos volt a kép. Négy osztályban legalább az érettségi bankettet megtartották.

A 13. évfolyam felnőttjeiről kevés információ érkezett. Amelyik osztályfőnök visszajelzett a digitális oktatás tapasztalatairól, az azt mondta, osztályfőnökként nem nagyon tudott mit kezdeni a discordos órákkal. Az utolsó hónapok közös élményeitől ugyan ők is elestek, de ez náluk talán nem volt annyira fájó. Volt olyan osztály is, ahol megünnepelték az oklevélátadót.

SWOT

Különbözőképpen értékelhetjük a digitális oktatást. Kiemelhetjük a nehézségeket, szomorkodhatunk a hiányok miatt, morgolódhatunk a veszteségeken, de tekinthetünk rá úgy is, mint azon tapasztalatok idejére, amelyek begyűjtésére vissza nem térő alkalmunk nyílt. És ha így átkeretezzük a történteket, akkor azért vannak hozadékai is az elmúlt időszaknak.

Összegzés

Az osztályfőnöki munkáról ebben az időszakban is kiderült, hogy mérhetetlenül fontos feladat. Ő a nevelés frontembere.

Megerősített minket ez a helyzet abban, hogy nevelni nem csak az iskolapadban lehet és kell. Sőt! Aki felelősségteljesen végzi ezt a munkát, annak az osztályfőnökség maga egy projekt, amelyben nem kevesebbet vállal, mint felnevelni egy osztályt emberileg. Ennek minden nehézségével, kételyeivel, tévedéseivel, eredményeivel, könnyeivel és nevetéseivel.

Az osztályfőnöki beszámolók alapján a dokumentumot összeállította:

Tomcsik Erika

a gyöngyösi Vak Bottyán János Katolikus Műszaki és Közgazdasági Szakgimnázium

osztályfőnöki munkaközösségének vezetője

Osztályfőnökök:

Bátor Szilvia, Blahó-Kiss Katalin,

Bodócsné Dér Krisztina, Borbás József ,

Fodor Judit, Holló Ágnes, Lukács Edina,

Pádár Miklós, Soltész Gábor