Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2007. december 6. csütörtök, 19:00
Címkék:

Kiket ültessünk az utolsó padba?

December 1-jén került sor Az Utolsó Padban Egyesület konferenciájára „Esélynövelő programok a közoktatásban” címmel. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők közösen keressenek megoldásokat a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett rétegek valós integrációjának, azon belül a roma kisebbség problémáinak megoldására. A szervező egyesület – velünk együtt – tagja annak a civil hálózatnak, amely a szociális kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul. A rendezvényen jelent volt Leiner Károly (Zöld Béka tanár úr), az eseményről ő számol be a honlap látogatóinak.

Meglehetősen kevesen gyűltünk össze az Utolsó Padban Egyesület szombati, december 1-jei, nyilvános konferencián az Erzsébetvárosi Közösségi Házban. Erről nem a szervezők tehettek, hiszen ők időben meghirdették a tanácskozást és színvonalas előadásokat ígértek olyan szakemberekkel, mint Hoffman Rózsa, Tatai-Tóth András országgyűlési képviselők, Vajda Zsuzsanna, a Miskolci Egyetem pszichológus tanára vagy Menyhért Ildikó tanító, cigány kisebbségi oktatási szakértő személyében. Pedig a téma megérdemelte volna a nagyobb résztvételt. Az „Esélynövelő programok a közoktatásban” címmel összehívott konferencia célja az volt, hogy közösen keressünk megoldásokat a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett rétegek valós integrációjának, azon belül a roma kisebbség problémáinak megoldására.

A megnyitó beszéd után, melyet Dr. Szabó Zoltán országgyűlési képviselő tartott, Hoffman Rózsa a hátrányos helyzet, veszélyeztetettség fogalmának ismertetette, ezt követően pedig a cigányság múltját, jelenét és jövőjét taglalta. Egyetértettem vele abban, hogy a „cigányság és minden lemaradó réteg esetében elsősorban szociális úton kell a felemelésüket megtenni, az nem pedagógiai feladat”. Ehhez a következő lépéseket javasolta: munkahelyteremtés, képzés, lakásproblémák megoldása, kultúraközvetítés (olyan, mely nem kényszereket támaszt, hanem vonz), pénz és ellenőrzés. A többi előadó és a hozzászólók is kiemelték, hogy milyen fontos a rendelkezésre álló anyagi források felhasználásának ellenőrzése. Eddig is hatalmas pénzösszegek folytak be ugyanis a közoktatásba, ezek azonban nem feltétlenül oda kerültek, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk.

A pedagógusok felelőssége abban áll – hangsúlyozta –, hogy megpróbálják behozni azt a legkevesebb két éves lemaradást, amellyel a cigánygyerekek az iskolába lépnek. Ennek a munkának döntő része a bölcsőde, óvoda időszakára kell, hogy essen, hiszen az első hat év meghatározó egy gyermek életében. Megkönnyítené, és hatékonyabbá tenné ezt a munkát, ha az óvodai ellátás ingyenes lenne, és a szülők segítését a védőnők, szociális munkások látnák el annak érdekében, hogy a gyerekek iskolaéretten kerülhessenek az oktatási rendszerbe.
Ezek után tért rá arra, ami engem a leginkább érdekelt: az integráció és a szegregáció kérdéseire. Több olyan témakört is érintett, melyekben magam is hasonló gondolatokra jutottam. Íme néhány ezek közül:

  • Nem az iskolarendszer szelektív, hanem a társadalmi rendszerünk.
  • A feltételek biztosítása nélkül (tehát a jelenlegi körülmények között) lehetetlen a hatékony integráció.
  • Kis létszámú osztályokra van szükség, semmiképpen nem írhatják felül ezt a pedagógiai igényt az anyagi meggondolások.
  • Az integrációt végző pedagógusok csak akkor tudják megfelelően végezni a rájuk bízott feladatot, ha rendelkeznek az ehhez szükséges szakmai kompetenciákkal.
  • Azokban a körzetekben, amelyekben különösen magas a hátrányos helyzetű gyermekek aránya, kiemelt pedagógusi fizetéssel kellene elismerni az ott dolgozók munkáját.
  • Itt az ideje annak, hogy nyílt, őszinte és konstruktív párbeszéd jöjjön létre az oktatásban dolgozók és a döntéshozók között!


Tatai-Tóth András
(a nagy vihart kavart Döcög az oktatási tárca? című cikk írója) szavait idézve: „a mindennapi gyakorlat tapasztalatainak be kell épülniük a politikai döntéshozatalba”! A jelenlegi nagy létszámú osztályokban nem lehet mindenkit differenciáltan fejleszteni, ennek eredménye az lehet, hogy senki nem fejlődik megfelelően”. Saját gyakorlati tapasztalataim is ugyanezt igazolják. Pedagógusi hozzáértés, gyógypedagógus, asszisztens bevonása, valamint a szükséges eszközök nélkül nem számíthatunk eredményes integrációra. Milyen hatékonyság várható például egy olyan osztályban, ahol a korábbi 19 fős gyerekközösség 8 sajátos nevelési igényű tanulóval bővül, és a pedagógusnak sem speciális szakértelme, sem szakmai segítsége, sem megfelelő eszközrendszere nincs.

Nagyon vártam Vajda Zsuzsanna előadását, akinek A gyermek pszichológiai fejlődése című könyve, Az iskola, a társadalom és a társadalmi hátrányok című cikke nagy hatással volt rám. Sarkalatos igazságokat fogalmazott meg, ezúttal csak szemezgetek ezekből:

  • A szülők feladatait, funkcióit nem vállalhatják át (nem pótolhatják) az intézmények.
  • Kis létszámú felzárkóztató, iskola-előkészítő osztályokra van szükség a romáknak, hogy még 7-8 éves koruk előtt behozhassák az elmaradásukat.
  • A pedagógia elmélete rousseau-i gyermekideált emleget. Tudomásul kellene végre venni, hogy ez a típusú gyerek ma már nem létezik!
  • Az iskolai magatartási problémák körül nagy ködösítések vannak, „Nekem nincs bajom velük!”, nem valljuk be, hogy vannak problémák, pedig nem lehet „fejsimogatással” fegyelmezni és nevelni.

(Ezen a ponton vitatkoznék Vajda Zsuzsával. Ma már nyíltan bevallják a pedagógusok, hogy problémáik vannak a gyerekekkel, és úgy tapasztalom: egyre kevesebben simogatják a gyerekek fejét. Lehet, hogy néha azért még ma is sokat segítene a szeretetteljes odafordulás.)

  • Azért vannak iskolai „kegyetlenkedések (utalva a minap nyilvánosságot kapott videó-felvétel botrányra: http://www.hirado.hu/cikk.php?id=246047), mert a pedagógusnak nincs eszköze a fegyelmezésre, mindent kivettek a kezéből.

(Ezen a ponton is kedvem támad vitatkozni. A legfőbb eszköz: a pedagógus személyisége még rendelkezésre áll, más kérdés, hogy ez egyre rozogább, a sok okból romló mentális állapot nagyban gátolja a hatékony nevelést.)

Végezetül az Utolsó Padban egyesület vezetője: Menyhért Ildikó beszélt. Szerinte a cigánygyerekek mentális szempontból is különböznek a többiektől. Ennek a fajta másságnak a kezelését kell megtanulniuk a pedagógusoknak. Szerinte „azok az iskolák szegregálnak, akik nem fogadnak be hátrányos helyzetű gyerekeket, nem pedig azok, amelyekben már vannak ilyenek”.

A rossz döntéshozói gyakorlat példájaként említette a Szondi telepi iskola megszűntetését Miskolcon. Ezúttal – éppen a szegregációra hivatkozva – olyan telepi iskolát számoltak fel, melynek valóban minden tanulója roma volt (ami, ugye nem is csoda egy cigánytelep kellős közepén?). Ugyanakkor az ott dolgozó pedagógusok évtizedek óta „tanulták” már ennek a rétegnek fejlesztését, név szerint ismerték a gyerekeket, családokat. Ráadásul olyan intézményről volt szó, ahol éppen azért ereszthettek gyökeret a reformpedagógiai megoldások, mert más módon nem lehetett hatékonyan működni.

A hozzászólásokban is akadt olyan érdekes felvetés, amelyen érdemes elgondolkodni. Az egyik iskolaigazgató jelezte, hogy amennyiben neki x évente meg kell pályáznia saját állását, bemutatva a szakmai programját, miért nem kell a pedagógusnak 2-3 évente hasonló módon a végiggondolnia saját munkáját. Úgy vélem, nagy igazsága van.

Mindent egybevetve hasznosnak találtam a tanácskozást, egy kérdésemre azonban itt sem kaptam választ. Valóban fel akar zárkózni valamennyi hátrányos helyzetű, ezen belül a cigánycsalád? Gyakorta ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalom. És ahol ez így van, ott hiábavalónak látszik mindenféle szakmai készség és szándék. Amíg például az óvónő kezet mosni tanítja a gyermeket, de ez csak az óvodában valósul meg, és másnapra a megerősítés hiányában elfelejtődik, addig kérdéses a kimenet. Persze a változáshoz nagy-nagy türelem szükséges, folyamatos együttműködés a családokkal, az érintett gyerekek és szüleik bizalmának és együttműködési készségének megnyerése…

Ugyanakkor teljesen egyetértek Takács Gézával, aki a honlapon zajló Virtuális kongresszuson közzétett levelében így ír: „… a roma vonatkozás nélkül Magyarországon nem lehet a közoktatás ügyeit megvitatni, …ma már úgy állunk, hogy akkor lesz jó közoktatásunk, ha a romák iskoláztatásának nagy kérdéseire is válaszolni tudunk.”

Leiner Károly (Zöld Béka tanár úr)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep