A pedagógusok munkáját segítő
szakmai szervezetek

Földes Petra háttértanulmánya az OKI
„Jelentés a közoktatásról 2003” kiadványához

Tartalom

Bevezetés

Együttműködés a gyermek érdekében

Az iskolában dolgozó nem pedagógus szakemberek

A pedagógiai szakszolgálat

Együttműködés a nevelési tanácsadóval

A szociális szféra és az iskola kapcsolatáról

Modellek a különböző szereplők együtműködésére

Segítség a szaktanárnak és az osztályfőnöknek

A pedagógiai-szakmai szolgáltatások

Civil szervezetek a közoktatásban

A közoktatást segítő más civil szervezetek

A szakmai fejlődést segítő szervezetek

A Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ; pedagógus-továbbképzések

A közoktatás fejlesztését segítő alapítványok

A pedagógiai sajtó

Pedagógia az Interneten

Jog- és érdekérvényesítés

Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának működéséről

Szakszervezetek

Összegzés

—

Bevezetés

A pedagógusokat segítő szakmai szervezetek a pedagógusok munkájának legkülönfélébb szintjein és színterein megjelenhetnek. Az együttműködés létrejöhet az egyes gyermek érdekében (speciális szükségletek, krízishelyzet stb), vagy az osztállyal folytatott munkát, tehát a pedagógus mint szaktanár illetve mint osztályfőnök tevékenységét segítendő (különleges szaktárgyi programok és taneszközök, szabadidő, egészségnevelés stb). De ugyanígy megjelenhet a pedagógus önmagában mint szakember, esetleg mint munkavállaló; ekkor az ő munkáját segítő szolgáltatás a tájékoztatás, a továbbképzés, az érdekvédelem stb.

A pedagógusokat segítő szervezetek között minden színtéren érdemes külön végigtekinteni a közoktatási – és más szférában működő szervezeteket, az állami és civil fenntartású intézményeket és a köztük fennálló (általában spontán) feladatmegosztást. Általában elmondható, hogy a közoktatási törvényben kötelező feladatként megjelölt, az iskolai munkát segítő funkciókat túlnyomórészt állami, önkormányzati fenntartású intézmények látják el.

A pedagógust segítő szervezetek gondolatkörébe sorolható – bár nem külön szervezetről van szó – az iskolában megjelenő nem pedagógus szakemberek tevékenysége: a pszichológus, gyógypedagógus, szociális munkás iskolában való alkalmazása is.

Együttműködés a gyermek érdekében

A Közoktatási Törvény számos olyan kötelező feladatot ró a közoktatásra, amelyeket nem (vagy nem feltétlenül) az iskoláknak kell ellátniuk. Ebből az is következik, hogy a pedagógusok a gyermek érdekében különböző intézményekkel és szakemberekkel működnek együtt. Ilyenkor a pedagógus a gyermek speciális szükségletei kielégítéséhez, a saját kompetenciahatárait meghaladó feladatok ellátásához kap segítséget, miközben saját tevékenységével segíti a többi résztvevő szakember munkáját. Éppen ezért ez a munkaforma optimális esetben sokkal inkább az együttműködés, mint a segítés fogalmával írható le.

Az iskolában dolgozó nem pedagógus szakemberek

A pedagógusok munkájukhoz a legközvetlenebb segítséget az iskolában (tantestületben) alkalmazott nem pedagógus szakemberektől kaphatják. A hazai gyakorlatban egyelőre igen kevéssé elterjedt ilyen szakemberek alkalmazása: az ország 3696 általános iskolájában összesen 624 pedagógiai asszisztenst, 61 pszichológust és 220 logopédust alkalmaznak.¹

Az országos helyzet még ennél is rosszabb, ha tekintetbe vesszük, hogy a pszichológusok fele, a logopédusoknak pedig harmadrésze budapesti iskolában dolgozik. A statisztika az iskolákban alkalmazott szociális munkásokat egyáltalán nem is említi meg. (A statisztikai adatszolgáltatást meghatározó Kézikönyv a közoktatás-statisztikai adatgyűjtéshez 2002/2003 nem sorolja fel külön a pszichológus, a szociális munkás és a szociálpedagógus szakembereket, csak mint pedagógiai képesítéssel nem rendelkező egyéb felsőfokú végzettségűeket említi őket; így országos adat nem is állhat rendelkezésre.) Egy négy megyére kiterjedő vizsgálat adatai alapján²

gyermekvédelmi felelősként az iskolákban mindössze 5 szociális munkás és 12 szociálpedagógus dolgozik. Az OM statisztikai kiadványa az 1054 középiskolában 70 pedagógiai asszisztenst regisztrál (itt már a pszichológust sem említi, ami következik az adatszolgáltatás módjából), a szakmunkásképzésnél pedig egyáltalán nem számol be a pedagógiai folyamatot segítő más alkalmazottakról.³

A pedagógiai szakszolgálat

A Közoktatási Törvény szerint: „A szülő és a pedagógus nevelő munkáját és a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását pedagógiai szakszolgálat segíti.”⁴

A törvény a pedagógiai szakszolgálat alatt az alábbi tevékenységeket nevezi meg: gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, továbbá országos szakértői és rehabilitációs tevékenység, nevelési tanácsadás, logopédiai ellátás, konduktív pedagógiai ellátás, gyógytestnevelés, valamint továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás. Látható, hogy a pedagógiai szakszolgálat – a pályaválasztási tanácsadást kivéve – a gyermek valamely speciális szükségletéből fakadó, annak kielégítésére irányuló tevékenység.
A szakszolgálat körébe tartozó feladatokat különböző intézmények látják el. A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenységet az országban 30, területi illetékességű szakértői és rehabilitációs bizottság végzi. Feladatuk a fogyatékosság vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra, illetve vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét. A szakértői és rehabilitációs bizottságok általában az iskola javaslatára, és szigorúan csak szülői beleegyezés mellett végzik vizsgálataikat. Amennyiben a családdal egyetértésben a gyermek integrált nevelését javasolják, feladatuk a befogadó iskola által nyújtott feltételek, szolgáltatások megvizsgálása. A korai fejlesztés, nevelési tanácsadás és a logopédiai ellátás tevékenységét általában a területileg illetékes Nevelési Tanácsadók (az országban 129 helyen) végzik. A felsorolásban szereplő többi ellátás (konduktív pedagógiai ellátás, gyógytestnevelés, pályaválasztási tanácsadás) leggyakrabban a megyei pedagógiai intézetek szervezésében, illetve koordinációjával valósul meg.

Együttműködés a nevelési tanácsadóval

A Közoktatási Törvény szövege szerint „A nevelési tanácsadás feladata a beilleszkedési zavarokkal, tanulási nehézségekkel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával”⁵.

A nevelési tanácsadó által kiadott szakvélemény alapján az iskola igazgatója a gyermeknek bizonyos könnyítéseket, illetve segédeszközök alkalmazását engedélyezheti⁶. Ez az egyéni bánásmód többlet feladatot ró a tanárra, de egyúttal alapul szolgál a tanulókkal való differenciált foglalkozás átgondolásához is.

A gyermekek fejlesztésében gyakori megoldás, hogy a nevelési tanácsadóban alkalmazott gyógypedagógus – mintegy „utazó szakemberként” látja el néhány iskolában a gyógypedagógiai feladatokat. Ilyenkor megvalósítható pedagógus és gyógypedagógus együttműködése a gyermek fejlesztésében. Hasonlóképpen szerencsés a helyzet a szülő szempontjából, ha a fejlesztés a nevelési tanácsadó helyiségében történik, és a gyógypedagógus külön konzultációkat iktat be a szülővel. Ilyenkor azonban gyakran elmarad a pedagógussal való kapcsolattartás. A gyakorlat tehát az, hogy a pedagógus-gyógypedagógus-szülő hármas aktív együttműködése ritkán valósul meg.

A szociális szféra és az iskola kapcsolatáról

Az iskoláknak és pedagógusoknak a közoktatási intézményrendszeren kívül fontos partnerei a szociális szféra keretei között működő gyermekjóléti szolgálatok. A gyermekjóléti szolgálatok felállításáról a 31/1997 Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról rendelkezik; míg az intézmények valódi felállítása, működésük kezdete az 1999., 2000. évre tehető. Bár az iskola és a szolgálatok kapcsolatát törvény írja elő (az iskolák a gyermek veszélyeztetettségét a szolgálatoknak jelentő jelzőrendszer tagjai⁷), a két rendszer közötti hatékony együttműködés ma még nem jellemző. Az iskolák és a gyermekjóléti szolgálatok kapcsolatát – egy, az iskoláztatási támogatással kapcsolatos vizsgálat nyomán – a gyermekjóléti szolgálatok szempontjából elemzi Herczog Mária⁸. Észrevételei szerint: „A gyermekjóléti szolgálatok és az iskola együttműködését jogszabály írja elő, és nyilvánvaló, hogy a jogalkotó kifejezett szándéka volt, hogy az iskoláztatási támogatás bevezetésével ez a kapcsolat formalizált és tartalmas együttműködést jelentsen, ami segíti a gyerekek sikeres iskolai tanulmányait, nevelését, továbbtanulását és hosszabb távon beilleszkedésüket, munkavállalásukat is. Ehhez képest az iskolák átlagosan 21,5 óra igazolatlan hiányzás után fordultak segítségért a gyermekjóléti szolgálatokhoz⁹, és ezt is csak az összes eset 73%-ában.… Az a tény, hogy a gyermekjóléti szolgálatok felveszik a kapcsolatot a családdal, tisztázzák a probléma okát és a szükséges segítséget, még nem oldja meg a gondokat sok esetben. Szükséges a többi segítő és szolgáltató intézmény, így az iskola aktív közreműködése is.” Herczog Mária felhívja a figyelmet a közoktatáson belüli ellátórendszer elégtelen voltára: „… az igazolatlanul mulasztó iskoláskorúak közül 1186 gyermek (63%) járt óvodába, vagyis elméletileg mód lett volna azoknak a szokásoknak a kialakítására, amelyek a sikeres iskoláztatáshoz szükségesek, az esetleges lemaradások pótlására, szükséges logopédiai, gyógypedagógiai, pszichológiai vizsgálatokra, fejlesztésekre. Azért elméletileg, mert feltehető, hogy az érintett települések nagy részén nincs ilyen lehetőség, program és szakember. … A fenti gondolatmenetet erősíti az a tény, hogy az érintett gyerekeknek csak kevesebb, mint egy harmada jár az életkorának megfelelő osztályba, vagyis évismétlők, többszörös évismétlők, és feltehetően súlyos tanulási, magatartási, életvezetési nehézségekkel küzdenek. Biztosak vagyunk abban, hogy az iskolák többsége nincs abban a helyzetben, hogy külső szakemberek segítségét vegye igénybe, ő maga pedig ezekre a feladatokra kevéssé felkészült.” Fentiek felhívják a figyelmet a közoktatáson belüli ellátórendszernek – a kistelepüléseken tapasztalható – elégtelen voltára, valamint az iskolák és a gyermekjóléti szolgálatok együttműködésének hiányosságaira.

Az iskola és a gyermekjóléti szolgálatok együttműködésének modellértékű kísérletéről számol be Vucskó Bernadett¹⁰, aki egy fővárosi gyermekjóléti szolgálat alkalmazásában állva, egy iskola területén végzett kifejezett iskolai szociális munkát. Vucskó Bernadett megállapítása szerint: „Az iskolában eltöltött nem egészen egy év megerősítette bennem azt a hitet, hogy iskolai szociális munkásokra szükség van. Nem elég, ha egy pedagógus (félállásban) végzi el a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat. A munka sokkal komplexebb és több időt, felkészültséget igényel.”

Modellek a különböző szereplők együtműködésére

Valódi együttműködést a különféle szolgáltatók és szakemberek rendszerszerű összekapcsolása jelenthet, amire az elmúlt években már voltak kísérletek. Ilyen a Budapest XIII. kerületében, a Pedagógiai Kabinet szervezeti keretein belül 1992 óta működő pszichológus-csoport. A 14 pszichológusból álló csoport ellátja a kerület 15 óvodájában, 15 általános iskolájában és részben a középiskolákban az iskolapszichológusi teendőket, ezenkívül továbbképzéseket szerveznek a pedagógusoknak, és közösségépítő munkájukat a hierarchikus szociometria eszközeivel segítik.¹¹

Szintén a XIII. kerületben működik az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda, amely sok tevékenysége között kifejezetten a kerület iskoláinak kínálja egyes szolgáltatásait; a gyermek- és ifjúságvédelmi munka segítésében, az egészségnevelés és prevenció területén, valamint a pályaorientációban és pályaválasztásban. Csoportos és egyéni foglalkozásokat egyaránt tartalmazó pályaorientációs programjuk „házhoz megy” a kerület mind a 15 általános iskolájának összes 7.-8. osztályába.¹²

Itt tehát egy – különféle intézményeket összekapcsoló – kerületi modellt látunk a közoktatás feladatainak magas szintű ellátására.

Arra is van példa, hogy maga az iskola kapcsolja össze az ott – különféle feladatokkal – megjelenő szakembereket. Erre példa a budapesti Bocskai István Általános Iskola¹³, ahol egy komplex rendszerben jelenítik meg a gyermekkel foglalkozó különböző szakembereket, úgymint: iskolavezetés, osztályfőnök és szaktanárok, fejlesztő pedagógus, pszichopedagógus, logopédus, gyermekvédelmi felelős, a pedagógiai szakszolgálat munkatársai, a gyermekjóléti szolgálat munkatársai. Ezek a szereplők – bár nem mind az iskola alkalmazottai – adott esetben meghatározott protokoll szerint működnek együtt a gyermek érdekében. Esetmegbeszélő konzultációkon stratégiákat dolgoznak ki, amelynek megvalósításában szakmai kompetenciájuk szerint, egymás tevékenységét kiegészítve vesznek részt.

A fentiekből megállapítható, hogy a gyermekek egyéni problémáinak kezelésére hivatott intézményrendszer – a közoktatáson belül, illetve azon kívül – kiépült. Az adott problémához rendelhető intézmények illetve szakemberek megnevezhetőek. Ezzel együtt a speciális szükségletek ellátásának gyakorlata nem nevezhető zökkenőmentesnek. Ennek szervezeti oka a kistelepülések ellátottságának elégtelen volta (mind a gyógypedagógiai, mind a gyermekvédelmi szakemberek általában „utazó” formában, gyakorlatilag infrastruktúra nélkül igyekeznek elvégezni a feladatukat). Az intézményekkel és munkaerővel jobban ellátott nagyobb településeken a speciális szükségletű gyermekek ellátásában tartalmi probléma jelentkezik. Miután az egyes intézmények a saját szakterületükön problémacentrikusan, és nem gyermek- vagy esetcentrikusan gondolkodnak, a különböző szakterületek mereven felosztják maguk között problémái szerint az egyes gyermeket (azaz a gyermek szociális problémájával jelenik meg az egyik, tanulási problémájával a másik és például szomatikus tüneteivel a harmadik szolgálatnál). Az egy gyermekkel foglalkozó szakemberek között elvétve van csak konzultáció, így nem valósul meg a gyermek problémáinak rendszerszerű áttekintése. Tehát az intézmények már felépültek, de az együttműködés szempontjából a mai állapotot még nem lehet intézményrendszernek nevezni; miután az együttműködési kultúra, a humán szakmákban elengedhetetlen közös munkaformák még nem erősödtek meg.

Segítség a szaktanárnak és az osztályfőnöknek

A pedagógiai-szakmai szolgáltatások

A közoktatási törvény szerint: „A közoktatási intézmények és fenntartóik, valamint a pedagógusok munkáját, továbbá a tanulói érdekvédelemmel összefüggő tevékenységet pedagógiai-szakmai szolgáltatások segítik.”¹⁴

A törvényi részletezés szerint pedagógiai-szakmai szolgáltatás a nevelési-oktatási intézményben végzett nevelő- és oktatómunka eredményességének mérése és értékelése, a szaktanácsadás, a pedagógiai tájékoztatás, az igazgatási, pedagógiai szolgáltatás, a pedagógusok képzésének, továbbképzésének és önképzésének segítése, szervezése, a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása, a tanulói tájékoztató, tanácsadó szolgálat működtetése. Ezek közül a tevékenységek közül a szaktanácsadás, a pedagógiai tájékoztatás, a továbbképzés illetve a versenyek szervezése azok a szolgáltatások, amelyek közvetlenül segítik a pedagógusok munkáját.

A pedagógiai-szakmai szolgáltatást a megyei pedagógiai intézetek (illetve a Fővárosi Pedagógiai Intézet) szervezik. Hasonló szolgáltatások megvalósítására – elsősorban az alapítványi- és magániskolák igényeinek kielégítésére – alakult 2001-ben a Független Pedagógiai Intézet. Általában a megyei pedagógiai intézetek látják el (a fent felsorolt feladatok mellett) a szakszolgálatok körébe sorolt feladatok közül a gyógypedagógiai tanácsadás, a gyógytestnevelés és a konduktív pedagógiai tevékenység koordinálását, mivel ezek a szolgáltatások – a csekélyebb igény miatt – egy-egy településen nem tarthatóak fenn. Az ellátást általában utazó szakemberek hálózatának működtetésével oldják meg. Szintén – általában – a megyei pedagógiai intézetek keretein belül, külön szolgálat keretében valósul meg a pályaválasztási tanácsadás.

A megyei pedagógiai intézetek szolgáltató intézményként segítik a pedagógusok munkáját. A tájékoztatás feladatát hírlevelekkel és internetes honlapjuk folyamatos frissítésével látják el. A szakmai fejlesztés- fejlődés elősegítésére ma már nemcsak továbbképzéseket, de mind gyakrabban szakmai-módszertani konzultációs csoportokat is működtetnek az azonos feladatot ellátó pedagógusok (gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, szabadidő-szervező stb) számára. Ugyancsak újszerű szolgáltatásként jelenik meg a – hazai pedagógiában eddig nem alkalmazott – csoportos szupervízió lehetősége.

Civil szervezetek a közoktatásban

Az Oktatási Minisztérium honlapján 150 olyan civil szervezetet (egyesületek, társaságok stb) sorol fel, amelyek a közoktatással kapcsolatos tevékenységet végeznek (ebben a felsorolásban nem szerepelnek az iskolafenntartó alapítványok). A szervezetek között nemcsak a pedagógusok munkáját segítő szakmai szervezetek találhatóak, hanem diákokat, illetve szülőket tömörítő csoportulások, nemzetiségi kulturális egyesületek, és más – a közoktatáshoz távolabbról kötődő szervezetek is. A felsorolt 150 intézmény közül mintegy 100 szervezet segíti a pedagógusok tevékenységét. Ezek közül körülbelül 40 kapcsolódik valamely tantárgyhoz, tantárgycsoporthoz vagy más konkrét iskolai szakmai feladathoz, mint például az egyes szaktárgyakat tanító tanárok szakmai egyesületei; de ide sorolhatóak a speciális pedagógiák művelőit tömörítő egyesületek (Lépésről-Lépésre Egyesület, Magyar Waldorf Szövetség stb) is.

A szaktárgyi egyesületek a szakmai információcsere biztosításán, továbbképzések és konferenciák, valamint tehetséggondozó versenyek szervezésén túl ellátják a szakma különböző oktatásirányítási és -politikai fórumokon való képviseletét, és ezen keresztül igyekeznek részt venni a közoktatás meghatározó folyamataiban. Az elmúlt két évben ilyen feladat volt a kerettanterv és az érettségi követelmények véleményezésében való részvétel. A szaktárgyi szövetségek közül kerülnek ki azok a szakmai szervezetek, amelyek képviselőket delegálhatnak a Közoktatás-politikai Tanács Szakmai Szervezetek Oldalába, az OKI Érettségi Munkabizottságába, vagy az egyes tantárgyak OKTV bizottságaiba. Szakértőik részt vesznek a tankönyvek véleményezésében is. Az egyes tantárgyak szakmai szervezetei természetesen aktívan reagálnak a saját szakmájuk területén jelentkező aktualitásokra: az elmúlt időszakban ilyen volt például a Történelemtanárok Egyesületének részvétele – az Oktatási Minisztérium felkérésére – az iskolai történelmi emléknapok (Holokauszt áldozatainak emléknapja, Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja) bizottságaiban, vagy a Magyartanárok Egyesületének számos évfordulókhoz, jeles dátumokhoz kötődő programja.

A közoktatásban működő civil szervezetek közül további csaknem 40 szervezet jól definiált szakmai érdekcsoportokat jelenít meg (Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, Gimnáziumok Országos Szövetsége stb). A gyógypedagógiai szakmát képviseli 13 szervezet, ami az összes felsorolt szervezet 9%-a, miközben gyógypedagógiai ellátásban az iskolás gyermekeknek mindössze 3%-a részesül. Tehát a gyógypedagógiában megjelenő, szűk rétegeket érintő, ám igen markánsan megfogalmazódó speciális szükségletek kiváltják a civil szféra nagyobb aktivitását. A szakmai érdekcsoportokat tömörítő szervezetek legfőbb tevékenysége a tagok és az érintettek tájékoztatása, illetve sajátos érdekeik megjelenítése és érvényesítése; az egyes konkrét esetekben helyi szinten csakúgy, mint általában az oktatás-irányítás és az oktatáspolitika felé.

A közoktatást segítő más civil szervezetek

Az iskoláknak egyes – az oktatáson túlmenő – feladataik ellátására (elsősorban az egészségnevelés, a prevenció terén) egyre több olyan program áll rendelkezésükre, amelyeket civil szervezetek kínálnak az iskoláknak. Ezen túlmenően az iskolák mindennapi életét, a kommunikációt, a konfliktushelyzetek kezelését hivatottak segíteni más – szintén civil szervezetek által képviselt – programok. Ezeket maguk a civil szervezetek igyekeznek konferenciák, továbbképzések keretében népszerűsíteni és az iskolák körében elterjeszteni. Jelentős civil jelenlét figyelhető meg a pályaválasztási tanácsadás – törvény által előírt – szolgáltatásában is.

Prevenció

Miután az iskolák az 5-12. évfolyamokon – a kerettanterv szerint – kötelesek az osztályfőnöki órakeret 30%-ában az egészséges életre neveléssel kapcsolatos foglalkozásokat tartani, mind több iskolában veszik igénybe a különböző szervezetek által kidolgozott komplex egészségnevelési illetve prevenciós programokat, amelyek egy részéhez pedagógus-továbbképzés is tartozik. Egy 1998-99-ben végzett országos vizsgálat eredménye szerint¹⁵

800 válaszadó iskolának az ötödrészében alkalmazzák valamelyik programot, és ezek között a D.A.D.A. a legelterjedtebb (a válaszadó iskolák harmadrészében). A jelenleg ismert, elérhető komplex egészségnevelési programok:

• D.A.D.A. (az ORFK adaptált programja)
• Egészséged Testben, Lélekben (a CHEF-Hungary Alapítvány által adaptált program)
• EGÉSZséges ÉLET tantárgy (az Egészségesebb Iskolákért Egyesület programja)
• Életvezetési Ismeretek és Készségek (a 2P Oktatási BT programja)
• Shapiro Program (az Egészségvirág Egyesület által támogatott program)

A hivatkozott tanulmány nem említi, de tartalmát tekintve a fentiek közé kell sorolni az UNICRI Integrált prevenciós programot.

Kommunikáció, konfliktuskezelés

Az erőszakmentes kommunikáció és konfliktuskezelés eszközeinek pedagógusokkal való megismertetését, iskolai elterjesztését is számos civil kezdeményezés szorgalmazza. A legelterjedtebb programok – csakúgy, mint az egészségnevelés témájában – itt is külföldön már kipróbált módszerek és kurzusok hazai adaptációi. A kommunikációs készségeket fejlesztő tréningeken nem ritka, hogy azokra egész tantestületek jelentkeznek. A kurzusok gyakran magukba foglalják a szupervíziós időszakot, azaz a módszer megtanulásának gyakorlati folyamatát a kiképző trénerek figyelemmel kísérik, abban segítséget nyújtanak. Ilyen képzések többek között:

Tanári eredményesség tréning (Gordon-tréning)

Az erőszakmentes konfliktuskezelés tanulása (a Magyar ENCORE programjai alapján)

Videotréning

Szemtől szembe facilitátor-képzés¹⁶

Az Alternatives to Violence Projekt konfliktuskezelési kurzusa

Pályaorientáció, pályaválasztás, iskolaválasztás

A Foglalkozási Információs Tanácsadók (FIT) irodái az országban 12 helyen állnak az érdeklődők rendelkezésére, és előzetes bejelentés alapján osztályokat is fogadnak. Az irodákban szakmaválasztást segítő ismereteket nyújtanak könyvek, videofilmek, mappák, önértékelő programok, számítógépes pályaorientációs tesztek formájában, illetve felkészült szakembereik egyéni konzultációs lehetőséget is kínálnak. Gyakorlatias szolgáltatásuk mind 8., mind 12. osztályban megkönnyíti a pályaorientációt és a szakmaválasztást.

A sokszínűvé váló iskolarendszerben az egyes iskolafokozatok közötti átmenet komoly döntési helyzet elé állítja a családokat. A megfelelő iskola megtalálása speciális tájékozottságot igényel, amelynek az adott iskolafokozaton tanító osztályfőnök nem feltétlenül van a birtokában. Ezt felismerve egyes civil szervezetek az elmúlt években felállították iskolaválasztási tanácsadó szolgálataikat. Ilyen a Magyar Oktatási Tájékoztatásért Alapítvány, az Alapítványi és

Magániskolák Egyesületének iskolaválasztási tanácsadása vagy a Zöld Kakas Líceum Ifjúsági Tanácsadó Szolgálata¹⁷

A szakmai fejlődést segítő szervezetek

A közoktatás tartalmi és módszertani átalakulása nyilvánvalóan nem hagyja érintetlenül a pedagógusok iránti elvárásokat, és lényegi vonatkozásaiban is megváltoztatja a pedagógiai munkát. Az új tartalmak megjelenése egészen újfajta tárgyi felkészültséget és megközelítést igényel; a tanítási folyamat háttérbe szorulása és a tanulásszervezés előtérbe kerülése pedig korábban ismeretlen pedagógusi attitűdöt feltételez. Ez a változás nyilván nem jön létre magától. A fejlődést segítik a továbbképzések, az innovatív programokat támogató pályázatok, a pedagógiai sajtó és az internetes információ- és programszolgáltatás.

A Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ; pedagógus-továbbképzések

A Központ feladata többek között a továbbképzési programok akkreditációjának koordinálása, a továbbképzési programokról való tájékoztatás, az engedélyezett továbbképzések működésének folyamatos nyomon követése, valamint a hiányterületek feltárása és programok alapításának kezdeményezése.

Jelenleg a „hagyományos” közismereti tantárgyakhoz kapcsolódó továbbképzéseken kívül elérhetőek az új tartalmakkal foglalkozó képzések: tánc és dráma, hon- és népismeret, mozgókép és médiaismeret, illetve egyre növekvő számban a speciális – vagy éppen az egész pedagógiai folyamatot átható – szakmai feladatok ellátására felkészítő képzések: diákönkormányzat, diákjogok; egészségnevelés, mentálhigiéné; gyermek- és ifjúságvédelem; pályaorientáció. Egyes képzési blokkok az oktatásirányítás és -szervezés, illetve fejlesztés kérdéseivel foglalkoznak: tanügyigazgatás; vezetőképzés; minőségbiztosítás; mérés, értékelés, vizsga; tanterv- tananyagfejlesztés; vezető tanárok, szakértők képzése.

A Központ 2001-ben megjelentetett két képzési tájékoztatója összesen 1568 képzési ajánlatot tartalmazott. Ugyanebben az évben a képzők 3488 továbbképzést jelentettek be.¹⁸

A közoktatás fejlesztését segítő alapítványok

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány tevékenysége

A KOMA alapító okirata szerint a Közalapítvány célja:

• Tantervek, tanítási programok fejlesztésének és terjesztésének támogatása – beleértve a nemzeti és etnikai iskolák és a speciális nevelést igénylők tanterveit és programjait is.
• Az országos alap- és érettségi vizsgák intézményi szintjének támogatása.
• A közoktatás információs rendszere kialakításának és a tájékoztatás fejlesztésének támogatása iskolai és iskolarendszeri szinten.
• A közoktatás fejlesztését szolgáló neveléstudományi kutatások támogatása.
• A közoktatásban felmerülő pedagógiai problémák vizsgálata, a pedagógiai megoldások és eljárások kifejlesztése körében a pedagógiai innováció támogatása.
• Az iskola és társadalmi környezete, az iskola és a fenntartó kapcsolatát javító, a diákság és a szülők demokratikus kultúrájának kialakítását segítő projektek támogatása – elsősorban a diákönkormányzatok, a szülői civil szerveződések, a szülői munkaközösségek és az iskolaszék intézményének fejlesztése.

A Koma 2000-ben és 2001-ben összesen 18 pályázatot írt ki, amelyek részben az alapító okiratban megfogalmazott általános célokhoz, részben pedig az időszak legaktuálisabb fejlesztési feladatához (kerettanterv) kapcsolódtak. A kerettantervhez kapcsolódó 5 pályázat témaválasztása – etikaoktatás, komplex művészeti nevelés, kerettantervi modulok, integrált természettudományi pedagógiai rendszerek, matematikatanítás – tükrözi a modernizációs célokat. Szintén aktuális feladatra reagált a Holokauszt-emléknap méltó megünneplését célzó pályázati kiírás: aktualitását az a miniszteri rendelet adta, amely az iskolai emléknap megtartását éppen a 2001-2002-es tanévtől rendeli el. Két nagyobb mozgalomhoz is kapcsolódott a Koma pályázati kiírásaival: ilyenek az Olvasás Éve és a Nyelv Európai Éve alkalmából kiírt pályázatok.

A további pályázatok a pedagógusképzés, az informatika és az anyanyelv témáját érintették. Ezenkívül két pályázatot írt ki a Koma az ISM-mel együtt a fogyatékosok sportjának támogatására, egyet az Egészségügyi Minisztériummal közösen a mindennapos egészségfejlesztő testmozgás támogatására és egy további pályázatot a Szociális és Családügyi Minisztérium és az OM együttműködésével az iskola és a család együttműködésének segítésére. A 2000-2001-ben meghirdetett pályázatok közül 15 pályázati kör adatait tartalmazó jelentés szerint¹⁹

a Koma 1946 pályázót részesített, összesen mintegy 404 millió forint támogatásban. Ez a támogatás – a Koma alapító okiratában szereplő célokkal összhangban – szinte kizárólag tartalmi és módszertani modernizációt szolgál; a Koma eszközfejlesztést, eszközbeszerzést csak egészen ritkán (a most elemzett 18 pályázati kör közül kettőben) támogatott.

A megyei közoktatási közalapítványok

A közoktatási törvény a megyei és a megyei jogú városi önkormányzatok számára a megyei közoktatás-fejlesztési tervben jóváhagyott körzeti, térségi feladatok támogatására megyei közoktatási közalapítvány létrehozásáról rendelkezik²⁰

A megyei közoktatási közalapítványok a Komához hasonló módon részt vállalnak az általános közoktatás-fejlesztés tartalmi céljainak megvalósításában, de feladatuk a közoktatás-fejlesztési tervben jóváhagyott intézményfejlesztések támogatása, így eszköz-pályázatokat is kiírnak.

A Tempus Közalapítvány

Az 1996-ban létrehozott Tempus Közalapítvány az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt működik; az európaiságról közvetlen tapasztalatot nyújtó programjaik az oktatás-képzés minden szintjén, minden szereplő számára nyújtanak pályázati lehetőségeket az óvodától a felnőttképzésig. A közoktatásban dolgozó pedagógusok számára jelentenek pályázati lehetőséget az Európai Bizottság – Tempus által koordinált – Socrates²¹

oktatási és Leonardo da Vinci²²

szakképzési programjai. A pályáztató tevékenységben különösen fontosnak tartják a pályázók tájékoztatását, felkészítését, munkájuk nyomonkövetését, segítését. Emellett képzéseket szerveznek, kutatásokat végeznek, tanulmányokat készítenek, és nagy hangsúlyt helyeznek az eredmények terjesztésére hazai és nemzetközi szinten.²³

Phare-pályázatok

A hátrányos helyzetű térségekben található, leszakadó középiskolásokkal foglalkozó iskolák (a hazai közoktatási struktúrában elsősorban szakiskolák) és pedagógusaik a Phare-programok keretében találhatnak a munkájukat segítő pályázatokat. Ilyen a 2002-ben indult „A képzésből a munka világába történő átmenet támogatása”; vagy a korábban kiírt (2001-ben elbírált) „A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása” PHARE-pályázat. Ez utóbbi pályázati körben prevenció, korrekció és kollégiumi program témájában lehetett pályázni, és a kétszáz győztes között több mint két és fél milliárd forintot osztottak szét.

A pedagógiai sajtó

Az Országos Széchenyi könyvtár jelenleg 228 rendszeresen megjelenő pedagógiai periodikát tart számon. Ezek között szerepelnek a tudományos igényű folyóiratok, a megyei pedagógiai intézetek tájékoztató kiadványai, a szaktárgyakhoz kapcsolódó – tanároknak készülő módszertani, és tanároknak és diákoknak egyaránt szóló tehetséggondozó – kiadványok, valamint mind nagyobb számban a civil egyesületek által fenntartott – egyes alternatív pedagógiákhoz köthető, vagy általában pedagógiai témájú – periodikák. Ezeknek a periodikáknak nagy része kis példányszámú; a hírlapárusoknál nem, vagy csak igen korlátozott helyszíneken és mennyiségben jelennek meg, így ezeket a folyóiratokat a kiadó postai úton, közvetlenül juttatja el a megrendelőknek.

Pedagógia az Interneten

A modern információs technikák alkalmazásának különösen nagy jelentősége van a közoktatásban éppen most, amikor egyszerre változnak a közoktatás szabályozói és a tartalmi elvárások. Mind az információhoz jutás, mind a modern tartalmak felkutatása és feldolgozása szempontjából igen hatékony lehetőség az Internet használata. Az informatikai kultúra fejlődését és a pedagógusok Internet-használatának terjesztését szolgálta az Informatikai Kormánybiztosság 2001-ben kiírt pedagógus számítógép-pályázata, amelynek keretében 13000 pedagógus jutott számítógéphez, és egyúttal Internet-hozzáféréshez.

Információ az Interneten

A közoktatás szabályozásának változásait követi, és naprakész információt szolgáltat az OM honlapja. Ilyen, a pedagógusok számára aktuális és nélkülözhetetlen információ a kerettantervek szövege és az új érettségi szabályozáshoz tartozó információk és követelmények, de az OM honlapján keresztül elérhető a közoktatási intézmények vagy a pedagógiai szakszolgálatok listája is. A pedagógiai szakmai szolgáltatásokról olvashatóak állandóan friss információk a megyei pedagógiai intézetek honlapján. Pályázati kiírások és a pályázatokkal kapcsolatos háttérinformációk, továbbá a pályázáshoz szükséges letölthető adatlapok a pályáztató alapítványok honlapján találhatóak, a PTMIK honlapján pedig megtalálható az összes akkreditált pedagógus-továbbképzés. Számos szakmai egyesület szintén létrehozta honlapját, ahol az egyesületi híreken kívül a szakmát érintő információk és hasznos linkek találhatóak. Általában is elmondható, hogy a közoktatáshoz kapcsolódó honlapok a felkínált linkek segítségével olyan hálózatot alkotnak, amelyben az érdeklődő könnyen hozzájuthat a szükséges információhoz.

Szakmai anyagok az Interneten

A pedagógusok saját fejlődésük érdekében, vagy munkájukhoz, a tananyag- és tanóratervezéshez is találnak segítséget az Interneten. Az OKI kutatóinak írásait és az Új Pedagógiai Szemle anyagát teljes terjedelmében megjeleníti az OKI honlapja. A szakmai folyóiratok közül a Magyar Pedagógia, az Educatio, a Mentor és a Fejlesztő Pedagógia, valamint a Köznevelés című hetilap is olvasható az Interneten. Ugyancsak elérhető a matematikai tehetséggondozásban nagy érdemeket szerzett Középiskolai Matematikai Lapok. Rendkívül széleskörű, mindig naprakész internetes szolgáltatást nyújt tanároknak és diákoknak egyaránt a Sulinet honlapja.

Jog- és érdekérvényesítés

Az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatalának működéséről

A közoktatási intézmények, így a pedagógusok munkájának jogi kereteit is a többször módosított 1993/79 Törvény a Közoktatásról biztosítja. Az oktatási jogok miniszteri biztosa (oktatási ombudsman) intézménye 1999-es felállítása óta valamennyi érintett (szülők, diákok, pedagógusok, intézményvezetők) számára igyekszik útmutatást és garanciát nyújtani a törvényes jogok gyakorlásához, illetve a joggyakorlás elsajátításához – mivel fiatal demokráciában nyilván nem természetes az írott jognak a gyakorlatba való átültetése. Ha az oktatási ombudsman intézményéről mint a pedagógusokat segítő szervezetről szólunk, érdemes az oktatási jogok biztosának 2000. évi beszámolója²⁴

alapján áttekinteni a pedagógusok által megfogalmazott beadványokat.

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalába 1999. december 1. és 2000. december 31. között 630 panasz érkezett, ebből 178 beadványt (az összes beadvány 27%-át) nyújtották be pedagógusok. A beadványok között meg kell különböztetni az alkotmányos alapjogokkal kapcsolatos, illetve a közoktatási törvényből eredő jogokkal kapcsolatos megkereséseket. Az ombudsmani beszámoló szerint a pedagógusok sokkal gyakrabban fordulnak a hivatalhoz emberi jogaik, mint oktatással kapcsolatos jogaik sérelme miatt. Az alkotmányos jogok sérelmei között meg kell említeni a tanítás szabadsága (úgymint a nevelési és oktatási módszerek megválasztásának) jogát, a véleményszabadság és az információs önrendelkezés jogát. Az erre vonatkozó, pedagógusoktól érkezett beadványok az igazgató jogsértő magatartását kifogásolták. Az oktatással kapcsolatos jogok körében érkezett beadványok a tanulók munkájának értékelésével, teljesítményük minősítésével kapcsolatosak. Sok – ebben a tárgykörben érkezett – panaszt nem a pedagógusok, hanem szülők illetve diákok, éppen a pedagógus munkáját kifogásolva nyújtottak be.

Ezekben az esetekben az ombudsmani hivatal gyakran személyes egyeztetést kezdeményez, hiszen: „Meggyőződésünk, hogy a személyes egyeztetés növeli az önkéntes jogkövetés valószínűségét, hiszen a közösen kialakított álláspont tartósabb eredményre vezethet, mint egy olyan hatósági határozat, melynek jogi kényszerrel szereznek érvényt.

A személyes egyeztetés intézménye az oktatás szereplői számára lehetőséget biztosít arra, hogy feloldják konfliktusukat, mielőtt az méltóságuk sérelméhez vezetne. A konfliktuskezelés ezen hatékony és kulturált formája megteremtheti az igényt, hogy az oktatási intézmények helyben is kialakítsanak hasonló fórumokat.”²⁵

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala tehát nemcsak ajánlásokkal, hanem konkrét egyeztetések vezetésével segíti az intézmények jogszerű működésének megszilárdulását. Másrészt igyekeznek segítséget nyújtani az iskoláknak egy újonnan – éppen a jogállamisággal – keletkezett probléma: jog és pedagógia viszonyának újragondolásában. „Munkánk során, panaszügyek intézésekor csakúgy, mint szakmai fórumokon vagy előadásokon, gyakran folytatunk eszmecserét pedagógusokkal az oktatási jogokról, azok gyakorlati megvalósulásáról, a jog és a pedagógia viszonyáról. Tapasztalataink szerint ezek a kérdések a pedagógusokat is foglalkoztatják, hiszen egyrészt őket is érhetik jogsértések, másrészt figyelniük kell arra, hogy munkájuk során az oktatás más szereplőinek jogait tiszteletben tartsák. Erre utal az is, hogy a hivatalunkhoz eljuttatott beadványok mintegy harmadát ők fogalmazták meg. Bár az ügyek többségében a pedagógusok az őket ért jogsértéseket kifogásolták, számos esetben abban kérték véleményünket, hogy az általuk javasolt pedagógiai megoldások közül melyik felel meg a jogszabályoknak.”²⁶

A 2000. év folyamán a hivatal munkatársai 39 alkalommal jelentek meg különböző, közoktatással kapcsolatos konferenciákon és fórumokon, ahol a hivatal munkáját ismertették, illetve az oktatási jogokkal kapcsolatos előadásokat tartottak, beszélgetéseken vettek részt.
Az Oktatási Ombudsman Hivatala tehát valóban a pedagógusok munkáját segítő szakmai szervezetként működik, és a működéséről szóló rendeletben (40/1999 OM Rendelet) megfogalmazottakon messze túlmutató módon komoly tájékoztató, szemléletformáló feladatokat is ellát.

Szakszervezetek

A pedagógusok munkavállalói jogérvényesítését és egyes szakmai érdekeinek védelmét látják el a pedagógus szakszervezetek. Közöttük a legnagyobb a Pedagógusok Szakszervezete (az ágazaton belül több, mint 50%-os reprezentativitással rendelkezik). Feladata az érdekegyeztetésben való részvétel, a tagság és általában a közoktatás érdekeinek képviselete a fenntartóval való párbeszédben és politikai szinten egyaránt. Feladatuknak tekintik az érdekvédelmi-szakszervezeti ismereteknek a pedagógusképzésben való elterjesztését. Érdekvédelmi tevékenységüknek nyilvánosságot ad a szakszervezet által megjelentetett Pedagógusok Lapja. Az egyes pedagógusok érdekvédelmét jogsegélyszolgálat keretében látják el.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete mintegy 15 000 tagot számlál. Az érdekegyeztetésben való részvételen túl szolgáltatásaik között szerepel a josegélyszolgálat és a tagok munkajogi képviselete, valamint az on-line jogsegély-szolgáltatás. A tagok érdekvédelmi ismereteinek bővítését szolgálja az évenként megrendezésre kerülő PDSZ-Akadémia. Az aktualitásokhoz kapcsolódó kiadványaik, és Ráció című folyóiratuk a tagok tájékoztatását szolgálja.

További pedagógus érdekvédelmi tömörülés a szakképzésben dolgozók érdekvédelmét ellátó Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, illetve a Keresztény Pedagógusok Szakszervezete. Jelentős pedagógus tagsággal bír még a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete, valamint egyes – az adott szakma szakképző intézményeinek pedagógusait is tömörítő – ágazati szakszervezetek.

Összegzés

A hazai közoktatásban az iskola meghatározó szereplője a szaktanár-pedagógus. A pedagógusokat erre a szerepre képezik, ebben a munkakörben alkalmazzák és e szerint bérezik. Akkor, amikor a közoktatás tartalmi modernizációja magában is nagy feladatot ró a pedagógusokra, már magában a tanítás ellátása is állandó önképzést, fejlődést, komoly erőfeszítést követel. Ugyanakkor a pedagógusoknak egyre több – a tanításon túlmenő – feladatot kell ellátniuk. Ebben a helyzetben fontos áttekinteni a pedagógusok szakmai munkáját segítő szervezeteket és szolgáltatásokat. A közoktatás rendszerén belül megjelenő állami-önkormányzati intézmények elviekben jól meghatározott feladatmegosztás szerint, az iskola és a pedagógusok mellett látják el a feladatukat. Probléma ebben az együttműködésben – főleg kistelepüléseken – az ellátórendszer elégtelen méretéből (kevés speciális szakember, a jelentkező szükségletektől távol nyújtott szolgáltatás) adódhat. Egyes szolgáltatási területeken (prevenció, konfliktuskezelés) a civil szervezetek lényegesen hatékonyabb szolgáltatást nyújtanak. A civil jelenlét mutatja a társadalom önszervező erejét, és egyúttal felhívhatja a figyelmet az állami szolgáltatás hiányosságaira.

—

Jegyzetek