|
Sajtófigyelő
2023.05.27. DR. GYURKÓ SZILVIA: „AHOL ÉVEKIG TUD GYEREKEKET BÁNTALMAZNI VALAKI, OTT NEM ÁRTATLAN SENKI” A titkoknak az a természetük, hogy kiderülnek. Soha nem volt olyan erős a nyilvánosság, mint most. Joggal félhetnek azok, akik eddig bíztak a saját hatalmukban, és abban a képességükben,... (Forrás: WMN) --
2023.05.27. Nem hangsúlyos téma a társadalomban, hogy mi történik a gyermekvédelmi szakellátásban A társadalomban nagyon sokféle kép él a gyermekeltűnésekkel kapcsolatban. Amikor egy kisgyerek tűnik el egy családból valamilyen fatális véletlen folytán – eltéved, elkóborol, elsodró... (Forrás: Népszava) --
2023.05.27. Kiakadt a magyar apuka: a sporttagozatos suliban felmondtak a tesitanárok, az informatikai szakközépben nincs informatikatanár Korchma Zsombor beszámolója szerint a helyzet így a 2022/2023-as tanév vége felé a következő:Az informatikai szakközépiskolába járó fiának szeptemberben volt informatikatanára utoljára... (Forrás: rtl.hu) --
2023.05.27. Tiltakoznak a diákok, mert érettségi közben rúgták ki a történelemtanárukat A hivatalos indoklás szerint azért kellett elbocsátani M.-et, mert szakmai minősítése 2 százalékkal elmaradt a központilag előírt szinttől. Úgy tudjuk, hogy a szakmai elkötelezettséget é... (Forrás: 444.hu) --
2023.05.27. Hiánypótló egyetemi szakképzés indul a MOME-n Az itthon és külföldön egyaránt dinamikusan fejlődő szolgáltatástervezési szakmában egyre több vállalat és intézmény keres service designert, hogy segítségükkel tökéletesítsék szolg... (Forrás: portfolio.hu) --
2023.05.27. „Ne csak mi tudjuk, hogy baj van” – mindkét elsős osztály tanítónője elmegy a hosszúhetényi suliból Két elsős osztály is indulna ősszel, de mindkét kijelölt tanítónő elmegy a hosszúhetényi általános iskolából. A hír meglepte, elkeserítette a szülőket, akik dühösek és cselekedni... (Forrás: Telex) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep           |
||||
|
|
Azt gondolom, hogy vannak értékek, melyek függetlenek a politikától, eszmények, erkölcsiség (hazafiság, körny.tud.magatartás stb) melyeket közvetítenünk kell és vannak, melyek lelkiismeretünkre vannak bízva. Ránk, és nem dönthet senki helyettünk, mert mi állunk a gyerekek előtt. Persze olyan kérdések fejtörést okoznak nekem is, hogy őszinte véleményt mondhatok-e például a mai magyar demokráciáról? Meddig képviselhetem a magam álláspontját? Ebben nehéz középutat találni. Mert ez nem politika és mégis azzá válhat, ha nem lehet objektív válaszokat adni a feltett kérdésekre. Szerintem ez a legnehezebb..
Bármilyen abnormális a világ (bizony az!) a pedagógusnak dolga és felelőssége, hogy a gyerekeket segítse eligazodni benne. Ez pedig pokoli nehéz.
Nem az iskola viszi a politikát pl. a március 15-i ünnepbe, már évtizedek óta képtelenek vagyunk ezt a jeles napot politikamentesen és méltóan ünnepelni. Ezzel a szinte mindenki által elfogadott és megbecsült alkalommal évtizedek óta élnek vissza e különböző politikai erők. Elég szomorú, de így van.
Szerintem nem tehetünk egyebet, mint hogy hitelesen reagálunk, nem kesergünk, nem háborgunk, hanem megkísérlünk legalább mi normálisak maradni, és lehetőséget teremteni egy folyamatos nyitott, odafigyelő dialógusra a gyerekekkel. Odafigyelni mit mondanak, mit dalolnak, mit rajzolnak, milyen véleményeknek adnak hangot, és őszintén, felelősséggel (persze az életkorhoz, érettséghez alkalmazkodva) beszélgetni mindenről, ami csak felmerül. Nem tudok más kiutat.
Nem lep meg igazán, hogy ennél a témánál csend van, nem támad vitakedv, pedig akár támadhatna is. Az a nevelői feladat, hogy a gyerekeket segíteni kell eligazodni a mai világban, a felnőttek egyre nehezebben vállalható felelőssége.
A kaposvári gimnazista halála és kapcsolata a „hagyományőrzők” csapatával nyilvánvaló összefüggést mutat. Ha valaki nem hallott volna még az aktuális szörnyű „szenzációról” ezen az internetcímen olvashat róla: http://www.nol.hu/cikk/493068/. Ha mi szülők és pedagógusok nem adunk valami fogódzót, nem segítünk feldolgozni a tapasztalatokat abban az életkorban, amikor a gyerek odafigyel még ránk, akkor a serdülő, a fiatal könnyen válik befolyásolhatóvá, és sodródik előre nem látható akár életveszélyes helyzetekbe.Vegyük tudomásul, hogy ebben a felelősségben osztoznunk kell a szülőkkel, akiknek csak egy viszonylag szűk rétege tudja némileg ellensúlyozni a külső hatásokat. Mint ahogyan nem tudták ezt a kaposvári gimnazista szülei sem, aki egy hagyományőrző egyesület tagjaként vesztette életét . Hiába kérte a szülő, hogy ne menjen fegyvereket kipróbálni az erdőbe.
Ez a konkrét eset alkalom arra, hogy Nóra vitaindítójához kapcsolódva újra felvessem azt a rendkívül súlyos pedagógiai problémát, amiről már korábban is szóltunk a honlapunkon: a hiteles és értékek, eszmék nélkül hagyott fiatalok bármerre sodródhatnak, és keresve az utat könnyen válnak manipulálhatóvá, a legkülönbözőbb, gyakran szélsőséges eszmék rabjaivá (Ld.: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=167) Az a kisfiú, akiről Nóra ír, akit (feltételezhetően a szüleivel együtt) csak a média szocializál, jó eséllyel válik majd kiszolgáltatottá mindenféle szélsőséges eszmének, sodródik teljesen kiszámíthatatlan helyzetekbe. Legjobb esetben „csak” a fogyasztói világ ejti rabul.
Lenne itt miről beszélni…
Kedves Juli!
Azért ez őrült könnyelmű dolog,
hogy te csak így, az első újságcikket olvasva kijelented, hogy
„ a gimnazista halála és kapcsolata a hagyományőrzők csapatával nyilvánvaló összefüggést mutat”.
Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy az sem véletlen,
hogy az egyik gyanúsított egy nyugalmazott rendőr(tiszt?) gyermeke…
de nem mondjuk, hogy is mondhatnánk!!
mert semmit nem tudunk.
Vagy legalábbis nagyon keveset!
Itt van az elmúlt 10 esztendő immáron nem első, nem második – gyermekek/fiatalkorúak által elkövetett – gyilkossága, és a döbbenet, a felelősségérzet, a frusztráltság ilyen szerencsétlen mondatot írat le veled.
Gondolj már bele anno, ifjúkorunkban -úttörőként/kisztagként – állandóan kaszabolnunk kellett volna egymást??- hisz a honvédelmi napokon komolyan kispuskáztunk, rendszeresek voltak a kötelező laktanyalátogatások, az akadályversenyek hadijátékként funkcionáltak, aktív sportterep volt az MHSZ ( a fiatalok kedvéért: magyar honvédelmi sportszövetség).
(Ez az analógia ne okozzon félreértést, pacifista volnék. Ám fájlalom, hogy a "hagyományőrző" jelző, ebben a történetben is, automatikusan kétes értéket takar, netán szélsőséges gondolatkörrel párosul, azt sejteti, ami persze nem kizárt..)
Nagyon sajnálom, hogy ez az elsietett, korai következtetés épp itt, ezen a szépreményű,a pedagógia kevésbé ismert vizeire kibátorkodó, onnan hírt hozó hajósainak fórumán történt.
N i n cs h o v á sietni.
Rohanni, meg végképp. Senki nem fogja kárhoztatni a virtuális kongresszust, ha nincs ott a népszabadság cikk megjelenése után perceken belül a „következő bejegyzés”; ellenben sokakat elkedvetleníthet, ha elveszti a fejét.
misleyjudit
Kedves Judit!
Hidd el, a célom nem az adott újságcikkre való reflektálás volt. Igazad van, nem biztos, hogy a médiahírek hitelesek. A jelenség, amiről írtam, azonban létezik, számomra ez volt Nóra vitaindító írásának a legfontosabb üzenete. Függetlenül attól, hogy aktuálisan mi történt Kaposváron, gyerekek egy áttekinthetetlen világban szocializálódnak, és ha nem adunk nekik kapaszkodót, ha nem fogjuk meg a kezüket, nem őrizzük meg a bizalmukat, ha nem figyelünk arra, hogy miként élik meg a világot, ha nem próbálunk reflektálni a gondolataikra, problémáikra, ha nem törekszünk folyamatos dialógusra velük, könnyen lehetnek akaratlanul is ön- és közveszélyesek.
A mondanivalóm lényege szempontjából az említett eset és újságcikk csupán – elfogadom, nem igazán szerencsés – szemléltető anyag.
Ha már közös múltunkat idézed, a honvédelmi napokat jobb elfelejteni, valójában igencsak militáns üzenetet hordoztak, de úgy emlékszem, az ideológiai üzenetet nem vettük komolyan, és a kapcsolódó harci tevékenységtől többségünkben nem csupán idegenkedtünk, hanem egyenesen viszolyogtunk. Legalábbis én diákként és tanárként megélve így tapasztaltam. Eszünkbe sem jutott ennek az „élménynek” a hatására egymást kaszabolni.
Nem általában van bajom a hagyományőrzéssel. Sőt, bizonyos formáit szeretem, pártolom, szorgalmazom! De tudvalévő, hogy egyes jelenleg létező, magukat hagyományőrzőknek nevező csoportoknál lényegesen nagyobb az érzelmi azonosulás valamifajta, gyakran zavaros, esetleg szélsőséges eszmével, és ebből bizony számos veszély fakad. Nem szeretném azonban erre a mellékösvényre terelni a beszélgetést, bár ez a téma is érdemes lenne a vitára.
Én sajnos az évvégi roham miatt hallgatok, nálunk ez kissé előrébb jön, a tanévzáró kiállítás miatt. ( Még egy hét!)Valóban nagyon fontos téma.
1. Veled örülünk a Teleki díjnak.
2. Hallottalak ma a rádióban, öröm volt.
3. Szerintem, mint fent, aktív és jó állampolgár vagy. Valószínűleg nem "tantervi modullban kell tanítanunk a jó "állampolgárságot" – hanem megélt, megélni méltó mintaadással. Mint a Te műhelyed.
Kösz, kedves tőled. A rádiót sajnos nem hallottam, volt egy kiskonferenciánk, a Holokausztoktatásról, gondolom arról szólt a riport. Tudod, ez is összefügg a témával, amiről a bevezetőt írtam.Szóval, én már régen tudom, hogy ezzel is foglakozni kell. Nem csak a zsidóság miatt, akik a mi városunkat azzá tették, ami ma is, megadták a gazdasági fejlődés lehetőségét, hanem azért is, mert a gyűlölet a másik iránt megvan ma is, legyen az zsidó, vagy cigány. És az oktatásnak ez ellen tennie kell. Az állampolgári magatartásról csak annyit, hogy a meghívók és a hírverés ellenére nem jött el a városvezetéstől senki, a középiskolás történelemtanárok sem, akik a legtöbbet tehetnék. Csak néhány egyházi képviselő és lelkes lokálpatrióta, aki éppen nem antiszemita. Sokat törtem a fejem, mi lehetett az oka. Remek előadók voltak,az, hogy a hitközségek képviselték magukat, a határ mindkét oldaláról,külön öröm volt. A kiállításaink szerintem érdekesek,voltak, ott volt a dunatv, a rádió. Miért nem jöttek el a pedagógusok? Talán, mert a városvezetés antiszemita érzületű? Vagy mert a Trianon Társaság előadásai érdekesebbek? Igaz, nemrég a város napján a kitüntetettek leginkább a szélsőjobbos érzületűek közül kerültek ki..Talán féltek, és azt gondolták, jobb ettől távolmaradni? Vagy egyszerűen csak közönyösek? Dehát egy pedagógus lehet az? Egyszerűen nem értem. Persze nem volt rossz érzésem, mert akik ott voltunk, tudtunk együtt gondolkodni, és talán két(!) ember kapcsolódik a településünkről is hozzánk, és ez is eredmény. Ez egy kis lépés volt. Csak én szerettem volna kicsit nagyobbat lépni….
Drága Nóra! Én is szívből gratulálok. Vannak, lesznek még nekünk közös ügyeink. Annyira jó kis csapat verődött össze itt a virtuális térben, hogy magunk is meglepődtünk, és szándékaink szerint visszük tovább a közös ügyet a jövőben is. Örülünk Neked, és nagyon számítunk Rád a továbbiakban is, hiszen rengeteg közös, kibeszéletlen gond, megoldásra váró probléma feszít valamennyiünket.
Nagyon köszönöm. Jó hozzátok tartozni, szeretem ezt a fórumot. Néha az ember, az őt körülvevő világ miatt hajlamos befelé fordulni, és azt hinni, a környezetében ő a hülye egyedül, és mindenki más normális… De veletek úgy érzem, ez a ketrec, amiben vagyok, sokkal nagyobb, és a társaimmal vagyok benne, nem egyedül. És ez visszadja a hitemet a mindennapokban, a jövőben.Szeretném még ezt a hitet tovább megtartani magamban, a ti megerősítésetekkel.